Mielőtt bárki megijedne, nem akarok holmi egyetemi szintű értekezést összehozni a témában( elég volt anno megírnia a szakdogámat), csak eszembe ötlött valami ezzel kapcsolatban.
Mégpedig az hogy manapság mennyire szidják eme közösségi oldalakat.( iwiw, facebook ) és a Twittert, mint mikroblog szolgáltatást. Mindig valahogy a rossz példákat emeli ki a média (pl. csoportos öngyilkosság szerveződése stb). Meg, hogy a hírek is úgy terjednek ezeken a hálózatokon, mint a futótűz. Még a nagyobb filmgyártó cégek is felemelték a szavukat. Azt sérelmezték, hogy ők is nagyon sokban függnek ezektől az oldalaktól, hiszen Twitteren már a premier előadás alatt terjed a kritika, így hát gyakorlatilag már a premierkor eldől, hogy sikeres lesz -e a film. Hiszen minden apró információ azonnal megjelenik, mert a legtöbb ilyen jellegű szolgáltatást már mobiltelefonon keresztül is elérhető, hogy az Iphone-okat meg az Ipadokat már ne is említsem, a legújabb okos, mindent tudó telefonokkal együtt. Jómagam bevallom már legalább másfél hete nem néztem fel iwiwre, sőt, Facebook profilom sincs, és Twittert sem használok. (Bár utóbbin mostanában erőteljesen gondolkozom.).
De azért szerintem azzal mindenki egyetért, hogy minden éremnek 2 oldala van. Nem csak negatívumokat lehet felhozni ezen szolgáltatásokkal kapcsolatosan. Például a könnyű elérhetőség nagy előny, olcsóbb, mint a telefon, az információáramlást pedig lényegesen leegyszerűsíti (jó, ezt természetesen nem minden esetben jó). Mindezek mellett szerintem még közelebb is hoz minket egymáshoz, akárhány kilométerre is vagyunk egymástól. Nem kell félreérteni, nem azt állítom, hogy helyettesíti a személyes találkozást. Úgy gondolom, hogy egy kiadós személyes dumapartit élőben soha nem fog tudni helyettesíteni a kommunikáció eme formája. De gondoljunk bele abba, hogy hány esetben megkönnyíti életünket.
Ezt az egész gondolatmenetet különben az ihlette, hogy nézelődtem twitteren és örömmel vettem tudomásul, hogy egyre több híresség is jelen van ezeken az oldalakon. A kedvenc íróim is , a kedven színészeimmel együtt. Azért érdekes ez, mert valahogy az ismert emberekkel kapcsolatban egy olyan kép él a legtöbbünkben, hogy elérhetetlenek, megközelíthetetlenek, mintha ők már nem is lennének normális emberek. A jelenlétük viszont a világhálón ezt éppenséggel cáfolja. A minap pont az egyik színész twitter bejegyzéseit olvasgattam és annyira fura volt. Leközvetítette, hogy épp csomagol, zenét hallgat, indul a repülőtérre. Szóval olyan köznapi dolgokat csinál, mint bármelyikünk. Jó, ez most lehet, hogy hülyén hangzik, de engem akkor is olyan jó érzéssel töltött el.:) Olyan érzésem volt, mintha egy kicsit személyesen is ismerném, holott csak álmodom arról, hogy valaha is élőben egy pillantást vethessek rá. :) (megsúgom, hogy Ian Somerhalderről van szó konkrétan) :) Csak bele kell nézni azokba a szemekbe. :) (Kattintásra nagyobban is megnézhető.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése