A megújulás időszaka

Igaz, hogy a tavaszt tartják a megújulás időszakának, tekintve, hogy a természet is megújul, süt a nap, csicseregnek a madarak és ez plusz energiákat szabadít fel, én viszont most láttam elérkezettnek az időt némi változás eszközöléséhez. Meg úgy egyébként is, minek ezt évszakhoz kötni? Inkább kötődik az egyéni igényekhez.

Biztos vagyok benne, hogy minden tapasztalt már olyat, hogy úgy érezte, muszáj valamin változtatnia, mert megmakkan. Na, én mostanában éreztem ezt, úgyhogy túlestem gyorsan egy kis frizuraváltáson, ami nem is olyan kicsi, hisz csaknem 20 cm-nyi hajtól szabadultam meg. A fodrászom, mielőtt lecsípte volna az első tincset legalább 4-szer kérdezett rá, hogy: "Biztos ezt akarod? Vághatom?"

Én meg belecsaptam a lecsóba és megadtam neki az engedélyt a hajam nagy részének eltávolításához. Aranyos volt, mert mikor készen lettem, azt mondta egész más az arcom. És tényleg az volt! Olyannyira, hogy az egyik kolléganőm nem ismert meg, mikor bementem aznap dolgozni. Rámköszönt, hogy "Jó napot kívánok!", majd ment tovább. Úgy blokkolt le, és lépett vissza, hogy megbizonyosodjon arról, hogy kinek is köszönt oda. Mondanom sem kell, ezen baromi jót mulattam. Mi lett volna, ha még a hajszínemet is megváltoztatom? (az mellékes, hogy tervben van az is - valami jó kis vörös...)

Szóval ezzel indult a dolog.

Holnap meg folytatódik, ugyanis rászántam magam, hogy levonszoljam a hátsómat mozogni. Mégpedig Zumbázni fogok. Itthon már különböző dvd-kről próbálkoztam a dologgal, de az nem ugyan, mikor a "tömeg" húz téged is. A társaság egy plusz motiváció, mert egymást biztatják az emberek.

Nagyon kíváncsi leszek rá, hogy milyen lesz, kicsit izgatott is vagyok. Kezdő csoport, ráadásul könnyített fajta, úgyhogy nem hiszem, hogy sok okom van aggódni, de az új dolgokhoz hajlamos vagyok így viszonyulni.

A harmadik meg a vezetés lesz, ha végre sikerül elkezdenem. 

Szóval ez most ilyen változásos időszak, mert van amikor az én szűz személyiségem is azt mondja, hogy elég a megszokott dolgokból, és újítsunk. Ez ilyen. 

Ital: fekete tea

Hangulat: izgatott

Zene: Sam Smith: I'm not the Only One (szerelmes vagyok jelenleg ebbe a pasiba, rongyosra hallgattam a lemezét az utóbbi napokban)

Jobbkéz - szabály, avagy kinek is van elsőbbsége?

Mindenképpen akartam írni a KRESZ-szel kapcsolatos tapasztalatokról, de a vizsga előtt nem igen volt hozzá idegem. Tök érdekes volt, mert nem éreztem magam annyira idegesnek a vizsga előtt, mint úgy általában. Csak onnan tudtam, hogy azért nem vagyok teljesen nyugodt, hogy nem tudtam enni, de ezt leszámítva nem volt se gyomorgörcsöm, meg semmi. 

Mielőtt elindultam itthonról, gyorsan még kitöltöttem 5 tesztet, mind az öt 70 pont feletti lett, így nem is kezdtem el pánikolni.

Még akkor is nyugis voltam, mikor odaértem, főleg, mert voltak ismerős arcok, akikkel lehetett beszélgetni.

Ingerült akkor kezdtem lenni, mikor leült mellém egy fiatal srác, aki láthatóan jóval zaklatottabb idegállapotban volt nálam, folyamatosan járt keze-lába, hol a térdén dobolt, hol a padon, hol a telefonját babrálta, hol letekerte a kötést a jobb kezéről, hol visszatekerte. A végén már rám is átragadt, szegényre kedvem lett volna ráüvölteni, hogy hagyja már abba, mert az idegállapota ragadós. Azonban tökéletes időzítéssel kilépett a szigorú tekintetű vizsgabiztos  a teremből, és véget ért a kínzás.

Inkább voltam izgatott, mint ideges és ez jól jött. Tetszett a szervezés, a modern, érintőképernyős kivitelezés, egyedül a vizsgabiztos pasi volt kimondottan ijesztő, egy magas rangú katona simán elbújhatott volna mellette.

