vasárnap, június 06, 2010

Élmény

Mostanában annyira elfelejtek írni, hogy csak na. Nem csak írni felejtek el, hanem mást is. Rátaláltam egy ilyen könyves dühöngő - féleségre a neten és túl sok időt töltök ott. :) De élvezem , nagyon. :)
Azonban most nem ezért akartam írni, hanem azért, mert ma végre sikerült megszólalnom angolul. Olyan büszke voltam magamra. :)
Vártunk anyura a kocsiban, amikor odajött 2 biciklista.Angolul beszéltek. Eltévedtek. Megmutatta a papírt, hogy milyen utcát keres. És jól megbeszéltük, hogy fogalmam sincs róla, hogy hol lehet. :) De jó volt, hogy megértettem, és tudtam neki válaszolni, és ő is megértette, amit mondtam neki (legalábbis azt hiszem). :) És egy picit büszke voltam magamra. :) Jajj, és olyan szépen, érthetően beszélt. :) Öreg volt az ipse, de tényleg szépen beszélt. :) Na, jó abbahagyom, mert ez már beteges. :)
A másik, amiért picit büszke voltam magamra, hogy az egyik könyvkiadó betette az másik blogomat ( a könyveset) az egyik rendszeres hírlevelébe, mert az általuk kiadott könyvről írtam le a véleményem. Tök jó :)
Úgyhogy most a  fenti okokból kifolyólag nagyon örülök magamnak. :)

Nincsenek megjegyzések: