Jobbkéz - szabály, avagy kinek is van elsőbbsége?

Mindenképpen akartam írni a KRESZ-szel kapcsolatos tapasztalatokról, de a vizsga előtt nem igen volt hozzá idegem. Tök érdekes volt, mert nem éreztem magam annyira idegesnek a vizsga előtt, mint úgy általában. Csak onnan tudtam, hogy azért nem vagyok teljesen nyugodt, hogy nem tudtam enni, de ezt leszámítva nem volt se gyomorgörcsöm, meg semmi. 

Mielőtt elindultam itthonról, gyorsan még kitöltöttem 5 tesztet, mind az öt 70 pont feletti lett, így nem is kezdtem el pánikolni.

Még akkor is nyugis voltam, mikor odaértem, főleg, mert voltak ismerős arcok, akikkel lehetett beszélgetni.

Ingerült akkor kezdtem lenni, mikor leült mellém egy fiatal srác, aki láthatóan jóval zaklatottabb idegállapotban volt nálam, folyamatosan járt keze-lába, hol a térdén dobolt, hol a padon, hol a telefonját babrálta, hol letekerte a kötést a jobb kezéről, hol visszatekerte. A végén már rám is átragadt, szegényre kedvem lett volna ráüvölteni, hogy hagyja már abba, mert az idegállapota ragadós. Azonban tökéletes időzítéssel kilépett a szigorú tekintetű vizsgabiztos  a teremből, és véget ért a kínzás.

Inkább voltam izgatott, mint ideges és ez jól jött. Tetszett a szervezés, a modern, érintőképernyős kivitelezés, egyedül a vizsgabiztos pasi volt kimondottan ijesztő, egy magas rangú katona simán elbújhatott volna mellette.

A kérdések nagy része szintén nem okozott meglepetést, már - már ismerősként örültem nekik. A maradék, a kisebb rész volt az, ami meglepett. Konkrétan volt olyan kérdés, amivel még nem is találkoztam sem a gyakorlás, sem a tanfolyam során. Nem sok volt ilyen, csak kettő talán, de ez akkor is meglepett.

Nem tartotta magam felkészületlennek, mert a tesztprogramban szereplő ezervalahány kérdést kétszer is végigcsináltam becsületesen plusz megoldottam legalább 30 teljes tesztet, de még így is ért meglepetés. 

Nem hiába mondta az oktató, hogy gyakoroljunk, mert anélkül nem fog menni. Igaza volt. Van rá élő példa is. Az egyik ismerősöm ott volt minden órán, hazament, megcsinált 4 tesztet, meg százvalahány kérdést. A 4 tesztből egy sikerült neki és úgy érezte felkészült. Elment vizsgázni és meglepődött, hogy nem sikerült neki.

Azt mondják a vizsgára, hogy nem nehéz. Tényleg nem az, ha készül az ember.

Most teljesen időben visszafelé haladok , de nem baj. 

A tanfolyam nagyon jó volt, mint azt az előző bejegyzésben is írtam, jó volt visszaülni egy kicsit az "iskolapadba". Az oktatónak nagyon sokat köszönhetek (meg az egész csoport is), mert rettenetesen jól adta le az anyagot. Ha már nagyon elkalandozott a figyelmünk, ami az egész napi robotolás után nem is csoda, egy - egy viccel vagy érdekes történettel dobta fel az órát és vonta vissza a figyelmünket az anyagra. Nagyon érezte, hogy mikor volt rá szükség. Bizonyos dolgokkal addig nyaggatott minket, amíg be nem rögzült teljesen, ami szintén nagyon hasznos volt, z érződött a vizsgán is.

Szóval eddig egész jó élmény, bár a neheze még csak most jön. A gyakorlati résztől azért egy kicsit jobban tartok, bár minden vágyam megtanulni, hogyan is kell egy autót uralni. 

Sokszor játszadozom a gondolattal, hogy csak beugrom az autóba és elmegyek egyet autókázni. Csak úgy, cél nélkül, természetesen nem a belvárosi forgalomba, hanem épp ellenkezőleg, kifelé a városból.

Kimondottan várom, hogy ne legyek megkötve, oda mehessek ahová akarok, és amikor akarok, anélkül, hogy BKV-ra, elnézést, BKK-ra vagy MÁV-ra kéne várnom és az ő menetrendjükhöz kéne alkalmazkodnom.

És amikor megnyerjük a lottó 5-öst, akkor az első dolgom az lesz, hogy veszek magamnak egy Mustangot, mert most az az aktuális álomautóm. Kár, hogy Aaron Paul nem jár hozzá....

