Az én új drágaságom

Még színben is ilyen az én kis drágaságom :)

A Jézuska nagyon előrelátó volt, vagy csak megelégelte, hogy a kora hajnalokon nem bírom kinyitni a szemem, amikor dolgozni kéne menni, úgyhogy meglepett egy csodálatos Dolce Gusto kávéfőzővel. Ilyen kis ufo vagy sokak szerint pingvin alakkal rendelkező gyönyörűség került a karmaim közé. De értéke nem a külsejében, hanem kávékészítő tehetségében rejlik, ugyanis isteni kávét készít, legyen szó egy bivalyerős eszpresszóról vagy egy habos forró csokiról.

Ma voltunk vásárolgatni, és vettem belevaló kapszulát, Latte Macchiato vaníliásat, és hát mit mondjak, azt hiszem megtaláltam az igazit. 

Nem vagyok oda a baromi erős feketékért, csak akkor iszom olyat, ha nagyon muszáj, inkább hosszú kávé párti vagyok, egy jó cappuccinoval bármikor le lehet veni a lábamról, de egy latteval méginkább. Szóval most a vaníliás latte személyében tökéletes partnerre találtam. Egyszerűen isteni az aromája, és őszintén?

Alig várom, hogy újra kávét főzhessek, imádok a készülékkel szöszögni. El is neveztem a drágát jeges kinézete miatt Kiminek, a Jégember után szabadon. Ne kérdezzétek honnan hoztam össze ezt az asszociációt, fogalmam nincs, az ebédnél elfogyasztott boros kóla is valószínűleg segített a kivitelezésben (ebből is látszik mennyire jól bírom az alkoholt...).

Széljegyzet: Egyébként a mai vásárolgatás folyamán meg kellett állapítanom a tényt, hogy az Auchanban nagyon cuki kis rendőr bácsik sétálgatnak fel s alá, úgyhogy többször fogok ezentúl odajárni vásárolni... Alapból az egyenruha sokat dob egy pasin, de ha még az arca is olyan hozzá, hogy nem tudsz mást tenni csak sóhajtozni... Sok nő álmának netovábbja. Nem vagyok oda az egyenruhásokért csak a katonákért, de el kell ismerni, de ezek ketten ott voltak a szeren.

És ha már itt vagyok, és az ajándékokról beszéltem, megmutatom a karácsonyfáinkat. Igen, nálunk kettő van, mert egy kisebb van az én szobámban, ez mű, és mivel karácsony nincs élő fenyő nélkül, így a nappaliban áll egy élő fenyő is.

Csak szerettem volna megmutatni, ugyanis a blogger mostanában sztrájkol elég erőteljesen, ami a képek kezelését illeti, és valamiért csak fekve volt hajlandó feltenni a képeket, az álló képeket nem tolerálja...

Mindegy, azért ezt az egyet sikerült felküzdeni. Ez a nappaliban álló karácsonyfa egy részlete, ami azért különleges, mert a horgolt díszt Szaniktól kaptam karácsonyra (Nagyon köszönöm Neked, gyönyörű lett, és nagy örömet szereztél vele. Előkelő helyet kapott a fán, és az ismerősök közül eddig mindenki megcsodálta! :)) )

Szóval, mivel a blogger akadékoskodik így nem nagyon tudok karácsonyfás képeket feltenni, Illetve, de egy még van, amit remélhetőleg gond nélkül meg fogok tudni mutatni. Ez is karácsonyi, hiszen azt mutatja, hogy nálunk még a kutya is kapott ajándékot :)) Ennek az a története, hogy van egy kis mopsz barátja a drágámnak, akivel a kerítésnél játszanak minden nap, és ez a kis plüss az ő mása. Látszik, mennyire szereti :)))

Ha sikerül együttműködésre bírnom a blogger kezelőfelületét, akkor majd megmutatom a fáinkat teljes csodájukban is. Addig is legyetek jók, és pihenjetek! :)

Hangulat: vidám a ködös, nyálkás idő ellenére
Ital: Vaníliás Latte Macchiato (Kimi által főzve természetesen)
Zene: Jeff Gutt - Creep (eredetileg Radiohead az előadó) - csak mert tényleg szerelmes vagyok a hangjába :)

"Boszorkányok és szellemek kérik meg a kezem édes október utolsó napjaiban..."

