Így, az ünnepek környékén

Remélem mindenkinek jól telt a karácsony, és újult erővel, frissen és boldogan várj az új évet és a lehetőségeket, amiket magában rejt.

Nálam most csend van és nyugalom, ami őszintén szólva az utóbbi hetek zsúfoltsága után kimondottan jól esik. Jó ez a kis semmittevés. Na jó, nem teljesen semmittevés, mert azért mászkálok ide-oda, de mégsem azért, mert kell, hanem mert én szeretném. És ez olyan jó érzés :)

Végre olvashatok is nyugodtan, meg minden, ráadásul kaptam annyi könyvet, hogy nem győzöm polcra rakni őket (na, nem mintha panaszkodni akarnék emiatt... :D)

Még moziba akarok elmenni, bár mostanában semmi olyan filmet nem játszanak amiért kezemet -lábamat törném.

Majd lesz egy, de azt csak áprilisban mutatják be. Az egyik (sokadik) Nicholas Sparks regény megfilmesítéséről van szó (Szerencsecsillag), és a trailere nagyon felcsigázott. 

Zac Efron játszik benne, de ez nem elrettentő tény (bár sokan annak tartják a srác High School Musical-es múltja miatt), mert a Charlie ST. Cloud halála és élete című filmjében is megmutatta, hogy igenis kinőtt már a tinifilmekből és képes felnőtt filmekben is remekelni. Szerintem ( a trailer alapján) ez lesz a következő sikere.

Aztán lesz itt még egy Éhezők Viadala filmecske is, amit már iszonyatosan várok, de az is csak tavasszal várható.

Na, ezt a bejegyzés mindenről szólt, csak az ünnepről nem. Nem baj majd írok még arról is, hogy mit kaptam a Jézuskától, csak nem most :)

Hangulat: álmos, de jó
Zene: Adam Lambert - Mad World (napok óta ezt hallgatom)
Ital: forró, trópusi gyümis tea

2 hónap után

Eredetileg az lett volna a bejegyzés címe, hogy 2 hónap 1 posztban, de aztán történt ma valami illetve tegnap, de a mai napomra is kihatott és még egy darabig ki is fog, bár határozottan állítom, hgy nem szeretném, ha kihatna.

Nem garantálom, hogy mindent világosan részletekbe menően el fogok mesélni, csak egyszerűen ki akarom adni magamból a dühömet meg a keserűségemet.

Iszonyat rossz érzés az mikor az embert úgy istenigazából lenézik, holott semmi okuk rá. De mégis van ilyen. Nem szól hozzám, nem hajlandó beszélni velem, nem vagyok méltó rá vagy nem is tudom mit gondoljak. Az igazi okát nem akarja senkinek elmondani, legyen elég annyi, hogy mert nem akar velem beszélni. Holott elvileg velem van a baja. Most akkor mi van? Felnőtt emberek vagyunk kérem szépen.

Ja, de azért tájékoztassam őt. Aha. Mert ez a módja a kulturált kommunikációnak. Az egyik mindent a másik meg semmit. De én vagyok a szemét dög, én vagyok a mumus. És nyelnem kell, nem szólhatok vissza,  mert vannak mások is, akikre tekintettel kell lennem, akik nagyobb bajba kerülnek, mint én, ha kinyitom a számat, hogy megvédjem magam (megjegyzem mindenki szerint jogosan). Kérdem én. Így kell ennek lennie? Vagy vannak akik mindent megtehetnek? Mennyit kell nekem tűrni? Akarom én ezt egyáltalán? Megéri?

Azon gondolkoztam, hogy ez az első nagyon konfliktus. Ha ezen ennyire fennakadok, akkor mi lesz később?

Jobban fogom bírni? Vagy még rosszabbul?

Azt mondják ne vegyem magamra. De a rohadt életbe, akkor is rosszul esett. Pedig szeretem a munkámat, és ez csak a kellemetlen velejárója. Az ember nem ezzel szeretne foglalkozni ezen a pályán és nem is ezzel kellene, csak azért mert valaki pénzes és azt hiszi, hogy mindent megtehet. Könnyebb a másikat hibáztatni azért a problémáért, aminek lehet, hogy pont ő az okozója a viselkedésével.

És persze kuss a nevünk, mert nehogy kiderüljön. Azért mindennek van egy határa, az emberi méltóságnak is....

