Még mindig egy kicsit betegen

Igen, igen, még mindig egy kicsit náthás vagyok. Lázam  nincs(remélem már nem is lesz), torkom nem fáj, csak baromira köhögök. Viszont úgy néz ki, hogy kaptam valami kötőhártya gyulladásra hasonlító dolgot. Honnan tudom? Onnan, hogy reggel nem tudtam csak a kezem segítségével kinyitni  a szemem. Ami azért is gáz, mert ilyen utoljára óvodás koromban fordult velem elő.

De hogy nem csak a nyomoromról írjak, íme egy köznapibb téma. Megszűnt a Sláger és a Danubius rádió. Illetve tulajdonképpen csak a Danubius, mert a Sláger interneten sugároz tovább. Ennek kimondottan örülök, mert elég sokat hallgattam mostanában reggelente meg késő este őket. És így továbbra is tudom őket hallgatni.

Abba nem mennék itt bele, hogy miért történt ez így, mert szerintem már mindenki tudja... Az a lényeg, hogy valamilyen formában mégis megmaradnak.

Valamit még akartam írni, de közben elfelejtettem *gondol, gondol,gondol* Nem jut eszembe...

Ja, megvan. Jövő héten advent 1. vasárnapja. Lehet dekorálni a lakást. Végre. Bármennyire nem vagyok oda a télért, ezt az időszakot mégis imádom benne. Arról nem is beszélve, hogy remélem idén fehér karácsonyunk lesz....:)

És ha már közeleg a kari, a munkahelyen is holnap kihúzzuk, hogy ki kinek vesz majd ajándékot. Nagyon melléfogni nem tudok. Ha mégis akkor így jártam.. :) Valamit majd csak kitalálok. Úgyis csak jelképes ajándékról van szó. Sosem szoktuk adósságba verni magunkat, mert a szándék a lényeg. Bár én azért így is szeretek olyan dolgot kitalálni, venni, aminek tényleg örül az illető, és nem csak a sarokba vágja (vagy rosszabb esetben a kukába) hazaérvén. Tavaly pl. nagyon beletaláltam. Jó, mondjuk az is igaz, hogy olyan kolléganőt  húztam, aki őszintén tud örülni bárminek.:) De a tavalyi ajándéknak tényleg örült, és nem csak úgy csinált :)

Szóval Hurrá Karácsony!

Ja és Hurrá New Moon :))))) (Premier holnap)

Hát, jó régen jelentkeztem. Ennek az az oka, hogy a múlt héten minden napra jutott valami. Gyakorlatilag alig voltam itthon. Pénteken meg belázasodtam, így az egész hétvégét az ágyban töltöttem. Utálok lázas lenni. Bár egyébként nem is igazán az volt a bajom. Csak egy kis hőemelkedésem volt 37,8 meg köhögtem (az még most sem múlt el.) Se a torkom nem fájt, se náthás nem voltam, de mégsem éreztem magam jól. Mindegy. Nemsokára elmúlik.

Viszont legalább tudtam sokat olvasni a hétvégén. Bepótoltam az egész lemaradásomat ilyen téren. :)

Az viszont kiakasztott, hogy akkor sincs semmi a tv-ben, amikor nagy ritkán eljutok addig, hogy bekapcsoljam. Most néztem volna, mert ha az ember az ágyhoz van láncolva ramaty állapota miatt, vagy olvas, vagy tv-t néz, hogy elüsse az időt. De teljesen esélytelen volt, hogy valami normális műsort találjak. A végén természetfilmeket néztem bár rendesen belealudtam. Amikor elaludtam még a gyilkos bálnákról szóló film ment, amikor felébredtem már az oroszlánok között lavírozott egy pasi. Szóval baromi érdekfeszítő volt a dolog.

Úgyhogy a végén visszatértem az olvasáshoz meg a zenehallgatáshoz.

Ha már zenehallgatásnál tartunk, találtam egy annyira jó számot... Már nem is tudom hányszor játszottam le az utóbbi 3-4 napban. Trent Dabbs--től az Inside these lines.

Aztán van egy másik szám, ami kifejezetten beteg szám, de annyival fülbemászóbb. Az együttes a The Birthday Massacre (ez már önmagában elég beteg), a szám pedig a Happy birthday. A többi számuk nem igazán tetszett, de ez az egy bejött. Alternatív banda, de ezt hallani is a zenén. Kicsit a Láthatatlan c. film jut róla az eszembe. Olyan a hangulata. Na, az  egy jó film. És nagyon  jó a zenéje.Tessék megnézni. :) Aki látta, nézze újra :)

Az ősz csúnya arca

Nemrég írtam arról, hogy nem lehet, egy vidám hangulatú őszi verset sem találni. Csoda? Költő legyen a talpán, aki ilyen esős, nyálkás, saras időben vidám verset ír az őszről.
Ha tehetném ki sem tenném a lábam az esőben. :)
Viszont, azért van jó oldala is a dolognak. Így, hogy némileg "be vagyok zárva" az eső miatt, végre kiélhetem kreatív hajlamaimat rendesen. Ma, a közelgő (konkrétan 2 hét múlva esedékes) adventi ünnepkör kezdetétől kapott ihlet  folyamán elkezdtem papírból csillagokat/hópelyheket gyártani. Azért írtam / jellel, mert  én sem tudom melyik a kettő közül. Kinézetre mindkettő lehet. Talán ízlés dolga, hogy ki minek nevezi.
Íme, döntsetek:

Úgyhogy ezzel telnek most napjaim. Meg összeírtam, hogy mit kell vennem az sk (sajátkezű) karácsonyi ajándékok készítéséhez.Lassan neki kell állni, hogy készen is legyek vele időben. És már megint ott tartok, hogy baromira elszaladt ez az év....

Röviden

Megvan a szemüvegem. Imádom. És látok is vele :) (ez tényleg rövid lett)

Szemvizsgálat.

Ma voltam szemvizsgálaton. Amíg várakoztam addig nézegettem a kereteket. Közben az jutott eszembe, hogy mennyivel stresszmentesebb így szemvizsgálatra menni, mintha az SZTK-ba mentem volna. Az eredmény pedig ugyanaz. Egy rendkívül kedves, szimpatikus doktor bácsi vizsgálja át az ember szemét A-tól Z-ig egy csillivilli, kellemes hangulatú modern helyiségben. Mennyivel jobb ez, mint az elnyűtt, nyomi, borzasztó (annyira borzasztó, hogy az ember csak betegebb lesz tőle) SZTk-ban a bunkó recepcióson keresztülverekedve magunkat egy nem sokkal kellemesebb asszisztensen keresztül bejutni a szemészorvoshoz, akiről süt, hogy nem éppen a kedvenc időtöltése ez a munka.És hangsúlyozom, az eljárás és az eredmény ugyanaz.

Egyébiránt ez a kedves doktor bácsi megállapította, hogy maradtak az értékek, tehát nem romlott a szemem, és ezt leszámítva minden rendben van, egészségesek a szép kis szemeim. :)

Kiválasztottam a keretet (Nem Hello Kitty-s, és nem Hannah Montana-s) :), hanem csak egy sima csini kis keret. Más mint a mostani, de én már imádom.

Jövő héten lesz kész.

Azért meglepődtem, hogy nem romlott a szemem. Meg mertem volna esküdni, hogy legalább egy fél dioptriát romlott. De a doki megnyugtatott, hogy a táblácskát most is pont ugyanaddig tudtam elolvasni, mint 6 évvel ezelőtt, amikor a mostani szemüvegemet  csináltattam. Ja, és ugyanaz a doki volt, aki 6 évvel ezelőtt. Még ő is meglepődött ezen. :) 

Haladunk. Jöhet a következő állomás, amint megvan a szemüveg. :)

Szemüveg és egyéb katasztrófák :)

Hát igen, tegnap nekiindultam szemüveget csináltatni, de nem is olyan egyszerű, mint, ahogyan én azt elképzeltem.

Gondoltam odamegyek, megmondom, hogy szeretnék egy új szemcsit, megkuksizom a betűs táblát, hogy kiderüljön mennyire vagyok vaksi, aztán 2-3 nap és már villogok is az új szemüvegemmel. Na persze, ahogy én azt elképzeltem....

A néni az üzletben megkérdezte, hogy tudjuk- e a dioptriát. Mondtam neki, hogy tudjuk, de csak a 6 évvel ezelőtti adatokat. Erre kitalálta, hogy az egy kicsit már régi, úgyhogy kell új, de hogy a doki most nincs ott, csak hétfőn fél 6-ra tud időpontot adni. Mondtam neki, hogy az is jó lesz. Aztán közölte, hogy 6 év telt el az előző teljes vizsgálat óta, tehát időszerű lenne egy teljes vizsgálat is egyben.

Tehát annyit sikerült intéznem, hogy hétfőn mehetek teljes szemvizsgálatra, és jobb esetben péntrekre meglesz az új szemcsim. De már előre félek az árától. És maradjuk annyiban, hogy nem a lencse lesz a drága benne, hanem a keret.

Nézelődtem az interneten, hogy kb. milyen keretet szeretnék és mennyibe fog ez nekem kerülni. Horribilis árak vannak. De hogy legyen némi vigaszom van már Hello Kitty nevével fémjelzett  szemüvegkeret, Hannah Montana-s, és még sorolhatnám. Nem is tudom mit akarhatnék még egy szemüvegtől.... De most komolyan. Van olyan ember aki felnőtt létére Hello Kitty-s szemüvegkeretet vesz magának?????????? Merthogy ezek felnőtt szemüvegkeretek...

Mert egy Calvin Klein vagy Armani vagy a nagyobb divattervezők nevével ellátott az még oké. Na, de Hello Kitty? És drágább, mint egy Armani? Efelett nem igazán tudok napirendre térni...

Nem lesz egy egyszerű menet az biztos.

Lógás

Ma hivatalosan, na jó, csak félig hivatalosan, lógtam a munkából. :) Azért csak félig hivatalosan, mert a közvetlen főnököm tudott róla. A fő-főnök nem. De nem is kell neki mindenről tudnia :)
És megértem, hogy a melóból sem telefonáltak rám egyszer sem. Hurrá. Esküszöm felírom a naptárba. Ilyen is ritkán történik :)
Na, és mit csinál, akinek van egy szabadnapja, és az idő is csodálatos? Természetesen kültéri programot( de csak miután a délelőttöt az ágyikóban heverészve töltötte- most lehet nagyon utálni) Ennek jegyében nekiálltam és lemostam a kocsit, meg kitakarítani belülről is.Aztán megfuttattam a drága jó kutyuskámat ( vagy inkább ő engem). :)
Édes egy pofa egyébként. Valamelyik nap megint fogott egy sünit. Szerintem már nem nagyon van süni a környéken, amelyik ne találkozott volna már vele. (főleg, mivel többnyire nem nagyon élik túl ezeket a találkozókat).

Lényeg a lényeg, ez a drága lélek azt a szokást vette fel, hogy a szájába kapja a sünit, kinéz magának valakit a családból, odaviszi neki és dicsekvésképpen odanyomja a sünt a szerencsés ember lábához. Annyira kellemes, amikor azt a szúrós állatkát odatuszkolja az emberhez... és nem lehet neki azt mondani, hogy nem szabad. Annál inkább jön és nyomja azt a szúrós gombócot. Tök tántoríthatatlan, mert annyira büszke magára, hogy megfogta. Az egyetlen ellenszere, ha elfutunk előle. (Én ezt szoktam,bár nem sok sikerrel, mert még sünivel a szájában is gyorsabb, mint én). De annyira érzékeny a lelke, hogy ha elfutok előle olyan szomorúan néz rám, hogy muszáj visszamenni hozzá és megnézni a sünikéjét, mert megszakad a szívem, ha rám néz azokkal a szemekkel. És még mondja valaki, hogy a kutyának nincs lelke....

