Advent 1. vasárnapja.

Remélem mindenkinek kellemesen telik / telt Advent 1. vasárnapja, meg az egész hétvége. Nekem mondhatni egészen jól telt (ha nincs szó munkáról, akkor már csak jó lehet).

Szombaton korán reggel anyuék elmentek megejteni a karácsony előtti nagy bevásárlást. Amíg ők vásárolgattak, én megfőztem az ebédet (milánói makaróni).Mire hazaértek már útra kész voltam, ugyanis mentünk rokonlátogatóba.

Az úton sok volt a körforgalom (biztosan átmentünk vagy 10-en csak odafelé) és érdekes módon az autósok valahogy nem igazán szeretik használni körforgalomban az indexet. Pedig most néztem utána az interneten, hogy kellene. Mit kellene, kötelező. Ez még nem lenne olyan felháborító ( bár egyébként az), mert nem egyszer látni piroson átcsúszó, záróvonalat figyelmen kívül hagyó autósokat is,. De kérdem én, mint olyan személy, aki majd egyszer szeretne jogsit szerezni, nem az a KRESZ lényege, hogy számíthatok arra, hogy minden közlekedő betartja a szabályokat? Így hogy bízzon az ember a többiekben, ha már önmagában nem bízik annyira? Vagy ez megint nagyon naiv kérdés? És egyszerűen csak a "gyengébb kiesik" elve működik?

Egy a lényeg: mindezek ellenére zuhogó esőben, de egyben hazaértünk.

Másnap azaz ma meg sokáig aludtam (szombattal ellentétben). Délután meg nekiestem kidekorálni a lakást.

Szép lett meg minden, de csalódottan vettem tudomásul, hogy ettől baromira nem lett ünnepi hangulatom, sőt, még az a kicsi is elszállt, ami eddig volt. Vajon ez miért van? Lehet, hogy még nagyon korán van, az ünnepi előkészületekhez? Meg gondolom ez a 14 fokos meleg meg a ragyogó nap sem segíti a ráhangolódást. Remélem azért karácsonyig megjön a hangulat ami átjárja az ünnepeket. Ez lenne a lényeg. Nem?

Ajándékok tömkelege és ünnepi hangulat

Voltam ma vásárolni  illetve inkább ajándékot vadászni. És azt kell mondjam az ajándékvadász akciót sikeresnek nyilváníthatom.. Sikerült megvennem az eltervezett dolgok 70%-át. MÉg egy kör lesz majd valamikor és kész vagyok. Hát nem csodálatos? :) És még tömeg sem volt. Alig lézengtek az emberek a bevásárlóközpontba.

Viszont az nem nevezhető annyira sikeresnek, hogy valahol elhagytam a kedvenc ezüst karika fülbevalómat. *Hüpp, hüpp*. Valahol reggel munkába menet. El vagyok keseredve. Nagyon szerettem azt a fülbevalót. :(

De ha már vásárolni voltam, gyorsan pótoltam is vigasztalásképpen, bár nem találtam ugyanolyat sőt, Még csak nem is karika fülbevalót vettem végül.

Aztán hazaérvén mindjárt neki is álltam megcsinálni az sk.(saját kezűleg készített) ajándékokat. Rájöttem, hogy a kreatív boltok közelébe sem nagyon szabad mennem. Veszélyes csakúgy, mint a könyvesboltok (Amit most sikeresen elkerültem., bár láttam, de erősen ellenálltam a kísértésnek)

Különben az áruházak már talpig karácsonyi díszben vannak. Mintha legalább december 20-a körül járnánk. Egyre korábban kezdődik a karácsonyi őrület.Most már csak azt kellene kitalálni, hogy hogy fogom a hétvégén  én feldíszíteni a lakást?

Közelgő ünnepek, kicsi angyalok és kicsi ördögök

Azt ember azt hinné, hogy az évvége közeledtével egy kicsit lanyhul a hajtás a munkahelyen. Na, persze. Álom, álom....
Egyre több a meló. Ráadásul a héten nincs bent a közvetlen főnököm. Ugye, mit csinálna egy normális alkalmazott ebben az esetben? Örülne magának, és próbálni egy kicsit lógni a "Nincs bent a macska cincognak az egerek" egyszerű elve alapján.:) Azonban úgy látszik én valamilyen elcseszett alkalmazotti kategóriába tartozom, mert nekem így több a munkám, mint amikor bent van a főnök. :(
Gyönyörű hétnek nézek elébe, mit nem mondjak....
De, hogy ezt a letargiát ellensúlyozzam, holnap megyek vásárolgatni. Megpróbálkozom azzal a merész dologgal, hogy mindenkinek megveszem a karácsonyi ajándékát, vagy legalább az ahhoz szükséges hozzávalókat Gondolatban már megvan, hogy kinek, mit szeretnék, már "csak" meg kell venni ( na, nem mintha ez olyan nagyon egyszerű lenne...)
Aztán lassan a fodrászhoz is be kellene kukkantani, hogy az ünnepekre ki is nézzek valahogyan. Hihihi. Most nézem a naptárban, hogy jövő hét végén Jön a mikulás :) Vajon jó kislány voltam idén vagy kapok virgácsot is? :)))
Ha már a jóságról van szó, ma elcsíptem egy nagyon édes párbeszédet 2 gyerkőc között az öltözőben.
Alapszitu: Öltöznek a gyerekek,az egyik kisfiú nagyon sír, sírás oka ismeretlen. Rendíthetetlenül hüppög.

