Avatár - láz

Emlékszem, amikor tavaly karácsony és újév között moziban voltam, nagyban tombolt az Avatár c. film körüli felhajtás. Egyszerre 2-3 teremben is játszották, mert annyira sokan voltak rá kíváncsiak.
Valahogy engem azonban totálisan hidegen hagyott. Eddig. Most azonban engem is utolért. Hétvégén nem tudtam mit kezdeni magammal, úgyhogy arra vetemedtem, hogy megnéztem. Hatalmasat csalódtam benne, persze kellemesen. Egyszerűen magával ragadott. Képtelen voltam elszakadni a képernyőtől, amíg vége nem lett a filmek. A látvány mellett (ami egy filmnél nem éppen elhanyagolható), azért némi mondanivalóval is rendelkezik. Kiválóan leírja napjaink tipikus emberi gondolkodását. Ha valamit akarunk, azt megszerezzük magunknak, akkor is ha mások életébe került. Itt konkrétan valamilyen anyagot akarnak megszerezni az emberek, aminek történetesen a kék lények faluja alatt van a lelőhelye. És mivel önszántukból nem akarnak elmenni, erőszakkal űzik el őket. Mindegy, hogy a kék lényeknek az a hely jelent mindent, az otthont, az életet. Az embereknek csak az a lényeg, hogy ki tudják ásni, azt, amiért jöttek. Az sem számít, ha ez életeket követel mindkét fél részéről. De azzal nem számolnak, hogy az otthonukat, legutolsó értékeiket védelmezők a kétségbeesés következtében, és életük védelmezése érdekében mi mindenre képesek. Főleg, ha egy jó vezető áll az nép élén.
Az előzetes itt megnézhető. Érdemes.
A látvány néhol lélegzetelállító volt. Még nekem is, aki nem nagyon van otthon a különböző effektek terén. Le a kalappal.Nem csoda, hogy ennyi Oscar - díjat kapott. Majdnem letolta a trónról a Titanicot (megérdemelten).
A filmzene is jó. Íme:

 Egyszer mindenképpen érdemes megnézni azoknak is akik nincsenek kimondottan oda a fantasy/sci- fi műfajért. Tényleg.

Jön, jön, jön, jön, jön....

A tavasz. Jön. Megtántoríthatatlanul. Érzem. Misem jobb bizonyíték rá, minthogy ma hét ágra, szikrázóan süt a nap. A nyitott ablakon a madarak boldog éneke szűrődik be, mintegy megerősítvén a tényt, hogy közeledik a tavasz, már nem kell soká várni. Egész máshogy érzem magam a tudattól. Ma kimondott örömmel tártam ki a szobám ablakait szellőztetés céljából. Nem a megszokott hideg fagyos téli illatú levegő áramlott be, hanem tiszta, picit ugyan még csípős, de tavaszi illatú levegő. A növények is érzik. Elkezdtek eszeveszett tempóban hajtani. Új levelek, új virágok. Ez az én évszakom. Imádom.

A hó is eltűnt , elmosta az eső. Novemberig nem is szeretnék már többet látni belőle.

A másik dolog, amitől jó a kedvem, az az, hogy megint szervezkedünk.Össze akarunk hozni egy össznépi találkozót, bulit. Az még nem derült ki, hogy milyen formában. A legcélszerűbb egy házibuli féleség lenne, vagy legalább egy olyan, ahol lehet dumálni is  meg mozogni is egy kicsit tánc formájában. Csak kérdés, hogy lesz - e olyan vállalkozó szellemű egyén, aki bevállalja a helyszín biztosítását esetlegesen a saját lakhelyén. Ahogy kivettem a reagálásokból, másra nem is lenne gondja, mert a többit összedobnánk.Csak az a fránya helyszín... mert ha logikusan belegondolunk, elmehetünk mi egy csillivilli, puccos szórakozóhelyre, ahol lehet táncikálni, meg iszogatni, de ott a beszélgetni vágyóknak nem sok lehetőség terem. Ahol a beszélgetős kedvűek érvényesülhetnek, ott meg a táncos lábúak vannak elnyomva. Ez a két dolog, akármennyit is gondolkodom rajta, csak egy házibuli keretein belül ötvözhető. Vagy egy bérelt helyen, ahol mi határozzuk meg mi, hogyan legyen. De nem hiszem , hogy bárkinek lenne arra pénze, hogy kibéreljünk egy helyiséget, ami erre a célra megfelel.