Édes semmittevés

Mától szabin vagyok. Hurrá. De tényleg. Olyan jó egy kicsit kikapcsolni a munkával kapcsolatos dolgokat. Persze nem tudom teljesen kizárni a dolgos hétköznapokat, mert sokszor keresnek telefonon bentről a melóból, és így azért nem az igazi. De azért próbálkozom. Kezdve azzal, hogy a mobilomat kikapcsoltam. Aki nagyon el akar érni, az úgyis megtalálja a módját.
Viszont ma tudtam sokáig aludni. Ezért már megérte.Aztán egész nap tettem - vettem, rendet raktam magam körül, nyugodtan, lassan, nem kapkodva.
Holnap meg mennem kellene szemüveget csináltatni, mert a mostani már annyira karcos, hogy nem látom vele rendesen a tv-t. Még jó, hogy csak ahhoz használom.
Aztán vasárnap meg óraállítás. Kíváncsi vagyok hétfőn hányan fognak elkésni.:) Biztos lesznek egy páran, akik elfelejtik átállítani, annak ellenére, hogy a médiában mindenhol ez fog folyni: tv-ben, rádióban, újságban... Most vasárnaphoz 2 hónapra pedig karácsony. Azt hiszem el kéne kezdeni legalább elméletben megtervezni, hogy kinek mit hoz a Jézuska :). Nem szeretek az utolsó pillanatban rohangálni az ajándékokért. Az az egy biztos, hogy már tudom, hogy én mit kapok saját magamtól.:) (nehéz is lenne eltitkolni).
Ebből megint mi a tanulság? Rohan az idő. De most komolyan. Biztosan gyorsabban telik, mint eddig. Ha csak abba belegondolok, hogy 10 évvel ezelőtt mennyi minden belefért egy napba, most meg...... Vagy csak én érzem így?
Ja és még egy. Ha valaki gondolkozik azon, hogy megnézze - e a Csúf igazság c. filmet, akkor  határozott válaszom az , hogy igen. Nagyon jó. :)  Gerard Butler hihetetlen benne. Kicsit egyébként összeszedte magát, kikerekedett (bár lehet, hogy csak izmosabb lett, nem igazán tudtam eldönteni). de a szövege meg a gesztusai megmaradtak. Bírtam, hogy egy ilyen baromi laza, csajfaló pasit játszik, akinek baromi a jó a szövege. Nagyon illett hozzá ez a karakter. És iszonyatosan jó mozgása van. Nagyot alakított a táncparketten. :)
Butler rajongóknak kötelező darab. :)

Fejtágítás ( vagy inkább fejszűkítés?)

Most eszméltem, hogy már megint csütörtök van.. Annyira rohannak a napok. 2 hét múlva november. Megint lehet lassan visszaállítani az órát. Remek . Megint meg kell szokni egy új ütemet... Nem tudom, ki hogy van vele, de én nehezen viselem ezeket az óraállítgatásokat. Főleg ezt az őszit.

Mindegy nem erről akartam írni. Hanem a munkahelyi értekezletek agysejtgyilkoló hatásáról személyes tapasztalatok alapján.

Ugyanis ma ismételten (mint minden hónapban) volt szerencsém részt venni egy ilyen fejtágításon.Szabályszerűen lezsibbadt az agyam tőle. Ami a durva, az az, hogy, ha nem jegyzeteltem volna, mostanra fogalmam nem lenne miről volt szó. Komolyan úgy érzem, hogy mire vége lett az értekezletnek minimum 10 pontot zuhant az IQ-m. Pedig nem csináltunk semmit, csak hallgattuk a vezetőség mondanivalóját 2 órán keresztül. Az értekezlet alatt éreztem, ahogy sorra dőlnek ki az agysejtjeim, azt visítva, hogy ebből elég!!!

Komolyra fordítva a szót, mentálisan annyira egy nulla voltam utána, hogy el sem hiszem. Egész délután úgy mászkáltam, mint egy alvajáró. Hogy a fenébe tudja az embert ennyire kifárasztani a hallgatás? Mert ezenkívül csak mosolyogtam meg bólogattam, de nem hiszem, hogy abba fáradtam volna ennyire bele. Sőt biztos, hogy nem. Most még kivételesen nem is idegeskedtem, csak hallgattam és hallgattam és hallgattam.... Rosszabb, mint egy szombati napon az esti 7 órás filozófia volt a főiskolán, pedig nekem elhihetitek, az sem volt piskóta...

Még jó, hogy nem kellett okos válaszokat reprezentálni, mert arra szerintem a résztvevők egyike sem lett volna képes.

A főnökség még meg is dicsért minket, hogy nem tettünk fel a végén kérdéseket, mert ők ebből az szűrték le, hogy mindent tudunk és minden rendben van. A fenéket van rendben. Csak az agyi tevékenységünk annyira lecsökkent addigra, hogy képtelenek voltunk egy értelmes mondatot megfogalmazni, így inkább mindenki csendben maradt. :) Ennél még az is jobb, amikor annyi munkám van, hogy levegőt venni sincs idő. Akkor legalább érzem, hogy vagyok.

Munkaalkalmasság

Elég vicces egy dolog. Még jó, hogy egy évben csak egyszer kell végigcsinálni. Ma lementem a foglalkozáseü-re az SZTK-ba. 1 ember volt előttem (illetve kettő, de együtt mentek be). Aztán még jöttek hárman, és mindenki előttem ment be. Ott ültem másfél órán keresztül. Mindenkinek fontosabb volt az ügye. Kérdem én miért? Milyen alapon fontosabb egy villanyszerelőnek a munkaalkalmasságija, mint az enyém?

Ezen jól felszívtam magam és lassan kezdtem barátkozni a váróteremben az esernyőm hegyével(jó hegyes), mert már úgy voltam, hogyha még valaki bemegy előttem az isten bizony megbököm vele. De erre nem került sor, bár necces volt. Jött egy nő oltásra, de közöltem vele, hogy ne haragudjon, de nincs az az isten, hogy én őt előreengedem, miután már másfél órája ültem ott. Ő öt perce. Még ötöt kibírt.

Aztán bent jött a vicc. A doki kitalálta, hogy az oltásos hölgyet mégis előbbre KELL venni, mert aki oltásra vár, az elsőbbséget élvez. Aztán az asszisztens megmentette a helyzetet( valószínűleg látta az arckifejezésemen, hogy nem vagyok kimondottan mosolygós hangulatban), mondta, hogy már régóta várok, úgyhogy hadd következzek én. Meg különben is hétfőn nem kell előre venni az oltásosokat. Eszem megáll.

Ezután megmérte a vérnyomásomat. Képzelhetitek. 140/100. Azt mondja nekem, hogy ez egy kicsit magas. Kezdtem érzeni, hogy valami sűrű köd elborítja az agyamat. Gondoltam magamban, ha el merészel küldeni még valahová vizsgálatra valami nagyon csúnyát teszek. Belenézett a kis kartonomba, majd nyugtázta, hogy máskor is hasonló értékeket mért és még mindig itt vagyok. Közöltem vele, hogy sajnos ez a reakcióm az orvosokra. (egyébként tényleg, már általánosban is megmondta az orvos). Aztán megnyugtatásul közölte vicceskedve, hogy ettől még alkalmas vagyok, ne aggódjak. Köszi. Hát nem cukorfalat?

Meghagyta, hogy méregessem itthon is. Hazaértem és kíváncsiságból megmértem. Teljesen normális volt, meg sem közelítette azt  az értéket, amit ő mért.Ennyit a munkaalkalmasságról. Még jó , hogy legközelebb csak jövőre látom....

NAGYON szeretem a pénteket, a közelgő hideget azonban kevésbé

Hát úgy néz ki,  jövő héten megmutatja a tél, hogy közeledik. A tegnapi 27-28 fokhoz képest szerdán 20-szal lesz kevesebb. BRRRRRR. Nem szeretem. Ehhez még korán van. Majd decemberben legyen hideg.

Ezt a gondolatomat elűzi egyelőre az a tény, hogy péntek van. :) Már hétfőn ezt a napot vártam :)

Így már csak a jövő hetet kell kibírni meg még egy hétfőt és keddet, és jöhetek szabira. Megtoldottam a 23-i hosszú hétvégét 2 nappal, tehát azon a héten már szerdától szabin leszek. Jujjj , de nagyon várom már. :)

Beszéltem ma az egyik volt osztálytársammal. Olyan komoly lett. Gyakorlatilag egy infantilis kis hülyének éreztem magam miközben beszéltünk. Aranyos, de nagyon komoly. De ha ezt olvasná, most biztosan mosolyogna rajtam.:)

Emlékszem én még arra az időre, amikor még nem volt ilyen nagyon komoly, hanem eléggé illuminált állapotban kommandózott a fák között egy  buli alkalmával.:))) Túszul ejtve az arra járó embereket. (Na erről biztos, hogy lesz, aki ráismer...)

Érdekes látni, hogy mi lesz egyes emberekből.Mennyit változnak, mialatt nem találkozunk velük.

Az egyik családot alapít, boldog és megvan majdnem mindene, miközben a másiknak egyik napról a másikra összedől mindene amit az évek során felépített, és mindez nem pont az ő hibájából...

Néha igazságtalan tud lenni az élet. Pont azokkal, akik nem érdemlik meg. De ki vagyok én, hogy megítéljem ki mit érdemel? Ez csak egy észrevétel volt.

Na jó. Azt hiszem mára elég lesz ennyi. Ahhoz képest, hogy örülnöm kellene a hétvégének, ez elég lehangolóra sikeredett.

Említettem már, hogy uuuuuuuutttttttáááálooom a hétfőt???

Komolyan nem tudom mi van a hétfői napokban, de egyszerűen borzalmasak. Ma minden apróbb dologgal úgy fel tudott húzni akárki, hogy azonnal robbantam. Nem elég, hogy egy órával előbb kellett mennem dolgozni, és 2 órával később jöttel el a melóból, mint szoktam, de ráadásul olyan fejfájással, hogy azt hittem, soha nem érek haza.

Lehet, hogy azért ilyen szörnyűek a hétfők, mert bebeszélem magamnak (vonzás törvénye)?

De most komolyan. Megtalált a múlt héten egy pénzügyi tanácsadó is. Én hülye, megadtam neki a mobilszámomat. Mivel a mobilomat nem vettem fel, ma felhívott a munkahelyemen, ráadásul akkor, amikor 4 emberke állt nálam sorba. Normális az ilyen ember? Komolyan némelyik "ügynök" olyan, mint a pióca. Nem lehet őket levakarni. Majd csak észreveszi magát, ha nem veszem fel a telefont....

Mindegy. Viszont, azért történt velem jó dolog is. Megtettem az első lépést a jogsi felé. Jelentkeztem a tanfolyamra. :) Kíváncsi leszek milyen lesz. Már jó lenne vezetni. :) ( Hahaha. Örülök majd, ha el tudok indulni az autóval) :) Úgyhogy, ha meglesz a jogsim, reszkessenek az ismerőseim, mert sokszor fogom őket elcipelni autókázni. :)) A többi autós meg alapból reszkessen és vigyázzanak, hogy ne nagyon ingereljenek fel, mert akkor harapok :)) Tudom magamról, hogy hamar felkapom a vizet egyes közlekedési helyzetekben az anyósülésen is, mi lesz akkor a vezetőülésben? :) Majd felszerelek az autóra egy "Vigyázat a sofőr harap" táblát.

Egyébként belekukkantottam a KRESZ vizsga kérdéseibe és jókat derültem. Olyan jó válaszlehetőségek vannak némelyik kérdésnél:) Pl. (nem pontosan idézem) Mi a teendő gyalogátkelőhely előtt? Az egyik válaszlehetőség: Megijeszteni a gyalogost. :) Gyönyörű. És akkor csodálkoznak, hogy honnan jut eszükbe a sofőröknek a sok hülyeség...

Ezek után lesz olyan ember, aki be mer majd ülni mellém az autóba? :)

A ijesztgetésről jut eszembe. Hétvégén láttam egy filmet, a címe magyarul azt hiszem Az esemény (The happening). Hirtelen valami egyik pillanatról a másikra Amerika keleti partvidékén megbénítja az embereket és arra ösztökéli őket, hogy kárt tegyenek magukban... Túlélésre csak kis csoportokban van esély. 

