Külföldi vendégek érkeznek? Ráadásul olyanok, akiket eddig még nem láttuk, mert csak a szüleikkel találkoztunk sok - sok évvel ezelőtt? Hurrá! Ez egy tök izgi dolog. Egyrészt.
Másrészt viszont frász meg stressz a köbön.
Alapesetben az ember ilyenkor mit csinál? Első körben fejvesztve rohangál és agyal, hogy milyen programot is szervezzünk nekik, vajon mit is szeretnének látni, mi lehet érdekes számukra. Ha szerencsénk van, már terveztek maguknak programot, amibe belefér még egy találka a távoli rokonokkal,azaz velünk. Igen ám, de valahogy ilyenkor mégis benne van az emberben, hogy csak mutatni kéne valamit nekik a "magyar" hangulatból. (nem, itt nem kifejezetten a negatív hozzáállásra gondolok)
Kiderült, hogy érdeklik őket a borospincék. Szuper! Végre egy szalmaszál, amibe lehet kapaszkodni. Hajrá, keressünk egy pincét, amit meg lehet nézni és az sem fájna, ha lehetne egy kis bort is kóstolgatni, ha már borospince. Na, ja. Az elképzelés jó, csak valahogy nem módi. 10 fő alatt szinte válaszra sem méltatják az embert, ráadásul még jeles napok sincsenek a közelben, hogy esetleg annak tiszteletére be lehessen menni. Én nem mellesleg még bunkók is az emberrel, holott egy nagy hírű pincészetnél nem ezt várná az ember. Mindegy. Sokadik próbálkozásra sikerül! Éljen. Első fázis pipa. A rokonoknak is megfelel, még egy nagy lélegzet. Igen ám, de a pincetúra max. 15 perces és nincs lehetőség borkóstolóra, mi legyen utána?
Menjünk étterembe? Oké, de melyikbe? Ez jó lenne, de hogy jutunk oda? Két fordulóval lehetne csak mindenkit odavinni, a Bkv-ra meg csak nem tolom fel őket, még akkor sem ha eddig is azzal közlekedtek. És ez még a kisebb gond. A másik probléma, hogy ha már meghívjuk őket, illene kifizetni a fogyasztás. De 8 emberről beszélünk, ami kicsit húzós.
Jön az isteni szikra, avagy a villanykörte a fej felett - főzzünk bográcsban. Gyors időjárás előrejelzés csekkolás - bográcsozás kilőve, ugyanis esőt mond. Jó, hát meg lehet az a fránya ételt bent is enni. Ha már étel, mi is legyen? Halászlé. Áh, nagyon macera. Túrós tészta. Amikor kint voltunk zacskószámra vittük nekik a túrót mert imádták. Ne már, mert az olyan snassz. Megvan! Hungarian Goulash, az bent is jó, főleg házi csipetkével meg friss, ropogós kenyérrel. Oké, kaja is megvan. Remélem senki nem vega. Ha vega, akkor kipiszkálja a húst (ezen a ponton már minden mindegy). A tervek tetszettek nekik is, megint csak hurrá. Időpont megbeszélve, idejutás megbeszélve, mindenki nyugodt. Legalábbis akkor éppen, mert a látogatás előtti héten az egész ház a feje tetején, felújítás, szépítés, takarítás, csinosítás. Mindenki idegbajos egy nappal a találkozó előtt és még az a nyamvadt csipetke sem akar normálisan megfőni, hogy a fene enné meg.
És akkor még a kommunikációról nem is beszéltünk. Régen az ősök kimentek úgy, hogy egy kukkot nem beszéltek semmilyen nyelven (max oroszul egy pár mondatot), mégis hetekig elvoltak minden zökkenő nélkül, Se okostelefonjuk nem volt beépített szótárral, sem angoltudásuk.
Én meg itt stresszelek (itthon), hogy úristen, mi lesz, ha nem fogom tudni megértetni magam. Bevallom, halálra rémít, hogy el kell beszélgetnem angolul 5 vadidegen emberrel, amikor ez még magyarul is nehezen megy az introvertált természetem miatt (ezt majd kifejtem egy másik posztban). Ma azzal treníroztam magam, hogy ami a kezembe került, legyen akár tárgy vagy étel, megpróbáltam felidézni a nevét és igyekeztem azt mondatba foglalni. Az összeomlás ott következett be, amikor nem jutott eszembe a főtt tojás angol megfelelője. Majd erre jött anya, hogy ne stresszeljek már, majd ők elmutogatják, amit nem tudok elmondani. Kértem, hogy szemléltesse már nekem, miként is fog ez zajlani. Hát amikor elmutogatta, miként is fogja kommunikálni velük, hogy egyenek, összeestem a röhögéstől. Majd mikor már kaptam levegőt, illetve a has- és rekeszizmom is újra funkcionált, közöltem vele, hogy ha ezt előadja nekik is, az életben nem látjuk őket többet.
Majd később rájöttem, hogy tényleg van azon a rohadt okostelefonon egy fordító app, legalább kihasználom majd és azzal legalább rögtön az ő nyelvükre tudok majd fordítani a dolgot.
Mondjuk hazudnék, ha azt mondanám, hogy ettől a gondolattól teljesen nyugodt lettem, mert korántsem vagyok az, és kicsit szeretném előre tekerni az időt. Nagy próbatétel lesz ez számomra, az már biztos.
Félre nem értsétek, tök jó, hogy találkozhatunk velük és egy picit megoszthatjuk velük a magyar lét pozitívumait, látványosságait, megmutathatjuk, hogyan is élünk, de iszonyat stressz.
Jó, hogy jönnek, de az is jó lesz, ha mennek.
Hangulat: stresszes
Ital: epres gyümölcslé
Zene: James Arthur: Safe Inside (James hangja mindig nyugtatólag hat rám)