Ital: Csipkebogyó tea
Kedv: elkeseredett
Zene: Jason Walker - Down

Élek!

Már régóta eszemben van, hogy ideje lenne egy kisebb életjelet vagy legalább valami morzejelet adni magammal kapcsolatban, de eddig nem igazán jutottam el a megvalósításig.

Most azonban így vasárnap reggel a forró kávé mellett nem is akadhatna jobb alkalom arra, hogy megosszam veletek mi is a helyzet velem.

Szeptember első másfél hete kegyetlen volt. Már csak azért is, mert előtte majdnem egy hónapot csak úgy lézengtünk, mert alig volt gyerek. Elsejétől azonban beindult a nagyüzem. A kicsik cukorfalatok voltak (még most is azok). Annyira sok sírás nem volt, ha volt is, az mostanra eltűnt. De nekem rettentő kemény volt így hirtelen megszokni azt, hogy minden mozzanatra figyelnem kell, minden szóra reagálnom kell, és az egész teret be kell látnom. Mostanra azért már ez is sikerült, de az első héten hosszúztunk, és azért volt, hogy 10 órákat is bent voltunk mindketten a váltótársammal, ami rettentően kimerített. Sokszor majdnemhogy négykézláb másztam haza, itthon meg lehuppantam az első székbe ami az utamba akadt és csak  néztem ki a fejemből. 

Azonban nem bánom egyáltalán. Miután munkakört váltottam (sőt még a mai napig is) nagyon sokan kérdezik, hogy nem - e cserélném vissza az irodai munkára a csoportbeli életet, amire határozottan és egyértelműen minden esetben az a válaszom, hogy nem. Eszembe sem jut. Persze, még sokat vagyok még kint az irodában, sokat segítek, de el nem tudom mondani, mennyivel jobb, hogy ott nem enyém már a felelősség. A vége felé már rettentően utáltam azt a munkát. Most azonban teljesen felszabadultnak érzem magam, csoporton belül nagyjából szabad kezem van, nem ülnek folyamatosan a nyakamon, nem ellenőrizgetnek folyamatosan. Sőt, most már elértem azt is, hogy nem rándul görcsbe a gyomrom a telefon hangjára. Megfizethetetlen. Az meg főleg, hogy iszonyatosan aranyosak a gyerekek.

De hogy nem csak a munkáról írja, volt itt közben szülinapozás is. A szülinapomra kapott pénzből megvettem a hőn áhított új függönyeimet a nemrég beszerzett sötétítő mellé. Kitaláljátok, hogy milyen színben? :) Hát persze, hogy lilában! Majd, ha készen lesz, teszek fel róla képet, de még nem tudtuk üzembe helyezni, mert túl hosszú, ezért le kell belőle vágni egy jó 20 cm-t. De már nagyon várom hogy készen legyen.

Októberre is vannak terveim, de van amiről még nem akarom beszélni, mert akkor tuti, hogy nem fog összejönni, pedig nagyon szeretném, úgyhogy azt most ki is hagyom. Viszont azt el tudom mesélni, hogy elkezdtem szervezni egy barátnőmmel közösen egy halloween-i bulit, amit iszonyatosan várok, és nagyon remélem, hogy összejön. Egy hajón lesz a pesti oldalon, nem leszünk annyira sokan, olyan 30 fős társasággal számolunk.  Az, hogy minek fogok beöltözni még nagyjából előttem is titok, bár vannak esélyes karakterek ;)

Azonban addig is belevetem magam a jövő hétbe, és olvasok egy kicsit még ma. Ez az egyetlen hátulütője a z új munkának, hogy kevesebbet hódolhatok a szenvedélyemnek, az olvasásnak...Ezért minden percet ki kell használnom. Főleg, hogy beindult az őszi sorozat szezon is, és sorra jönnek a kedvenc sorozataim újabb és újabb részei. Jelenleg 6 sorozatom fut és jön majd hozzá még kettő, az egyik októberben a másik januártól.

Szóval  mondhatom, hogy a szabadidőmben sem unatkozom.

