szombat, május 29, 2010

Elmaradás

Valamelyik nap eszembe jutott, hogy milyen rég nem írtam. De bevallom nagyon lusta vagyok mostanában. :) Most pár mondatban pótolnám elmaradásomat. Anyuék elmentek a rokonokhoz, úgyhogy  egy pár óráig magam vagyok.
Szóval. Megvolt az esküvő múlt hét szombaton. Nagyon szép volt, még a kis apróbb bosszúságoktól eltekintve is. Az esőt is nagy részben megúsztuk, legalábbis addig amíg  oda nem értünk az étterembe.
Azóta nem sok  minden történt. A szokásos bolondok háza van az oviban a beiratkozás miatt. Kit vettünk fel, kit utasítunk el.... Jó lesz, ha már lemegy ez az őrület.
Egyébként is bezavart ez a pünkösd hétfő. Egész héten nem tudtam, hogy mikor milyen nap van ,és, hogy hol is kellene lennem aznap. Meg valahogy nem is igazán tudtam kialudni magam részben önhibámból, részben önhibámon kívül. Önhibámból, mert minden nap késő estig olvastam, önhibámon kívül, mert az éjszakai viharok mindig felkeltettek és utána már nem igazán tudtam visszaaludni. Mára virradóra is 2 óra körül tudtam csak elaludni. Megint sokáig olvastam, aztán meg a kutya ugatott (mint később kiderült, azért mert megtalálta ez első idei sündisznót). Ez a sündisznózás is érdekesen zajlott. Lementem, hogy elküldjem a kutyát melegebb éghajlatra, amiért éjnek évadján be nem áll a "kis" pofája. Akkor még nem tudtam miért ugat a kerítésnél. Mikor odaértem mellé, akkor láttam, hogy kint az utcán a kerítés másik oldalán kolbászol egy nagy süni. Akkor felmásztam a szobámban, a pizsimre felkaptam egy pulcsit, megkerestem a kulcsomat, felfegyverkeztem (lapáttal és gereblyével), és kislattyogtam az utcára arrébb tessékelni azt a dögöt (sünit) . Elnézést a süni kedvelőktől, alapból én is szeretem  a helyes kis pofijukat, de ekkorra már olyan idegállapotban voltam, hogy le is gyilkoltam volna , ha ez kell ahhoz, hogy a kutya csendben maradjon, én meg aludni tudjak. :) Valószínűleg eléggé sorozatgyilkos külsőm lehetett így hajnali egy óra táján, amint pizsiben, égnek álló hajjal próbáltam arrébb erőszakolni lapáttal meg gereblyével a kezemben egy ártatlan kis állatot. :) Az egy pillanat erejéig átfutott az agyamon, hogy mit gondolna rólam valaki, ha most meglátna... :)
De hála annak a jó égnek egy lélek nem járt arra.
Szóval a kiadós alvás nem igazán szerepelt a szótáramban a héten. Éppen ezért remélem, hogy legalább ma éjjel nem lesz különösebb atrocitás, és tudok nyugodtan szundikálni.

Nincsenek megjegyzések: