Tegnap valamiért ránéztem a blogomra, és meghökkenve vettem észre, hogy a szabadság alatt egy betűt sem írtam. Most meg már itt a szabadság vége. Annyi mindent elterveztem, hogy majd mit csinálok, amíg itthon vagyok, és végül majdhogynem semmit nem sikerült megvalósítani belőle. Be akartam fejezni a fordítást amit elkezdtem, sokat akartam olvasni, összeírtam magamnak legalább 6 sorozatot, amit a sorozatfüggő énem meg szeretett volna nézni, vagy épp újranézni, de sokszor még az aktuálisan futó részekre sem jutott időm.
Ebből mit sikerült megvalósítani? Kicsit fordítottam, de nem értem a végére, olvasni olvastam, de magamhoz képest siralmasan keveset, mint már említettem a sorozatokkal szinte semmire nem jutottam. Mindegy, itt van még a nyár, de szeptembertől nem lesz rá annyi időm mint eddig, örülök majd ha azt a 5-6 sorozatot tudom majd követni naprakészen, amit szoktam.
Jó azért ez így siralmasan, hangzott, hogy nem tudtam semmit csinálni, de azért ez korántsem volt így. Való igaz, hogy az ember, mikor nincs betáblázva a napja, hajlamos nagyon ellustulni, és nyugdíjas csiga tempójában csinálni a dolgokat (és akkor csodálkozik minden áldott nap, hogy már este van és még egy fűszálat sem tett keresztbe), ennek ellenére, azétrt az előre eltervezett dolgokon kívül sikerült elég sok mindet megejtenem. Nem is emlékszem az utolsó nyárra mikor ennyit mászkáltam volna. Voltam állatkertben, anya akart elmenni és engem is elrángatott. Nem is tudom mikor voltam utoljára. Szerintem olyan 15 évvel ezelőtt. Akkor még minden olyan nagyon máshogy nézett ki... és sokkal több állat volt. Egy csomó állatfajta hiányzott, a meglévőkből meg olyan kevés volt. Emlékszem a nagy kifutóban hemzsegtek régen a zebrák, amiből most összesen kettő (!) darab volt. Szépek a kifutók, szó se róla, csak az állat kevés benne. Mindegy, most egy darabig magán úton úgy sem megyek (a gyerekekkel viszont biztos, hogy megyünk majd).
További programként találkoztam a barátaimmal, régiekkel, újakkal, és ismeretlen arcokkal is, és ilyet még tervezek a nyárra bőségesen. Remélem ezek a tervek meg is valósulnak majd!
Utolsó hétre még beiktattunk egy Tropicariumi látogatást is. Az is nagyon jó volt. Komolyan jobban megérte, mint az állatkert. :) A cápaalagút volt a kedvencem még úgy is, hogy már láttam egyszer.
 |
| A bohóchalak |
Aztán mikor nem mentem sehová, akkor vagy kerítést festettem, vagy épp lekvárt tettünk el, vagy palacsintát gyártottam nagyüzemben, vagy nagytakarítást végeztem a könyveim között. A hőségben meg hazai strandon süttettem a hasam (értsd: kert), ahol sikerült egész korrekt árnyalatra szert tennem, amit azért még szeretnék egy picit sötétíteni a hátralévő másfél hónapban. Reméljük az idő is kedvez majd eme elképzelésemnek.
Most azonban lelkiekben készülök, hogy holnap újra , erővel és lelkesedéssel (ha - ha - ha, érezhető az irónia, ugye?) telve tudjak újra munkába állni.
Bár még nincs vége a nyárnak, sőt, csak most kezdődik igazából, azért remélem a jövő nyár is legalább ennyire produktív lesz. Terveim már arra nézve is vannak, nem is kicsik..... ;)
Hangulat: átlagos
Ital: Reggeli kávé (igen, így fél 12 tájban)
Énekelnék én az esőbe szívesen. Mikor még kisebb voltam, emlékszem olyan nyárra, hogy rettentő meleg volt, hirtelen megjelentek a csúnya felhők, dörgés, villámlás kíséretében, elkezdett esni az eső, de langyos eső, így kint ugráltam a kutyával a vízben. 20 perc múlva, miután a vihar elvonult, újra meleg volt és hét ágra sütött a nap.Most? Meleg van, hőség, jön az eső, olyan hévvel, hogy jobban jársz, ha nem vagy kint mikor lecsap, sőt még lehet, hogy a házban sem vagy teljesen biztonságban. Utána meg napokig olyan hideg van, mintha legalább október lenne, pont azzal a hangulattal. Ilyenkor az embernek kimozdulni sincs kedve. Reggelente plusz fél órára van szükségem, hogy észhez térjek normálisan, és naponta az 1 kávé helyett 3-at iszom. 
Így maximum csak a szobában énekeltem az elmúlt héten, eszkimóként beöltözve és csupán az ablakból csodáltam a medencét.