Hangulat: vidám
Ital: Reggeli kávé
Zene: Gavin DeGraw - Not Over You ( az új albuma nagyon - nagyon jó)

Utolsó nap

Tegnap volt hivatalosan az utolsó napom a munkahelyemen. Olyan fura, mert tulajdonképpen véget ért egy 5 éves és 3 hónapos korszak az életemben, ami nem feltétlenül fog hiányozni, de annyi minden mégsem változik meg hétfőtől, hiszen ugyanoda megyek dolgozni, csak más pozícióba. Reggelente nem az iroda, hanem  a csoport felé veszem majd az irányt, és nem a számítógép, a papírhalmazok várnak majd hanem 21 ízig - vérig eleven gyerkőc. Merőben más lesz ez, mint az eddigi aktatologatás, de izgalommal várom. Hiába vagyok benne már évek óta, mégis iszonyatosan sok még a tanulnivalóm a szakmával kapcsolatban. Viszont szerencsére olyan emberek dolgoznak mellettem, akiktől tényleg szakmailag mindent megtanulhatok.

Azon gondolkodtam tegnap hazafelé, hogy melyik kolléganőmtől melyik képességét tanulnám el, vagy mi az a dolog, amiben feltétlenül szeretnék hasonlítani rájuk. Meg kell mondjam arra az érdekes következtetésre jutottam, hogy mindegyikükben van valami, aminek én is szívesen birtokában lennék. Egyikőjüknek a gyerekekkel való modern, de mégis hasonló kapcsolata, a másikuk ötletgazdagsága és kreativitása, a harmadik empátiája stb, lehetne sorolni végtelenségig.Persze emellett megvannak a magam elképzelései is, hogy mit hogyan szeretnék csinálni. Ebből kell majd összegyúrnom az igazi énemet.

 Egyébként, hogy megünnepeljem az utolsó napomat megajándékoztam magam új sötétítőkkel a szobába. Természetesen lila színben pompáznak. :) Anyáéktól megint megkaptam, hogy lila mérgezést fogok kapni, de hát ez van. Akkor is tökéletesen illik a szobába ez a színű sötétítő D:

Csináltam ám fényképet csak semmi nem látszik rajta, úgyhogy sajnos nem tudom megmutatni.:)

Ének az esőben

Énekelnék én az esőbe szívesen. Mikor még kisebb voltam, emlékszem olyan nyárra, hogy rettentő meleg volt, hirtelen megjelentek a csúnya felhők, dörgés, villámlás kíséretében, elkezdett esni az eső, de langyos eső, így kint ugráltam a kutyával a vízben. 20 perc múlva, miután a vihar elvonult, újra meleg volt és hét ágra sütött a nap.Most? Meleg van, hőség, jön az eső, olyan hévvel, hogy jobban jársz, ha nem vagy kint mikor lecsap, sőt még lehet, hogy a házban sem vagy teljesen biztonságban. Utána meg napokig olyan hideg van, mintha legalább október lenne, pont azzal a hangulattal. Ilyenkor az embernek kimozdulni sincs kedve. Reggelente plusz fél órára van szükségem, hogy észhez térjek normálisan, és naponta az 1 kávé helyett 3-at iszom. 

Így maximum csak a szobában énekeltem az elmúlt héten, eszkimóként beöltözve és csupán az ablakból csodáltam a medencét.

Remélem azért még idén lesz alkalmam a használatára is, bár a meteorológusok nem sok jóval kecsegtetnek. Azt mondják, hogy idén nyáron már nem lesz kánikula. Pedig azért még korán van ahhoz, hogy megtaláljon minket az őszi időjárás.

Egyébként nem lenne vele gondom, ha nem lenne hatással a hangulatomra is. A borús időjárásból elég lesz bőven télen. Nyáron süssön a nap és legyen meleg.

Remélem azért augusztus második hete, mikor az új munkámat kezdem majd, napsütéssel köszönt ránk. Az lenne csak a tökéletes kezdés, de addig még elég sok teendő van.

Zene: Travis - Why does it always rain on me (esőre való tekintettel)

Hangulat: Szomorkás

Ital: Forró (!!!) tea

Ki lopta el a napokat?

