A megújulás időszaka

Igaz, hogy a tavaszt tartják a megújulás időszakának, tekintve, hogy a természet is megújul, süt a nap, csicseregnek a madarak és ez plusz energiákat szabadít fel, én viszont most láttam elérkezettnek az időt némi változás eszközöléséhez. Meg úgy egyébként is, minek ezt évszakhoz kötni? Inkább kötődik az egyéni igényekhez.

Biztos vagyok benne, hogy minden tapasztalt már olyat, hogy úgy érezte, muszáj valamin változtatnia, mert megmakkan. Na, én mostanában éreztem ezt, úgyhogy túlestem gyorsan egy kis frizuraváltáson, ami nem is olyan kicsi, hisz csaknem 20 cm-nyi hajtól szabadultam meg. A fodrászom, mielőtt lecsípte volna az első tincset legalább 4-szer kérdezett rá, hogy: "Biztos ezt akarod? Vághatom?"

Én meg belecsaptam a lecsóba és megadtam neki az engedélyt a hajam nagy részének eltávolításához. Aranyos volt, mert mikor készen lettem, azt mondta egész más az arcom. És tényleg az volt! Olyannyira, hogy az egyik kolléganőm nem ismert meg, mikor bementem aznap dolgozni. Rámköszönt, hogy "Jó napot kívánok!", majd ment tovább. Úgy blokkolt le, és lépett vissza, hogy megbizonyosodjon arról, hogy kinek is köszönt oda. Mondanom sem kell, ezen baromi jót mulattam. Mi lett volna, ha még a hajszínemet is megváltoztatom? (az mellékes, hogy tervben van az is - valami jó kis vörös...)

Szóval ezzel indult a dolog.

Holnap meg folytatódik, ugyanis rászántam magam, hogy levonszoljam a hátsómat mozogni. Mégpedig Zumbázni fogok. Itthon már különböző dvd-kről próbálkoztam a dologgal, de az nem ugyan, mikor a "tömeg" húz téged is. A társaság egy plusz motiváció, mert egymást biztatják az emberek.

Nagyon kíváncsi leszek rá, hogy milyen lesz, kicsit izgatott is vagyok. Kezdő csoport, ráadásul könnyített fajta, úgyhogy nem hiszem, hogy sok okom van aggódni, de az új dolgokhoz hajlamos vagyok így viszonyulni.

A harmadik meg a vezetés lesz, ha végre sikerül elkezdenem. 

Szóval ez most ilyen változásos időszak, mert van amikor az én szűz személyiségem is azt mondja, hogy elég a megszokott dolgokból, és újítsunk. Ez ilyen. 

Ital: fekete tea

Hangulat: izgatott

Zene: Sam Smith: I'm not the Only One (szerelmes vagyok jelenleg ebbe a pasiba, rongyosra hallgattam a lemezét az utóbbi napokban)

Változások kora

A legutolsó bejegyzésemet elolvasva rájöttem, hogy igencsak mély gödörben csücsülhettem, amikor azt megírtam. Jó, nem azt mondom, hogy nem volt reális, mert az volt, csak mikor az ember hangulata ramaty, hajlamos a kicsit rossz helyzetet is nagyon rossznak érzékelni.

Egyébként azóta, az elmúlt cirka 1 hónapban változott néhány dolog. Elsőként az, hogy jelenleg egy rohadt nagy púp van a fejemen, amit tegnap szereztem a szekrényajtó sarkával történt találkozásom alkalmával, és mára gyönyörű lilás árnyalatot vett legnagyobb örömömre.

Persze nem ez volt a legnagyobb esemény, csak gondoltam, ha már ez a legfrissebb, elújságolom.

Mint fentebb is említettem történt pár dolog, amit igencsak sokat dobott a hangulatomon. Először is sikerült eljutnom Szegedre. 