Másik kisfiú, akit nevezzünk "Á"- nak: - Miért sírsz? Mi a baj? (kis szünet) Mi történt?
Sírós kisfiú, akit nevezzünk Sz-nek:  -  Hüpp, hüpp (folytatja a hüppögést meg a sírást)
Á:   - Nem akarod elmondani hogy mi történt?
Sz:  - Hüpp, hüpp...
Á:   - Figyelj SZ! Nekem bármit elmondhatsz. Tudod, együtt szoktunk játszani, meg minden...

Hát nem zabálnivalók? És 4 évesek. Néha olyan hihetetlen, hogy ekkora empátiával rendelkeznek egymással szemben. Na jó, azt is szögezzük le nagyon gyorsan, hogy nem mindegyik ilyen kis angyal. Vannak köztük kis ördögök is. :)
Az az egy azonban biztos, hogy néhányan a felnőttek közül örülnének, ha csak egy ilyen barátjuk is lenne, aki ennyire figyel rájuk....
Én befogom a kis pofimat, mert nekem kettő ilyen "angyal" is megadatott. (Mármint barát angyal, nem gyerek, nem mintha a gyerekek ellen bármi kifogásom lenne.) :)

És itt ragadnám meg az alkalmat, hogy Zsuzsuéknak még egyszer gratuláljak! :) Azt nem írom le, hogy miért, de ő szerintem tudni fogja. Ugye? :)

Na jó. Már nagyon átmentem szentimentálisba, úgyhogy azt hiszem abba is hagyom mára az írást. :) Azért még itt egy édes kép témához kapcsolódóan:

Még mindig egy kicsit betegen

Igen, igen, még mindig egy kicsit náthás vagyok. Lázam  nincs(remélem már nem is lesz), torkom nem fáj, csak baromira köhögök. Viszont úgy néz ki, hogy kaptam valami kötőhártya gyulladásra hasonlító dolgot. Honnan tudom? Onnan, hogy reggel nem tudtam csak a kezem segítségével kinyitni  a szemem. Ami azért is gáz, mert ilyen utoljára óvodás koromban fordult velem elő.

De hogy nem csak a nyomoromról írjak, íme egy köznapibb téma. Megszűnt a Sláger és a Danubius rádió. Illetve tulajdonképpen csak a Danubius, mert a Sláger interneten sugároz tovább. Ennek kimondottan örülök, mert elég sokat hallgattam mostanában reggelente meg késő este őket. És így továbbra is tudom őket hallgatni.

Abba nem mennék itt bele, hogy miért történt ez így, mert szerintem már mindenki tudja... Az a lényeg, hogy valamilyen formában mégis megmaradnak.

Valamit még akartam írni, de közben elfelejtettem *gondol, gondol,gondol* Nem jut eszembe...

Ja, megvan. Jövő héten advent 1. vasárnapja. Lehet dekorálni a lakást. Végre. Bármennyire nem vagyok oda a télért, ezt az időszakot mégis imádom benne. Arról nem is beszélve, hogy remélem idén fehér karácsonyunk lesz....:)

És ha már közeleg a kari, a munkahelyen is holnap kihúzzuk, hogy ki kinek vesz majd ajándékot. Nagyon melléfogni nem tudok. Ha mégis akkor így jártam.. :) Valamit majd csak kitalálok. Úgyis csak jelképes ajándékról van szó. Sosem szoktuk adósságba verni magunkat, mert a szándék a lényeg. Bár én azért így is szeretek olyan dolgot kitalálni, venni, aminek tényleg örül az illető, és nem csak a sarokba vágja (vagy rosszabb esetben a kukába) hazaérvén. Tavaly pl. nagyon beletaláltam. Jó, mondjuk az is igaz, hogy olyan kolléganőt  húztam, aki őszintén tud örülni bárminek.:) De a tavalyi ajándéknak tényleg örült, és nem csak úgy csinált :)

Szóval Hurrá Karácsony!

Ja és Hurrá New Moon :))))) (Premier holnap)

Hát, jó régen jelentkeztem. Ennek az az oka, hogy a múlt héten minden napra jutott valami. Gyakorlatilag alig voltam itthon. Pénteken meg belázasodtam, így az egész hétvégét az ágyban töltöttem. Utálok lázas lenni. Bár egyébként nem is igazán az volt a bajom. Csak egy kis hőemelkedésem volt 37,8 meg köhögtem (az még most sem múlt el.) Se a torkom nem fájt, se náthás nem voltam, de mégsem éreztem magam jól. Mindegy. Nemsokára elmúlik.