Na mindegy. Majd meglátjuk mi lesz. Még nagyon kezdeti stádiumban van a szervezés.

Most viszont megyek és elvezem a tavaszi napsütést :)

Kicsi a világ

Az előző bejegyzéshez kapcsolódóan, örömmel jelenthetem, hogy megmaradt a lábam, és a fájdalom is elmúlt a térdemből. Tehát határozottan jónak nyilvánítható a kígyómérget is tartalmazó kenőcs.:)

Ma azonban nem erről szeretnék írni, hanem arról, hogy milyen kicsi a világ.

Az egyik kolléganőm behozta ma az érettségi tablóját a középsuliból. Az még hagyján, hogy kiderült, hogy a másik kolléganőmmel évfolyamtársak voltak, anélkül, hogy tudtak volna róla. Az volt az igazán érdekes, amire utána derült fény. Beszélgetés közben megütötte a fülemet egy ismerős név. Mégpedig  a főiskolai gyakorlati koordinátorom neve(vagy "mittudomén" mi volt a tisztsége), aki egyébként énektanár. Le voltak döbbenve, hogy én is ismerem.(bár engem hála annak a jó égnek, nem tanított a fősulin). Az egyiküket viszont igen. :) Nem volt éppen a kedvenc tanára :)

Aztán a másik meglepi, akkor ért, amikor a kezembe került  tablófénykép.Ugyanis a tanárok  között felfedeztem még valakit, aki szintén tanított engem is a főiskolán még pedig 3 féléven át. A változatosság kedvéért ő is énektanár.:)

Vicces volt. Tőlem kérdezték a kolléganők, hogy mi lett vele, hogy van. Ahogy meséltem róla a folyamatosan bólogattak, hogy igen, ők is így ismerték.

Tényleg milyen kicsi a világ. Ki gondolta volna, hogy 20 év különbséggel többünket is tanított ugyanaz a tanár, csak nem ugyanabban az iskolában. Ennek mennyi az esélye?

"Kígyóharapást méreggel...."

Szinte már földönkívüli élményem volt nem rég egy gyógykenőccsel. Azt hittem egy - két testrésszel kevesebbel jövök ki a dologból ( még most is 2 esélyes a dolog). :)

Reggel arra lettem figyelmes, hogy fáj a térdem. Nem olyan tompán, hanem minden lépcsőfoknál kegyetlenül élesen beleszúr. Néha elő szokott jönni ez a tünet, bár altalában akkor ha lapos talpú cipőről váltok magas sarkúra vagy fordítva. Ez tart egy pár napig , amíg a lábam meg nem szokja. Most azonban nem erről van szó... Mindegy. Kb. egy fél órával ezelőtt bekentem valami erre alkalmas kenőccsel (bár ennek alkalmasságáról csak holnap tudok majd beszámolni, ha már nem fáj), mert már nem bírtam elviselni, hogy nem tudok normálisan mászkálni a lakásban a lépcsőn.

Először baromi hideg volt, pedig elvileg szobahőmérsékleten van tárolva. Elkentem körbe a térdemen és bedörzsöltem, mert a dobozon azt írta: "alaposan masszírozza be a kezelendő felületbe". Hát én bemasszíroztam. Alapból baromi büdös. Annyira hogy csukott ajtó mellet a másik szobában is érezhető...

Leültem és vártam hogy felszívódjon. Egyszer csak elkezdett olyan furán bizseregni, aztán meg melegedni a kezelt terület (térdem és környéke). 1 perc múlva komolyan olyan érzésem volt,  mintha a sütőben lenne a térdem és 300 fokon éppen ropogósra próbálnám sütni. Olyan forróságot éreztem, hogy az már a kellemetlen határt súrolta. Mintha belülről égetnének. (Még most is ég pedig már fél órája, hogy bekentem). De állítólag ez jó , mert ez azt jelenti, hogy használ. Gondoltam magamban, oké, kibírjuk. De ez csak addig volt így, amíg fel nem oltottam a mennyezeti lámpát és meg nem láttam a lábam teljes fényben. Nem is tudom hogy írjam le. Mintha egy nyári napon, amikor kritikusan magas az UV sugárzás, dél körül 2-3 órára elaludtam volna a napon és csak a térdem lógott volna ki az árnyékból Olyan vörös voltam, hogy az már ijesztő. De csak ott, ahol bekentem. De persze erre is azt a választ kaptam, hogy nyugi , ez normális.

