Tegnap volt hivatalosan az utolsó napom a munkahelyemen. Olyan fura, mert tulajdonképpen véget ért egy 5 éves és 3 hónapos korszak az életemben, ami nem feltétlenül fog hiányozni, de annyi minden mégsem változik meg hétfőtől, hiszen ugyanoda megyek dolgozni, csak más pozícióba. Reggelente nem az iroda, hanem a csoport felé veszem majd az irányt, és nem a számítógép, a papírhalmazok várnak majd hanem 21 ízig - vérig eleven gyerkőc. Merőben más lesz ez, mint az eddigi aktatologatás, de izgalommal várom. Hiába vagyok benne már évek óta, mégis iszonyatosan sok még a tanulnivalóm a szakmával kapcsolatban. Viszont szerencsére olyan emberek dolgoznak mellettem, akiktől tényleg szakmailag mindent megtanulhatok.
Azon gondolkodtam tegnap hazafelé, hogy melyik kolléganőmtől melyik képességét tanulnám el, vagy mi az a dolog, amiben feltétlenül szeretnék hasonlítani rájuk. Meg kell mondjam arra az érdekes következtetésre jutottam, hogy mindegyikükben van valami, aminek én is szívesen birtokában lennék. Egyikőjüknek a gyerekekkel való modern, de mégis hasonló kapcsolata, a másikuk ötletgazdagsága és kreativitása, a harmadik empátiája stb, lehetne sorolni végtelenségig.Persze emellett megvannak a magam elképzelései is, hogy mit hogyan szeretnék csinálni. Ebből kell majd összegyúrnom az igazi énemet.
Egyébként, hogy megünnepeljem az utolsó napomat megajándékoztam magam új sötétítőkkel a szobába. Természetesen lila színben pompáznak. :) Anyáéktól megint megkaptam, hogy lila mérgezést fogok kapni, de hát ez van. Akkor is tökéletesen illik a szobába ez a színű sötétítő D:
Csináltam ám fényképet csak semmi nem látszik rajta, úgyhogy sajnos nem tudom megmutatni.:)