Tegnap valamiért ránéztem a blogomra, és meghökkenve vettem észre, hogy a szabadság alatt egy betűt sem írtam. Most meg már itt a szabadság vége. Annyi mindent elterveztem, hogy majd mit csinálok, amíg itthon vagyok, és végül majdhogynem semmit nem sikerült megvalósítani belőle. Be akartam fejezni a fordítást amit elkezdtem, sokat akartam olvasni, összeírtam magamnak legalább 6 sorozatot, amit a sorozatfüggő énem meg szeretett volna nézni, vagy épp újranézni, de sokszor még az aktuálisan futó részekre sem jutott időm.

Ebből mit sikerült megvalósítani? Kicsit fordítottam, de nem értem a végére, olvasni olvastam, de magamhoz képest siralmasan keveset, mint már említettem a sorozatokkal szinte semmire nem jutottam. Mindegy, itt van még a nyár, de szeptembertől nem lesz  rá annyi időm mint eddig, örülök majd ha azt a 5-6 sorozatot tudom majd követni naprakészen, amit szoktam.

Jó azért ez így siralmasan, hangzott, hogy nem tudtam semmit csinálni, de azért ez korántsem volt így. Való igaz, hogy az ember, mikor nincs betáblázva a napja, hajlamos nagyon ellustulni, és nyugdíjas csiga tempójában csinálni a dolgokat (és akkor csodálkozik minden áldott nap, hogy már este van és még egy fűszálat sem tett keresztbe), ennek ellenére, azétrt az előre eltervezett dolgokon kívül sikerült elég sok mindet megejtenem. Nem is emlékszem az utolsó nyárra mikor ennyit mászkáltam volna. Voltam állatkertben, anya akart elmenni és engem is elrángatott. Nem is tudom mikor voltam utoljára. Szerintem olyan 15 évvel ezelőtt. Akkor még minden olyan nagyon máshogy nézett ki... és sokkal több állat volt. Egy csomó állatfajta hiányzott, a meglévőkből meg olyan kevés volt. Emlékszem a nagy kifutóban hemzsegtek régen a zebrák, amiből most összesen kettő (!) darab volt. Szépek a kifutók, szó se róla, csak az állat kevés benne. Mindegy, most egy darabig magán úton úgy sem megyek (a gyerekekkel viszont biztos, hogy megyünk majd).

További programként találkoztam a barátaimmal, régiekkel, újakkal, és ismeretlen arcokkal is, és ilyet még tervezek a nyárra bőségesen. Remélem ezek a tervek meg is valósulnak majd! 

Utolsó hétre még beiktattunk egy Tropicariumi látogatást is. Az is nagyon jó volt. Komolyan jobban megérte, mint az állatkert. :) A cápaalagút volt a kedvencem még úgy is, hogy már láttam egyszer.

A bohóchalak

Aztán mikor nem mentem sehová, akkor vagy kerítést festettem, vagy épp lekvárt tettünk el, vagy palacsintát gyártottam nagyüzemben, vagy nagytakarítást végeztem a könyveim között. A hőségben meg hazai strandon süttettem a hasam (értsd: kert), ahol sikerült egész korrekt árnyalatra szert tennem, amit azért még szeretnék egy picit sötétíteni a hátralévő másfél hónapban. Reméljük az idő is kedvez majd eme elképzelésemnek.

Most azonban lelkiekben készülök, hogy holnap újra , erővel és lelkesedéssel (ha - ha - ha, érezhető az irónia, ugye?) telve tudjak újra munkába állni.

Bár még nincs vége a nyárnak, sőt, csak most kezdődik igazából, azért remélem a jövő nyár is legalább ennyire produktív lesz. Terveim már arra nézve is vannak, nem is kicsik..... ;)

Zene: Sunrise Avenue - Stormy end

Hangulat: átlagos

Ital: Reggeli kávé (igen, így fél 12 tájban)

MIndjárt, mindjárt...

Egész múlt héten ezt hajtogattam. Mindjárt vége , mindjárt vége..., de csak nem akart olyan hamar véget érni. Sőt, mielőtt elbúcsúzott volna, adott még olyan pofonokat ez a tanév, hogy nem győztem pislogni.

Szinte folyamatosan mozgásban voltam, mindig menni kellett valahová, mindig csinálni kellett valamit sürgősen. Családlátogatni rohanni, egy nap 3 helyre munkaidő után, útközben sikerült összefutnom az előző barátommal, mert az még úgy hiányzott az életemből.... 

De azt szokták mondani, legalábbis apu mindig azt mondogatja, hogy munka után édes a pihenés. 

