Új év, új lehetőségek

Már megint rég nem jártam erre, tudom, de alig van időm mostanában.

És azt is tudom, hogy van az a mondás, hogy mindenkinek arra van ideje, amire szakít, de  én sajnos még abban a stádiumban vagyok jelenleg, hogy próbálom maga utolérni teendőim kilométeres listáján, hogy aztán eleget tudjak tenni az előbb említett nagyon okos mondásnak.

A munkahelyi változások nyugalmat hoztak ugyan, de sokkal több munkát is, tekintve, hogy valami vezetőhelyettes - helyettes féleség lettem. Nagyobb felelősség, több munka. Ennek ellenére viszont baromira élvezem. Igaz, hogy jóval több időt kell ezért bent töltenem, mint eddig, de még így is megéri. Jó persze, nyilván én is eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha egyszer vezető lennék, de úgy igazándiból sosem mozgatott meg a dolog. És most sem mozgat. Szívesen segítek a vezetőnek így a háttérből, de nem csinálnám azt, amit ő.

Szóval ez elég nagy dolgonak mondható, még akkor is, ha próbálok nem nagyként tekinteni rá, nehogy a rám nehezedő nyomás hatással legyen a munkámra. Csinálom tovább, amit eddig is, teszem a dolgom , olyan jól, ahogy csak tőlem telik, aztán majd meglátjuk hová jutok ezzel.

Aztán van itt a könyves munka is, ott is nagy a dömping kb másfél - 2 hónapja folyamatosan. Egyik ellenőrizendő anyag éri a másikat, úgyhogy ha nem dolgozom, tulajdonképpen akkor is dolgozom. Egy a szerencsém, mégpedig az, hogy mindkettőt nagyon is szívesen csinálom.

Ennek ellenére mégis elfog néha az az érzés, hogy mindez nem elég. Még le kell valamit tennem az asztalra, mert amit idáig elértem, az semmi.

Tudom, hogy nem semmi, de mégis kevésnek érzem.

Na, de nem nyavalyogni jöttem, hanem helyzetjelenteni.

MOst épp vasárnap reggel van, és csepereg az eső. Nem nagyon szeretem ezt a nedves, nyálkás időt, meg úgy összességében az őszt sem. Vagy tél vagy nyár. Na, jó egy kis ősz is lehet, de kizárólag akkor, ha jó idő van. 

A tél meg bekucorodós, pokrócos meleg teás, azt imádom. Azt már nem annyira mikor tükörjégen toporogva kell dolgozni menni, de hála a jó égnek olyan nem sokszor van. Viszont este és/vagy reggel sötétben, hóesésben imádok  sétálni, annak annyira jó hangulata van.

Mutatom mire gondolok:

Na, erről van szó. Ezt imádom, de nagyon. :) Tudom, én sem vagyok normális, de hát mindenkinek van valami kattanása. Nekem a hóesésben sétálás. Ebből a szempontból olyan vagyok, mint Lorelei a Szívek szállodájából. Ő is annyira imádott hóban mászkálni. :)

Na , de szaladjunk ennyire előre az időben, hisz még csak szeptember van (legalábbis még ma), és 25 fokot jósolnak a meteorológusok. Ezzel a hőmérséklettel kiegyeznék még egy darabig.

Egyébként észrevehetően eltolódtak az évszakok. Később kezdődik az ősz, a tél, és húsvétkor még hideg van.  A nyár meg még szeptemberben is tombol. Lassan olyanok leszünk mint California, és  rövidnadrágban és fürdőruhában fogunk karácsonyozni. Jajj, ebbe még belegondolni is rossz. Az minden lenne csak karácsony nem.Reméljük azért erre nem kerül sor.

Most viszont irány a kert, a levegő, mert csodaszép napunk van (közben esőről napsütésre váltott).

Csodaszép őszt kívánok mindenkinek! :)

MIndjárt, mindjárt...