Jó lett volna még egy kicsit maradni, és felfedezni a város szépségit, de ez most csak egy ilyen rövidke látogatásnak volt betervezve, azonban a jövőbeni tervek között határozottan szerepel egy hosszabb ott tartózkodás és környékbeli barangolás.

Jó volt az utazás, szép Szeged is és nagyon kedvesen fogadtak ott, ahová mentem, szóval összességében nagyon kellemes élményként marad meg bennem.

A másik jó dolog, ami történt, hogy elkezdtem vezetni tanulni. Még csak a Kresz tanfolyamon vagyok túl (csütörtökhöz 2 hétre vizsgázom), de eddig nagyon élvezem. Remélem a többi része is legalább így fog menni.

Ez a kis tanulás- jellegű dolog nagyon jó volt arra, hogy rájöjjek, imádok tanulni még mindig. Ez azért jó, mert kellene majd a jövőben szakvizsgáznom, és jó tudni, hogy van még motivációm ahhoz, hogy ezt végigvigyem.

Aztán a másfél hónapos "szünet" után visszatértem a munkába is, ami valahogy szintén nagyon jól esett, annak ellenére, hogy simán el tudtam volna még itthon téblábolni egy darabig. De utólag rájöttem, hogy a végén már nagyon - nagyon hiányzott a nyüzsgés. Imádom, hogy pörögni kell, intézkedni és megfelelni különböző előre látható és váratlan helyzetekben. 

Szóval így útban a harmadik x felé, kezdenek helyrejönni a dolgaim, de azt nem tudom, hogy mi okozta a változást, talán pont én voltam az. Akármi is volt, nagyon jól jött.

Hangulat: bizakodó

Ital: fekete tea (közelednek a teázós idők)

Zene: Linkin Park: Roads Untraveled (A Need for Speed c. film zenéje, egyszerűen imádom azt a filmet, meg ezt a számot is)

Elballagtunk...

Lezártunk négy szép évet. Illetve én csak egyet, mert én idén kerültem ebbe a csoportba, de annyira közel kerültek hozzám a gyerekek még így is, hogy el sem tudom képzelni, milyen lett volna, ha négy tanévet húzunk le együtt.

Az időjárás ránk ijesztett, mert fél órával a ballagás előtt még nagy erőkkel dörgött, és koromfekete fellegek gomolyogtak felettünk. De hála a sok drukkolásnak, meg szuggerálásnak (még a gyerkőcök is s felhőket nézték, hogy merre mennek) a végén még a napocska is ránk mosolygott.

A gyerekek nagyon ügyesek voltak, bár nyüzsiztek rendesen, érezték, hogy valami nagy mérföldkő ez az életükben, még akkor is, ha most még nem fogták fel igazán.

Volt lufieleresztés (ezt nagyon nagyon élvezték) meg minden jóság ami, egy ballagáshoz kell.

Beszélgettünk délelőtt a kolléganőkkel, hogy ki mennyire fog elérzékenyülni meg sírni. Mondták, hogy ők biztos nagyon fognak, mert hát hozzájuk nőttek stb. Én meg említettem, hogy tavaly sem sírtam, mert  annyira ideges voltam, hogy esélytelen volt.

Biztos voltam benne, hogy idén sem lesz ez másképp, hisz, most talán még idegesebb voltam, mint akkor.

Végigment a műsor és megúsztam sírás nélkül. Túlzottan el voltam foglalva azzal, hogy minden rendben menjen, mindenki ott álljon, ahol kell és akkor szólaljon meg, amikor kell. 

Egyszer csak azonban összetereltek minket óvónőket és dadus néniket, majd a búcsúzó nagycsoportosaink elkezdtek verset mondani. Na ezen a ponton volt végem és kezdtek el potyogni a könnyeim. Biztosan jól mutatok majd a videókon meg fényképeken, hogy épp küszködöm és próbálom megállni, hogy ne kezdjek el teljes erőbedobással zokogni.

Édesek voltak nagyon és gyönyörű ajándékot is kaptunk tőlük, egy fényképalbumot, aminek előkelő helyet kerestem a polcomon.

