Manapság sokan vágynak Amerikába, van, aki csak átmenetileg rövid időre akar menni, van, aki a további életét tervezi oda. Van aki eljut oda, van aki nem.
Mit tagadjam, én is nagyon régóta szeretnék kijutni és egy pár hónapra kint ragadni Valahogy nekünk, akik nem ott lakunk (tisztelet a kivételnek) kicsit olyan elvarázsolt hely ez, ahol esetleg jobb lehet, mint itthon. Persze iszonyatosan naiv és buta az, aki azt hiszi, hogy ott minden mézeskalácsból és cukorkából van.
Erre tökéletes emlékeztető egy olyan hír, ami tegnap látott napvilágot egy iskolai lövöldözésről. Az Egyesült Államokban sajnálatos módon nem egyszeri eset ez, túléltek már jó néhány hasonló tragédiát, igaz ezekhez egyszerűn nem lehet hozzászokni. Azonban ez a mostani mégiscsak kilóg a sorból.
Ha lehet egyáltalán általánosítani, többnyire középiskolákban történnek ezek a rettenetes jelenetek, amit elsősorban diákok követnek el.
Most azonban egy óvodával összevont általános iskola volt a célpont. 28 áldozat, ebből 20 öt és tíz év közötti gyermek.
Gyermekekkel foglalkozóként azt hiszem sosem fogom tudni megérteni, hogy hogyan képes valaki bemenni egy óvodába/ iskolába és válogatás nélkül lövöldözni.
Nap, mint nap bemegyek a munkahelyemre és csak hálás lehetek azért a szeretetért, amit a gyerekektől kapok. Sokszor ők azok akik tudtukon kívül tartják bennem a lelket és felvidítanak egy - egy mondatukkal vagy mosolyukkal vagy őszinte gesztusukkal. Bántani sem tudnám őket, még egy ujjal sem, nem hogy fegyvert fogjak rájuk. És tényleg nem fér a fejembe, hogy hogyan képes erre bárki is...
Elkeserítő, hogy ilyen létezik....
Hangulat: szomorú
Ital: almás tea
Zene: Kelly Rowland: Stole
Mit tagadjam, én is nagyon régóta szeretnék kijutni és egy pár hónapra kint ragadni Valahogy nekünk, akik nem ott lakunk (tisztelet a kivételnek) kicsit olyan elvarázsolt hely ez, ahol esetleg jobb lehet, mint itthon. Persze iszonyatosan naiv és buta az, aki azt hiszi, hogy ott minden mézeskalácsból és cukorkából van.
Erre tökéletes emlékeztető egy olyan hír, ami tegnap látott napvilágot egy iskolai lövöldözésről. Az Egyesült Államokban sajnálatos módon nem egyszeri eset ez, túléltek már jó néhány hasonló tragédiát, igaz ezekhez egyszerűn nem lehet hozzászokni. Azonban ez a mostani mégiscsak kilóg a sorból.
Ha lehet egyáltalán általánosítani, többnyire középiskolákban történnek ezek a rettenetes jelenetek, amit elsősorban diákok követnek el.
Most azonban egy óvodával összevont általános iskola volt a célpont. 28 áldozat, ebből 20 öt és tíz év közötti gyermek.
Gyermekekkel foglalkozóként azt hiszem sosem fogom tudni megérteni, hogy hogyan képes valaki bemenni egy óvodába/ iskolába és válogatás nélkül lövöldözni.
Nap, mint nap bemegyek a munkahelyemre és csak hálás lehetek azért a szeretetért, amit a gyerekektől kapok. Sokszor ők azok akik tudtukon kívül tartják bennem a lelket és felvidítanak egy - egy mondatukkal vagy mosolyukkal vagy őszinte gesztusukkal. Bántani sem tudnám őket, még egy ujjal sem, nem hogy fegyvert fogjak rájuk. És tényleg nem fér a fejembe, hogy hogyan képes erre bárki is...
Elkeserítő, hogy ilyen létezik....
Hangulat: szomorú
Ital: almás tea
Zene: Kelly Rowland: Stole
