A közösségi oldalak hatalma

Mielőtt bárki megijedne, nem akarok holmi egyetemi szintű értekezést összehozni  a témában( elég volt anno megírnia a szakdogámat), csak eszembe ötlött valami ezzel kapcsolatban.

Mégpedig az hogy manapság mennyire szidják eme közösségi oldalakat.( iwiw, facebook ) és a Twittert, mint mikroblog szolgáltatást. Mindig valahogy a rossz példákat emeli ki a média (pl. csoportos öngyilkosság szerveződése stb). Meg, hogy a hírek is úgy terjednek ezeken a hálózatokon, mint a futótűz. Még a nagyobb filmgyártó cégek is felemelték a szavukat. Azt sérelmezték, hogy ők is nagyon sokban függnek ezektől az oldalaktól, hiszen Twitteren már a premier előadás alatt terjed a kritika, így hát gyakorlatilag már a premierkor eldől, hogy sikeres lesz -e a film. Hiszen minden apró információ azonnal megjelenik, mert a legtöbb ilyen jellegű szolgáltatást már mobiltelefonon keresztül is elérhető, hogy az Iphone-okat meg az Ipadokat már ne is említsem, a legújabb okos, mindent tudó telefonokkal együtt.  Jómagam bevallom már legalább másfél hete nem néztem fel iwiwre, sőt, Facebook profilom sincs, és Twittert sem használok. (Bár utóbbin mostanában erőteljesen  gondolkozom.).

De azért szerintem azzal mindenki egyetért, hogy minden éremnek 2 oldala van. Nem csak negatívumokat lehet felhozni ezen szolgáltatásokkal kapcsolatosan. Például a  könnyű elérhetőség nagy előny, olcsóbb, mint a telefon, az  információáramlást pedig lényegesen leegyszerűsíti (jó, ezt természetesen nem minden esetben jó). Mindezek mellett szerintem még közelebb is hoz minket egymáshoz, akárhány kilométerre is vagyunk egymástól. Nem kell félreérteni, nem azt állítom, hogy helyettesíti a személyes találkozást. Úgy gondolom, hogy egy kiadós személyes dumapartit élőben soha nem fog tudni helyettesíteni a kommunikáció eme formája. De gondoljunk bele abba, hogy hány esetben megkönnyíti életünket.

Ezt az egész gondolatmenetet különben az ihlette, hogy nézelődtem twitteren és örömmel vettem tudomásul, hogy egyre több híresség is jelen van ezeken az oldalakon. A kedvenc íróim is , a kedven színészeimmel együtt. Azért érdekes ez, mert valahogy az ismert emberekkel kapcsolatban egy olyan kép él a legtöbbünkben, hogy elérhetetlenek, megközelíthetetlenek, mintha ők már nem is lennének normális emberek. A jelenlétük viszont a világhálón ezt éppenséggel cáfolja. A minap pont az egyik színész twitter bejegyzéseit olvasgattam és annyira fura volt. Leközvetítette, hogy épp csomagol, zenét hallgat, indul a repülőtérre. Szóval olyan köznapi dolgokat csinál, mint bármelyikünk. Jó, ez most lehet, hogy hülyén hangzik, de engem akkor is olyan jó érzéssel töltött el.:) Olyan érzésem volt, mintha egy kicsit személyesen is ismerném, holott csak álmodom arról, hogy valaha is élőben egy pillantást vethessek rá. :) (megsúgom, hogy Ian Somerhalderről van szó konkrétan) :) Csak bele kell nézni azokba a szemekbe.  :) (Kattintásra nagyobban is megnézhető.)