Egész múlt héten ezt hajtogattam. Mindjárt vége , mindjárt vége..., de csak nem akart olyan hamar véget érni. Sőt, mielőtt elbúcsúzott volna, adott még olyan pofonokat ez a tanév, hogy nem győztem pislogni.

Szinte folyamatosan mozgásban voltam, mindig menni kellett valahová, mindig csinálni kellett valamit sürgősen. Családlátogatni rohanni, egy nap 3 helyre munkaidő után, útközben sikerült összefutnom az előző barátommal, mert az még úgy hiányzott az életemből.... 

De azt szokták mondani, legalábbis apu mindig azt mondogatja, hogy munka után édes a pihenés. 

Nagyon igaz mondás. A pihenés első 2 napja valóban nagyon édesre sikeredett, és ha a hátralévő idő fele ennyire jó lesz, már elkönyvelhetek egy nagyon jó nyarat.

Az egyik kolléganő meghívott minket (az egész kollektívát) a nyaralójukba 2 napra.Annyira jó helyen van, hogy az csak na. Főút mellett 5 percnyi sétára a strandtól.....

Mondjuk ez csak a 2. nap derült ki, mer az első napon igencsak zord időjárás fogadott. Csináltunk is pár képet, nyaralás címmel úgy, hogy polár pulóverben és vitorlás dzsekiben kapucnival a fejünkön állunk az ajtóban és nyaralunk :))

De végül is azért láttuk a napot is. Tegnap reggel kiköltöztünk a strandra, nagyon merészek voltunk, de megérte. Vízben nem sokat voltunk, mert mindösszesen 20 fokos volt,  de napozni azért napoztunk. Tömeg nem volt (rajtunk kívül nem volt más a strandon), úgyhogy nagyon jól éreztük magunkat. A levegő sem volt olyan nagyon meleg, de nap erősen sütött, mert sikerült megpirítanom magam :) 

Aztán voltunk igazi nagy magánkikötőben is, ami már csak azért is hatalmas élmény volt, mert még nem voltam ilyen helyen, arról nem is beszélve, hogy mennyire gyönyörű látvány, ahogyan a sok vitorlás egymás mellett sorakozik a tiszta (!) vízen. 

A hajók között meg édes kiskacsák meg nagy kacsák úszkáltak. Találtunk egy öt kiskacsából meg egy kacsamamából álló csoportot, és nagyon hápogtak, mint utólag kiderült azért, mert egy kiskacsát "elhagytak" 2 hajóval arrébb és így keresték egymást. Meg kellett őket zabálni (és nem szó szerint - nem vagyok oda a kacsahúsért)

Szóval mindenképpen nagy élmény volt, érzem ahogy fel vagyok töltődve energiával :)

Zárásként egy kép, amit napozás közben csináltam  a parton (később lesz még fénykép,de csak egy embernél volt fényképezőgép, így tőle függ, hogy mikor):

A balatoni ég

Évzáró

Azt hinné az ember, hogy a tanévzáró közeledtével ( konkrétan előtte egy - két héttel) az oktatási intézmények dolgozói már nem csinálnak semmit, csak  a lábukat lógatják. Innen jelezném, hogy ez nem így van. A belünk kilóg, hogy ezzel a csúnya hasonlattal éljek. 

Mintha mindent most kéne hirtelen megcsinálni egyszerre.

Viszont kikapcsolódásként (ha -ha -ha) a héten bevetettem magam a fodrászhoz és megszabadultam a majdnem derékig érő hajamtól, és most a vállamig ér. Mindenikek az volt az első kérdése, hogy hol hagytam a hajam. Elhiszem, hogy szép a hosszú haj, szeretem is, de csak egy ideig, mert aztán már nem tudok vele mit csinálni, melegít, nehéz, fáj tőle a fejem, szóval minden bajom van. Ilyenkor hirtelen felindulásból begorombulok, berontok a fodrászomhoz és levágatom. Mikor megállok nála az ajtóbán, rám néz és csak annyit kérdez: "Ugye nem vágatod le rövidre?" Szegényt mindig lelombozom. Most is olyan nehéz szívvel vágta le :)

Azért is volt praktikus most levágatni, mert az elkövetkezendő 2 hétben egy halom olyan hivatalos, fél - hivatalos, nem hivatalos eseményen kell részt vennem, ahol nem árt, ha nem úgy áll a hajam , mint a szénaboglya.

