kedd, november 16, 2010

"Megjött a tél, hisz itt a jel"

A címbéli idézet Mentovics Éva: A téli vad sóhaja című vers nyitósora. 
Hetek óta úton - útfélen botlok olyan, a téli időszakra szóló előrejelzésekben, melyek azt állítják, hogy nagyon kemény, hideg telünk lesz. Évek óta nem volt igazán hideg. Legutoljára a gimis végzős évemben volt nagyon - nagyon alacsony a hőmérséklet, pont mikor a szalagavatóra készültünk januárban. Nappal volt -15 fok körül a hőmérséklet. Az nem tudom, hogy a mostani télen is lesznek - e ennyire hidegek, de a tavalyinál lejjebb is csúszik majd a hőmérő higanyszála. És hogy honnan tudom ezt ennyire biztosan?  Súg a kutyám nózija. Minél inkább rózsaszín, annál hidegebb lesz a tél. Ezt már sikerült kitapasztalni az nálunk eltöltött 4 éve alatt. És idén jóval rózsaszínűbb az orra, mint az ezt megelőző években.
Tavasszal, egészen pontosan április 25-én mentünk érte és hoztuk őt haza 4 évvel ezelőtt.  Mire elérkezett a november, addigra már hatalmasat nőtt, stramm "kis" kamasz kutya lett belőle. Egy reggel azonban azt vettük észre , hogy kifakulni látszik az alapjáraton gyönyörű fekete orra. Emlékszem kétségbeesve hívtuk fel a tenyésztőt, akitől vettük, hogy vajon mi lehet a probléma vele. Nevetve küldött át egy fényképet az ő kutyusáról(nem mellesleg a mi kutyánk anyukája), akinek ugyanígy ki volt fakulva a nózija.  Megnyugtatott , hogy egy a fajta velejárója. Télre eltűnnek a sötét pigmentek a bőréből , ezért lesz rózsaszín, minél hidegebb várható, annál kevesebb színpigment marad. Hát nem édes? Úgyhogy azóta ő a mi kis időjárás jelentőnk legalábbis a tél közeledtével. 

És ha ő azt mondja, hogy hideg lesz, akkor bizony az lesz. Aminek én alapjáraton örülök, mert bizony a tél azért van, hogy akkor hideg legyen és hó. Végre jó lenne egy olyan év, amikor fehér lesz a karácsony. Mert valljuk be őszíntén, azért a napsütéses karácsony nem az igazi, még akkor sem, ha hideg van. Karácsonykor szeretem, ha nagy pelyhekben hull a hó, öröm kinézni a meleg szobából, aztán délután, mikor már sok esett, lehet kimenni ugrálni egy kicsit a friss hóban (meg el is lehet lapátolni). Olyankor én is egy kicsit újra gyerekké válok, aki fekszik a szép tiszta hóban és hóangyalkát gyárt, és próbálja elkerülni, hogy a kutya közben lendületből ráugorjon és elrontsa a nagy művet. Ha a hóangyalka készítésen túl vagyok, jöhet a hóember, amit persze a kutya ismételten lerombol. De nem is azért építem, hogy napokig gyönyörködhessek benne,(mert úgysem tudok 5 percnél tovább, hisz Manónak addig tart kb. ledönteni az egészet), hanem azért, mert nagyon jó a hangulat közben. Az egész család kivonul ilyenkor a kertbe és mindenki nevet, boldog, és kicsit elfeledkezik a gondokról és problémákról.  Ez a része nagyon hiányozna a télnek ha nem lenne.
Szóval sálakat, sapkákat, kesztyűket, nagykabátokat elő, mert bizony fázni fogunk. Én szóltam. ;)

4 megjegyzés:

Szanik írta...

Jesszusom, ne ijesztegess!!*sikít és égnek áll a haja* Én nagyon nem szeretem a hideget. (persze a fehér karácsony jöhet, az a kivétel:)) Rettentően fagyos vagyok, elég ha csak egy kicsit megy a hőmérő higanyszála mínuszba, máris ellilul a szám és szinte fizikai fájdalmat okoz a fagy. Már előre félek a januártól, olyankor a kora reggeli v. késő esti buszra várakozás maga a gyötrelem.

ps.: kép nincs Manóról meg a nózijáról?:D

Nancy írta...

@SzanikJaj, dehogy akartalak megijeszteni :D Csak jobb félni, mint megijedni.
Nekem a kéz-, és lábfejeim fáznak télen, de nagyon. És folyamatosan. Itthon már csak jégkirálynőnek hívnak. :D
A főiskolának ezt a(korán kelős,közlekedési eszközre várós) részét én is szívesen kihagytam volna,főleg mikor másfél órát kellett várni a vonatra a szakadó hóban. Azt hittem nem jutok haza aznap...
Manóról lesz majd kép, csak ma nem volt hajlandó megállni egy pillanatra sem, úgy meg a nóziját nem tudom lefényképezni. :D

Szanik írta...

Huh, ne is mondd. Nagyon utálom, mikor órákat késik minden, lemaradok a csatlakozásokról, aztán várhatok a hidegben. Ebből a szempontból alig várom a felnőtt, autóval munkába járós időszakot.(bár kérdés, lesz-e valaha ilyen?)
Engem itthon fagyoscsibének hívnak, de a jégkirálynő is tetszik.:D
A képre meg nagyon kíváncsi vagyok, mert még sosem láttam rózsaszín kutyaorrot. Nekem csak cicám van, neki pedig nem változik semmije. Kivéve persze a kilóit. Pár nap alatt képes Garfieldi méreteket magára ölteni, amit aztán tavasszal el is hagy ugyanolyan rövid idő alatt.:)

Nancy írta...

Jajj, én is nagyon várom már, hogy elkezdhessek vezetni tanulni. Olyan jó lenne, ha nem kellene mindig buszra, villamosra stb. várni.

Nekünk is volt cicusunk , nem volt egy soványság, de ő folyamatosan tartotta ezt a méretet, viszont egyéniség volt a javából.:D