Maradjunk annyiban, hogy ismét egy olyan katasztrófafilm, ami "enyhe" túlzásnak tartok. Pánikkeltésre nagyszerű darab. Egyébként meg semmi extra. De az igazán érdekelne, hogy  egy ilyen ötlet hogyan pattan ki valakinek a fejéből. Az oké, hogy a globális felmelegedés, meg a környezetszennyezés következményeire akarta felhívni a szerző, író vagy akárki a figyelmet, de én személy szerint nem ezt a módot választottam volna. A film után szerintem egy - két ember legszívesebben odamenne a legközelebb eső szobanövényéhez és jól belerúgna vagy kirohanna a kertjébe és csak azért is kivágna egy bokrot vagy tövig nyírná a füvet.:) Ennél többet nem akarok mondani, mert akkor nem lenne értelme megnézni a filmet (már, ha egyáltalán van olyan, akit érdekel). Tény, hogy láttam már ennél jobb filmet is és még fogok is nézni jobbat.

"A szép őszi estében valami titokzatos és megható varázs van."

Október 1-je van. Röhej. Most volt május. Akarom vissza a nyarat. Most. Reggel mentem dolgozni, és tök sötét volt. Éjszakai sötét. Alapjáraton is problémáim vannak a korai keléssel, nem hogy ilyenkor amikor a tök feketeség van és villanyt kell oltani reggel....Ennek ellenére a horoszkópom azt mondta, hogy az október számomra jó hónap lesz, több előnyös változással. Úgy legyen. Terveim vannak, nem is akármilyenek. És ha rajtam múlik mindenképpen megvalósítom őket. :)

A címben szereplő idézet egyébként Fjodor Tyutcsev: A szép őszi estében c. verséből való. Az egyetlen idézet amit találtam az ősszel kapcsolatosan, és nem akarja felakasztani magát az ember a hangulatától. De most komolyan. Mondjatok már nekem olyan őszről szóló verset, amitől az ember nem lesz élből depressziós.

Jó, Petőfi Itt van az ősz c verse kivétel. Szeretem is. De a többi... Olyan lehangolóak, hogy az valami hihetetlen, az embernek mindentől elmegy a kedve. Pedig tud az ősz szép is lenni. Mondom ezt úgy, hogy nem ez a kedvenc  évszakom.

Ha már októbernél tartunk, valamelyik nap néztem, hogy 29-én jön a mozikban a Fűrész 6. Mit tudnak még kisajtolni ebből a sorozatból? A főszereplő, aki köré épül a történet már a 4.részben meghalt. Őszintén szólva még az 5. részt sem láttam... Végig kellene néznem sorban minden rész, hogy megértsem, mert a 4.-nél elakadtam. Azt is örömmel fedeztem fel, hogy lesz még idén egy - két ígéretes filmbemutató. Nagyon kíváncsi leszek a Csúf igazság c. filmre (bemutató ma -azaz okt. 1), mert Gerard Butler csípjük :) meg nagyon viccesnek is ígérkezik. Meg mondtam már , hogy Gerard Butler a főszereplő? :) 

Aztán jön az időutazó felesége, ami állítólag egy nagyon édes romantikus film, és néha ilyet is nézni kell. Meg mert annyira magasztalják a könyvet is, ami alapján a film készült.(Bemutató: okt 29)

November 5-én lesz a bemutatója a Páros mellékhatás c. filmnek, aminek a előzetese engem teljesen meggyőzött. Jó kis vígjátéknak ígérkezik. a főbb szerepekben: Vince Vaughn és  Kirstin David (Szex és New York Charlotte - ja) és még egy jó páran.

November 20-án meg Újhold. Ehhez nem szeretnék kommentárt fűzni :).

Hú, azért nem gyenge. Az őszről szóló versektől eljutottam a moziajánlókig. Ez teljesítmény... :)

Munkaalkalmasság és egyebek

Olyan nagyon hamar elszaladt ez a hét, hogy azt el sem hiszem. És mégis annyi minden történt. Ez a keddi osztálytalálkozó teljesen felforgatta az életemet, de mindenképpen jó értelemben. És ez még csak a kezdet. Legalábbis úgy érzem. Egyébként rájöttem miért nem tudtam aznap este aludni. Hát mert megittam 2 capuccinot a vendéglőben, ahol voltunk. Jó, persze, biztosan az élmények is dolgoztak bennem, de a 2 capuccino is segített az átmeneti álmatlanságom előidézésében, mert ez nem olyan kis gyenge litty-lötty volt...:)  És meglepő, de 3,5 óra alvás után másnap óracsörgés előtt, frissen , fitten ugrottam ki az ágyból, és egész nap éberebb voltam, mint 8-9 óra alvás után. Ha ilyen jó hatással vannak rám az ilyen hétköznapi összeröffenések, akkor minden héten akarok egyet- kettőt :))). Bár lehet, hogy egy idő után igencsak visszaütne a dorbézolás.:)

Aztán csütörtökön elmentem tüdőszűrőre, mert kell az éves munkaalkalmassági vizsgálathoz. Legomboltak rólam 2000 forintot a vizsgálatért. Felháborítónak tartom. Fizetem a TB-t meg minden és akkor még fizessek is több ezer forintot egy olyan vizsgálatért, ami kötelező, mert enélkül nem dolgozhatok. Ez milyen már? Jó, hogy a munkahely számla ellenében megtéríti nekem ezt az összeget, de hát akkor is... És az a legundorítóbb a dologban, hogy akkor is fizetnem kellene, ha lenne hozzá beutalóm, mert még nem múltam el 30 éves. A új szlogenjük lehetne a tüdőgondozóban hogy: "Vesszen a fiatalság". 30 év alattiaknak nem támogatja az állam a vizsgálatot, ezért ha kötelező, ha nem, ha beutalóval megy valaki oda, ha anélkül, mindenképpen fizetnie kell. Na jó, nem hergelem magam ilyen apróságok miatt, mert ez volt az egyetlen "fekete foltja" a hétnek.

Ha a reményeim szerint alakulnak a dolgok és márpedig úgy fognak alakulni, akkor a következő hetem is ilyen jó hangulatban fog eltelni. :)

Folytatás

Bár megígértem, hogy folytatom a beszámolót az osztálytalálkozóról, de meg kell szegnem az ígéretemet. Úgy érzem szócséplés lenne még többet írni. Hitelesen úgysem fogom tudni leírni azt, ami ott volt, és azt az érzést, ami követte. Szóval ennyire futotta beszámoló gyanánt. Ha valaki netán ég a vágytól, hogy belemenjek a részletekbe, szóljon, nagyon szíves megosztom vele privátban. :) Most csak ennyit akartam.

Másnap (éjjel vagy reggel)

Másnap van olyan szempontból, hogy hajnali fél egy az idő , amikor írok. És kb. fél óra múlt el az előző jelentkezésem óta. Azóta eltettem magam már egyszer holnapra (azaz mára, bár tegnap még holnapra volt). De egyszerűen nem bírok aludni. Fel vagyok húzva, mint egy duracell nyúl, akit nem lehet lelőni. :) Folyamatosan jár az agyam, pörgetem a képeket az lelki szemeim előtt. Ha már megunom, és aludnék, a képek akkor is pörögnek, úgyhogy felkeltem, mert feküdni sem tudok nyugodtan. Dobálom magam az ágyba  össze-vissza. Mondjuk ez a holnapi reggel szempontjából nem biztos, hogy annyira jó ötlet. Mármint az, hogy hajnali fél egykor még itt tivornyázok a szobámban. Viszont értelmes dologba (lásd olvasás) sincs kedvem belekezdeni, de gyanítom nem is lennék képes rá..... Folyton azon venném észre magam , hogy már tizedszerre olvasom el ugyanazt a mondatot.

De őszintén bevallom, nem izgat a holnap. Most most van. Illetve a ma délelőtt (reggel) miatt meg majd stresszelek akkor. Fáradt vagyok, de aludni nem tudok. Utoljára akkor voltam ilyen, amikor a szakdogámat írtam, meg az államvizsgámra készültem. Annyi különbséggel, hogy akkor másnap reggel nem mentem dolgozni.

Viszont ha már itt vagyok, akkor mesélek egy kicsit bővebben az osztálytalálkozóról.

Jó volt látni, hogy mindenki elfelejtette azokat az ellenségeskedéseket, amik 10 évvel ezelőtt voltak. De mégis olyan volt, mintha 10 évet visszamentem volna az időben, csak a viták hajtépések, veszekedések maradtak ki. :) Mindenki tényleg őszinte kíváncsisággal fordult a másik felé. Folyt.köv.

Osztálytalálkozó - Vol.4

Lehet, hogy ma nem nagyon fogok írni róla, mert nagyon nagyon friss az élmény. Ahhoz képest , hogy mennyire féltem tőle, meg ideges voltam előtte... El sem tudom  mondani mennyire jó volt. Hosszú idő után valahogy úgy érzem, hogy újra önmagam voltam egy este erejéig. Lehet, hogy ez a régi önmagam és nem a mostani, de akkor is megfizethetetlen este volt. És ezt innen köszönöm mindenkinek, aki ott volt. És pontosan azok az emberek voltak ott, akikre szükség volt a hangulathoz. És azokban csalódtam a legnagyobbat (természetesen kellemesen), akikre nem igazán számítottam. Akikről azt gondoltam, hogy az sem fog feltűnni nekik, hogy ott vagyok.

Annyi mindent tudnék még írni, de most egyszerűen nem tudom megfogalmazni a gondolataimat. És egyébként az álombéli visszatérő emberkémmel is találkoztam. A karmikus kapcsolatunkra nem igazán derült fény, hacsak nem abban merült ki a dolog, hogy végig szívatott,(szívattuk egymást kölcsönösen) és azt akarta, hogy olyan dolgokat valljak be, amik határozottan nem történtek meg. :) (egyébként nem mondtam neki, hogy szoktam vele álmodni, mert a fejébe szállt volna, és akkor ott nekem végem is lett volna). Különben valószínűleg pont időben jöttem el, mert még 1-2 pohár gin tonik után lehet, hogy bevallottam volna neki olyanokat is, amik meg sem történtek. Van meggyőző ereje... :)))))))))

Az jutott most eszembe, hogy miért tűnt el belőlem ez az énem. Miért nem tudok minden nap ilyen lenni, mint ma este? A társaság teszi?  Vagy az alkohol? (Nem mintha a gin-tonik annyira ütne) Ha minden napom ilyen lenne... akkor valószínűleg nem az lennék , aki most vagyok.  Ez baromi magvas gondolat lett :)

De most komolyan. És tudjátok mi a leglelombozóbb a dologban? Hogy holnap újra fejest kell ugrani a hétköznapokba.. De most éljen a régi énem, és élvezem ezt az érzést. Nagyon - nagyon. :)))))))))))

Ja, és még valami. Tiszta szívből remélem, hogy tényleg fogunk még a közeljövőben ilyen összeruccanást szervezni, és nem csak beszéltünk róla.  Tök jóóóóóóóóóóóóó:)))))))))))))))))))))))))))))))))

Az ágyvásárlás rejtelmei

Főleg akkor nehéz ha az ember úgy indul neki, hogy nem is igazán tudja konkrétan milyet szeretne. Azt azonban kitaláltam a mai délelőttön, hogy olyan kanapét vagy sarokgarnitúrát szeretnék, ami ággyá alakítható, így spórolván némi helyet a szobámban.(arról már nem is beszélve, hogy sima ágyban csak franciaágy jöhetett volna szóba, azt meg nem tudtuk volna felhozni az emeletre).

2 nagy budaörsi lakberendezési áruházban voltam nézelődni, ebből az egyik nem éppen bizonyult árban megfelelőnek, a másikban viszont már találtam kedvemre valót. De "A" tökéletesre még nem találtam rá. Ami tetszett színben (lila) és stílusban(modern,fiatalos), az picinek bizonyult (legalábbis nekem, mert a mostani ágyhoz viszonyítottam, ugyanis annál kisebbet nem nagyon szeretnék).

Néztem egy nagyon csinos kis sarokgarnitúrát, méretben, stílusban megfelelt volna, de nem volt, csak élénk pirosban. Az meg eléggé kilógott volna a többi bútor közül. Azt nagyon sajnáltam otthagyni, de pirosban akkor sem fogom megvenni.Viszont a nagy keresgélés közepette találtam magamnak lila ágyneműt.:) Azt nem hagytam ott. Muszáj volt megvenni. Bár lassan úgy érzem lila mérgezést fogok kapni. Remélem a legközelebbi " beszerző körúton" már szerencsésebb leszek és megtalálom a megfelelő fekhelyet. :)

Osztálytalálkozó - Vol.3.

