Az ideális tavaszi/nyári nap

Tudom, hogy még tavasz van, de a mai nap simán elment volna egy nyári napnak is. És ideális volt minden szempontból. Délelőtt, minután egy picit rendbe szedtem a szobámat (amire általában hét közben soha nem jut időm), meglocsolgattam a "több száz" ( na jó, valójában csak 28)  szobanövénykémet :), aztán kivonultam a könyvemmel és az mp3 lejátszómmal a kertbe. Imádom, amikor nem zavar semmi és senki. Szól a zene, süt a nap, a gondolataim pedig több száz, több ezer kilométeres távlatokba kalandoznak. Számomra ez a fajta kikapcsolódás bárminél többet jelent. Ilyenkor igazán ki tudok kapcsolni. Annyira, hogy sokszor előfordul az is, hogy annyira elkalandozom, hogy teljesen (de tényleg teljesen ) megszűnik körülöttem a külvilág. Olyan mintha aludnék, de mégis ébren vagyok. Érzem, ahogyan lassan, de folyamatosan feltöltődöm. Ahogyan fokozatosan a hangulatom is egyre jobb lesz. A délutánom körülbelül ugyanígy telt, hozzáadva még egy kis kerti sütögetést/kerti - party-t. :)

Egyetlen hátulütője a dolognak, hogy nagyon piszkál a nyár vagy nyír virága (tudjátok, az a sok szösz, ami mindenhol röpköd). Alig kapok tőle levegőt. Tele van vele az orrom és ez úgy idegesít. Jöhetne már egy kis eső, hogy elmossa ezeket a szöszmöszöket.

Szóval számomra ilyen egy ideális nap.Egyébként a hét nyugodtan és jól tetlt. Megint sikerült elcsípnem pénteken egy nagyon érdekes párbeszédet a gyerekek között. Imádom, hogy ilyen ártatlanok és mindenben hisznek. A beszélgetés a következőképpen zajlott:

(Mivel már nem tudom, hogy kik is beszélgettek, így számokkal fogom helyettesíteni a neveket.)

1: - Szerintetek létezik a fogtündér?

2: - Szerintem igen.

3: - Lehet, de nálam még sose járt.

2: - A ...... - nak most esett ki a foga, hozzá biztosan mindjárt jön.

No comment. Nem lehet nem szeretni. :) Imádom, amikor az iroda előtt beszélgetnek az öltözőben. Olyan szövegeket lehet összegyűjteni, hogy az ember nem is hinné. :)

A másik dolog, amin nagyon jót mosolyogtam, az egy veréb volt. (ez már nem az oviban, hanem itthon történt). Van egy tükör felszerelve az egyik ablakunk mellé, hogyha kinézünk, lássuk ki áll az utcán ,a kapuban, anélkül, hogy ki kéne nyitni az ablakot. Tegnap arra lettünk figyelmesek, hogy egy madárka nagyon közel csipog az ablakhoz. Mikor odanéztünk, azt láttuk, hogy a veréb lóg a tükrön és beszélget a saját tükörképével. Valami csúcs. Szerintem erőteljesen szerelmes lett magába szegény madárka. :) Ja és egyébként ma visszatért a drága. Biztosan nem bírt betelni magával.:)
Íme, sikerült megörökíteni a pillanatot:

 A kép azért tűnik "morzsásnak", mert szúnyogháló van az ablakon. De a lényeg, azért így is látható. :)