Nagyon igaz mondás. A pihenés első 2 napja valóban nagyon édesre sikeredett, és ha a hátralévő idő fele ennyire jó lesz, már elkönyvelhetek egy nagyon jó nyarat.

Az egyik kolléganő meghívott minket (az egész kollektívát) a nyaralójukba 2 napra.Annyira jó helyen van, hogy az csak na. Főút mellett 5 percnyi sétára a strandtól.....

Mondjuk ez csak a 2. nap derült ki, mer az első napon igencsak zord időjárás fogadott. Csináltunk is pár képet, nyaralás címmel úgy, hogy polár pulóverben és vitorlás dzsekiben kapucnival a fejünkön állunk az ajtóban és nyaralunk :))

De végül is azért láttuk a napot is. Tegnap reggel kiköltöztünk a strandra, nagyon merészek voltunk, de megérte. Vízben nem sokat voltunk, mert mindösszesen 20 fokos volt,  de napozni azért napoztunk. Tömeg nem volt (rajtunk kívül nem volt más a strandon), úgyhogy nagyon jól éreztük magunkat. A levegő sem volt olyan nagyon meleg, de nap erősen sütött, mert sikerült megpirítanom magam :) 

Aztán voltunk igazi nagy magánkikötőben is, ami már csak azért is hatalmas élmény volt, mert még nem voltam ilyen helyen, arról nem is beszélve, hogy mennyire gyönyörű látvány, ahogyan a sok vitorlás egymás mellett sorakozik a tiszta (!) vízen. 

A hajók között meg édes kiskacsák meg nagy kacsák úszkáltak. Találtunk egy öt kiskacsából meg egy kacsamamából álló csoportot, és nagyon hápogtak, mint utólag kiderült azért, mert egy kiskacsát "elhagytak" 2 hajóval arrébb és így keresték egymást. Meg kellett őket zabálni (és nem szó szerint - nem vagyok oda a kacsahúsért)

Szóval mindenképpen nagy élmény volt, érzem ahogy fel vagyok töltődve energiával :)

Zárásként egy kép, amit napozás közben csináltam  a parton (később lesz még fénykép,de csak egy embernél volt fényképezőgép, így tőle függ, hogy mikor):

A balatoni ég

Pénteki Öröm Parádé (3)

Mivel nagyon régen jelentkeztem már PÖP-pel, úgy gondoltam, pont most van itt az ideje. Úgyhogy lássuk a heti örömökben gazdag 5-ös listát.

1)Hosszú hétvége

Igazándiból most a hétvégével kezdenék, mert ez a legörömtelibb esemény. A cím magáért beszél, hosszú hétvégének nézünk elébe. Kimondhatatlanul örülök neki, mert nagyon nehéz és sűrű hetem volt, nagyon sok programmal és kicsit elfáradtam. Ez a három napos pihenő elég lesz ahhoz, hogy valahogy kihúzzam azt a négy napot, amit még  le kell dolgoznom a jól megérdemelt szabadságig.

    2)Szabadsááááááág  

     Az előző ponthoz kapcsolódóan megemlíteném a szabadságot, amit már úgy várok, hogy arra nincsenek igazán szavak. Gyakorlatilag január 3.-a óta folyamatosan dolgozom a hétvégék kivételével. Már nagyon rám fér egy kis pihi, aztán szeptembertől úgyis teljesen más lesz minden. :)

     

    3)Tetszésnyílvánítás     

      A tetszésnyilvánítás a múlt héten levágatott hajammal kapcsolatos, ugyanis mind a mai napig kapom a bókokat meg a dicséreteket, hogy mennyire jól áll. Az én amúgy is szegényes önbizalmamnak ez kimondottan jól esik :) 

     

    4)Citromos sör  

      Ehhez tudni kell, hogy soha nem voltam oda a sörért, sőt, kimondottan nem szerettem. De annyira nagyon dicsérték ezt az új irányzatot, hogy muszáj volt megkóstolnom, mert rettentően kíváncsi személyiség vagyok. Aztán láss csodát, annyira megkedveltem, hogy ha a nagy melegben hűsítőre vágyom, azt iszom. Kicsit a Bacardi Breezert juttatja eszembe az íze, amit úgyszintén szeretek, tehát nincs gond, ráadásul nagyon - nagyon minimális az alkoholtartalma, aminek szintén örülök. 