Közeleg az időpont. És még sehogy sem állunk. Még azt sem tudjuk, hányan leszünk... Elég izgi. Most próbálom összevakarni az érintetteket, mert addig amíg nincs létszám, nem tudunk helyet foglalni az étteremben. Meg az egyik lelkes résztvevő sütne nekünk tortát, de azt sem lehet, amíg nem tudjuk hány személyre. Nem is olyan egyszerű. És még a szervezésből sem tudtam kimaradni. :) De őszintén szólva azért élvezem. Folyamatosan jönnek vissza az általános iskolás élmények. Az is nagyon izgatja a fantáziámat, hogy ki mire vitte ez alatt az idő alatt. Ki mennyit változott? Elhagyták - e azokat a tulajdonságokat az egyes emberkék, amiért annyira haragban voltunk vagy pont azt, ami miatt barátokként koptattuk az iskolapadot 4, 6 vagy 8 éven át?

Meg vajon mivé lettek az első szerelmek? (Lehet, hogy jó páran odakapunk majd a fejünkhöz csendesen, hogy hogyan lehettünk szerelmesek ebbe- és ebbe az emberbe...) :) De pontosan ez lesz benne a jó.

Arról már nem is beszélve, hogy talán (legalábbis remélem) már elfelejtettük  minden sérelmünket, amiket akkoriban egymástól elszenvedtünk, és így teljesen nyugodtan, fesztelenül telik majd az este. Mert azért ez mégis más lesz, mint amikor valakivel összefut az ember, reggel a buszmegállóban és váltanak pár szót, vagy a másik odainteget neki az autóból, amíg a piros lámpánál várakozik...

Uuuuuuutálom a hétfőt

Ilyen szempontból nagyon hasonlítok a drága jó Garfieldra. Ő is annyira gyűlöli a hétfőt, mint én.

Ha lehetne, szívesen eltörölném, mint napot. Bár akkor lehet, hogy a keddet utálnám, mert az lenne a hét első napja. De mivel a hétfőt nem lehet eltörölni, így ő kapja a sok utálatot. :)

Nem elég, hogy a hétfőre virradó éjszaka nem sikerült magamat kialudni, mert a kutyának hajnali 2 és 3 óra között találkája volt a kertben egy sündisznóval, mi meg tartottuk nekik a gyertyát(elemlámpát)..., de a nappal sem úgy alakult ahogy szerettem volna.

A délelőtt még hagyján, bár bent a munkahelyen is rohadt lassan telt az idő. Délután meg elmentem vásárolni, hogy valami jó is legyen a mai napban, és vettem magamnak egy csini kis cipőt ( mellesleg meg sokk-ként ért, hogy az egyik lábam egy egészen picivel nagyobb, mint a másik). Aztán hazafelé,a mikor leszálltam a buszról, olyan özönvíz (szó szerint) szerű esőt kaptam a nyakamba, hogy ha az olimpiai bajnok futók sebességével kapkodtam volna a lábam hazáig, akkor is bőrig áztam volna, holott csak 4 háznyira van a buszmegálló. De mivel nem vagyok sem olimpiai, se világbajnok futó, mire a kapuhoz értem úgy néztem ki, mint a vízbe fojtott macska. :)

Esernyő meg persze nem volt nálam, mert hét ágra sütött a nap, amikor elindultam itthonról.

Úgyhogy szó szerint bőrig áztam, minden ruhámból csavarni lehetett a vizet, a hajamról már nem is beszélve. Mint, aki ruhában fürdött:). Hát kell ennél több?

Azért a cipő némileg felderített. Meg az, hogy az egyik közösségi portálon (reklámozni nem akarom, de úgyis mindenki tudja melyikről beszélek) megtaláltam a volt angoltanáromat. És még emlékezett rám :) Remélem a holnapi napom jobban sikerül, kezdve egy kiadós alvással éjjel. :)

Osztálytalálkozó - Vol.2.

Hát egyre érdekesebben alakul ez az dolog. A létszám az induláshoz képest már gyakorlatilag a duplájára nőtt. Legalábbis elméletben. Azért csak elméletben, mert akiknek eredetileg szerveződött volna az egész, azok közül csak kis létszámban kaptunk visszajelzést. És persze pont azokról nem kapunk életjelet, akikre a leginkább kíváncsi lennék, és olyanok is előkerültek, akikkel nem biztos, hogy szeretnék találkozni. Illetve nem baj, ha ott vannak, csak ne szóljanak hozzám :) Na jó, nem akarok ennyire kényes lenni, mert nem is vagyok igazándiból ilyen (bár ki tudja, ezt csak egy külső szemlélő tudná megerősíteni vagy cáfolni), de nem lesz fesztelen egy találka az biztos. Legalábbis nekem nem.Sőt.

Na jó, befejezem, mert, ha sokáig stresszelem magam azon, hogy kik lesznek ott, tiszta ideggörcs leszek, mire odakerülök. Azt meg nem akarom. :)Miért ennyire bonyolult minden? Azért örülök, hogy nem én vállaltam fel a szervezést. Mostanra már megkattantam volna a sok ötlettől. :)

Szülinapi buli

Nem kell ám hatalmas bulira gondolni, csak olyan kis családira. De azért jól sikerült. Volt eszem-iszom, dínom - dánom, tortával meg mindennel. :) (lent látható).

Végre megkaptam az előzőekben elkobzott könyveimet is.:)
Meg kaptam virágot is (cserepeset, nem vágottat), amit fogalmam sincs, hogy hová fogok tenni, mert már nem sok hely van a szobámban. :) Valahová akkor is be kell passzíroznom. Az én virágom, nem adom senkinek. :)
Bent a munkahelyemen meg megkaptam, hogy de öreg vagyok. Úgy szeretem  a kollégáimat....:)
Szóval jól telt a hétvége azt leszámítva, hogy mára összeszedtem egy aprócska kis náthát. Hajrá influenzaszezon!!!! És ez még csak a kezdet. Mi lesz ha a gyerekek között elindul a tényleges influenza?
Na jó. Most megyek és fogyasztom tovább a könyveimet. :)

Végre péntek...

Senkinek nem kívánom az elmúlt hetemet. Gyilkos tempó volt, és ez csak fokozódik.
Egész héten, délután 3-4 -ig teljes fordulatszámon pörögtem, és menetrendszerűen fél 5 körül hirtelen olyan lettem, mint akinél levágták a biztosítékot. Legalább egy - másfél órát ültem és csak bámultam magam elé. Annyira le voltam nullázva, hogy bármilyen mozdulatra képtelen voltam. Aztán mire ágyba kerültem, addigra felébredtem.
Ma meg olyan volt, mintha egész délelőtt 1000 energiavámpír azzal szórakozott volna, hogy lecsapolja az összes tartalékomat. Fél 5 körül megint beütött a fejemben az "áramszünet", most kezdek magamhoz térni. Nincs valakinek valami tuti tippje arra, hogy ezt a hullámzást hogy lehet kikerülni? Bármilyen javaslatot szívesen fogadok.
Egy azonban biztos. Holnap 11 óra előtt nem mászom ki az ágyból. :)

Más téma. Szerveződik az osztálytalálkozó. Egyre többen jelentkeznek, hogy üdvözlik az ötletet. Bár még nagyon a kezdeti stádiumban van a dolog, mert még egyelőre csak időpontot próbálunk összehozni, meg egy körülbelüli létszámot. Ilyen szempontból több egyéb más mellett nagyon jó osztály voltunk. 10 év után sikerült 2 nap alatt 2 ember kivételével mindenkivel felvenni a kapcsolatot, még azokkal is, akik külföldön vannak.
Olyan fura újra együtt, aktívan látni az osztály nagyját. Nem is tudom milyen érzés pontosan. Talán olyan egy kicsit, mintha 10 évet visszarepültem volna az időbe. Egyre izgisebb a dolog, de mint mondani szokták: nyugtával dícsérd a napot. :)

Osztálytalálkozó

Ma összefutottam az egyik általános iskolás osztálytársammal. Fura volt ennyi év után beszélgetni vele. Olyan sok emlék előjött megint. (úgy látszik ez a hónap erről szól)

Aztán megbeszéltük, hogy idén lenne a 10 éves osztálytalálkozó ideje, és arra jutottunk, hogy meg is kellene szervezni.

Azt mondta, hogy bevállalja, hogy az egyik közismert közösségi oldalra csinál az osztály fent lévő tagjainak egy klubot, és így mindenki bedobja az ötleteit a közösbe. Valami csak összejön belőle.

18-an voltunk. A 85% még most is itt lakik a közelben. Mennyire lehet nehéz megszervezni?

Kíváncsi vagyok mi fog kisülni belőle. Örülnék, ha összejönne a dolog. Nagyon kíváncsi lennék 1-2 emberre :)

Akire meg nem azoknak egy osztálytalálkozó erejéig felveszem a semleges közösségi arcomat. Hála annak a jó égnek, többen vannak azok, akikre kíváncsi vagyok.

Tök izgi, de egyben nagyon öregnek is érzem magam tőle. 10 éve osztálytalálkozó. Röhej, hogy hogy rohan az idő.

Erről az is eszembe jut, hogy 10 éve kezdtem a gimit. Na, basszus. Jobb ha ezt itt be is fejezem és nem fejtegetem tovább ezt a dolgot.

Zajlik az élet

Hát igen. Baromi mozgalmas volt ez a hétvége. Részben köszönhető annak, hogy szombaton is dolgoztam, mint a legtöbb ember. Éppen ezért olyan volt ez a mai nap, mintha nem is lett volna.

Márpedig tudom magamról, hogy ha a hétvégéken nem tudom kipihenni magam, egész héten főleg a hét második felében olyan vagyok, mint a pokróc, durva vagyok és morgok folyamatosan. Ennek tekintetében gyönyörű hétnek nézünk elébe. Jaj annak, aki elém kerül :) Na jó, azért ennyire nem szokott rossz lenni a helyzet, de jónak sem mondanám.

Ezt megalapozta a mai nap. Ma leengedtük a medencét, mert nem igazán lesz már annyira jó idő, hogy fürödni lehessen. Ha meleg lesz is, a víz rohadt hideg... Abba meg nem szívesen teszem bele még a kisujjamat sem. Szóval leengedtük vizet belőle és kiterítettük száradni a napra. Megnéztük a forma 1-et (Raikkönen nyert, hurrá :) ). Mire vége lett a versenynek és lementünk, hogy összecsomagoljuk a medencét, elég érdekes látvány fogadott. Az én "drága kicsi szívem, piciny kutyuskám" rajta feküdt, és kb. 30 cm átmérőjű lyukat rágott az aljába... Nem írnám le, hogy miket mondott neki az egész család. Arról nem is beszélve, hogy az összes műanyag kivezetőnyílást( amivel rácsatlakoztatjuk a vízforgatóra) szintúgy lerágta.

Kíváncsi lettem volna milyen indíttatásból tette mindezt? Bosszút állt, mert tv-t néztünk és nem vele játszottunk? Vagy csak szimplán engem akart megszívatni, mert alapból ez a hobbija (hogy engem szívat és rettentően élvezi és szabályosan röhög rajtam)? Vagy csak úgy gondolta, hogy rágjuk szét, mert ez jó poén? Hát nem az. Nem jó poén. Nagyon nem. Egyhamar nem felejti el, amit kapott. Imádom, ő a család mindene, de meg tudtam volna fojtani. Különböző képek villantak át az agyamon, hogy hogyan fogom ezt a tettét megtorolni, de a megvalósításig nem jutottam el. Érezte ő, hogy jobb, ha mindenkit elkerül a nap hátralevő részében. Főleg anyut. Ő volt aki eljutott a tettlegességig és kiosztott neki egy - két pofont. (Olyan anyai pofonokat, de a kutya érzékelte ebből is a helyzet komolyságát, mert nem nagyon szoktuk megverni, sőt. Csak én szoktam néha odasózni neki, de azt általában poénra veszi és játékból visszatámad. Ilyen szeretetteljes a mi kis kapcsolatunk ezzel az állattal.)

" A medencegyilkos" :)

Úgyhogy a medence (élt: 2 hónapot) röpült a kukába. Gyönyörű. Így telt a mi kis "csendes és felettébb NYUGODT és eseményektől mentes" vasárnapunk. Remélem azért a jövő hét sokkal, de sokkal jobban telik majd.