Hangulat: bizakodó

Ital: Áfonyás zöld tea

Zene: Phillip Phillips: Midnight Sun

Változások kora

A legutolsó bejegyzésemet elolvasva rájöttem, hogy igencsak mély gödörben csücsülhettem, amikor azt megírtam. Jó, nem azt mondom, hogy nem volt reális, mert az volt, csak mikor az ember hangulata ramaty, hajlamos a kicsit rossz helyzetet is nagyon rossznak érzékelni.

Egyébként azóta, az elmúlt cirka 1 hónapban változott néhány dolog. Elsőként az, hogy jelenleg egy rohadt nagy púp van a fejemen, amit tegnap szereztem a szekrényajtó sarkával történt találkozásom alkalmával, és mára gyönyörű lilás árnyalatot vett legnagyobb örömömre.

Persze nem ez volt a legnagyobb esemény, csak gondoltam, ha már ez a legfrissebb, elújságolom.

Mint fentebb is említettem történt pár dolog, amit igencsak sokat dobott a hangulatomon. Először is sikerült eljutnom Szegedre. 

Jó lett volna még egy kicsit maradni, és felfedezni a város szépségit, de ez most csak egy ilyen rövidke látogatásnak volt betervezve, azonban a jövőbeni tervek között határozottan szerepel egy hosszabb ott tartózkodás és környékbeli barangolás.

Jó volt az utazás, szép Szeged is és nagyon kedvesen fogadtak ott, ahová mentem, szóval összességében nagyon kellemes élményként marad meg bennem.

A másik jó dolog, ami történt, hogy elkezdtem vezetni tanulni. Még csak a Kresz tanfolyamon vagyok túl (csütörtökhöz 2 hétre vizsgázom), de eddig nagyon élvezem. Remélem a többi része is legalább így fog menni.

Ez a kis tanulás- jellegű dolog nagyon jó volt arra, hogy rájöjjek, imádok tanulni még mindig. Ez azért jó, mert kellene majd a jövőben szakvizsgáznom, és jó tudni, hogy van még motivációm ahhoz, hogy ezt végigvigyem.

Aztán a másfél hónapos "szünet" után visszatértem a munkába is, ami valahogy szintén nagyon jól esett, annak ellenére, hogy simán el tudtam volna még itthon téblábolni egy darabig. De utólag rájöttem, hogy a végén már nagyon - nagyon hiányzott a nyüzsgés. Imádom, hogy pörögni kell, intézkedni és megfelelni különböző előre látható és váratlan helyzetekben. 

Szóval így útban a harmadik x felé, kezdenek helyrejönni a dolgaim, de azt nem tudom, hogy mi okozta a változást, talán pont én voltam az. Akármi is volt, nagyon jól jött.

Hangulat: bizakodó

Ital: fekete tea (közelednek a teázós idők)

Zene: Linkin Park: Roads Untraveled (A Need for Speed c. film zenéje, egyszerűen imádom azt a filmet, meg ezt a számot is)

Már megint az a bizonyos tanulhatnék...

Néhányan most biztosan azt fogjátok gondolni, hogy nem vagyok normális. De akkor is megint rám jött a tanulhatnék. Sőt már néztem is tanfolyamokat.
Gondolkodtam, hogy mi lenne a logikusabb döntés: a mostani szakmát továbbvinni vagy belekezdeni valami teljesen újba.
Az Aporon néztem intézményvezetői továbbképzést. Hátha egyszer eljutok addig, hogy vezető leszek... :) De valahogy a 4 félévet soknak érzem...(a 2 szigorlatról meg a szakdogáról meg a záróvizsgáról nem is beszélve) Ezzel az erővel már csinálhatnék egy másik diplomát is. Bár ki tudja lehet, hogy hasznomra válna, ha belevágnék.
De inkább a felsőfokú szakképzések vagy az OKJ-s tanfolyamok felé kacsintgatok. Főleg a marketing meg a PR terület érdekelne, ha már valami teljesen új dologba kezdek. Ezekben a munkakörökben nagyon szívesen dolgoznék. Az angol meg a pszicho meg még mindig nagy kedvenc. Persze az angol az egyértelmű, hogy marad is, de sajnos a pszichoval úgy vagyok, hogy azzal diploma nélkül nem sokat tudok kezdeni.
Még egy diplomára valahogy meg még nem vagyok készen.
Viszont úgy érzem, hogy valamit tanulnom kell. Ráadásul sajnos egyre többször fordul meg a fejembe, hogy ezt a mostani állásomat le kellene cserélnem. Csak a mai világban nem ugrik bele ész nélkül az ember egy ilyen dologba.
Hát még nézelődök egy kicsit. Meg kell gondolni mibe kezd bele az ember. Bár lehet, hogy az sem jó, ha túl sokat agyalok. Lehet, hogy hagyni kell a logikát és a megérzésekre kell hallgatni. Ezzel csak az a gond, hogy még nem súgtak semmit. :)