       

    5)Szülői értekezlet 

      Túl vagyok életem első szülői értekezletén, mondhatni sikerrel. Nagyon izgultam előtte, de azt kell mondjam, ahhoz képest annyira nem is szerepeltem le. Azt nem mondom, hogy nem ért meglepetést, de valahogy azt is sikerült túlélni :) Szóval már várom a szeptembert.

       

 Hangulat: fáradt

       Zene: Adele: Rolling In The Deep

       Ital: kávé

Évzáró

Azt hinné az ember, hogy a tanévzáró közeledtével ( konkrétan előtte egy - két héttel) az oktatási intézmények dolgozói már nem csinálnak semmit, csak  a lábukat lógatják. Innen jelezném, hogy ez nem így van. A belünk kilóg, hogy ezzel a csúnya hasonlattal éljek. 

Mintha mindent most kéne hirtelen megcsinálni egyszerre.

Viszont kikapcsolódásként (ha -ha -ha) a héten bevetettem magam a fodrászhoz és megszabadultam a majdnem derékig érő hajamtól, és most a vállamig ér. Mindenikek az volt az első kérdése, hogy hol hagytam a hajam. Elhiszem, hogy szép a hosszú haj, szeretem is, de csak egy ideig, mert aztán már nem tudok vele mit csinálni, melegít, nehéz, fáj tőle a fejem, szóval minden bajom van. Ilyenkor hirtelen felindulásból begorombulok, berontok a fodrászomhoz és levágatom. Mikor megállok nála az ajtóbán, rám néz és csak annyit kérdez: "Ugye nem vágatod le rövidre?" Szegényt mindig lelombozom. Most is olyan nehéz szívvel vágta le :)

Azért is volt praktikus most levágatni, mert az elkövetkezendő 2 hétben egy halom olyan hivatalos, fél - hivatalos, nem hivatalos eseményen kell részt vennem, ahol nem árt, ha nem úgy áll a hajam , mint a szénaboglya.

Lesz itt ballagás, búcsúztató, és életem első szülői értekezlete, amitől előre rettegek... Bár mondjuk itt még csak bemutatkozunk, és nem kell majd különösen sokat beszélnünk, de akkor is izgulok na. :) Nem vagyok az a kiköpött előadó típus :) 

Utána pedig végre szabadságon leszek. Egy csomó mindent elterveztem, mint minden évben, aztán majd meglátom mit tudok belőle megvalósítani. Szeretnék fordítani, a blogomon tevékenykedni egy kicsit sűrűbben mint eddig, találkozni a barátokkal, és töménytelen mennyiségben olvasni. :)

Úgy néz ki néha megtalálható leszek a Balatonon is, főleg Szepezd környékén egy - két nap erejéig. Szóval hajrá nyár! Ennek örömére most rohanok és beleugrok a medencébe (28 fokos a víz ). :)

Hangulat: feldobott
Zene: 30 Seconds to Mars - Closer to the Edge
Ital: Jeges kávé

Utazni jó!

Valahogy mostanában ez a téma folyton elém ugrik valamilyen formában. A múlt hétvégén az ágyat nyomtam magas lázzal, és ilyenkor mindig kizárólag természetfilmeket vagy hasonló ismeretterjesztő műsorokat vagyok képes nézni. Most sem volt ez másképp. Amikor nem krokodilok befogási módszereit tanulmányoztam félálomban, akkor az utazási csatorna által prezentált szebbnél szebb tájakban gyönyörködtem, így próbálván legalább a kedvemen javítani egy kicsit. Aztán  megtudtam, hogy az egyik ismerősöm ( a mázlista dög) pár hétre Amerikába utazott. A héten erre fel, mintha jel lenne, apa kapott egy névre szóló levelet az Amerikai Légitársaságtól, melyben tájékoztatják, hogy újból van Budapest - New York közvetlen járat napi rendszerességgel. Az utolsó ilyen szösszenet Szanik blogján várt, ahol épp egy olaszországi kiruccanás tervéről írogatott. 

Tényleg mintha az univerzum valamiféle jel - áradatot indított volna felém, hogy nekem utaznom kell mindenképpen.