Végül már nem bírtam ki, megkérdeztem anyuékat, hogy mi a jó élet van ebben, hogy ilyen hatása van. Ki nem találnátok. Kígyóméreg.

Basszus. Ezzel az erővel egyszerűbb lett volna, ha hagyom hogy egy kígyó megharapjon. Lehet, hogy nem lett volna ennyire durva.

Mondjuk most már úgy vagyok vele, hogy mindegy, csak használjon. (Bár most már könnyen beszélek, mert már nem ég annyira). :)

Brutális, hogy milyen szerekkel kerülök én kapcsolatba. Életveszély. :)

Február 14. - régre visszanyúló hagyomány vagy modern kori reklámfogás?

Most hogy közeledik 14-e, elgondolkodtam azon, hogy vajon tudjuk -e honnan ered ez a dolog igazából vagy csak annyit tudunk, hogy a szerelmesek napja, amikor meg KELL ajándékozni a szerelmünket/párunkat/kiszemeltünket aztán slussz.

Rájöttem, hogy igazándiból eddig még én sem sokat foglalkoztam ennek a napnak az eredetével. Mondjuk magával a nappal sem sokat foglalkoztam mióta az eszemet tudom. Soha nem tulajdonítottam neki különösebb figyelmet. Olyan , mint egy bármelyik másik nap. Ugyanúgy menni kell dolgozni ( mondjuk most pont nem kell , mert hétvégére esik), ugyanúgy be kell fizetni a csekkeket...

De azért most mégis utánanéztem, hogy honnan is ered ez a dolog és mennyit változtatott rajta a társadalom,  mi minden változott eme hagyománnyal kapcsolatban a társadalmi elvárások változásának következtében az évek során. Elég nagy a káosz az hagyomány eredetét illetően. Talán még a kutatók sem tudják, hogy az elméletek közül melyik a helytálló. De többnyire mind külföldön, mint itthon 2-3 elmélet van, ami a legvalószínűbbnek tűnik.

Az az egy biztos, hogy angolszász eredetű a hagyomány, de a gyökerek egészen Rómába nyúlnak vissza, ahol régen nagyon nagy volt az ünnepek tisztelete. Ilyen becsben tartott ünnep volt a Lupercalia. A Luperca istennőről elnevezett ünnep február 14-én volt esedékes. Luperca istennő Faunus, az erdők , mezők tüzek urának hitvese volt, és ezen a napon áldozatokat mutattak be neki. 

Ugyanezen a napon Juno istennő tiszteletére a lányok nevét felírták egy papírra, beletették egy hatalmas korsóba, a fiúk pedig kihúztak belőle 1-1 nevet, akivel a következő Lupercalia-ig, tehát egy évig együtt maradtak.

Maga az ünnep Szent Valentinről kapta a nevét. Bár nagyon sok különböző tény és adat van róla, azért vannak dolgok, amik minden történetben egyeznek. Ezek alapján Szent Valentin II. Claudius uralkodása alatt papként élte napjait. Claudius uralkodása alatt tiltott volt az esküvő, ugyanis az uralkodó úgy gondolta, hogy csak azokból a férfiakból lehetnek jó harcosok, akiknek nincs feleségük és családjuk. Ám Valentin ezzel nem értett egyet, így titokban továbbra is párokat esketett meg. Amikor Claudius rájött erre, halálra ítélte a papot. Kivégzéséig börtönbe került, ahol megismerkedett a börtönőr vak lányával, akit nagyon megsajnált és imáival meggyógyította. Valentin , kivégzése napján levelet küldött a lánynak és az állt rajta: A Te Valentinod... Innen ered a Valentin napi képeslapok küldözgetése.

Egy szó , mint száz, részben átvettünk dolgokat az eredeti hagyományokból, és próbáljuk nem elfelejteni a napnak a lényegét, de sajnos egyre inkább csúszunk lefelé a leejtőn és nem a gesztuson hanem az ajándék méretén és árán van a hangsúly. És ez elkeserítő. Vagy csak én vagyok ennyire pesszimista? 

De, mint már az elején említettem, én amúgy sem vagyok nagy rajongója ennek a napnak. Nem szeretem mindenhol azt hallani és látni, hogy 14-én ki KELL fejezned a párodnak , hogy szereted. Mi az hogy kell? És ha én ezt inkább július 23-án vagy augusztus 4-én akarom megtenni? Vagy minden egyes napon meg akarom tenni, akkor mi történik? 