A kérdések nagy része szintén nem okozott meglepetést, már - már ismerősként örültem nekik. A maradék, a kisebb rész volt az, ami meglepett. Konkrétan volt olyan kérdés, amivel még nem is találkoztam sem a gyakorlás, sem a tanfolyam során. Nem sok volt ilyen, csak kettő talán, de ez akkor is meglepett.

Nem tartotta magam felkészületlennek, mert a tesztprogramban szereplő ezervalahány kérdést kétszer is végigcsináltam becsületesen plusz megoldottam legalább 30 teljes tesztet, de még így is ért meglepetés. 

Nem hiába mondta az oktató, hogy gyakoroljunk, mert anélkül nem fog menni. Igaza volt. Van rá élő példa is. Az egyik ismerősöm ott volt minden órán, hazament, megcsinált 4 tesztet, meg százvalahány kérdést. A 4 tesztből egy sikerült neki és úgy érezte felkészült. Elment vizsgázni és meglepődött, hogy nem sikerült neki.

Azt mondják a vizsgára, hogy nem nehéz. Tényleg nem az, ha készül az ember.

Most teljesen időben visszafelé haladok , de nem baj. 

A tanfolyam nagyon jó volt, mint azt az előző bejegyzésben is írtam, jó volt visszaülni egy kicsit az "iskolapadba". Az oktatónak nagyon sokat köszönhetek (meg az egész csoport is), mert rettenetesen jól adta le az anyagot. Ha már nagyon elkalandozott a figyelmünk, ami az egész napi robotolás után nem is csoda, egy - egy viccel vagy érdekes történettel dobta fel az órát és vonta vissza a figyelmünket az anyagra. Nagyon érezte, hogy mikor volt rá szükség. Bizonyos dolgokkal addig nyaggatott minket, amíg be nem rögzült teljesen, ami szintén nagyon hasznos volt, z érződött a vizsgán is.

Szóval eddig egész jó élmény, bár a neheze még csak most jön. A gyakorlati résztől azért egy kicsit jobban tartok, bár minden vágyam megtanulni, hogyan is kell egy autót uralni. 

Sokszor játszadozom a gondolattal, hogy csak beugrom az autóba és elmegyek egyet autókázni. Csak úgy, cél nélkül, természetesen nem a belvárosi forgalomba, hanem épp ellenkezőleg, kifelé a városból.

Kimondottan várom, hogy ne legyek megkötve, oda mehessek ahová akarok, és amikor akarok, anélkül, hogy BKV-ra, elnézést, BKK-ra vagy MÁV-ra kéne várnom és az ő menetrendjükhöz kéne alkalmazkodnom.

És amikor megnyerjük a lottó 5-öst, akkor az első dolgom az lesz, hogy veszek magamnak egy Mustangot, mert most az az aktuális álomautóm. Kár, hogy Aaron Paul nem jár hozzá....

Hangulat: bizakodó

Ital: Áfonyás zöld tea

Zene: Phillip Phillips: Midnight Sun

Változások kora

A legutolsó bejegyzésemet elolvasva rájöttem, hogy igencsak mély gödörben csücsülhettem, amikor azt megírtam. Jó, nem azt mondom, hogy nem volt reális, mert az volt, csak mikor az ember hangulata ramaty, hajlamos a kicsit rossz helyzetet is nagyon rossznak érzékelni.

Egyébként azóta, az elmúlt cirka 1 hónapban változott néhány dolog. Elsőként az, hogy jelenleg egy rohadt nagy púp van a fejemen, amit tegnap szereztem a szekrényajtó sarkával történt találkozásom alkalmával, és mára gyönyörű lilás árnyalatot vett legnagyobb örömömre.

Persze nem ez volt a legnagyobb esemény, csak gondoltam, ha már ez a legfrissebb, elújságolom.

Mint fentebb is említettem történt pár dolog, amit igencsak sokat dobott a hangulatomon. Először is sikerült eljutnom Szegedre. 

Jó lett volna még egy kicsit maradni, és felfedezni a város szépségit, de ez most csak egy ilyen rövidke látogatásnak volt betervezve, azonban a jövőbeni tervek között határozottan szerepel egy hosszabb ott tartózkodás és környékbeli barangolás.

Jó volt az utazás, szép Szeged is és nagyon kedvesen fogadtak ott, ahová mentem, szóval összességében nagyon kellemes élményként marad meg bennem.

A másik jó dolog, ami történt, hogy elkezdtem vezetni tanulni. Még csak a Kresz tanfolyamon vagyok túl (csütörtökhöz 2 hétre vizsgázom), de eddig nagyon élvezem. Remélem a többi része is legalább így fog menni.

Ez a kis tanulás- jellegű dolog nagyon jó volt arra, hogy rájöjjek, imádok tanulni még mindig. Ez azért jó, mert kellene majd a jövőben szakvizsgáznom, és jó tudni, hogy van még motivációm ahhoz, hogy ezt végigvigyem.