Lesz itt ballagás, búcsúztató, és életem első szülői értekezlete, amitől előre rettegek... Bár mondjuk itt még csak bemutatkozunk, és nem kell majd különösen sokat beszélnünk, de akkor is izgulok na. :) Nem vagyok az a kiköpött előadó típus :) 

Utána pedig végre szabadságon leszek. Egy csomó mindent elterveztem, mint minden évben, aztán majd meglátom mit tudok belőle megvalósítani. Szeretnék fordítani, a blogomon tevékenykedni egy kicsit sűrűbben mint eddig, találkozni a barátokkal, és töménytelen mennyiségben olvasni. :)

Úgy néz ki néha megtalálható leszek a Balatonon is, főleg Szepezd környékén egy - két nap erejéig. Szóval hajrá nyár! Ennek örömére most rohanok és beleugrok a medencébe (28 fokos a víz ). :)

Hangulat: feldobott
Zene: 30 Seconds to Mars - Closer to the Edge
Ital: Jeges kávé

"Megjött a tél, hisz itt a jel"

A címbéli idézet Mentovics Éva: A téli vad sóhaja című vers nyitósora. 
Hetek óta úton - útfélen botlok olyan, a téli időszakra szóló előrejelzésekben, melyek azt állítják, hogy nagyon kemény, hideg telünk lesz. Évek óta nem volt igazán hideg. Legutoljára a gimis végzős évemben volt nagyon - nagyon alacsony a hőmérséklet, pont mikor a szalagavatóra készültünk januárban. Nappal volt -15 fok körül a hőmérséklet. Az nem tudom, hogy a mostani télen is lesznek - e ennyire hidegek, de a tavalyinál lejjebb is csúszik majd a hőmérő higanyszála. És hogy honnan tudom ezt ennyire biztosan?  Súg a kutyám nózija. Minél inkább rózsaszín, annál hidegebb lesz a tél. Ezt már sikerült kitapasztalni az nálunk eltöltött 4 éve alatt. És idén jóval rózsaszínűbb az orra, mint az ezt megelőző években.

Tavasszal, egészen pontosan április 25-én mentünk érte és hoztuk őt haza 4 évvel ezelőtt.  Mire elérkezett a november, addigra már hatalmasat nőtt, stramm "kis" kamasz kutya lett belőle. Egy reggel azonban azt vettük észre , hogy kifakulni látszik az alapjáraton gyönyörű fekete orra. Emlékszem kétségbeesve hívtuk fel a tenyésztőt, akitől vettük, hogy vajon mi lehet a probléma vele. Nevetve küldött át egy fényképet az ő kutyusáról(nem mellesleg a mi kutyánk anyukája), akinek ugyanígy ki volt fakulva a nózija.  Megnyugtatott , hogy egy a fajta velejárója. Télre eltűnnek a sötét pigmentek a bőréből , ezért lesz rózsaszín, minél hidegebb várható, annál kevesebb színpigment marad. Hát nem édes? Úgyhogy azóta ő a mi kis időjárás jelentőnk legalábbis a tél közeledtével. 