Na mindegy. Szóval tény, hogy nagyon sok negatívum felhozható ezekkel kapcsolatban , de tény, hogy azért ott  a pozitív oldala is a dolognak. :) És én hajlamos vagyok inkább a jó dolgokat észrevenni. :)

Az idei első

Túl vagyok az idei első leégésemen. Nem egy kínos szituáció okozta leégésre gondolok, hanem nap általira. Csak én vagyok ilyen szerencsés, hogy az első napozás alkalmával kint felejtem magam a napon és pecsenyére sülök. :)
De nem igazán izgat, mert legalább napoztam. Ezért mindenképpen megérte. :) Arról nem is beszélve, hogy ez még olyan leégés, hogy bebarnul. És akkor lesz szép színem. A napról jut eszembe egy jó poén. A Showder klubban hallottam. Az alábbi videón 4:32-nél hallható és látható. (Ettől függetlenül az egészet meg lehet nézni) :)


A jövő hét egyébként tökéletesen nyugisnak ígérkezik. Ami nem is árt, mert ezen a héten tiszta őrültek háza volt a nyílt napok miatt. 2 hét múlva meg beiratkozás.  Akkor megint nem lesz nyugtom 1 hétig. Szóval kell előtte egy lazább hét.
Nemsokára Anyu jön szabira , kifestjük a konyhát. Akkor lesz csak igazán kupi a lakásban. :)
Kicsit csélcsap módon írok. Bocsi. Szét vagyok esve.:)
Lassan el kellene jutnom a fodrászhoz, hogy az esküvőre valahogy kinézzek.Picikét vágatni akarok  belőle meg újra akarom melíroztatni,.
Tényleg össze - vissza írok. úgyhogy most abba is hagyom mielőtt még rosszabb lesz a helyzet :))))) Úgy látszik a nap az energiám mellett az agyamat is kiszívta egy kicsit. :)))

Zeneváltás

Változtattam a zenén. Most teljesen odavagyok ezért a Bob Marley számért. Egy sorozatban volt betétdal. Ott meghallottam, azóta meg nem tudom kiverni a fejemből. Lassan már csak egy füves cigi meg egy kis raszta haj kéne és teljesen laza lennék. :)

Hurrá!

Elsőként arról szeretnék írni, hogy az előző volt a 100. bejegyzésem. :) Büszke vagyok magamra. Nem gondoltam volna, amikor elkezdtem a blogot, hogy ilyen sokáig fogom húzni. Csak egy hóbortnak indult. Viszont olyan jó néha csak úgy írogatni, arról nem is beszélve, hogy sok olyanról is tudok írni azoknak akik olvassák, amiről nem biztos, hogy beszélgetnénk egy személyes találkozás alkalmával. Egyrészt idő hiány miatt, másrészt, mert nem kerülne szóba, harmadrészt meg lehet, hogy mire sort kerítünk a találkozóra már elfelejtem. :)

Különben most nem sok mindenről tudok beszámolni. Egyhangúan telt a hét, kicsit nyomott volt végig a hangulatom. Mindezért az esőt okolom. Hogyan mosolyogjon az ember folyamatosan, mikor egész nap szakad az eső?

De a héten elszenvedett rossz hangulatért teljes mértékben kárpótolt a mai napsütés. Délelőtt elmentünk anyuval nézelődni egy kicsit. Legalább ilyenkor látjuk egymást. Délután meg kiültem egy picikét napozni. Annyira jó volt magamba szívni a napsugarakat, hogy az csak na.

Tényleg, apropó napsugarak. Látta valaki a mai különleges színekben pompázó napfelkeltét? Tudjátok, a hamu miatt. Csak azért kérdezem, mert én simán átaludtam.:) Volt egyáltalán valami különbség egy mezei napfelkeltéhez képest?

Ezzel kapcsolatban azon gondolkodtam tegnap, hogy a mai technikai feltételek mellett is mennyire meg tudja bénítani a légi közlekedést egész Európában egy vulkánkitörés. Nem gyenge.Nem?

Voltunk már a Holdon, felderítőt küldtünk a Mars-ra és ezzel szemben vulkáni aktivitás miatt nem tudunk a levegőben közlekedni az egyik kontinensen. Olyan hihetetlennek hangzik. Na jó, nem agyalok tovább ezen, úgysem én fogom megoldani a problémát. :)

Mivé lesz a világ..... meg a barátságok?

Tegnap mikor a Pizza Hut -os csevej - partiról hazaértem - ami mellesleg nagyon - nagyon jó volt - már lusta voltam írni. Ma meg, vasárnap lévén már leszavaztunk, az ebédig tartó cirka másfél órám pedig teendő mentes. Így rászántam magam, hogy bepötyögjek egy pár sort, amit a tegnapi hazafelé - utam ihletett.