Aztán a másfél hónapos "szünet" után visszatértem a munkába is, ami valahogy szintén nagyon jól esett, annak ellenére, hogy simán el tudtam volna még itthon téblábolni egy darabig. De utólag rájöttem, hogy a végén már nagyon - nagyon hiányzott a nyüzsgés. Imádom, hogy pörögni kell, intézkedni és megfelelni különböző előre látható és váratlan helyzetekben. 

Szóval így útban a harmadik x felé, kezdenek helyrejönni a dolgaim, de azt nem tudom, hogy mi okozta a változást, talán pont én voltam az. Akármi is volt, nagyon jól jött.

Hangulat: bizakodó

Ital: fekete tea (közelednek a teázós idők)

Zene: Linkin Park: Roads Untraveled (A Need for Speed c. film zenéje, egyszerűen imádom azt a filmet, meg ezt a számot is)

Mit számít 5 év?

Az utóbbi időben véletlenül vagy sem , úgy hozta az élet, hogy többször is vissza kellett, nem, inkább lehetőségem nyílt visszatekinteni az elmúlt öt évemre, és ez egészen érdekes érzéseket keltett bennem.

Bevallom őszintén sokszor eszembe jut mostanában, hogy úgy érzem megragadtam egy szinten az élet sok területén. Nem érzékelem a változást, de ez az elmúlt 5 évre való visszatekintés azért megmutatta, hogy mégis volt valami, de arra is ráébresztett, hogy van hová fejlődnöm bőven.

Arra is ráébredtem, hogy sokkal keserűbben szemlélem a világot. De lehet, hogy nem ez a jó szó rá, hanem az, hogy valóságnak megfelelően. 5 évvel ezelőtt olyan kis lökött liba voltam, ami a stílusomat illeti. Ahhoz képest sokat komolyodtam, talán túl sokat is, aminek nem feltétlenül örülök. Illetve az is lehet, hogy nem a megfelelő területen komolyodtam. Ez még számomra sem teljesen tiszta. De a komolyodást érzékelhető.

Ami a megragadást illeti... nem tudom. nem igazán tudom, hogy miért érzem így, mert ha végigfuttatom, hogy mi történt velem az 5 év alatt, miken mentem át, miket értem el, rájövök, hogy azért valamit mégiscsak sikerült véghez vinnem. Két munkahelyet szereztem, mindkét helyen biztos helyem van. Mindkettőn szépen lassan, de előrelépkedtem. Idén elismerést is kaptam az egyik helyen, ami lehet, hogy semmi jelentőséggel nem bír, de számomra mégis sokat jelentett. Nagyon sok dolgot tanultam ez alatt az öt év alatt. Máshogy állok dolgokhoz, mint akkor.

Valamilyen szinten magabiztosabb vagyok, és kiegyensúlyozottabb.

De ez csak ezen a területen igaz.

A másik terület, a magánélet, az más tészta. Valahogy, mintha ez lenne a mérleg másik nyelve, és ide kaptam minden rosszat. Jó, nem mondom, hogy nem voltak jó pillanatok, de ha össze kéne hasonlítanom a másik oldallal, a munkával, akkor azt mondom, hogy abban sokkal több jó szerepel.

Nagyon jó lenne már ezt a kettőt valahogy egyensúlyba hozni, de nem tudom mi lehet az, ami kibillent ebből az állapotból.

Kicsit ilyen egzisztenciális krízisben érzem magam (pedig ahhoz még fiatal vagyok, és mégis). Vajon mi lesz az, ami kibillent belőle? Vagy ki?

És hogy a címben szereplő kérdésre is válaszoljak, semmit nem számít 5 év, és mégis sokat.

Álom, álom, édes álom

Az álmok. Megint.

Emlékszem, hogy írtam már erről a témáról, de valahogy mindig visszatér, újból és újból adja magát.

Vannak, akik azt mondják, hogy az álmok megjósolják a jövőt, vannak akik azt mondják, hogy a vágyainkat tükrözik és vannak, akik azt mondják, hogy a napi problémákat, minket ért hatásokat dolgozza fel ezeken az egyedi mozgóképeken keresztül az agyunk.

Saját tapasztalat azt mutatja, hogy a fent állított dolgok mindegyike igaz valamilyen szinten. Nem egyformák az álmaink, vannak amelyek tényleg a jövőt mutatják meg bizonyos formában (az mondjuk még rejtély, hogy miként) és vannak amelyek vágyainkat tükrözik, nem véletlenül hívják őket vágyálmoknak.