A címben szereplő idézet egy ismeretlen szerzőtől származik, de nagyon találó.  Gondolom, azt sem volt nehéz kitalálni, hogy a közelgő Halloween ünnepére utal.

Tavaly vagy tavaly előtt már írtam erről a már itthon is meghonosodott, eredetileg amerikai ünnepről. Most nem tervezem azt a bejegyzést újraírni, de picit kapcsolódnék ehhez a jeleséghez.

Annak ellenére, hogy nem örülök maradéktalanul ennek az utánzásnak, hiszen tisztában vagyok vele, hogy jó részt csak a kereskedők erőltetik, hogy több cuccot tudjanak eladni, ám mégis tudnak olyan portékát kínálni, hogy ne tudjak ellenállni, és egy - két perc erejéig mindenfajta tiltakozásomat sutba dobva én is vásároljak valamit.

Szeretem az ilyen kis kütyüket, szeretem őket nézegetni, szeretek válogatni köztük ( a karácsonyi vásár számomra maga a fertő :D)

És az a legborzalmasabb az egészben, hogy az ember már zsemléért sem mehet le a közértbe úgy, hogy ne jönne vele szembe valami, amiért fáj a szíve.  Ha nem az extraolcsó könyvek sikongatnak értem a közértben, akkor az épp aktuális ünnep jelképei különböző formában, jelenleg épp kis szellemek, töklámpások és hasonló kis apróságok formájában.

És még kérdezze meg tőlem valaki, hogy miért utálok vásárolni.....

Most is gazdagabb lettem egy mütyürrel, bár kivételesen nem az én saram. Anya látta meg vásárlás közben, és valahogy pont én jutottam az eszébe. Tényleg nem tudom, hogy miért...

Szóval,  az egy töklámpásból álló halloween-i gyűjteményem gazdagabb lett egy szellemlámpással, ami jelenleg is itt pislákol mellettem. Mindjárt mutatom is a képet róla. 

Sötétben

Világosban

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szerintem nagyon cukorfalat, azonnal a szívembe lopta magát. Mosolyognom kell, ahányszor csak ránézek.

 Most már csak valami illóolaj párologtatót kell majd beszereznem, mert a hideg idő beálltával szeretek illóolajokkal bíbelődni, és a régiek már nagyon - nagyon rossz állapotban vannak.

Próbálok majd olyat nézni, ami nem tematikus, hogy ne csak az ünnepek alatt tudjam használni.

Na, de most bevackolom magam az ágyba, mert kezdek fázni.

Hangulat: kiegyensúlyozott

Ital: citromos víz

Zene: Shinedown - Call Me

Utolsó nap

Tegnap volt hivatalosan az utolsó napom a munkahelyemen. Olyan fura, mert tulajdonképpen véget ért egy 5 éves és 3 hónapos korszak az életemben, ami nem feltétlenül fog hiányozni, de annyi minden mégsem változik meg hétfőtől, hiszen ugyanoda megyek dolgozni, csak más pozícióba. Reggelente nem az iroda, hanem  a csoport felé veszem majd az irányt, és nem a számítógép, a papírhalmazok várnak majd hanem 21 ízig - vérig eleven gyerkőc. Merőben más lesz ez, mint az eddigi aktatologatás, de izgalommal várom. Hiába vagyok benne már évek óta, mégis iszonyatosan sok még a tanulnivalóm a szakmával kapcsolatban. Viszont szerencsére olyan emberek dolgoznak mellettem, akiktől tényleg szakmailag mindent megtanulhatok.