Évkezdés és Dishwalla

Megkezdődött a tanév. Bár hivatalosan még nem , de nálunk már igen. Komolyan hihetetlen, hogy ilyenkor az emberek szabályosan meghülyülnek. Szerda óta tart ez az őrület, de olyan mintha már egy hónapja menne egyfolytában. És akkor még az is itt van, hogy szombaton is dolgozni kell. Hát nem undorító?

Nem akarok részletekbe menni, bár tudnék, mert volt a mai nap folyamán is egy - két aranyköpés. És azt már meg sem kell jegyeznem, hogy nem gyerekek szájából hangzottak el ezek az összegyűjtendő mondandók. Gyanítom, hogy ez nem csak nálunk van így.

De hogy ilyenkor se legyek idegroncs, elő szoktam szedni a kedvenc zenécskéimet, és szépen sorra meghallgatom őket. :) (figyelitek, hogy átkötöttem egyik témából a másikba? :) nem gyenge egy nehéz napot követően)

Szóval ami ma kimondottan meg tudott nyugtatni, az ez a szám meg még ez is.

És persze ez, ez , meg amit nem találtam meg. Mind mind a Dishwalla nevű együttes zenéi. Mind a négy szám egy korábbi lemezükről való ( a címe Opaline, ha valakit érdekel). Imádom őket. Az újabb lemezük egy picit keményebb hangvétel, de hasonlóan jó.

Imádom az énekesüknek az itt-ott reszelős hangját. :) Tud valamit a srác. A dalszövegeikre is érdemes odafigyelni, mindegyikben találni minimum egy olyan sort, amin érdemes igazán elgondolkodni (és aztán ráébredni, hogy mennyire igaz).Nagy bánatomra jelenleg tétlen az együttes, de csak lemezkészítés szempontjából, ugyanis aktívan turnéznak. Nagyon várom már az új lemezüket (ha lesz egyáltalán).

Addig meg hallgatom az énekes szóló lemezét, ami tavaly jelent meg. Hasonló stílus, és ugyanaz a hang... HMMM. Nem lehet nem szeretni (bár ez a lelkesedés szubjektív, nem mindenki szereti ezt a fajta zenét, ezzel tisztában vagyok, de azért megmutatom, hátha mégis valaki beleszeret)

Különben nem is hinné az ember, de 1994 óta aktív a banda egy - két tagcserével tarkítva.

Zárásképpen találtam még egy számot ízelítőnek: Íme.

Ja és még az énekes egyik szóló száma: J.R. Richards- A beautiful end

A "kedves" Autópálya Kezelő Zrt. és egyebek

Előre is elnézést az elkövetkezendőekben esetlegesen felmerülő káromkodásnak tekinthető szavakért, de a téma megkívánja.
Mi ihlette a címet? Ki lehet találni. Az idézőjel sokat elárul. Aug.8-án elindult a család a rokonokhoz autóval Zsámbék nevű településre. A 70-es autóútról Diósdnál ráhajtottunk az M O-ásra. Tiszta sor. Autókáztunk ezen az úton egészen a Biatorbágyi leágazásig, ahol is le kellett volna hajtanunk róla. Ekkor jött a váratlan fordulat. A lehajtó le van zárva. Na, vicces, mit is csináljunk? Más választás nem lévén tovább hajtottunk, így rá találtunk menni a nagybetűs Sztrádára. Onnan az első letérő Zsámbék volt, tehát ott le is hajtottunk. Igen ám, de addig két "fényképezőgép" alatt is elmentünk.
Még poénkodtunk is a kocsiban, hogy majd jön a fénykép. Gondoltuk, biztos jóindulatúak, és nem veszik figyelembe ezen a szakaszon a lezárás miatt.
Hát mi poénra vettük ezt a fénykép dolgot, de ők nem. Tegnap megérkezett a büntetésről szóló levél és csekk (felháborító, hogy ez a sutyerák, sóher banda még fényképet sem küldött). 15300 Ft, mert fizetés nélkül használtuk a sztrádát. Anyátokat. Hova mentünk volna? Keresztül a szalagkorláton meg a kordonon, amivel le volt zárva a lejáró, minden figyelmeztetés nélkül? Esküszöm nem normálisak. Apu is kellően felszívta magát és nálam jóval durvább szavakat használva megbeszélte a hölggyel, aki az információs telefont kezelte, hogy menjenek a büdös francba. Mire a hölgy közölte, hogy ez egy rögzített hívás. Erre apu közölte vele, hogy nem baj, legalább megtudják mi a véleménye róluk. :) Szegény csajt sem irigylem. Gondolom nem mi voltunk az egyetlenek.
Ja egyébként meg az volt a válasza, hogy már előtte jóval ki volt rakva a tábla, hogy ott nem lehet lehajtani. Igen, 10 méterrel előtte. Négyen ültünk az autóba és senki nem látott semmi erre utaló jelet Diósd és a biatorbágyi lehajtó között. Meg közölte a nőszemély, hogy vissza kellett volna fordulni Budapest felé. Hol? Az sztráda közepén? Vicces egy nőci. Tuti, hogy még nem járt arra... De ebben az a legnagyobb kib*szás, hogy nem tudod bebizonyítani, hogy neked van igazad. Akkor is az van, amit ők mondanak, és te vagy a vak, hogy nem láttad. Undorító, mocsokság. Ebből a pénzből kapják ők a prémiumot, meg a keresetkiegésztést. Hát ott rohadjanak meg. Bocsi. Picit felhergeltem magam. Megértettem volna a büntetést, ha lett volna valamiféle menekülő útvonal. De semmi. Semerre nem tudtunk menni csak a sztrádán. Bár lehet, hogy mellette levő kukoricamezőkön keresztül jobban jártunk volna.
Nekik ez határozottan jó pénzszerzési taktika, mert ha le van zárva a lejáró, a sok ember nem tudja merre menjen, így sokat lehet büntetni. A védtelen sofőrök meg perkálnak. Hihetetlen, hogy ilyet egy cég megengedhet magának. Tudnék még "szépeket" mondani rájuk, de nem akarom cifrázni.
Szép kis sztori, ugye?

Kicsit evezzünk akkor nyugisabb témára, a címben szereplő egyebek kategóriára. Ha már a múltkoriban így megosztottam veletek ezt az álom dolgot, akkor leírom a fejleményeket. Tegnap éjjel megint azzal a bizonyos személlyel álmodtam. :) Most főszereplő volt. Nagyon is. Éjt nappallá téve az ő luxusvillájában buliztunk miután hazajöttünk a nyaralásból. :) Jó lenne már tudni mi okozza ezeket az álmokat. Kimondottan érdekelne.
Azt mondanom sem kell, hogy vigyorral a fejemen ébredtem. Érdekes, hogy egy kellemes álom mennyire meghatározza az ember napi hangulatát. Jó így kelni. Bár ez sajnos a rémálmokkal is így van. Azok is rányomják a bélyeget az ember napjára.

Ez most hosszúra sikeredett, úgyhogy be is fejezem.

A könyvesbolt nagyon veszélyes hely

Ma megint elmentem vásárolni. :) Annak ellenére, hogy apunak - aki kint várt rám a parkolóban az autóban- megígértem, hogy célirányosan vásárolok, és sietek, nem bírtam megállni és betértem a Libribe a bevásárlóközpontban . Bár ne tettem volna... Megálltam a bejáratnál, és éreztem, hogy addig onnan ki nem megyek míg egy könyvet nem veszek. Hát ez annyira jól sikerült, hogy 4 könyvvel lettem gazdagabb és jó pár ezer forinttal szegényebb. Arról nem is beszélve, hogy kb. 25 percet voltam bent(a tervezett 5 perc helyett) és rohangáltam a könyvek között, mint egy megszállott hülye, hogy melyiket szeressem... :) El lehet képzelni. Komolyan, mint a gyerkőc a játékboltban (nem csak) karácsony előtt. Ez is kell, az is kell, amaz is kell, azt is szeretném, jujj, az is de jó lenne...

Rögtön a bejáratnál egy kettőt fizet hármat kap akcióba botlottam, amit egyszerűen nem lehetett kihagyni annyi jó könyvvel.

Itt hívnám fel a figyelmet egyben a bankkártya veszélyeire is. Rosszabb, mint a készpénz. Viszel magaddal X összegű készpénzt és tudod, hogy annyit költhetsz, mert annyi a keret. Ezzel szemben a bankkártya? Elfogy a készpénz, nem baj, ott a kártya, majd arról fizetek, van azon még fedezet. Hihetetlen. Alapvetően elég jól tudok spórolni, de ilyenkor nagyon elgyengülök. Most majd jó pár hónapig nagy ívben elkerülöm az ilyen veszélyes helyeket. Vagy nem. :))

Amikor az emberre rátörnek az emlékek

Ma mentünk anyuért a munkahelyére, és a legváratlanabb pillanatban, miközben bambultam kifelé a kocsiból a piros lámpánál, megláttam a fősulis pszichológia tanáromat. A párjával sétált a piac felé. Legalábbis gondolom a párja volt, bár fene tudja, csak úgy mentek egymás mellett, nem is beszélgettek. Ettől még a testvére is lehetett, ugyan nem tudom van-e neki.

Mindegy. Ahogy megláttam hirtelen rám törtek a főiskolás emlékek, annyira sok minden előjött. És rá kellett jönnöm, hogy hiányzik. Annak ellenére , hogy mennyit anyáztunk, meg szitkozódtunk, amikor valami nem úgy sikerült, ahogy elterveztük, ha az órák elmaradtak és 3 lyukas óránk lett hirtelen, de haza nem mehettünk. Vagy csak mert szimplán tök hülyék voltak a tanárok, és lehetetlen dolgokat követeltek tőlünk. De mindezek ellenére újra elkezdeném, mert ezeket a negatívumokat egyrészt megszépítette az idő, másrészt ellensúlyozták a jó dolgok. Például amikor egy vizsgán , amitől iszonyatosan paráztunk, mindannyian átestünk sikeresen. Vagy mikor elsőre nem sikerült a vizsga, de másodszorra megvolt. Vagy mikor szombaton este hétkor, 12 X 40 perc agysejtgyilkolás után (amiből az utolsó 2 X 40 perc filozófia volt) , hulla fáradtan, a vonaton okosabbnál okosabb dolgokról tartottunk eszmefuttatásokat a csoporttársakkal, (pl, hogy van-e az állatkertben hangya. Nem olyan, ami szabadon kószál, hanem kiállítva, "ketrecben") és szó szerint sírtunk a röhögéstől. Meg persze a legvégén, az az érzés, amikor kiléptem államvizsga után az ajtón. Nem tudtam, hogy hányas lett, de tudtam, hogy megvan, és vége.... Ezek megfizethetetlen emlékek, élmények.

Arról nem is beszélve, hogy pont valamelyik nap tévedtem be a Berzsenyi Dániel Főiskola (lehetett volna akármelyik másik főiskola vagy egyetem is) honlapjára, és olvasgattam az egyik alapszaknak a szakdolgozati témáit. Olyan jó érzéssel töltött el. Úgy bennem van, hogy elkezdenék még egy sulit, de nem tudom, hogy ebben az új rendszerben mennyi esélyem lenne.

Hmm. Azért egy próbát lehet, hogy megérne...

Cím nélkül ( mert egy sem jut eszembe)

A héten egy kicsit végre lógathatom a lábam, mert megint szabin vagyok. De ki kell használni, mert legközelebb csak karácsonykor lesz "szünet", az meg még nagyon- nagyon messze van.

Viszont most tényleg pihenek. Délelőtt elmentem egy kicsit vásárolgatni. Semmi extrát nem vettem, csak mászkálgattam egy kicsit.

Már majdnem minden a helyén van szobában is. És van három üres polcom az új könyveknek. Hát nem csodálatos? :) Már ezért megérte felújítani a szobát. :) Bár, ha az összes könyvet, amit nagyon szeretnék, megkapnám egy jó tündértől tuti nem férne rá. Vagy nagyon szűkösen. :) Mindenesetre a 3-4 új könyv, ami a jövő héten jön, az egyértelműen ráfér.

