Szépségápolási kulisszatitkok

Nem is igazán kulisszatitkos bejegyzés lesz ez, inkább arról szeretnék írni egy pár sort, ami nekem bevált, különösképpen egy termékről.

Nem fizetett a hirdetés, sőt nem is hirdetés ez, csak meg szeretném osztani veletek azt a meglepetést, ami ért.

Rendeltem magamnak körömlakklemosót az Auchanból. Na mármost, ez az említett üzletlánc saját márkás fajtája volt, nincs benne semmi különös, mezei körömlakk lemosó folyadék. Igenám, de mivel az, amit rendeltem épp nem volt nekik raktáron, hoztak helyette azonos márkájú , de kicsit más körömlakklemosót.

Igazából ritkán használok mostanában klasszikus lemosót, mert nagyon rászoktam a géllakkozásra, amihez speciális oldófolyadék van, de vannak napok, mikor lusta vagyok a géllakkal szöszmötölni, ilyenkor jön a hagyományos lakk.

De visszatérve a kapott termékre. A fura rögtön az volt, hogy nem lötyögött benne a folyadék. Nehéz volt ugyan, de nem lötyögött, ami azért egy acetonnál elengedhetetlen. 

Akkor ért csak az igazi meglepetés, amikor kinyitottam a flakont. Ugyanis szivacs volt benne. Aztán rájöttem, hogy bizony ez a szivacs van átitatva a lemosófolyadékkal, és a középen lévő kis vágásba kell beledugni az ujjadat, ami így lemossa a lakkot.

Gyorsan ki is próbáltam, és meg kell mondjam, a körömlakk lemosása egészen új értelmet nyert. Ilyen hamar és ilyen maszatmentesen már régen mostam le lakkot a körmömről. Kétszer megforgattam benne az ujjam és mikor kihúztam, tökéletesen tiszta volt!

Eszméletlen jó, és legfőképpen hatékony megoldás, ráadásul nincs szükség hozzá semmi másra, nem kell plusz vattapamacs meg semmi hozzá. Bevallom, engem megvett magának kilóra. Az illata  pedig kimondottan kellemes, biztos, hogy fogok még ilyet venni. Mondjuk, azért azt még megnézem, hogy egyrészt hány lemosásra elég egy flakon, másrészt meg, hogy pár lemosás után, mikor már a lemosott lakk beszínezi a folyadékot, mennyire marad maszatos (és színes) tőle a körmöm. Ha ezeket a próbákat kiállja, akkor bizony megtaláltam az új kedvencemet.

Ital: citromos zöld tea (szigorúan jegesen)

Hangulat: örömteli, izgatott

Zene: Julia Michaels - Heaven

A kutyáknak is van lelkük

Ez most egy kicsit szomorkásabb poszt lesz, bár alapesetben a kutya téma nem lenne az, de jelen esetben sajnos az lesz, terápiás jelleggel.

Sokfélék vagyunk és sokféle kapcsolatot ápolunk az állatokkal. Sok kutyás ismerősöm van, mindegyikük másként tekint az állatára. Az viszont tény, hogy akinek még nem volt kutyája, nem tudja mit hagy ki. Egy csodálatos társat, egy igazi mókamestert, egy családtagot, aki ugyanúgy okoz néha bosszús pillanatokat, mint ahogy boldogakat is. Sokan nem hiszik, de a kutyáknak van egy hetedik érzékük, amivel nagyon sok mindent tudnak rólunk, még akkor is, ha mi ennek nem vagyunk tudatában. Az én kuytusom, Manó például jelezte a nagymamám stroke-ját, anyut elrángatta a higítós rongy mellől, vagy egyszerűen csak ott volt mellettem, mikor el voltam kenődve. Biztonságot nyújtott a jelenléte és pozitív kisugárzása. Beszélni ugyan nem tudott, de a szeméből mindig kiolvasható volt minden: a boldogság, a szomorúság, a félelem. Amikor az ember 10 év után bucsút kell, hogy mondjon ennek a szeretett állatnak, az olyan, mintha egy családtagját veszítené el. Borzalmas nagy fájdalom, még akkor is, ha nem volt más választás. Tisztán emlékszem az ugatására, minden egyes horkantására, látom magam előt azt a huncut mosolyt a pofiján, amit játék közben öltött magára, szinte látom, ahogy ül előttem és csóválja a farkát és nekem dől egy kis fülvakarásért. Borzasztóan hiányoznak a megszokott dolgaink, a reggeli puszi, amit munkába indulásnál kaptam tőle minden nap, az esti séták, az, hogy nem vár rám a teraszon. Nagyon hiányzik ő maga. Minden procikája, minden gesztusa. Nem tudom, hogy lesz-e még egy hozzá hasonló kutyám. Tisztán emlékszem a pillanatra, mikor 4 hetesen szőrgombócként odakocogott hozzám és kiválasztott magának. Mert nem én választottam őt, hanem ő engem. Még ha meg is szenvedtünk az önfejűségével makacsságával néhanapján, akkor is ő volt a legjobb kutya a világon.

Fogadjatok megy egy tanácsot. Ha van kutyátok, szeressétek, töltsetek sok időt együtt, mert nem tart örökké. És egy kutya nem egy olyan dolog, amit csak úgy pótolni lehet....

Manó  2007.03.17 - 2018.03.12.