Én egyébként is nagyon aktív álmodó hírében állok, és az esetek nagy részében emlékszem is az álmaimra, ami nem minden esetben annyira jó, vegyük csak a rémálmokat.Ki akar arra sokáig emlékezni?

Most éjjel azonban nem rémálmaim voltak, hanem nem tudom milyenek. Nem is tudom bekategorizálni. Nem mondanám sem vágyálomnak, sem a napi hatásokat feldolgozó álomnak, még csak jövőt megjóslónak sem. Tulajdonképpen egy nagy katyvasz volt, de jó katyvasz, amit valószínűleg a késői órán elfogyasztott milánói makaróni idézett elő. De ha ilyen jó álmokat kreál, akkor legközelebb is ilyen késői időpontra teszem a vacsit.

Egyébként az volt a csodálatos benne, mármint az álmomban, hogy bármennyire is katyvasz volt az eleje, iszonyatosan valóságosnak tűnt. Szinte már félelmetesen, minden körülöttem lévő dolgot érzékeltem, csakúgy, mintha ébren lennék. Minden érintést, tapintást, illatot, és ez olyan jó érzéssel töltött el.

De persze ebből a fajta álomból felébredni a legkiábrándítóbb, mert rájössz, hogy egy másodpercnyi szösszenet sem volt igaz belőle. Na, ez tud igazán lehangoló lenni egy nagyon jó álom után...

Egyébként álomelemzés esetén A Krúdy - féle álmoskönyv jóslatai nem szoktak bejönni, viszont a modernebb megvilágítások általában betalálnak, és ez félelmetes.

Ezt a mait egyébként most nem elemeztem, nem volt benne semmi olyan elemezni való, kiemelkedő momentum, mert mint említettem, nem volt ez más , mint egy hatalmas katyvasz a jobb fajtából. :))

Hangulat: kellemes

Ital: Vaníliás Mocha Latte

Zene: James Arthur: Smoke Clouds  (kimondhatatlanul imádom a pasast)

Mocsok dolog ez a murphy

Tudvalevő rólam, hogy világéletemben nem voltam az a kimondott pasifaló típus, és most sem vagyok az, sőt az  évek előrehaladtával az ifjonti hév, meggondolatlanság elmúlásával és a csalódások számának növekedésével csak még visszafogottabb lettem ezen a területen.

Nem mondom, hogy nem voltam fülig szerelmes, lila és rózsaszín és egyéb színű ködbe burkolva, csak nem mutattam.

Meg a sors egyébként is szeret velem játszani pasik terén, ugyanis mindig valaki olyat ejt az utamba, aki ilyen - olyan okokból nem lehet az enyém. Mondhatni az univerzumnak az a legbeváltabb szórakozási módszere, hogy elhúzza előttem a mézes madzagot, hogy "Látod, milyen rendes, aranyos, normális, helyes pasi? Jól megnézted? Szuper! Mert ő NEM lehet a tiéd!" 

Lehetséges, hogy a negatív hozzáállásom sem igazán segít a dolgokon, de a sors sem igazán akar rám cáfolni. 

A legutóbbi esetein során olyan férfiembereket sikerült elém vetnie, akik
A) nős volt
B) élettársi kapcsolatban élt
C) A vagy B + gyerek
D) egyedülálló gyerekkel, és nem akart kapcsolatot
E) üvöltött róla, hogy nagy játékos, sőt nyíltan vállalta is

Most őszintén! Kinek kell egy olyan "pár", aki az előző barátnőjével a közös esküvőjük előtt egy héttel szakított? Lehet, hogy nekem túl nagyon az igényeim, de nem vágyom kapcsolatra ilyen kilátásokkal.

És megint sikerült belefutnom egy ilyen bonyolult esetbe. Mikor a 2. beszélgetésünk folyamán kiderült az egyébként nagyon kedves és szimpatikus fiatalemberről, hogy nemsokára megszületik a kislánya, ciki vagy sem, nagyon kellett erőlködnöm, hogy ne röhögjek fel hangosan kínomban.

A pasimágnesem valami baromi rosszul lehet kalibrálva, hogy csak az ilyen eseteket vonzom. És ez valahogy egy idő után elveszi az ember kedvét. Még esélye sem volt az elmélyülésre a dolognak (egyébként talán jobb is, hogy az elején kiderült), pedig nem indult rosszul. Azonban rövid távon mélyrepüléssel véget is ért. Ez van. Murphy-nek viszont üzenem, hogy elmehetne egy kicsit szabadságra vagy találhatna magának valami más célpontot egy időre.

Nem szoktam ilyen nagyon személyes jellegű bejegyzéseket írni, de ez most kibukott belőlem.

Hangulat: elkenődött
Ital: narancsos víz - én ebbe fojtom a bánatom
Zene: Radiohead - Creep