Sündisznók és szúnyogok

Megint beindult a sündisznószezon. Valamelyik nap megint arra ébredtünk hajnali kettőkor, hogy a kutya teljesen be van vadulva. Nagy hirtelen magamra kaptam egy nacit meg a kabátomat, meg a kapucnit a fejemre (mintha legalább -20 fok lett volna kint a  + 20 fok helyett). A drága jó állat (Manó) addigra már be volt tekeredve a virágoskert drótkerítésébe, de még így is veszettül erőszakot alkalmazott a sünin. Ennek ellenére a süni túlélte (bár bizonyíték nincs rá), és viszonylag hamar el tudtuk venni tőle. A kert viszont romhalmaz lett,  mert körbeásta a sünt, és azt a kardvirágok bánták. 

A nehezebb része a szúnyogokkal való küzdelem volt. Hiába volt a fejemen a kapucni, hiába voltam úgy beöltözve, mint az eszkimó, így is megkajáltak. Az 5 perces sün menekítő akció alatt legalább 8 csípést ejtettek rajtam azona kb 5 négyzet-centiméteres területen, ami kilógott a kabátom alól (a kézfejem és az ujjaim). Eszméletlen, hogy este nem lehet kimenni, mert egyszerre legalább 10 darab vérszippancs repül rá az emberre zuhanórepülésben.

De hogy valami jó dolgot is mondjak, végre itt a jó idő, és 29 fokos a víz a medencébe. Szeressssssük nagyon. Holnap tuti fejest ugrok bele. :)

Vihar utáni csend

Remélem mindenki egészben a megúszta a pár nappal ezelőtt tomboló vihart. Hihetetlen volt és félelmetes. 5 perc alatt úgy besötétedett, mintha éjszaka lenne. Nemhogy sötét kék volt az ég, hanem egyenesen korom fekete. Komolyan, én ilyen az eddig leélt éveim alatt nem láttam. De azt mondta apu, hogy ő sem. Azonban azt mondhatom, hogy szerencsénk volt, mert itt felettünk kettényílt a nagy felhőtömb(valószínűleg azért, mert mi magasabban vagyunk a dombtetőn, és ez taszítja a felhőket). Tőlünk délre és északra viszont iszonyatosan nagy eső volt. Bár az én szobám így is beázott. Gyakorlatilag az ablak mellett ömlött be a víz. nem győztem törölgetni.
Csak remélni tudom, hogy egy jó darabig nem lesz ilyen vihar.
Végre kitört az iskolai nyári szünet. Ebből kifolyólag nálunk is sokkal nyugodtabb az élet. Jövő héten kezdhetem kipakolni az irodát, ugyanis felújítások lesznek. azt viszont nem tudom, hogy hogyan fogom megtalálni a papírjaimat, ha dobozokban lesznek.  Na, az még vicces jeleneteket fog okozni. Majd szerzek valahonnan vastag filcet és rávésem a dobozokra, hogy melyikben mi van.:)

Ismét pedagógus nap

Igen. Idén megint megrendezték. És nekünk megint kötelező volt. Szombaton. Nem munkaidőben. Hanem a szabadidőnkben, szombat délelőtt. Úgy, hogy nekem beleszólásom sem volt abba, hogy ki kapja a kitüntetést. Akkor hol van itt az igazság? Igazság nincs. Nem is volt és nem is lesz. A látvány, a kép , amit kifelé mutatunk, az sokkal, de sokkal fontosabb, mint az ember egyénisége, az személyes jogai... Erről ennyit. Viszont fel tudtam venni az új szoknyámat.  :) Ha másért nem, erre teljesen jó volt ez az összejövetel :)

Aztán délután felraktuk a medencét, hogy tudjunk majd fürödni a kánikulában. Erre nem megjött már a  rossz idő? Azért a szombati jó időt kihasználtuk rendesen. Én bent toporogtam a medencében, amíg töltöttük fel vízzel (az mellékes, hogy lefagyott a lában a 19 fokos vízben). Aztán a kutya is kedvet kapott , beugrott mellém és hozta a labdáját is. :)

De azért azt közöltem vele, hogy ebből nem csinálunk rendszert. Úgyhogy vettünk neki egy saját kis medencét. Abban annyit ugrál meg pancsol, amennyit akar. :) Mi sem vagyunk ám túlzottan állatbolondok, ugye? Medencét veszünk a kutyának. :)

Aztán bográcsoztunk is szombaton. Meg kihoztuk a tv-t és a kertben, főzés közben néztük a foci vb-t. :)

Ennek ellenére olyan volt a szombat, mintha nem is lett volna. Vasárnap tisztára olyan érzésem volt, mintha szombat lenne. Aztán este szembesültem vele, hogy bizony ma , azaz hétfőn dolgozni kell menni.  Annyira hiányzott az, hogy szombaton nem tudtam magam normálisan kialudni... Ma olyan voltam, mint, akit fejbe vágtak. De mindegy. Már csak egy hónap és szabadsáááááááááááááááááááág :) Nagyon várom....

Élmény

Mostanában annyira elfelejtek írni, hogy csak na. Nem csak írni felejtek el, hanem mást is. Rátaláltam egy ilyen könyves dühöngő - féleségre a neten és túl sok időt töltök ott. :) De élvezem , nagyon. :)
Azonban most nem ezért akartam írni, hanem azért, mert ma végre sikerült megszólalnom angolul. Olyan büszke voltam magamra. :)
Vártunk anyura a kocsiban, amikor odajött 2 biciklista.Angolul beszéltek. Eltévedtek. Megmutatta a papírt, hogy milyen utcát keres. És jól megbeszéltük, hogy fogalmam sincs róla, hogy hol lehet. :) De jó volt, hogy megértettem, és tudtam neki válaszolni, és ő is megértette, amit mondtam neki (legalábbis azt hiszem). :) És egy picit büszke voltam magamra. :) Jajj, és olyan szépen, érthetően beszélt. :) Öreg volt az ipse, de tényleg szépen beszélt. :) Na, jó abbahagyom, mert ez már beteges. :)
A másik, amiért picit büszke voltam magamra, hogy az egyik könyvkiadó betette az másik blogomat ( a könyveset) az egyik rendszeres hírlevelébe, mert az általuk kiadott könyvről írtam le a véleményem. Tök jó :)
Úgyhogy most a  fenti okokból kifolyólag nagyon örülök magamnak. :)