És ha ő azt mondja, hogy hideg lesz, akkor bizony az lesz. Aminek én alapjáraton örülök, mert bizony a tél azért van, hogy akkor hideg legyen és hó. Végre jó lenne egy olyan év, amikor fehér lesz a karácsony. Mert valljuk be őszíntén, azért a napsütéses karácsony nem az igazi, még akkor sem, ha hideg van. Karácsonykor szeretem, ha nagy pelyhekben hull a hó, öröm kinézni a meleg szobából, aztán délután, mikor már sok esett, lehet kimenni ugrálni egy kicsit a friss hóban (meg el is lehet lapátolni). Olyankor én is egy kicsit újra gyerekké válok, aki fekszik a szép tiszta hóban és hóangyalkát gyárt, és próbálja elkerülni, hogy a kutya közben lendületből ráugorjon és elrontsa a nagy művet. Ha a hóangyalka készítésen túl vagyok, jöhet a hóember, amit persze a kutya ismételten lerombol. De nem is azért építem, hogy napokig gyönyörködhessek benne,(mert úgysem tudok 5 percnél tovább, hisz Manónak addig tart kb. ledönteni az egészet), hanem azért, mert nagyon jó a hangulat közben. Az egész család kivonul ilyenkor a kertbe és mindenki nevet, boldog, és kicsit elfeledkezik a gondokról és problémákról.  Ez a része nagyon hiányozna a télnek ha nem lenne.
Szóval sálakat, sapkákat, kesztyűket, nagykabátokat elő, mert bizony fázni fogunk. Én szóltam. ;)

Füstjelek

Ezúton jelezném füstjelekkel, hogy élek.  Megvagyok , csak egyszerűen nehezebb besűrítenem a programokat a nap 24 órájába, mint eddig. Ráadásul valami  nyavalyát is elkaphattam a gyerkőcöktől az oviban, mert 2 napja olyan csúnyán köhögök, hogy azt még hallgatni is rossz. Ezt leszámítva, azonban minden rendben. Ma egy picit hamarabb hazaértem, úgyhogy pihenésképpen gondoltam lepötyögök egy pár sort. Mielőtt azonban nekiálltam ezt begépelni, rátaláltam egy új sablonra és  gyorsan fel is raktam, Valahogy ebben a hűvös , szeles őszi időben nem éreztem helyén valónak a nyári sablont. Igaz, amíg süt a nap, addig nincs semmi gond. Azt az időt szeretem. Lassan azért lehet előszedem a sálakat, sapkákat. Évekkel ezelőtt erőszakkal sem lehetett volna sapkát rám adni. Tavaly azonban sikerül egy nagyon szép kis együttest (sál + sapka) találnom, sötét lila színben ( a lila szín a gyengém), strasszokkal díszítve.  Azt le sem lehetett szedni a fejemről és a nyakamból. Elhatároztam, hogy ha idén is találok valami csinosat, azt gondolkodás nélkül megveszem. Nálam pedig ez nagyon nagy szó. :)
De vissza a bloghoz. Annyiban változott még a kinézet, hogy az oldalsávon kiéltem a pillangó - mániámat, és berakosgattam olyan pillangós képeket, amibe első látásra beleszerettem. Szeretném majd az oldalon található zenéket is frissíteni, berakni az új kedvenceket, és leszedni a már kevésbé kedvelt számokat. Erre azonban csak hétvégén lesz alkalmam. Legalábbis megpróbálom besűríteni valahová. :)

Hőség

Hőség. Úgy hangzik, mint egy regénycím. Egyébként tényleg van ilyen címmel könyv, ha jól emlékszem a szerzője Arthur Herzog. De nem tudom miről szól, mert nem olvastam.

A mostani állapot azonban nem könyvbeli, hanem nagyon is valóságos. Sajnos. :S

Vagy nem sajnos? Milyen szeszélyes az ember. Amikor júniusban még kiskabátban mentem el itthonról, arra áhítoztam, hogy legyen már nagyon meleg, hogy lehessen medencézni meg napozni, meg egyébként is jó időben jobb az ember kedve. Vigyázzunk, mit kívánunk. Most bizony megkaptam az várva várt strandidőt. Csináljak vele , amit akarok. Oké. 2-3 napig még rendben van. Utána hűljön vissza aztán megint legyen egy kicsit meleg. Nem ez lenne a rendje a dolgoknak? De hát nekünk soha nem jó semmi. Ha hideg van , meleget akarunk. ha meleg van, hideget akarunk. Ha aszály van esőt akarunk, Ha sok eső van, a száraz időket hiányoljuk. Lesz valamikor is olyan időjárás, ami megfelel majd? Van olyan egyáltalán, hogy pont jó időjárás? És ha van, akkor meddig tart? 5 percig? 1 óráig? Netán egy napig? Annál tovább biztos nem, mert nem emlékszem olyanra az utóbbi időben, hogy egy napnál tovább ugyanolyan idő lett volna.Volt olyan, hogy óráról órára változtak a körülmények.