És azt még nem is említettem, hogy a boltokat elárasztják a Valentin napi spéci ajándékok, amiknek horribilis az áruk. Holott lehet, hogy egy szó vagy egy mondat sokkal jobban esik annak az embernek, akit szeretünk, mintha megvennék neki több ezer forintért egy olyan tárgyat, amit a büdös életben nem fog használni, csak porosodik a polcon.

Nem lenne semmi gond a Valentin nappal, ha a gesztust nézzük, de azt már undorítónak tartom, hogy olyan érzést keltenek az emberben, hogy hülye, ha nem vesz valamit a párjának...

Ja és ez nem csak a szerelmesek napja, hanem ezen a napon köszöntjük az összes többi szeretett személyt is.

Szóval itt az én ajándékom a szeretteimnek, barátaimnak, és mindenkinek, mert mindenkit szeretek :) (kivéve, akit nem, de az úgyis tudja) :)

Jaaaaaaaaaaaaajjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjj....

A címbéli felkiáltást az hozta ki belőlem, hogy momentán annyira fáj / lüktet a fejem( mintha valaki egy légkalapáccsal ütlegelné folyamatosan), hogy a szemem bármelyik pillanatban kieshet a helyéről.

Most persze biztos azt kérdezitek, hogy akkor mi a fenéért ülök a gép előtt és írok, ahelyett, hogy pihennék. Hát megmondom miért. Azon egyszerű oknál fogva, hogy amint vízszintesbe helyezem magam, hogy pihizzek, onnantól csak a fájdalomra tudok koncentrálni, így viszont elterelem róla a gondolataimat és nem figyelek rá annyira, ezáltal egy fokkal elviselhetőbbé válik a dolog.

Gondolom az sem segített, hogy ma jól felidegeltek bent a munkahelyemen.

A helyzet a következő: Ha  megkérdezem a kolléganőmet, hogy sok - e a munkája, és azt válaszolja, hogy igen nagyon, mert holnapi határidős munkái vannak, mit szokás csinálni? Hagyjuk hadd dolgozzon a szerencsétlen... Na, nem. Nálunk ez nem így működik. Ha a kedves kolléganő ül a papírhalom közepén és próbál dűlőre jutni az éppen aktuális sürgős feladattal, odaugrok és még elkezdem neki mondani a saját kis dolgomat, amit már egyrészt 23.000-szer elmondtam, másrészt úgysem tud vele semmit csinálni, mert nem az ő hatásköre.

Komolyan mondom ettől falnak tudok menni. Reggel megszállt a zen életérzés (na jó, most lehet, hogy hülyeséget írtam) :) ,teljes nyugalomban mentem dolgozni, jó kedvem volt. Bementem és fél óra múlva már majd megevett az ideg.

Úgy szeretném már megérni, hogy egy napot végig tudjak csinálni anélkül, hogy valaki felidegesítene. Mondjuk ha jobban belegondolok, én vagyok a hülye, mert hagyom magam.

El kellene engednem a fülem mellett és a saját feladataimra kellene összpontosítani. De egyszerűen nem lehet, mert tőlem kimegy,és hergeli a többieket is, nekik is bizonygatja az igazát, és meg már a falat kaparom....

Jó lenne, ha már jönne a tavasz. Nehezen viselem már a telet. Félre ne értsétek, szeretem a téli időszakot, de minden évben eljön az a nap, amikor egyszerre csak érzem, hogy a testemnek és a lelkemnek elege lesz belőle. És akkor már a tavaszt várom. Idén most jött el az a pillanat, amikor már elég. Már kint szeretnék ülni a kertben délutánonként a napsütésben egy pulcsiban,szeretném, ha langyos szellő fújna és kimondottan tavaszi illatot hozna magával, szeretném a madárkákat csicseregni hallani reggelente munkába menet, szeretném, ha kezdenének rügyezni a fák, megjelennének az első virágok...

Komolyan már attól jobb kedvem lett, hogy felidéztem. Az egész gondolkodásmódom megváltozik , amikor eljön a tavasz. Ti is így vagytok vele?

Örül a szívem, ha csak ránézek a képre. :)

Az időzavaros virág

A névnapomra kaptam egy nagyon szép virágot. Calathea. Kb. 1 méter magas, levelei csíkosak. Olyan, első ránézésre átlagosnak tűnő növényke. De csak addig átlagos, amíg az ember nem tölt el vele egy - két napot egy szobában. Ugyanis pár nap múlva arra lettem figyelmes, hogy mozog. Még egyébként ez sem akkora tragédia, mert észlelhető némi légmozgás a szobában, tehát ettől simán mozoghat egyszer - egyszer. De ő nem csak egy- egy alkalommal mozog, és nem az egész növény, csak egy egy levele, viszont az nagyon.