Az előbb tudatosodott bennem, hogy nemsokára huszadika, aztán még egy hét és huss elillant a nyár. De mielőtt kettőt pislantanánk már megint nyár lesz, ami persze nem baj. Rájöttem, hogy szeretem a nyarat. Eddig tél párti voltam, de ennek idén nyáron vége. A télnek is megvannak a szépségei, amit még mindig szeretek, de valahogy a nyár jobb.

És visszatérve az ünnepekre, hogy mitől tudatosodott bennem, hogy közeleg az Államalapítás ünnepe? Hát onnan, hogy két napja a Red Bull Air Race résztvevői (Bessenyei Péter és haverjai) 3 percenként itt repkednek el a fejünk felett. Le sem kell mennem a Duna- partra, mert itthonról tudom nézni (meg hallom is) őket. Délelőtt és délután is 2-3 órán keresztül. Holnapra már a hajamat fogom tépni tőle elég aktívan. Még jó, hogy egy évben csak egyszer van ilyen.

Na, de, jó kedv van, szünet van , pihi van. Örülünk magunknak. :) (csak hogy jókedvűen zárjam a bejegyzést) :)

Rémálom = medvék

Hát igen ez a dolog nálam régóta jelen van. Persze egyre kevésbé érvényesül az évek előrehaladtával, de akkor is. Ha rémálomban van részem, abban biztosan szerepel egy (vagy több) medve, és persze engem kergetnek és nem tudok elfutni. Futok, de nem haladok előre. Ők meg csak közelednek. Szerintem mindenki tudja, hogy mennyire borzasztóak az ilyen álmok, és milyen rossz így felébredni.

Egyébként ez a medvéktől való félelem már azóta megvan mióta az eszemet tudom. Anyuék szerint kb. 4 éves lehettem, amikor véletlenül láttam egy olyan medvés filmrészletet, ahol a medve megtámadott és szétmarcangolt egy vadászt. Puff neki.

Ennek hatására még a rajzfilmes medvefiguráktól is visítva menekültem ( kivéve Micimackótól, őt nagyon szerettem), ha megláttam őket a tv-ben. Ha állatkertbe mentünk, a maciketrec mindig kritikus pontja volt a túrának, megnéztem őket (többnyire csak futólag rájuk pillantottam), aztán már mentünk is tovább, mert nem igazán szerettem ott időzni. A hangjuktól, meg a hideg futkosott a hátamon.

Most már azért kinőttem ezeket a félelmeket, bár még mindig összeszorul a gyomrom, ha egy ijesztő képet, vagy filmrészletet látok róluk.

Pont egy pár hónapja hozott az egyik kolléganőm fényképeket egy igazi lelőtt barnamedvéről, amit a férje és a vadász ismerőse ejtett el. Na, az nem volt gyenge. Éjjel , amikor a sötétben feküdtem, bevillant a közeli kép a nagy(konkrétan olyan volt a fénykép, mintha 1cm-ről néznéd a medve buksiját), ijesztő fejéről....hát fogalmazzunk úgy, hogy nem volt nyugodt éjszakám. :)

Ez most onnan jutott eszembe, hogy a fenti félelmek ellenére, tegnap megnéztem a Grizzly park c. filmet. Hogy mi vitt rá, azt nem tudom, de nem bántam meg. Bár az is tény, hogy nem szeretem jobban a medvéket ezután sem.

De a film azért jó volt. Nagyon. Ahhoz képest, hogy horrorfilmnek volt titulálva, én végigvihogtam az egészet (pont ezért nagyon rossz kritikát kapott). A Csapatleépítés című filmre hasonlított nagyon. Ott is inkább poénosak voltak a horrorjelenetek és itt is. A vége meg hát mindent vitt. Nem gondoltam volna, hogy egy vérengző mackóval tarkított mozi ennyire fog tetszeni. Az előzetes megtekinthető ITT. Ebből az előzetesből nem igazán derül ki , hogy vicces a film, pedig az. De ezt sikerült nekik tényleg ijesztőre megcsinálni.

Bebe karaktere a legütősebb, a beszólásain egyenesen fetrengtem. Ő a sötétség királynője többek között... :) (nem mondok többet, mert akkor nem lenne poén a film vége.)

Akinek tetszett a Csapatleépítés, az mindenképpen nézze meg ezt is.

El vagyok keseredve

De tényleg. Elkeserítő, ahogy néhány ember a társait (főleg munkatársait) kezeli. Milyen jogon bánik valaki a másikkal úgy, mintha ő lenne a főnök, amikor nem is az, hanem egyenjogú a másikkal, ugyanaz a beosztásuk.

Hihetetlen milyen vastag bőr van némelyek képén. Nem is tudom minek képzeli magát. Az ilyenek úgy fel tudnak idegesíteni. Ha meg netalán vagyok olyan pofátlan dög, hogy vissza merek neki szólni, akkor persze én vagyok a kis bunkó, és azonnal rohan beárulni a főnöknek.

Ráadásul ők azok az alkalmazottak, akik be vannak betonozva a helyükre, és senki és semmi nem tudja őket onnan kirobbantani.

Másoknál is vannak ilyenek vagy csak én vagyok az a "szerencsés", aki kifogott egyet?

Sokan azzal magyarázzák, hogy ilyen a stílusa. Erről az a véleményem, hogy ilyen stílussal lehet, hogy nem kellene emberek közé mennie. Velem akkor se beszéljen úgy, mintha az alkalmazottja lennék, mert egyrészt nem vagyok az, másrészt, meg nem tettem ellen eddig semmi rosszat. Tényleg jókislány voltam, mindig illedelmesen elszámoltam 10-ig, és nem szóltam vissza. Nem igazán vagyok ilyen típus, csak ha nagyon muszáj nem vagyunk egy korosztály. Jóval idősebb nálam.

Lehet, hogy rosszul csinálom, mert el kellene felejtenem az ilyeneket, és nem agyalni ennyit a dolgon. Ilyenek és kész...

Egy kis változtatás

Amint láthattátok a legtöbb könyves bejegyzésem eltűnt a blogról. Ennek az az oka, hogy átpakoltam őket egy másik blogra.
Ugyanis úgy döntöttem, hogy kettészedem a blogomat. Ez azt jelenti, hogy lesz egy személyes (ez, amit most olvastok) , és lesz egy másik, ami kizárólag a könyvekről szól.
Itt továbbra is a hétköznapi dolgaimat kísérhetitek figyelemmel, néha egy kis zenével filmmel megspékelve, mint eddig. Tényleg csak annyi a változás, hogy a könyvajánlók a másik blogon lesznek. Persze ott is szívesen várom a véleményeteket.
Ja egyébként az új blog ITT érhető el, vagy oldalt az "Ahová érdemes lehet benézni" menüpontban Könyves blogom cím alatt.

Végre visszaköltöztem...

Hát igen. Most már végre a régi - új szobámban vagyok és onnan írok. El sem hiszem. Bár még csak az alapdolgok (értsd: szekrények, íróasztal, ágy) kaptak helyet, ez már haladás. Már tegnap éjjel is a szobában aludtam, de egy kicsit kempingeztem a szoba közepén a földön. :) Egyszerűen már megőrjítettek az órák a kattogásukkal a nappaliban, annyira, hogy még az üres szobában a földön is jobban tudtam aludni.
Mindegy. Ma lesz itt az első hivatalos éjszakám, ezúttal már az ágyikómban. :) Aztán lassan feltöltöm a szekrényeket is, mert még üresen tátonganak.
Úgy egészében azonban nagyon jó lett. Imádom. Kicsit még furcsa, reflexből sok mindent a régi helyen keresek, és mikor odaérek, akkor jövök rá, hogy már nem úgy van. Meg kell szoknom. De a jót hamar megszokja az ember. :)

Álmok világa

Tudni kell rólam, hogy nagyon - nagyon sokszor álmodom éjjelente. Egy héten 4-5 alkalommal biztos. Legalábbis ennyire emlékszem. Ez azért érdekes, mert ezzel egyedül vagyok a családban. A többiek csak nagyon ritkán tudják feleleveníteni az álmaikat (összehasonlításképpen: félévente 1-2 alkalommal)
Egy időben sokat foglalkoztam az álmaim elemzésével is, de mivel nem igazán jutottam egyről a kettőre, így abbahagytam.
De azért időről időre felszínre tör bennem az a természetes kíváncsiság, vajon mit is jelenthetnek.
Amikor elemeztem őket, akkor csakis a modern kori elemzés alapján, véletlenül sem a Krúdy - féle könyv segítségével. De még így sem mindig jöttem rá mit is akarnak közölni.
Azért jutott most eszembe erről írni, mert kb. 3 hónapja észrevettem valamit. Az álmaim 80%-ában szerepel egy bizonyos személy. Tényleg nagyon sokszor álmodom vele (tegnap éjjel is). Van, amikor főszereplő, van amikor mellékszereplő és van amikor csak "ott van", de nem jut igazán szerephez.
A kiléte nem tudom mennyire lehet fontos. Az azonban biztos, hogy lassan 9 éve nem beszéltem vele, ha láttam is, akkor is csak én őt, ő engem nem látott. Annyit még, hogy ismerem az illetőt, 10 évvel ezelőtt jóban voltunk. De akkor megszakadt a kapcsolat, azóta emailt is csak egyszer váltottunk(kb 1,5 éve).
Ez azért annyira fura, mert még soha nem volt ilyen sűrűn visszatérő, mondhatni állandó szereplője az álmaimnak.
Őszintén szólva már nagyon sokat agyaltam azon, hogy mi lehet az üzenete. Talán fel kellene vennem vele a kapcsolatot? Vagy netalán valami előre megírt feladatom lenne vele kapcsolatban?
Azzal azonban mégsem hívhatom fel, hogy: "Helló, hónapok óta szerepelsz az álmaimban , nem tudod, hogy miért?" Elég hülyén venné ki magát a dolog.... nem?
Mégis a végére kellene valahogy járnom a dolognak, mert egyre sűrűbben tér vissza az álmaimba az idő előrehaladtával. És frusztrál, hogy nem tudom a miértjét...

Paulo Coelho: Az alkimista

Elkezdem törleszteni az elmaradt könyvajánlóimat (nem is tudom ajánló-e ez egyáltalán).
Ez a harmadik könyv, amit Coelhotól olvasok. És bár ezt tartják a fő művének, nekem a három eddig olvasott közül ez tetszett a legkevésbé.
Valahogy pontosan azokat a gondolatokat, mondatokat hiányoltam belőle, amelyekért őt olvasom.
Kicsit szájbarágósnak éreztem eme könyvét, és nem volt túl életszagú. Persze ez a tény önmagában véve nem lenne gond, mert nagyon jók azok a könyvek is, amelyeknek semmi közük a való élethez.
De ez a könyv nekem inkább tűnt mesének. Már majdhogynem átcsapott a fantasy műfajába. Márpedig Coelho műveit nem azért keresi az ember, hogy mesét vagy durvább megfogalmazás esetén fantasyt olvasson, hanem a magvas gondolatok miatt, amiket remekül elrejt a sorok között.
A fantasy műfaja meg a magvas gondolatok nálam túlzottan ütik egymást.
A történet egyébként nem rossz, ha eltekintünk attól, hogy milyen műfajt várunk az írótól.
Santiago, a pásztorfiú visszatérő álma miatt útnak indul az egyiptomi piramisokhoz, hogy megtalálja azt a kincset, amiről az álmai szóltak. Útközben sok emberrel, sokféle gondolkodásmóddal találkozik, rátalál a szerelemre. Hiszi, hogy mindez elengedhetetlen Személyes Történetének megéléséhez, a Világnyelv megértéséhez és a kincs megtalálásához.
És hogy szerintem mégis mi a történet tanulsága? Lehet, hogy egy kicsit pesszimistán fog hangzani, de tényleg ez volt az első dolog, ami eszembe jutott, amikor a végére jutottam a könyvnek.
Minden ott van az orrunk előtt, de sokszor annyira vakok vagyunk a közvetlen környezetünkre, meg a jelekre, hogy megteszünk akár több százezer kilométert, megvívunk több ezer személyes csatát, aztán a végén a fejünkhöz kapunk, hogy hogyan lehettünk ennyire hülyék, amiért nem vettük észre, hogy csak a kezünket kellett volna kinyújtani azért a dologért, ami tényleg ott van előttünk.