Lesz ennek az eszmefuttatásnak vajon végkifejlete? Nem sok remény fűzök hozzá, úgyhogy elég is volt. :)

Más téma. Az előző postomban már említettem, hogy filmeket szeretnék majd nézni.Elsőként a Beastly-t. Modern szépség és szörnyeteg. :) Aztán mondjuk Az utolsó dalt. A könyvet már olvastam és nagyon tetszett.Meg kellene néznem az Eclipse-t, hiszen a könyvben ez a kedvenc részem. Volt még egy. Mi is volt az, mi is volt az ? Jajaja, megvan a Szex és New York 2. :)Alapmű és pont. Ehhez nem kell több indok. :)

Sündisznók és szúnyogok

Megint beindult a sündisznószezon. Valamelyik nap megint arra ébredtünk hajnali kettőkor, hogy a kutya teljesen be van vadulva. Nagy hirtelen magamra kaptam egy nacit meg a kabátomat, meg a kapucnit a fejemre (mintha legalább -20 fok lett volna kint a  + 20 fok helyett). A drága jó állat (Manó) addigra már be volt tekeredve a virágoskert drótkerítésébe, de még így is veszettül erőszakot alkalmazott a sünin. Ennek ellenére a süni túlélte (bár bizonyíték nincs rá), és viszonylag hamar el tudtuk venni tőle. A kert viszont romhalmaz lett,  mert körbeásta a sünt, és azt a kardvirágok bánták. 

A nehezebb része a szúnyogokkal való küzdelem volt. Hiába volt a fejemen a kapucni, hiába voltam úgy beöltözve, mint az eszkimó, így is megkajáltak. Az 5 perces sün menekítő akció alatt legalább 8 csípést ejtettek rajtam azona kb 5 négyzet-centiméteres területen, ami kilógott a kabátom alól (a kézfejem és az ujjaim). Eszméletlen, hogy este nem lehet kimenni, mert egyszerre legalább 10 darab vérszippancs repül rá az emberre zuhanórepülésben.

De hogy valami jó dolgot is mondjak, végre itt a jó idő, és 29 fokos a víz a medencébe. Szeressssssük nagyon. Holnap tuti fejest ugrok bele. :)

Vihar utáni csend

Remélem mindenki egészben a megúszta a pár nappal ezelőtt tomboló vihart. Hihetetlen volt és félelmetes. 5 perc alatt úgy besötétedett, mintha éjszaka lenne. Nemhogy sötét kék volt az ég, hanem egyenesen korom fekete. Komolyan, én ilyen az eddig leélt éveim alatt nem láttam. De azt mondta apu, hogy ő sem. Azonban azt mondhatom, hogy szerencsénk volt, mert itt felettünk kettényílt a nagy felhőtömb(valószínűleg azért, mert mi magasabban vagyunk a dombtetőn, és ez taszítja a felhőket). Tőlünk délre és északra viszont iszonyatosan nagy eső volt. Bár az én szobám így is beázott. Gyakorlatilag az ablak mellett ömlött be a víz. nem győztem törölgetni.
Csak remélni tudom, hogy egy jó darabig nem lesz ilyen vihar.
Végre kitört az iskolai nyári szünet. Ebből kifolyólag nálunk is sokkal nyugodtabb az élet. Jövő héten kezdhetem kipakolni az irodát, ugyanis felújítások lesznek. azt viszont nem tudom, hogy hogyan fogom megtalálni a papírjaimat, ha dobozokban lesznek.  Na, az még vicces jeleneteket fog okozni. Majd szerzek valahonnan vastag filcet és rávésem a dobozokra, hogy melyikben mi van.:)