Fura a tudat, hogy már csak pár hétig leszünk együtt és utána majd mások foglalják el a helyüket. Legalábbis a csoportban. Mert a szívemben biztos, hogy nem.

Hangulat: szomorkás

Ital: gyümölcslé

Zene: Spice Girls: Goodbye (félelmetesen illik a hangulatomhoz) 

Új év, új lehetőségek

Már megint rég nem jártam erre, tudom, de alig van időm mostanában.

És azt is tudom, hogy van az a mondás, hogy mindenkinek arra van ideje, amire szakít, de  én sajnos még abban a stádiumban vagyok jelenleg, hogy próbálom maga utolérni teendőim kilométeres listáján, hogy aztán eleget tudjak tenni az előbb említett nagyon okos mondásnak.

A munkahelyi változások nyugalmat hoztak ugyan, de sokkal több munkát is, tekintve, hogy valami vezetőhelyettes - helyettes féleség lettem. Nagyobb felelősség, több munka. Ennek ellenére viszont baromira élvezem. Igaz, hogy jóval több időt kell ezért bent töltenem, mint eddig, de még így is megéri. Jó persze, nyilván én is eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha egyszer vezető lennék, de úgy igazándiból sosem mozgatott meg a dolog. És most sem mozgat. Szívesen segítek a vezetőnek így a háttérből, de nem csinálnám azt, amit ő.

Szóval ez elég nagy dolgonak mondható, még akkor is, ha próbálok nem nagyként tekinteni rá, nehogy a rám nehezedő nyomás hatással legyen a munkámra. Csinálom tovább, amit eddig is, teszem a dolgom , olyan jól, ahogy csak tőlem telik, aztán majd meglátjuk hová jutok ezzel.

Aztán van itt a könyves munka is, ott is nagy a dömping kb másfél - 2 hónapja folyamatosan. Egyik ellenőrizendő anyag éri a másikat, úgyhogy ha nem dolgozom, tulajdonképpen akkor is dolgozom. Egy a szerencsém, mégpedig az, hogy mindkettőt nagyon is szívesen csinálom.

Ennek ellenére mégis elfog néha az az érzés, hogy mindez nem elég. Még le kell valamit tennem az asztalra, mert amit idáig elértem, az semmi.

Tudom, hogy nem semmi, de mégis kevésnek érzem.

Na, de nem nyavalyogni jöttem, hanem helyzetjelenteni.

MOst épp vasárnap reggel van, és csepereg az eső. Nem nagyon szeretem ezt a nedves, nyálkás időt, meg úgy összességében az őszt sem. Vagy tél vagy nyár. Na, jó egy kis ősz is lehet, de kizárólag akkor, ha jó idő van. 

A tél meg bekucorodós, pokrócos meleg teás, azt imádom. Azt már nem annyira mikor tükörjégen toporogva kell dolgozni menni, de hála a jó égnek olyan nem sokszor van. Viszont este és/vagy reggel sötétben, hóesésben imádok  sétálni, annak annyira jó hangulata van.

Mutatom mire gondolok:

Na, erről van szó. Ezt imádom, de nagyon. :) Tudom, én sem vagyok normális, de hát mindenkinek van valami kattanása. Nekem a hóesésben sétálás. Ebből a szempontból olyan vagyok, mint Lorelei a Szívek szállodájából. Ő is annyira imádott hóban mászkálni. :)

Na , de szaladjunk ennyire előre az időben, hisz még csak szeptember van (legalábbis még ma), és 25 fokot jósolnak a meteorológusok. Ezzel a hőmérséklettel kiegyeznék még egy darabig.

Egyébként észrevehetően eltolódtak az évszakok. Később kezdődik az ősz, a tél, és húsvétkor még hideg van.  A nyár meg még szeptemberben is tombol. Lassan olyanok leszünk mint California, és  rövidnadrágban és fürdőruhában fogunk karácsonyozni. Jajj, ebbe még belegondolni is rossz. Az minden lenne csak karácsony nem.Reméljük azért erre nem kerül sor.