Napközben nem nagyon vettem észre , azonban este lámpaoltás után a tök sötét szobában kimondottan zavaró, amikor csak azt hallod , hogy valami zörög, feloltod a lámpát, de nem látsz semmit, és a frász kerülget. 

Anyu először azt mondta, hogy nem vagyok normális, mert a  virág tuti, hogy nem mozog. Aztán amikor már apu is panaszkodott, hogy épp a számítógépnél ült, amikor elkezdett zörögni meg mozogni a virág, akkor már anyu is elhitte. Tisztára, mint egy horrorfilm.( Főleg, ha valaki látta Az esemény című filmet )

Több heti elemezgetés után sikerült egy megfigyelt tényre + 1 elméletre szert tennünk. A megfigyelés lényege az, hogy a növény az alváshoz éjszakára más pózt vesz fel és ezért mozog. Nappalra kinyílnak estére pedig összehúzódnak a levelei. Volt már egy másik fajta calatheám régebben, annak összetekeredett a levele estére (de legalább normális időben). Ennek viszont felállnak a levelei és összebújnak, és mivel a levele hátulja bordó így az egész virág bordóvá válik.Csak az a picike kis bökkenő, hogy ő már délután 3 órakor elhúz aludni (mint, aki be van időzítve,hogy 3-kor lövik a pizsit), és este 11 óra körül kezd el mozgolódni, ugyanis kezd felébredni. Hát normális?

Ebből következik az elméletünk. Az az elméletünk, hogy a virág hely és időzavarban szenved (egyik következik a másikból). Mivel ő Dél - Amerikából származik, lehet, hogy nem tud átállni erre az időzónára. Hiába süt rá a nap, ő akkor is megy 3 órakor aludni és hiába van már este 11 órakor tökéletesen sötét a szobába, ő akkor is kezd felébredni (ezzel őrjítve meg engem). Nem egyszerű. Nem lehet mellette unatkozni. :)

Képet sajnos nem találtam róla a neten, de majd holnap lefényképezem.

Hóhelyzet

"A hó 0 celsius alatt képződött csapadék amely vízpárát tartalmazó levegő további lehűlésével jön létre, amikor a képződött jégrészecskékre kristályosan további jégrészecskék fagynak, és hókristállyá egyesülnek" (Wikipédia).
Jellemzője még, hogy ha kb. 1 cm leesik belőle, akkor megbolondul a közlekedés a városban. Ha 10 cm-nél is több esik az felér a világvégével. De tényleg. Úgy csinálunk, mintha télen nem lenne jellemző a hó. Annyira váratlanul érte az emberek többségét ez a mostani, mintha legalább július közepén esett volna. Bár szombaton esett, hétfőn itt nálunk a nem - buszvonalakon még nem lehetett közlekedni. Reggel az ovi utcájába(meg a környék utcáiba) egyszerűen nem lehetett bemenni autóval. Reggel munkába menet (az 5 perces út folyamán) 4 autót láttam szenvedni (ebből 3 az óvodába tartott). Én úgy tudom , hogy először a főútvonalakat, buszvonalakat, majd a kórházakhoz és fontosabb intézményekhez vezető utat takarítják, utána jönnek a közintézmények (amibe az óvodák iskolák is beletartoznak). Na mármost vasárnap a buszútvonalak már olyan tiszták voltak, hogy csak na. Szóval hétfő délre a kotrónak illett volna eljutnia az ovihoz is. Telefonáltunk a vezetőségnek. Azt mondták, hívjuk a közter. fenntartókat. Hívtuk. Az volt a válasz, hogy türelem. Ha ma nem is, de majd valamikor jönnek. (az mellékes, hogy meg sem kérdezte a nő, hogy pontosan honnan telefonálunk, hogy esetleg tudna oda küldeni egy kotróautót...) Hát szerintem a nap hamarabb fogja elolvasztani azt a hatalmas mennyiségű havat az utcából, minthogy ők ideérjenek és eltakarítsák...
Ezt leszámítva én szeretem ezt a havas időt. Szeretem mikor esik és a kabátomon megmaradnak a szebbnél szebb formával rendelkező hópelyhek.

Valahogy olyankor nyugalmat sugároz a táj.