Értékelés:

Füstjelek

Hát igen. Rá kellett jönnöm, hogy a család már nem bír meglenni 4 napnál tovább internet nélkül. :) Úgyhogy ma muszáj volt összeherkentenem a gépet a nappaliban, hogy tudjunk szörfözni. Röhej. A technika csapdája.

Na mindegy. Viszont ha már van net, akkor gondoltam lazításképpen "füst-jelzek". :)

Kész a szobafestés. Hurrrááááááááá. :) Viszont az alagút végét nem igazán látni. A héten tuti, hogy a nappaliban táborozok. Egyébként nagyon szar. Baromira lelki beteg vagyok attól, hogy egyrészt reggel a legelemibb, legszükségesebb dolgaimat sem találom sok egyéb más mellett, amikor amúgy is halál kómás vagyok. Persze, az egész történet ott kezdődik, hogy alig tudok aludni a nappaliban, 3 falióra ketyeg, kattog folyamatosan, amitől legszívesebben falnak mennék. A kutya jobban horkol, mint egy barnamedve, álmában rugdossa a falat, amire én persze minden félórában törvényszerűen felébredek. És mire végre ezeken túlteszem magam ( az órákon, meg a kutyán), addigra megszólal a rohadt ébresztő.

Tudom, tudom, derű, mosoly, jókedv és boldogság, mert szép új szobám lesz, de akkor is.....

Annyira hiányzik az én kis "szentélyem", ahová a kedvem szerint visszahúzódhatok, ha elegem van a világból vagy ideges vagyok vagy csak szimplán relaxálni szeretnék. A szobám az a hely, ahol maximálisan fel tudok töltődni energiával. Az a hely én vagyok. És hiányzik.

Rettentően tudok kínlódni meg nyafogni, ugye?

Jól van, abbahagyom ezt kislányos nyüszítést.

Lassan majd utolérem magam a blogos teendőkben is. Már így is lógok 2 könyves bejegyzéssel Coelho Alkimistájáról meg Richelle Mead Frostbite - járól. Hamarosan ezeket is megírom. De...........nem most. Hihihihi. :))

Most megyek és megpróbálok nem az órakattogásra meg a kutyahorkolásra koncentrálni, hanem a pihentető alvásra.

Mint szürke szamár a ködben

Gondoltam lefirkantok (illetve bepötyögök) még egy pár sort, mielőtt eltűnök az elkövetkezendő 1 - 1,5 hétre. Ne aggódjatok, minden oké, csak ki vagyok költöztetve a szobából, mert vasárnap tapétázunk, hétfőn festünk, kedden aljzatkiegyenlítési munkálatokat végzünk :), amely a szerdai nap folyamán is szárad majd. Az azt következő 2 napban (értsd: csütörtök és péntek) pedig a parkettalerakás kap helyet, majd hétvégén bekerülnek- reményeim szerint- a bútorok, és elkezdődhet egy nagyon lassú (hangsúlyozom: NAGYON LASSÚ) visszapakolási folyamat. :)

De már nagyon várom. Most kicsit olyan érzésem van ebben az üres szobában, hogy egy szakasz ér véget az életemben ezzel az átalakítással. És az "új" szobával elkezdődik egy új, egy jobb korszak. Nagyon hülyén hangzik, mi? De valahogy mégis ezt érzem. Így is elég sok minden változott az életemben, ha nem is nagyon nagy és látványos dolgok(sőt lehet, hogy nem is a környezetem változott, hanem én). Ez a szobaátalakítás valahogy ennek a megkoronázása, de az is lehet, hogy csak egy újabb állomása.

Az viszont érdekes, hogy én csillagjegyemnél és ezáltal személyiségemnél fogva elég nehezen viselem a változásokat, de az utóbbi időben történteket szinte észrevétlenül "vészeltem" át. Talán pont azért, mert én is változtam.

Na ennek a bejegyzésnek sem lett túl sok mondanivalója, de néha ilyen is kell :)

Szóval most lépek, kb. másfél hét múlva jövök. De ha nem bírom ki nélkületek, akkor lehet, hogy majd titokban írok a melóból :)

Addig is várom az építő kritikát és az esetleges mondanivalókat, mert a kommentjeiteket mindenképpen elolvasom majd minden nap. :)

Egy kis segítség...

Egy kis segítségre lenne szükségem. A változatosság kedvéért film témakörben. Ha valaki látta a Szemvillanás alatt c. filmet(The life before her eyes, 2007) Uma Thurman főszereplésével, legyen oly drága és egy pár mondatban vázolja már fel nekem a lényegét (főleg a végét), ugyanis egy büdös kukkot sem értettem belőle. Illetve ez így nem teljesen igaz. Az utolsó 5 percig azt hittem, hogy értem, aztán vége lett, lement az utolsó 5 perc is, én meg csak ültem és bámultam az üres képernyőt, mint a prosti az üdülési csekket.... Utánaolvastam egy kicsit, de sehol nem találtam érdemleges magyarázatot. Lehet, hogy csak én voltam selejtes és elszalasztottam a lényeget. Szóval megköszönném , ha valaki felvilágosítana ezzel a remekművel kapcsolatban.

Megrázó élmények

Elkezdődött egy újabb hét, ez önmagában véve is elég megrázó élmény, hát még az, hogy az első munkanapon sikerült felnyársalnom a jobb tenyeremet egy gombostűre. Elég kellemes volt. Itt látszik milyen veszélyeket rejt magában egy iroda a látszat ellenére. :)

Ha már megrázó élményekről van szó, tegnap megint összeakadtam egy ütős kis filmmel.

Azt nem merem mondani, hogy jó, mert azt egy ilyen filmre nem mondjuk. Megrázó, sokkoló és még fokozhatnám, főleg, hogyha belegondolunk, hogy valós eseményeken alapszik.

A film címe April showers és nem összetévesztendő a hansonló címmel rendekező April's shower c. vígjátékkal, mert ez egy nagyon kemény dráma.

Az 1999. április 20-án a Coloroadoi Columbine gimnáziumban történt lövöldözést dolgozza fel, melyben 2 diák 12 társának és 1 tanárnak az életét vette el majd utána magukkal is végeztek.

Ha jól olvastam, a rendező és egyben a történet írója is részese volt az eseményeknek ugyanis ő akkor volt végzős abban az iskolában.

Elég sokkoló film, mint már az előbb is említettem. A film első részében magát a lövöldözést elevenítik fel, a második felében pedig a túlélők reakcióját, érzelmeit mutatják be, hogyan boldogulnak az emlékekkel, a sebekkel, melyeket az a nap okozott.

Azért örülök, hogy kicsiny hazánkban nincs ilyen nagyon történelme az iskolai lövöldözéseknek. Nem is tudom mi lenne a jobb, ha elrettentésképpen itthon is bemutatnák a filmet (amire elég kicsi az esély) vagy ha egyáltalán nem is tudnának róla a magyar diákok, nehogy rossz hatással legyen rájuk.

Mindenesetre megrendítő volt látni.

Rettentően jól van megrendezve, összevágva a film, a zene pedig rátesz egy lapáttal az összhatásra.

Aki szereti a valós alapokkal rendelkező drámákat, annak ajánlom.

Ösztönök

Nem tudom, ki mennyire hallgat az ösztöneire, vagy egyáltalán ki mennyire van azzal tisztában, hogy igenis élnek bennünk és jeleznek is. Csak annyi a probléma, hogy rohanó napjainkban valahogy ez az egyébként nagyon praktikus kis jelzőrendszerünk háttérbe szorult, és hajlamosak vagyunk semmibe venni. Én sem nagyon foglalkoztam vele eddig, azonban mióta elkezdtem jógázni, meg kicsit jobban elmélyültem az ezotériában valahogy észrevettem, hogy mégiscsak van és működik, hol kevésbé, hol erősebben. Majd a jógaszakértő megmondja, hogy mennyire van a két dolog összefüggésben, ugye? :)

Viccet félretéve, azért írtam most erről, mert a minap sikerült elég erőteljesen szirénázniuk az ösztöneimnek. Csörgött a telefonom és amint rápillantottam, hirtelen olyan nagyon - nagyon rossz érzés fogott el. Nem is tudom igazából leírni, hogy mit éreztem, de az biztos, hogy nem volt kellemes... Mi ez ha nem a "vészvillogó"? Nem is vettem fel a telefont.

Lehet, hogy hülyeségnek hangzik, és sokan nem értenek velem egyet, de én akkor is hiszem, hogy létezik ez a védelmi rendszer csak egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk. Pedig lehet, hogy egy csomó rossz dolgot elkerülhetnénk, ha odafigyelnénk.

Amit nem tudok hová tenni....

Ma reggel ez a vicces "kis" Sors (nagybetűs), az utamba sodort egy pasit, de lehet, hogy inkább engem sodort a srác útjába. Mindegy, nem is ez a lényeg. Alapból nem vagyok hozzászokva, hogy ennyire nyíltan kikezdenek velem, főleg nem egy ilyen pasi, aki mellett igazából csak egy cicababát tudnék elképzelni ( jó, tudom, előítélet). De nem is ez az, amit nem tudok hová tenni, hanem a stílusát.

Nem szoktam megadni idegeneknek a telefonszámomat, de most megtettem. Találkozni szeretne velem. Én nem mondtam nemet. Ezeket a reakciókat ő viszont szerintem egy kicsit túlértékelte.

Úgy bekezdett nálam a srác, hogy nem jutottam szóhoz. Mennyire normális az, hogy egy vadidegen 5 perc után már letámad? Komolyan. Ne értsetek félre, nem az a gond, hogy le akart smárolni (mert ez biztosan csak az lett volna), hanem az hogy 5 perc ismeretség után (tudom, mert rápillantottam az órámra). Utána meg már ott tartott, hogy mikor dönthet meg. ( Lehet, hogy a telefonszám cserét már előjátéknak vette.) Na jó nem ennyire konkrétan, de mikor leállítottam, hogy azért fogja vissza magát egy kicsit, mert nálam ezzel a tempóval nem sok mindent ér el, konkrétan megkérdezte mennyi esélye van, ha véletlenül megbotlik és rám hasal az első randin!?!? Igen, ezekkel a szavakkal. Utána meg már arról faggatott, hogy meddig kell várnia, mintha előre be akarná írnia naptárjába, hogy ekkor és ekkor megdönteni ezt és ezt... Én vagyok túlzottan konzervatív, maradi, és ráadásul kifogtam egy nagyon rossz példát vagy már egyáltalán nincsenek normális pasik a bolygón? Netán még rosszabb a helyzet és mára már ez a viselkedés vált normálissá? Tippek, jótanácsok??????????????????

Egyébként ha visszavenne a stílusából, tök jól el lehetne vele dumálni, mert közösek az érdeklődési köreink (már amennyire 15 perc alatt le lehet mérni), sőt még közös ismerőseink is vannak, mint utóbb kiderült. De ezzel a kezdéssel nálam nagy mínusszal indult. Különben meg jól néz ki, de beképzelt. Vagy csak nagyon határozott elképzelése van arról, hogy mit szeretne. Önbizalomnövelőnek jó lenne, de hosszútávon nem tudom magam elképzelni vele.

Azért egy találkát szerintem bevállalok, de szigorúan csak nyilvános helyen, nehogy ebből is rosszul következtessen.

Ja, most jut eszembe a másik, amivel kiakasztott. Mondta, hogy volt komoly kapcsolata, volt eljegyzés, de az esküvő előtt pár hónappal kidobta a csajt, mert megijedt. (ezekkel a szavakkal mondta - csak hogy hiteles legyen). Ezek után szerintetek mire számíthat az ember? Várom a véleményeteket. Nagyon.

Game over

Itt a vége a szabinak. Brühühühü ;( Elvseltem volna, ha még 2 hetet lebzselhetnék itthon. Egyik porcikám sem kívánja a munkába való visszaállást, de hát ez van. (Azért még a festés miatt jövök majd szabira, akkor ejtőzöm még egy kicsit ). Addig viszont vissza a néha nagyon rideg hétköznapokba... Akik most vannak szabin gondoljanak rám legyenek olyan Drágák. Ígérem meghálálom, ha nagy leszek :)
És persze jövő héten megint dög meleg lesz. Nem baj, ha hazajövök, nagyobb örömmel csobbanok bele a medencébe :) Áldom a pici eszét annak a jó embernek, aki kitalálta a medencéket. Nagy elme lehetett. (Utána kellene nézni, ki volt az.)
Azt hiszem ma ennyire voltam képes. Most megyek és kihasználom a szabadság utolsó édes pillanatait és belemerülök az olvasnivalók világába.