Gyakorlatilag rekordidő alatt hazaértem. :) A buszon azonban láttam az egyik volt, általános iskolás osztálytársamat. Illetőleg nem is a buszon, hanem  a buszmegállóban, ahol vártam a buszra. De nem mentem oda. Hogy miért nem? Mert tökéletesen tisztán láttam a  lelki szemem előtt, hogy mi  történne. Odamennék köszönni. És itt ki is merülne a dolog, mert nem tudnánk beszélgetni. Nem partner benne. Tudom, mert pár évvel ezelőtt már találkoztunk, akkor még naiv voltam és odamentem. Azonban megbántam. Most már volt annyi eszem, meg tartásom, hogy nem menjek oda hozzá. Ha valamit akar akkor jöjjön oda ő.

Szerintem nem vagyok az az ember, akivel ne lehetne elbeszélgetni akármilyen témáról, akár felületesen, akár mélyenszántón (nagyon hülyén hangzik ez a szó, de ezt dobta ki a helyesírás javító program a gépen - hiszek neki). 

Véleményem szerint elég felháborító, hogy vannak olyan emberek, akik még meg sem próbálják palástolni  hogy mennyire a hátuk közepére sem kívánják a beszélgetést. Süt róla az undor meg a felsőbbrendűség, aminek én kis hülye, az okát nem igazán látom. De ő biztosan tudja. Ja, és a legjobb benne, hogy most tuti, hogy én vagyok a bunkó, mert nem mentem oda köszönni. Azt hiszem, valahogy majd csak túlélem, hogy nem láttam az arckifejezését. Nem vagyok rászorulva sem a társaságára, sem arra, hogy a grimaszait meg a megjegyzéseit hallgassam.

A legszebb az egészben, hogy elválaszthatatlan barátnők voltunk 6 évig, és ezek után így áll a helyzet... Elég elkeserítő. :( Főleg ha azt nézem, hogy a nemrégiben tartott osztálytalálkozón a legtöbb emberrel nagyon jól elbeszélgettünk folyamatosan, minden nemű erőlködés nélkül. (Ő nem volt jelen ezen az eseményen. Nehogy már keveredjen velünk....)

Nagyon remélem, hogy elkerülöm a jövőben az ilyen személyeket. Ilyenkor (is) értékelem, hogy bár nem sok olyan barátom van, akit bármikor felhívhatok, bármilyen ügyben, de róluk tudom, hogy a velük való kapcsolatom sosem fog ilyen szintre jutni.

Terápia

Megtaláltam a tökéletes terápiát rosszkedv és idegesség esetére! Kalapálni kell! Ez nem vicc! Ma délután lementem lenyírni a füvet. Apu közben nekem eszkábált össze épp egy ágyneműtartót az ágyam alá. Amikor készen lettem a fűnyírással, pont elkészült a keret és már csak az alját kellett rárögzíteni szögekkel. Jelentkeztem a feladatra. Komolyan mondom minimum 5 havi terápiát spóroltam meg magamnak ezzel a 10 percnyi kalapálással.  Nagyon jó volt :)))))) Kiadtam a dühömet, és még az ujjamra sem ütöttem rá. :))) Ezt követően tök jól éreztem magam. Éppen ezért lehet, hogy ha legközelebb depis hangulatban leszek, keresek valami jó nagy farönköt és teleütöm 100-as szögekkel (fogalmam sincs, hogy mit jelez a 100, de nem is számít  - egyébként lehet,  hogy a hosszát jelöli mm - ben) :)))

Ezt leszámítva nem sok minden történt. Holnap megint péntek. Aztán szombat, amikor is találka a Lurdy - házban egy Pizza hut- os pletyipartira. Ugye Zsuzsu? :)))))))

Vasárnap meg választás, amit már nagyon - nagyon várok, mert végre vége lesz ennek a mocskos kampányolásnak. Gyűlölöm. Hú, de negatívra sikeredett a vége... Megyek kalapálni. :)))))))))))))))))

Vegyes saláta

Remélem mindenki túlélte egészben a bolondok napját. Hála annak a jó égnek engem minden külső affér elkerült.