A közveszélyes szekrény

A tegnapi bejegyzésemhez mérten annyit változott a helyzet, hogy gazdagabb lettem egy púppal. Tegnap este a szobámban sikeresen lefejeltem a szekrényajtót. De nem ám az oldalát, hanem az ajtónak a sarkát. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Hirtelen odakaptam az ütközés után a kezemmel a fejemhez, és az volt az első gondolatom, hogy tuti ömlik belőle a vér. De hála annak a jó égnek nem. Megúsztam egy diónyi púppal, ami valószínűleg egy pár napon belül a szivárvány minden színében fog pompázni a homlokomon. Viszont  ma reggel olyan szédüléssel keltem, hogy minden kisebb mozdulatra táncra perdült a szoba. Azt hittem nem érek be egyben az oviba. De aztán a délelőtt folyamán kicsit stabilizálódott az állapotom. :)

Lehet, hogy nem a tegnapi fejeléstől kezdtem szédülni, hanem a melegfronti hatástól. Egy azonban biztos, nem volt kellemes. A fejem meg még iszonyatosan sajog az ütés helyén. :(

Hihetetlen, hogy az ember még a saját szobájában sincs biztosnságban.

Nem baj nem baj, mert itt a jó idő. Jelenleg is hét ágra süt a nap, és simán lehet egy szál pulóverben rohangálni kint (na jó, természetesen a vastagabb fajta pulóverekre gondolok).

Úgyhogy megyek is ki  a napra olvasni.

Életjel

Megvagyok. Itt vagyok. :) Élek és virulok nagyjából.

Nem tudom, ki hogy van vele, de baromi hamar eltelt ez a hosszú hétvége. Különben is milyen hülye név az, hogy hosszú hétvége? Nem is hosszú. Esetleg, ha egy hétig tartana. Na, akkor már azt mondanám, hogy oké. De így? Csak azért hosszú, mert egy nappal több??? Mindjárt megszakadok a röhögéstől... :)

Jó, jó, nem morgolódom, főleg, hogy elég ígéretesnek tűnik a hétvégi időjárás. Szabadba ki!!!!!!!! Itt a tavasz. Az igazi!!!!! :))))))))))))))))

Nagggggggggggggggggyyyyyyyyyyyyyyyyyyon szeretem.Végre levehetem és eltehetem a szekrény mélyére a télikabátot. Már nagyon untam. :) Lassa már az irodában is nyitva lehet hagyni az ablakot, hogy némi nemű kellemes tavaszi levegő szivárogjon be és ne fagyjak halálra minden egyes alkalommal, mikor a gyerekek rám nyitják a bejárati ajtót.

Mit is akartam még???? Ja igen. Biztosan észrevettétek, hogy tettem be zenét a blogra. Oldalt az "egy kis zene" menüpontban ki lehet kapcsolni, ha nagyon idegesítő. :)

Nooooooooormális???????

Délután 3 óra körül ma bevonultam a fürdőszobába hajat mosni. Kint bár hideg volt,  de sütött a nap. A tv-ben síugrás ment és a kedvencem nyert. :) Kell ennél több egy szép vasárnap délután? Szerintem nem :)
Kb. egy fél órát szöszmötöltem a fürdőben. Mikor kiléptem az fürdőszoba a ajtaján át, a szemben lévő ablakban a következő látvány fogadott:

Most őszintén. Normális? Azt hittem helybe ugrok egy hátast (pedig nem jellemző rám az ugrálás eme formája). Hihetetlen. Mintha visszamentünk volna 3 hónapot az időben, és nem március 7-e lenne. Röhejes. Napsütést akarooooooooooooooooooooooooook. Most azonnal. Majd karácsonykor essen a hó, a fenébe is. Szegény krókuszok megdöglenek kint ebben az időben..... ;(
Már kb. egy órája kijöttem a fürdőből és még mindig esik ez a rohadt hó. Hogy a franc esne belé (és akkor még finom voltam és nőies). Elnézést a tőlem szokatlan vulgáris szókincsért.