Sophie Kinsella: Shopaholic ties the knot

A boltkóros sorozat időrendben következő, 3. része, de szerintem önállóan is megállja a helyét. Az 2.részről ITT írtam.
Becky élete új szakaszhoz érkezett New Yorkban, párja Luke végre megkérte a kezét. Szülei Angliában, a szülői ház hátsó kertjében, az egész szomszédság segítségével azonnal nekilátnak az esküvő szervezésének, míg New Yorkban Luke anyja felbérli Amerika legnevesebb esküvőszervezőjét, hogy a Plaza Hotelben szervezze meg fiának az esküvőjét 400 fő részére... Az csupán csak hab a tortán , hogy a két esküvőt egy napra rakták. Vajon ebből hogyan mászik ki Becky? Melyik esküvőt szeretné jobban?
Hihetetlen a csaj karaktere. Remek példája annak, hogyan csináljunk nagy bajból (amit már alapból mi teremtettünk a hülyeségünkkel) még nagyobbat.
Rebecca minden esküvő lemondási kísérletével (persze mindig a másik esküvő felé hajlik a mérleg nyelve) csak nagyobb bonyodalmat okoz, mígnem már csak 3 hét van az esküvőig. Hogyan fog ebből kimászni? Megoldja.
Bár mikor olvastam, még fogalmam sem volt, milyen megoldást lehet találni ekkora kalamajkára,amit tényleg magának csinált. Nagyon jó a történet. Főleg, hogy a vásárlási mánia egy kicsit háttérbe szorult, és helyette új konfliktusok születtek.
A jól ismert szereplők többsége most is feltűnik, kiegészülve az újakkal. A kedvencem Danny, Becky szomszédja és legjobb barátja, a divattervező srác. Olyan jókat kuncogtam a kommentárjain, hogy az csak na.
Azt hiszem minden menyasszonynak odaadnám, hogy olvassa el mit nem szabad tenni.... :) Bár az is igaz, hogy valószínűleg nincs olyan csaj a Földön, mint Rebecca.

Kedvenc részem: ( saját fordításom, mert magyarul még nem jelent meg a könyv sajnos)
Becky elmélkedik: "A másik dolog, ami segít túlélni a dolgokat, az az a megfizethetetlen jótanács, amit jómagam is tanácsolnék minden leendő és jelenlegi menyasszonynak. Tulajdonképpen csodálkozom is, hogy nem említik minden menyasszonyoknak szóló magazinban. Szóval a tanács a következő: mindig egy kis üveg vodkát kell tartani a táskában és meghúzni azt titokban, akárhányszor valaki megemlíti az esküvőt."

Ilyen és hasonló, überelhetetlen gondolatokkal lehetünk gazdagabbak, ha elolvassuk a könyvet. Igazi kikapcsolódás.

És még egy pár mondat félig - meddig a könyvhöz kapcsolódóan.
Ezúton is szeretnék gratulálni a barátnőmnek az eljegyzéséhez, és a következőt üzenem Neki:
Ne izgulj, nem hagyom majd, hogy eljuss a vodkáig ( ha muszáj, inkább megiszom előled :-) ). Ha valami gond támad, ott leszek és segítek, ha kell. Sok puszi Nektek!!!! :-)

Csak úgy...

Csak úgy, írok, mert most 2 adag pakolászás között ráérek. Olyan furcsa , ahogyan ürül a szoba. Bár anyu unokatestvére leghamarabb is csak 2 hét múlva jön festeni, de én már gyakorlatilag majdnem mindent kirámoltam a szobából, úgyhogy 2 hétig a semmi közepén fogok ülni. Vicces.
De ha már itt vagyok, végre meg tudom mutatni milyen színű lesz a fal. Hát íme:
A színre kell koncentrálni, a szoba nem az én szobám. :) Már annyira festenék meg nyüzsögnék, szeretném, ha már készen lenne. Egyébként utánaolvastam egy kicsit a lila színnek, és úgy érzem egészen jól választottam. Nem csak azért, mert szeretem a lila színt, hanem mert élettanilag is pozitív hatása van.
A lila a királyság színe, az élet jele. Misztikus, spirituális, intuitív , szenzitív, kreatív, ezoterikus emberre utal. A serkentő, tüzes, melegséget adó vörös és a nyugtató, hűsítő kék keveréke. Árnyalattól függően nyugtat vagy éppen energetizál. Pozitív szín, gyakran alkalmazzák a gyógyításban is: gyulladáscsökkentő, lelkileg megnyugtató, memóriajavító, segít az álmatlanság elűzésében.
A koronacsakra színe, biztosítja megértést a tudatos és a tudattalan világ között. Egyensúlyt teremt, bölcsebbé tesz ( ami nem árt). A lila szín aktiválja az agy kreatív központját, serkenti a koncentrálóképességet.
Ezek után eszembe jutott az is, hogy több lila ruhadarabot kellene beszereznem, hamár ilyen jó hatással van a dolgokra.

Na jó,vissza a pakoláshoz...

Vegyeske

Sikerült végre beszélnem anyu unokatestvérével, aki majd a szobámat festi. Nagyjából behatároltuk az munkálatok idejét: július utolsó vagy augusztus első hete.
Azért ennek van előnye is,mégpedig az, hogy a 2 hét szünetem tényleg szünet, és tényleg tudok egy kicsit pihenni.
A szünetre és pihenésre tekintettel vettem is magamnak 3 könyvet, amik ma meg is érkezetek. Kerek 2 hónapja nem vettem. Muszáj volt egy picit visszafogni a dolgot, mert túl sok könyvet vásároltam innen- onnan januártól áprilisig. Minden hónapban 2-3 esetenként négyet. :) Nekem ez a gyűjtőszenvedélyem, legalábbis egyre inkább úgy néz ki. Hát istenem, ez van. Mindekinek van valami gyengéje.
És most 2 hónap szigorú megtartóztatás után engedtem a kísértésnek.... :) Na, nem mintha nem lenne még olvasatlan könyv a polcomon, de ha meglátom, azonnal akarom ... :)
Azt meg már meg sem említem, hogy milyen hosszú azoknak a könyveknek a listája amiket el szeretnék olvasni, és persze mindig jelennek meg újak, amik hozzáadódnak ehhez a listához. Ördögi kör. Hány könyvet kellene olvasnom ahhoz évente, hogy mindegyikre jusson idő, amit felírtam? Ilyenkor érzem azt, hogy jó lenne, ha én is valami fantasy szereplő lennék és örök élettel áldottak volna meg, bár ahogy magamat ismerem, akkor sem végeznék az összes könyvvel. Így azonban gyakorlatilag 80 - 85 évbe kell besűríteni egy csomó könyvet. És a lista csak folyamatosan nő...
Megyek is és megpróbálok egy kicsit lefaragni a hátrányomból. :)

Egy kis zene lazításhoz

Nem sok minden történt az utóbbi napokban, amiről írhatnék, de hogy mégse álljon "üresen" a blog, hoztam egy újabb zeneajánlót.
Semmi zúzós, semmi nyávogós, inkább olyan lötyögős. Na, ezt jól behatároltam. Ember legyen a talpán aki ebből kitalálja, milyen zenéről van szó. :) De mielőtt találgatásokba esnének a Drága olvasóim (az a pár ember, aki rendszeresen olvas :) ), inkább leleplezem, hogy kikre gondoltam. Ők a The Perishers, egy svéd indie rock banda.
Eddig tudomásom szerint 3 lemezük jelent meg. Tipikusan olyan zene, ami esténként szöszmötölés közben, vagy csak úgy pihenésképpen hallgatható. Ha pörögni akar valaki, nem ez a legalkalmasabb zeneválasztás, sem stílusát, sem tempóját tekintve. Kedvencem a Sway c. szám (a szám címére kattintva a youtube-os verzió megtekinthető). Egy amerikai sorozatban ismerkedtem meg velük (mint a legtöbb zenével, ami a szívem csücskévé vált, meg azzal is, ami nem lett az). Éppen egy kaliforniai kisváros szalagavatóján ment. Azért, ha visszagondolok a szalagavatómra meg egyáltalán az iskolai bulikra, valahogy nehezen tudom elképzelni, hogy ez ment volna. Bár ehhez hozzátartozik, hogy a gimis osztályomnak elég egyedi ízlése volt zenében. :) De ez egy egészen mást dolog...
Szóval visszatérve az eredeti témához, még én is csak most ismerkedem az egész lemezzel, de az első benyomás határozottan pozitív.
Ha tetszett a Sway, szerintem tetszeni fog a többi szám is, úgyhogy hallgassátok bátran pihenésképpen. Aztán majd kérem a véleményeket :)

Sorsszerű vs. Véletlen

Már régóta ki voltam éhezve egy jó kis filmre, ami elejétől a végéig leköt, de mostanában valahogy nem igazán találtam ilyet. Ma azonban összeakadtam eggyel. Volt szerencsém megnézni a Képlet című filmet. A fő téma a címben említett ellentétpár, azaz, hogy a dolgok véletlenül vagy okkal történnek. Ha a fő cselekményvonalat nem nézzük, valahogy a Jelek c. szintúgy remek kis alkotás jut eszembe. Egyébként abban is hasonlítanak, hogy mindkettőben vagy egy kis sci-fi, nem vagyunk egyedül az univerzumban vonulat. Akit érdekel a sorszerűség és véletlenek ellentéte, annak melegen ajánlom a filmet. A főszereplő különben Nicolas Cage, aki egyedül neveli kisfiát. Az ő kezébe kerül egy papírlap tele számjegyekkel, amelyet 50 évvel ezelőtt egy kislány írt. A számok katasztrófák pontos dátumát, az áldozatos pontos számát illetve a helyszín gps koordinátáit tartalmazza. Ám 3 dátum még hátra van. Vajon véletlen hogy hozzá került a papírlap vagy oka van? Talán hogy megakadályozza a közelgő világvégét?
Aki ismer az tudja rólam, hogy én a sorsszerűség mellett teszem le a voksomat. Minden valamiért történik, csak nem minden esetben tudjuk meg azonnal az okokat. De az is lehet, hogy soha nem derül ki. A film engem személy szerint megerősített abban amiben addig hittem. Minden okkal történik. Csak valahogy néha úgy érzem, hogy a negatív történéseknél ezt inkább vesszük észre. Ha valami jó történik az emberrel, valahogy nem jut eszébe az, hogy ez miért történt. A jót szerintem magától értetődőnek vesszük, a rosszat viszont nem.
Egy szó, mint száz, ha valaki látta a filmet szívesen várom a véleményét.
(Egyébként ahhoz képest, hogy tök fáradt vagyok ez tök eszmefuttatósra sikeredett. Nem egy monadológia, de azért nem rossz. Mi lenne, ha ki is lennék pihenve ? :) )

Szünet

Végre, végre , végre , végre. Számomra is kitört a maratoni (2 hét) hosszúságú nyári szünet. Holnaptól szabadságon vagyok 2 teljes hétig, és nem vagyok hajlandó semmiféle munkával kapcsolatos dologgal foglalkozni. Ilyenkor szeretném azt, ha két hétig nem létezne a földön semmiféle telefonkészülék. :) Milyen kis naiv gondolat, nem?
Aztán majd meglátjuk, hogy mivel töltöm majd ezt a 2 hosszú hetet. Lesz benne egy kis ez , egy kis az (ne tessék semmi rosszra gondolni). Csak "jókislányosan": olvasás, pihenés, szobafelújítás(bár ez látszólag ellentétes a pihenéssel, de akkor is), sorozatnézés meg , ami még hirtelen jön. Nyaralás sajnos idén nem nagyon jön szóba, sőt... De cserébe szép új szobám lesz. :)
Nyaralni meg megyek jövőre,többeknek már be is ígértem a közös nyaralást :)
Most viszont megyek és élvezem a semmittevés imádnivaló érzését. :)