Azon gondolkodtam tegnap hazafelé, hogy melyik kolléganőmtől melyik képességét tanulnám el, vagy mi az a dolog, amiben feltétlenül szeretnék hasonlítani rájuk. Meg kell mondjam arra az érdekes következtetésre jutottam, hogy mindegyikükben van valami, aminek én is szívesen birtokában lennék. Egyikőjüknek a gyerekekkel való modern, de mégis hasonló kapcsolata, a másikuk ötletgazdagsága és kreativitása, a harmadik empátiája stb, lehetne sorolni végtelenségig.Persze emellett megvannak a magam elképzelései is, hogy mit hogyan szeretnék csinálni. Ebből kell majd összegyúrnom az igazi énemet.

 Egyébként, hogy megünnepeljem az utolsó napomat megajándékoztam magam új sötétítőkkel a szobába. Természetesen lila színben pompáznak. :) Anyáéktól megint megkaptam, hogy lila mérgezést fogok kapni, de hát ez van. Akkor is tökéletesen illik a szobába ez a színű sötétítő D:

Csináltam ám fényképet csak semmi nem látszik rajta, úgyhogy sajnos nem tudom megmutatni.:)

Pénteki Öröm Parádé (2)

Ismét eltelt egy hét. Mindig elhatározom, hogy gyakrabban fogok bejegyzéseket írni a blogra, de valahogy mire feleszmélek, mindig péntek van... így marad  a pénteki összefoglaló. Ami nem baj, csak azt sem szeretném, hogy csak és kizárólag ilyen öröm parádés bejegyzésekből álljon a blog, úgyhogy ígérem igyekszem ezen változtatni a közeljövőben.Azonban most jöjjön a heti ötös.

1. Az Üvegtigris visszavág

Aki látta már az Üvegtigris 1 -2-t tudja, hogy körülbelül miről is szól a film. A hét elején sikerült megszereznem DVD-n a 3. részt. Szinte nem is tudom mikor nevettem filmen ennyit, a könnyeim szabályosan potyogtak közben. Végül is fogták Lalit meg az egész bagázst és fővárosi környezetbe helyezték az eseményeket, a helyzet meg jött magától, mert az ő esetükben miért ne jönne. :D A kedvenc részem a trilógiából egyértelműen. Sokszor meg fogom még nézni.

2. Megint I am number four

Kicsit félve bár, de megint megemlíteném az I am number four című filmet. Igaz a múltkor a könyvről meséltem pár sorban, de most a filmről van szó. Pontosabban a DVD-ről, ugyanis a héten derült ki, hogy május 24.-én jön ki külföldön, és azt be fogom szerezni bármi áron. :) Vagy így, vagy úgy, de itt fog díszelegni a polcomon eredeti kiadásban. Igen, mondhatni túlságosan nagy a lelkesedésem, ha erről a filmről van szó. :)

3. Egy rövid utazás Idrisbe

Könyvmániámból kifolyólag, muszáj, hogy legalább egy könyves pont is legyen az ötben :) Most Cassandra Clare legújabb könyve van terítéken, ami kedden jelent meg külhonban. Előjegyeztettem hónapokkal ezelőtt, és már útban van felém. Alig várom , hogy a kezembe kaparintsam, és olvashassam.

4. Könyvjelzők by Vera

Egy nagyon kedves barátnőm meglepett a héten 2 gyönyörű szép könyvjelzővel cserébe, amiért segítettem neki lefordítani egy novellát angolra.

Nem titkoltan ő is Cassandra Clare fan és a Végzet ereklyéi ihlették a két szépséget, amit innen is nagyon - nagyon szépen köszönök neki! :) Ha megjön az új könyvem, fel is avatom az egyiket :)

5. Nagy változások

A legjobbat hagytam megint utoljára. A héten nagyon jó hírt kaptam, ugyanis biztossá vált, hogy szeptembertől új, végre végzettségemnek megfelelő munkakörben fogok dolgozni. Izgulok is, várom is, de azért félek is egy kicsit, bár ez még talán belefér. :)

Zene: Jared Lee - It's over
Hangulat: Álmos
Ital:  Narancsos tea