Már megint rég nem jártam erre, tudom, de alig van időm mostanában.
És azt is tudom, hogy van az a mondás, hogy mindenkinek arra van ideje, amire szakít, de én sajnos még abban a stádiumban vagyok jelenleg, hogy próbálom maga utolérni teendőim kilométeres listáján, hogy aztán eleget tudjak tenni az előbb említett nagyon okos mondásnak.
A munkahelyi változások nyugalmat hoztak ugyan, de sokkal több munkát is, tekintve, hogy valami vezetőhelyettes - helyettes féleség lettem. Nagyobb felelősség, több munka. Ennek ellenére viszont baromira élvezem. Igaz, hogy jóval több időt kell ezért bent töltenem, mint eddig, de még így is megéri. Jó persze, nyilván én is eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha egyszer vezető lennék, de úgy igazándiból sosem mozgatott meg a dolog. És most sem mozgat. Szívesen segítek a vezetőnek így a háttérből, de nem csinálnám azt, amit ő.
Szóval ez elég nagy dolgonak mondható, még akkor is, ha próbálok nem nagyként tekinteni rá, nehogy a rám nehezedő nyomás hatással legyen a munkámra. Csinálom tovább, amit eddig is, teszem a dolgom , olyan jól, ahogy csak tőlem telik, aztán majd meglátjuk hová jutok ezzel.
Aztán van itt a könyves munka is, ott is nagy a dömping kb másfél - 2 hónapja folyamatosan. Egyik ellenőrizendő anyag éri a másikat, úgyhogy ha nem dolgozom, tulajdonképpen akkor is dolgozom. Egy a szerencsém, mégpedig az, hogy mindkettőt nagyon is szívesen csinálom.
Ennek ellenére mégis elfog néha az az érzés, hogy mindez nem elég. Még le kell valamit tennem az asztalra, mert amit idáig elértem, az semmi.
Tudom, hogy nem semmi, de mégis kevésnek érzem.
Na, de nem nyavalyogni jöttem, hanem helyzetjelenteni.
MOst épp vasárnap reggel van, és csepereg az eső. Nem nagyon szeretem ezt a nedves, nyálkás időt, meg úgy összességében az őszt sem. Vagy tél vagy nyár. Na, jó egy kis ősz is lehet, de kizárólag akkor, ha jó idő van.
A tél meg bekucorodós, pokrócos meleg teás, azt imádom. Azt már nem annyira mikor tükörjégen toporogva kell dolgozni menni, de hála a jó égnek olyan nem sokszor van. Viszont este és/vagy reggel sötétben, hóesésben imádok sétálni, annak annyira jó hangulata van.
Mutatom mire gondolok:
Na, erről van szó. Ezt imádom, de nagyon. :) Tudom, én sem vagyok normális, de hát mindenkinek van valami kattanása. Nekem a hóesésben sétálás. Ebből a szempontból olyan vagyok, mint Lorelei a Szívek szállodájából. Ő is annyira imádott hóban mászkálni. :)
Na , de szaladjunk ennyire előre az időben, hisz még csak szeptember van (legalábbis még ma), és 25 fokot jósolnak a meteorológusok. Ezzel a hőmérséklettel kiegyeznék még egy darabig.
Egyébként észrevehetően eltolódtak az évszakok. Később kezdődik az ősz, a tél, és húsvétkor még hideg van. A nyár meg még szeptemberben is tombol. Lassan olyanok leszünk mint California, és rövidnadrágban és fürdőruhában fogunk karácsonyozni. Jajj, ebbe még belegondolni is rossz. Az minden lenne csak karácsony nem.Reméljük azért erre nem kerül sor.
Most viszont irány a kert, a levegő, mert csodaszép napunk van (közben esőről napsütésre váltott).
Csodaszép őszt kívánok mindenkinek! :)
