Évvége

Igen, az idei évnek is eljött a vége. Sok minden történt jó és rossz is, de mindegyikből kilábaltunk. Reméljük a jövő év jobb lesz minden szempontból.

Addig is minden kedves ismerősömnek nagyon boldog új évet kívánok! :)

free graphics

Boldog Karácsonyt!

Bár nagyon nehézkesen akar még mindig előkerülni a karácsonyi hangulatom, azért ezúton szeretnék mindenkinek 

Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket Kívánni!

Kis Keserédes Karácsonyi Kínlódás

Nem tudom lesz - e füle -farka a mostani bejegyzésemnek, de muszáj magamból kiírnom azt az érzést, ami bennem motoszkál. Jövő héten karácsony, de eddig még nem szállt meg az izgalom, a várakozás, ami évekkel ezelőtt már a szónak a hallatán is átjárt.. Amikor is felvillantak lelki szemeim előtt az illatok, az ízek, és az ezeket kísérő érzések, és annak ellenére, hogy nem voltak kézzelfoghatóak, tudtam , hogy léteznek.

Bármennyire is próbáltam tenni ellene, ezek az emlékek valahogy elhalványultak, és szinte alig - alig tudom felidézni őket mára.  Ezt pedig tragédiaként élem meg. Szörnyű az , hogy évek óta csak  egyre inkább átsuhanunk a karácsonyi ünnepeken, mert más dolgok prioritást kell, hogy élvezzenek.

Emlékszem, mikor még gimnáziumba jártam, már novemberben karácsonyi hangulatom volt, akár egy pici hótól is, hát még  a 20-25 cm-estől. Mostanra sajnos eljutottam arra a pontra, hogy ez sem segít a ráhangolódásban.

De tulajdonképen mit is várok, mikor mindenhol csak idegeskedő, kimerült, feszült embereket látok? Hiába akarok a megtestesült nyugalom és harmónia lenni, ha ennek az ellenkezője vesz körül, bárhová is megyek.

Gondolom sokak helyzetét az sem könnyíti meg, ahogy az enyémet sem, hogy nincs idő rákészülni igazából, ahogy illene, hiszen még 23-án is dolgozunk.

A karácsonynak nem olyan ünnepnek kellene lennie, amikor 24-én reggel átkapcsoljuk magunkat ünnepi üzemmódba, hamar túlesünk az ünnepi ebéden/vacsorán, mert az is csak gonddal jár, odaég a főfogás, rendetlenség marad a konyhában stb. Aztán a következő két napban letudjuk a kötelező köröket a rokonoknál, ismerősöknél, és már vége is az egésznek. Épp csak átélni, értékelni, élvezni felejtettük el. 

Mindezek ellenére hiszek abban, hogy igenis meg lehet még menteni a helyzetet. Sokszor a legkisebb gesztus elég lehet hozzá.

Tegnap előtt feladtam egy csomagot az egyik barátnőmnek 7 másik emberrel közösen. Mindegyikünket a könyvek hoztak össze, és "élőben" még nem láttuk egymást, de nem érzem, hogy számítana. Szóval közösen vettünk neki egy aprócska ajándékot, amit különböző okokból személyesen nem tudtunk átadni neki, így maradt a postai út (amiről szintúgy lehetne írni egy hosszabb bejegyzést, de talán majd máskor). A szerencsén múlott vagy talán a sors közbenjárt, de a csomag már oda is ért a tegnapi nap folyamán a címzetthez.Az internet számos hátránya mellett hálás voltam az egyik előnyének, mert így, bár nem voltam ott személyesen, azonnal hallottam, láttam, érzékeltem a reakcióját. És azt hiszem kijelenthetem, hogy ezek azok a pillanatok, amiért érdemes ajándékozni, és ezek azok az apró (másoknak talán óriási) dolgok, amik visszahozzák az ünnepbe vetett hitemet, azt, hogy igenis érdemes, és KELL tudni félretenni a rohanást és odafigyelni egymásra még akkor is, ha ez csak egy apró gesztust jelent a másik ember felé.

Eszembe jutott az a mára már üresnek tűnő frázis, hogy jobb adni mint kapni. A tegnapi napom kitűnő példája volt ennek. Az, hogy láttam, egy aprósággal sikerült sírásig meghatni valakit, szinte felbecsülhetetlen értékkel bír számomra. Ezzel én is kaptam egy ajándékot. Hogy mit? Magam sem tudom, nehéz megfogalmazni. Valami megfoghatatlan örömöt és egyben erőt. Ezen kívül azt a jóleső érzést, ami a karácsony összetéveszthetetlen velejárója. Ha csak ezt kapnám karácsonyra, már jó lenne. Nem tudom olvassa -e a blogomat, de ha igen akkor ezt a bejegyzést neki ajánlom. És köszönöm neki azt, hogy tudtán kívül sikerült elővarázsolnia a karácsonyi hangulatomat.

Végül pedig egy nagyon is igaz idézettel zárnám a bejegyzséemet:
"Ne feledd, ha a karácsony hiányzik a szívedből, akkor a fa alatt sem találsz rá." Charlotte Carpenter

Közeleg a karácsony

Minél kevesebb nap van karácsonyig, valahogy az embernek annyival több dolga akad hirtelen. Eddig mindig a december volt a legzsúfoltabb hónapom, és idén sincs ez másképp. 2 olyan dolog is bejött az életembe, amire nem is számítottam, de mindkettőnek nagyon örülök, mert mindkettő nagy lehetőség, de egyiket sem szeretném elkiabálni.

Azonban ez némileg módosítja a decemberi terveimet. Picit gatyába kell ráznom az időbeosztásomat, és nem hagyhatok mindent az utolsó pillanatra. Amire egyébként nagyon is hajlamos vagyok.

Már megvan, hogy ki mit kap karácsonyra, de még be kell szereznem őket, ami szintúgy nem egyszerű. A másik, hogy a munkahelyemen, most új módszert vezettünk be az ajándékozásra. Aki hoz ajándékot, az kap is.  De őszintén, hogy vesz valaki ajándékot, ha nem tudja, hogy ki kapja?  Ez nekem olyan fura.  Nem tudom ez hogyan fog működni a gyakorlatban. Mert nyilván mást veszel egy férfinak és mást egy nőnek.

Azt is ki kellene találnom, hogy mit fogok sütni arra a bulira. Ez úgyszintén nem lesz egyszerű feladat tekintve, hogy az imént dobtam ki egy tepsi sütit, mert egyszerűen nem sikerült. Pedig már többször is megcsináltam előtte, de eddig nem volt vele gond. És ezt most hatalmas kudarcként éltem meg. Ezek után mit fogok kreálni? Valami sütés nélküli dolgot :D Amit nem tudok odaégetni, amit biztosan összeáll úgy, ahogy kell.

De hogy valami jó dolgot is írja, esett a hó. Nem is keveset, és nagyon imádom. Tegnap másfél órán keresztül rohangáltam a hóban a kutyával, mint egy óvodás. Annyira élveztem. 

Olyan jó lenne, ha a karácsony is fehér lenne. Annak nagyon - nagyon örülnék.

Hogy meghozzam a hangulatot, hétfőn feldíszítettem a lakást. De a várva várt hangulat még így sem érkezett meg, hiába vannak fent a díszek, és hiába van hó. Valahogy nem érzem. Mondjuk ez évek óta így van sajnos. Egyre nehezebben hangolódom rá, de nem tudom miért van ez. Veletek nincs ilyen?