Viszont belső affér az volt. Gondolom mindenki tudja milyen egy rémálomból felébredni hirtelen. A szíved majd kiugrik a helyéről, kapkodod a levegőt. Biztos vagyok benne, hogy mindenki legalább egyszer már átélte. Én viszont most először ébredtem arra (a fent leírt tünetek mellett), hogy sikítok. Hát mondhatom borzalmas. Nem szoktam beszélni álmomban (legalábbis ezt mondják, akik aludtak már velem egy szobában), épp ezért meglepő.

Maga az álom nem volt annyira durva, mert a sikoltást mindössze az az apró mozzanat váltotta ki, hogy álmomban rám ugrott egy pók. De olyan termetes, szőrös darab. Jó ehhez azért az hozzátartozik, hogy undorodom a pókoktól. Azonnal kalapálom őket, amivel csak tudom. Ha meg túl nagy, akkor visítva menekülök előlük, addig amíg valaki meg nem öli vagy el nem távolítja őket a közelemből. Viszont így kelni akkor is borzalmas volt. Még most is görcsbe ugrik a gyomrom, ha rágondolok. Másnap este nem is nagyon mertem elaludni, nehogy megint megismétlődjön az álom. Tudom, hogy hülyeség, de akkor is.......

De hogy valamivel ellensúlyozzam ezt a borzalmat, azért leírom, hogy milyen jó dolgok történtek. Visszakaptuk az autónkat. Olyan kis szép lett. Mikor apu hazahozta a szervizből 5 percig csak nézegettem:) Csillogott- villogott, mintha új lenne. Határozottan jó munkát végeztek a szerelő fiúk.Innen is gratula és köszönet nekik.

A másik és legnagyobb újság, hogy abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy felkértek esküvői tanúnak. Nagyon várom már. Még nem tudom pontosan mik lesznek még a feladataim az aláírásokon kívül, mert még nem egyeztettünk, de már nagyon készülök ám. :)(Nem rossz - egy mondatba háromszor préseltem bele a "még" szócskát)  Addig annyi mindent kell még egyeztetni meg csinálni. Biztosan hamar elszalad a hátralévő cirka másfél hónap. A legelső a nászajándék lesz. Ha valakinek van valami épkézláb ötlete, azt szívesen várom, de csak email-ben, mert a drága menyasszony is betévedhet ide és akkor oda a meglepi. :)

Aztán ki kell találnom mit akarok majd felvenni, el kell menni fodrászhoz, hiszen ott fogok virítani a fényképeken és nem ártana valami elfogadható kinézetet produkálni. :)

Egy biztos, nem fogok unatkozni. :)

Bolondok napja! :)

Boldog bolondok napját!!! Bár nekem egyes időszakokban minden nap bolondok napja, de ez a hivatalos :)

Egyébként mától 5 napig "hawaii" van, mert itthon vagyok szabadságon. Mondjuk ahhoz képest már kaptam 1 telefont bentről pedig még csak 9 óra van délelőtt.

Mindegy, ma bolondok napja van és jól érzem magam. Ez pedig az én ajándékom eme ünnep alkalmából: :) (Twilight ismerők előnyben - James és Jacob). :)

Más téma. Ma délelőtt ablakot szándékozom pucolni :), délután meg anyuval be van tervezve egy shopping - túra. Egyrészt, mert  utálok egyedül vásárolgatni másrészt meg az utóbbi 1 hónapban alig láttuk egymást, annak ellenére, hogy egy lakásban lakunk. Vicces, nem? Nem, inkább elkeserítő. De a hétvégén ő sem dolgozik, úgyhogy majd bepótoljuk.

Ma ment az autó szervizbe, ha minden jól megy, holnap vissza is kapjuk. Hurrá.

Ha már nem jelentkeznék a hétvégén, akkor mindenkinek Nagyon Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok!

A lányoknak meg sok-sok locsolót (Hú, most hányan emlegethetik az én anyukámat ezért a kijelentésért. Bocsi, Anyu) :)