Viszont legalább tudtam sokat olvasni a hétvégén. Bepótoltam az egész lemaradásomat ilyen téren. :)

Az viszont kiakasztott, hogy akkor sincs semmi a tv-ben, amikor nagy ritkán eljutok addig, hogy bekapcsoljam. Most néztem volna, mert ha az ember az ágyhoz van láncolva ramaty állapota miatt, vagy olvas, vagy tv-t néz, hogy elüsse az időt. De teljesen esélytelen volt, hogy valami normális műsort találjak. A végén természetfilmeket néztem bár rendesen belealudtam. Amikor elaludtam még a gyilkos bálnákról szóló film ment, amikor felébredtem már az oroszlánok között lavírozott egy pasi. Szóval baromi érdekfeszítő volt a dolog.

Úgyhogy a végén visszatértem az olvasáshoz meg a zenehallgatáshoz.

Ha már zenehallgatásnál tartunk, találtam egy annyira jó számot... Már nem is tudom hányszor játszottam le az utóbbi 3-4 napban. Trent Dabbs--től az Inside these lines.

Aztán van egy másik szám, ami kifejezetten beteg szám, de annyival fülbemászóbb. Az együttes a The Birthday Massacre (ez már önmagában elég beteg), a szám pedig a Happy birthday. A többi számuk nem igazán tetszett, de ez az egy bejött. Alternatív banda, de ezt hallani is a zenén. Kicsit a Láthatatlan c. film jut róla az eszembe. Olyan a hangulata. Na, az  egy jó film. És nagyon  jó a zenéje.Tessék megnézni. :) Aki látta, nézze újra :)

Az ősz csúnya arca

Nemrég írtam arról, hogy nem lehet, egy vidám hangulatú őszi verset sem találni. Csoda? Költő legyen a talpán, aki ilyen esős, nyálkás, saras időben vidám verset ír az őszről.
Ha tehetném ki sem tenném a lábam az esőben. :)
Viszont, azért van jó oldala is a dolognak. Így, hogy némileg "be vagyok zárva" az eső miatt, végre kiélhetem kreatív hajlamaimat rendesen. Ma, a közelgő (konkrétan 2 hét múlva esedékes) adventi ünnepkör kezdetétől kapott ihlet  folyamán elkezdtem papírból csillagokat/hópelyheket gyártani. Azért írtam / jellel, mert  én sem tudom melyik a kettő közül. Kinézetre mindkettő lehet. Talán ízlés dolga, hogy ki minek nevezi.
Íme, döntsetek:

Úgyhogy ezzel telnek most napjaim. Meg összeírtam, hogy mit kell vennem az sk (sajátkezű) karácsonyi ajándékok készítéséhez.Lassan neki kell állni, hogy készen is legyek vele időben. És már megint ott tartok, hogy baromira elszaladt ez az év....

Röviden

Megvan a szemüvegem. Imádom. És látok is vele :) (ez tényleg rövid lett)

Szemvizsgálat.

Ma voltam szemvizsgálaton. Amíg várakoztam addig nézegettem a kereteket. Közben az jutott eszembe, hogy mennyivel stresszmentesebb így szemvizsgálatra menni, mintha az SZTK-ba mentem volna. Az eredmény pedig ugyanaz. Egy rendkívül kedves, szimpatikus doktor bácsi vizsgálja át az ember szemét A-tól Z-ig egy csillivilli, kellemes hangulatú modern helyiségben. Mennyivel jobb ez, mint az elnyűtt, nyomi, borzasztó (annyira borzasztó, hogy az ember csak betegebb lesz tőle) SZTk-ban a bunkó recepcióson keresztülverekedve magunkat egy nem sokkal kellemesebb asszisztensen keresztül bejutni a szemészorvoshoz, akiről süt, hogy nem éppen a kedvenc időtöltése ez a munka.És hangsúlyozom, az eljárás és az eredmény ugyanaz.

Egyébiránt ez a kedves doktor bácsi megállapította, hogy maradtak az értékek, tehát nem romlott a szemem, és ezt leszámítva minden rendben van, egészségesek a szép kis szemeim. :)

Kiválasztottam a keretet (Nem Hello Kitty-s, és nem Hannah Montana-s) :), hanem csak egy sima csini kis keret. Más mint a mostani, de én már imádom.

Jövő héten lesz kész.

Azért meglepődtem, hogy nem romlott a szemem. Meg mertem volna esküdni, hogy legalább egy fél dioptriát romlott. De a doki megnyugtatott, hogy a táblácskát most is pont ugyanaddig tudtam elolvasni, mint 6 évvel ezelőtt, amikor a mostani szemüvegemet  csináltattam. Ja, és ugyanaz a doki volt, aki 6 évvel ezelőtt. Még ő is meglepődött ezen. :) 

Haladunk. Jöhet a következő állomás, amint megvan a szemüveg. :)