A célpont egyértelműen Amerika, már csak abból kiindulva, hogy szerelmes vagyok abba a nyelvbe, de valahogy Anglia esős szürkesége (meg az akcentus) nagyon taszít, így maradnak az Egyesült Államok. Azon belül is elsősorban a Keleti rész, North Carolina, South Carolina, Pennsylvania, Virginia , Georgia. Főleg North Carolina-ba mennék, ha lenne rá lehetőségem. 

Link

 Ott szívesen is élnék, egy folyóparti kis házikóban, mondjuk Wilmingtonban. Ilyen kilátásra nem lenne rossz ébredni  reggelente, nem?

Link

Link

Az évek alatt rájöttem, hogy én mindig is kisvárosi, kertvárosi lakos leszek, ha tehetem. Nem bírom a nagyváros zaját és nyüzsgését. Mondjuk egy ilyen háznak kimondottan örülnék.

Link

Sok mindent megadnék, ha egy ilyen házban ébredhetnék minden nap, és az erkélyre kilépvén a fenti folyóparti képek egyike fogadna. Az lenne számomra a tökéletes élet.

Természetesen Kanadát sem húztam ki a biztos úti célok listájáról. Oda is mindenképpen leszeretnék menni egyszer. De most valahogy Amerika közelebb áll a szívemhez.

Zene: The Orange Lights - Life Is Still Beautiful

Hangulat:  tervezgetős

Ital: Kóla

Pénteki Öröm Parádé (2)

Ismét eltelt egy hét. Mindig elhatározom, hogy gyakrabban fogok bejegyzéseket írni a blogra, de valahogy mire feleszmélek, mindig péntek van... így marad  a pénteki összefoglaló. Ami nem baj, csak azt sem szeretném, hogy csak és kizárólag ilyen öröm parádés bejegyzésekből álljon a blog, úgyhogy ígérem igyekszem ezen változtatni a közeljövőben.Azonban most jöjjön a heti ötös.

1. Az Üvegtigris visszavág

Aki látta már az Üvegtigris 1 -2-t tudja, hogy körülbelül miről is szól a film. A hét elején sikerült megszereznem DVD-n a 3. részt. Szinte nem is tudom mikor nevettem filmen ennyit, a könnyeim szabályosan potyogtak közben. Végül is fogták Lalit meg az egész bagázst és fővárosi környezetbe helyezték az eseményeket, a helyzet meg jött magától, mert az ő esetükben miért ne jönne. :D A kedvenc részem a trilógiából egyértelműen. Sokszor meg fogom még nézni.

2. Megint I am number four

Kicsit félve bár, de megint megemlíteném az I am number four című filmet. Igaz a múltkor a könyvről meséltem pár sorban, de most a filmről van szó. Pontosabban a DVD-ről, ugyanis a héten derült ki, hogy május 24.-én jön ki külföldön, és azt be fogom szerezni bármi áron. :) Vagy így, vagy úgy, de itt fog díszelegni a polcomon eredeti kiadásban. Igen, mondhatni túlságosan nagy a lelkesedésem, ha erről a filmről van szó. :)

3. Egy rövid utazás Idrisbe

Könyvmániámból kifolyólag, muszáj, hogy legalább egy könyves pont is legyen az ötben :) Most Cassandra Clare legújabb könyve van terítéken, ami kedden jelent meg külhonban. Előjegyeztettem hónapokkal ezelőtt, és már útban van felém. Alig várom , hogy a kezembe kaparintsam, és olvashassam.

4. Könyvjelzők by Vera

Egy nagyon kedves barátnőm meglepett a héten 2 gyönyörű szép könyvjelzővel cserébe, amiért segítettem neki lefordítani egy novellát angolra.

Nem titkoltan ő is Cassandra Clare fan és a Végzet ereklyéi ihlették a két szépséget, amit innen is nagyon - nagyon szépen köszönök neki! :) Ha megjön az új könyvem, fel is avatom az egyiket :)

5. Nagy változások

A legjobbat hagytam megint utoljára. A héten nagyon jó hírt kaptam, ugyanis biztossá vált, hogy szeptembertől új, végre végzettségemnek megfelelő munkakörben fogok dolgozni. Izgulok is, várom is, de azért félek is egy kicsit, bár ez még talán belefér. :)

Zene: Jared Lee - It's over
Hangulat: Álmos
Ital:  Narancsos tea