Most viszont irány a kert, a levegő, mert csodaszép napunk van (közben esőről napsütésre váltott).

Csodaszép őszt kívánok mindenkinek! :)

A búcsúzás lélektana

Akartam a búcsúzás lélektanáról valami  hivatalos cikket keresni, de mikor beírtam a keresőbe, kiadott nekem mindenféle cikkeket a halálról meg a gyászról, úgyhogy hagytam a fenébe.

Én most nem ilyen búcsúzásról beszélek, hanem mikor valakitől elköszönünk időlegesen. Végleg, de mégsem.Például egy kolléganőtől, aki kilép a munkahelyéről és máshol kezd dolgozni.

Elköszönünk tőle, de tudjuk, hogy látjuk még egymást és ez egyáltalán nem végleges, hiszen jön még vissza majd látogatni, benéz majd hozzánk, ha ideje engedi.  Kicsit talál elhitetjük magunkkal, hogy semmi sem változik. Pedig változik. Nagyon is sok minden. Próbáljuk viccesre venni a figurát, de eljön az a pillanat, mikor nála is elszakad a cérna és nálunk is, mert nem lehet könnyek nélkül búcsúzni valakitől, aki éveken át veled együtt dolgozik nap 8 órában, és jóban vagytok.

Nehéz ez. Nem akarja az ember, hogy elmenjen, még akkor sem, ha tudjuk, vagy legalábbis reméljük, hogy jobb lesz ott neki, hisz ezért akart váltani. De valószínűleg az is közre játszik, hogy megfordul bennünk, itt maradókban, hogy mi lesz most velünk. Mert bizony nem csak ő néz most változások elé, hanem mi is.

Hiányozni fognak a reggeli kupaktanácsok, ötletbörzék, és nekem mint pályakezdőnek a tanácsok az útmutatás, ami felbecsülhetetlen értékű volt. Igen, mondhatni a mentoromtól köszöntem el, még akkor is ha hivatalosan nem ő töltötte be ezt a posztot.

Hiányozni fog a pezsgés és a nyüzsi amit ő hozott a közösségben. És kimondva, kimondatlanul mindannyiukba benne van a félsz, hogy vajon milyen lesz az ú kolléganő, aki a helyére jön. 

Egyelőre még mindent sötéten látunk. Hiába éltünk már át pár kolléganő cserét, mégis mindig rossz. Aztán valahogy mégis mindig kialakult, és jó lett. Csak most nagyon rossz érzés, mert még friss a dolog. Én meg amúgy is nehezen viselem a változásokat. Szeretem az állandó dolgokat, bár egy idő után beleunok, és akkor én magam kezdeményezek valamit. Bár az is igaz , hogy arra is baromi nehezen veszem rá magam, annak ellenére, hogy magam is szükségét érzem.

Azért is furcsa a helyzet most, mert nem csak egy kollégacsere történt, hanem ezáltal én is új helyre kerültem ( bár hangsúlyozom, hogy én kértem ezt). Új csoport, új társ, új gyerekek. Talán mondhatni természetes, hogy egy picit izgulok. Na jó, nem picit. Átvenni más munkáját nehéz, főleg úgy, hogy jóval több "teher" és felelősség lesz rajtam , mint eddig.

Most fogok tudni igazán kibontakozni, és mindent úgy csinálni, ahogy én szeretném. Ilyen szempontból nagyon - nagyon fontos év lesz ez a következő. Remélem, hogy helyt fogok tudni állni, úgy , ahogy terveztem.

Jajj, valószínűleg halálra untátok magatokat a bejegyzésen, de muszáj volt kiírnom magamból, így talán könnyebben megemésztem mindazt, ami jelenleg körülöttem zajlik.

Hangulat: szomorkás
Ital: Epres jégvíz
Zene: Natalia Kills : Wonderland