Murphy mindig tudja mikor kell közbelépni

Igen, Murphy mindig jól időzít, és mindig akkor, amikor nem kéne. Ezt már sokszor megtapasztaltam az évek során, de most újabb ékes bizonyítékkal szolgált.

Végre kitört az őszi szünet és itthon vagyok szabadságon, mászkálhatnék kedvemre, nézelődhetnék, de ehelyett itthon kell ülnöm. 

Ennek egyetlen egyszerű oka az, hogy kb. úgy nézek ki, mint akit jól helybenhagytak, kapott egy bal egyenest a bal szemére és ennek következtében az annyira bedagadt, hogy nem bírja kinyitni. 

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem verekedésből származik a kellemetlenség, hanem valószínűleg egy árpa nőtt beül a szemhéjamon és ez okozza a problémát.

Roppant kellemetlen érzés, fáj, ráadásul be van dagadva, tehát alig látok vele. Megmutatnám, de van egy olyan érzésem, hogy senki nem vágyik erre az élményre még akkor sem , ha mindjárt Halloween és szabad ijesztgetni....

Most érzem egyébként igazán, hogy mennyit számít az, ha az ember mind a két szemét tudja használni és nem csak fél szemmel gazdálkodik. A két szemes látás nagyon sok mindenben segíti az embert a mindennapokban.

Úgyhogy a normál állapot visszaállításának érdekében ezerrel kamillázom a szemem naponta többször. Remélem pár napon belül lemegy ez a szörnyeteg. Addig meg kalózosdit játszom, félig letakart szemmel...

Hangulat: átlagos

Ital: kávé

Zene: Colton Dixon: Your are

Aludni vagy nem aludni, ez itt a kérdés

Az utóbbi napokban főleg ez a kérdés merült fel bennem. Jó, a válasz természetesen adott, hisz egyértelműen az alvás mellett tenném le a voksomat, de a körülmények mostanában sosem úgy alakulnak, hogy meg is tudjam valósítani az elképzelésemet.

Ebben az is közrejátszik, hogy a munkahelyemen jelenleg elég sok a konfliktus és a változás, és ez ha akarom , ha nem, magamat ismerve igenis elég nagy hatással van rám. Látszólag nem nagy dolgok, de mégis mindent megváltoztatnak. Bár mondjuk egy pár - és csoportcsere azért mégiscsak valami, még akkor is, ha én kértem.

Aztán meg itt volt még a nagy vihar valamelyik nap. Na, az sem sokat hagyott aludni, mert mikor nem a kutya ugatott félelmében, akkor olyan hatalmasakat csattant az ég, hogy amellett képtelenség volt kiadós álomba szenderülni hajnali háromnegyed 1 -től egészen reggel fél 5-ig. Egyszer tudtam volna ezalatt az idő alatt egy kicsit aludni, olyan 3 óra tájt, de akkor egy nagyon édes, cukorfalat rigó kezdett el vidám ébresztőt dalolni teljes hangerőn az ablakom alatt.Ezért ébren vártam ki a vihar újabb hullámát.

Aztán mivel nemsokára lomtalanítás lesz a környéken , a drága jó gyűjtögetők 1 héttel előtte már ideköltöztek az egész pereputtyukkal együtt (konkrétan költöztek, mert itt esznek, alszanak, fürdenek és csinálnak mindent , amit el tudsz képzelni) a hátsó kerítés tövébe. Tegnapelőtt éjjel legalább ötször volt kint a rendőrség, mert zavarják a lakókat ( a kertes házasakat és lakótelepieket egyaránt).

Tegnap meg végre, mikor már azt hinné az ember, hogy végre hétvége lesz és reggel nem kell korán kelni, ki tudom pihenni magam, megint történik valami, már   már menetrend szerűen. Hajnali 3-kor három autós szaladt egymásba a tőlünk egy házra lévő kereszteződésben. Nem kellemes hatalmas csattanásra kelni. Egyébként valamelyik a 3 közül nem ismerte fel az elsőbbségadás kötelező táblát, bement a kereszteződésbe megállás nélkül. Pechjére épp ketten is jöttek ezen a kora hajnali órán. Volt anyázás meg rendőr meg minden, autómentő, takarítóbrigád, és megint fél 5 lett, mire vissza tudtam aludni, és addigra a rigók megint rákezdtek a reggeli hangversenyükre.

Valamire azonban mégis jó volt ez a 3 napi "nemalvás". Az agyam lassan már beépíti a hangokat az épp aktuális álmaimba. Például, mikor a csattanás történt éjjel, épp valamit álmodtam, és a csattanást átkonvertálta az agyam egy álombéli robbanásra. Ha az emberkék nem kezdenek el hangosan beszélni az utcán, akkor lehet fel sem ébredek rá. Még egy - két ilyen éjszaka, és már nem is riadok fel, akármi történjen körülöttem.

Viszont azért ennek a helyzetnek is megvan a hátránya, ráadásul ebből jóval több van, mint előnyből. Itt van például ez a kialvatlan állapot, és ez a borzalmas fejfájás....

Remélem, ma éjjel már nyugodtan tudok majd aludni, és semmi nem zavarja meg az édes pihenésemet.

Hangulat: nyűgös, fejfájós

Ital: KÁVÉ - extraerős

Zene:Jennifer Lopez - Until It Beats No More

2 hónap után

Eredetileg az lett volna a bejegyzés címe, hogy 2 hónap 1 posztban, de aztán történt ma valami illetve tegnap, de a mai napomra is kihatott és még egy darabig ki is fog, bár határozottan állítom, hgy nem szeretném, ha kihatna.

Nem garantálom, hogy mindent világosan részletekbe menően el fogok mesélni, csak egyszerűen ki akarom adni magamból a dühömet meg a keserűségemet.

Iszonyat rossz érzés az mikor az embert úgy istenigazából lenézik, holott semmi okuk rá. De mégis van ilyen. Nem szól hozzám, nem hajlandó beszélni velem, nem vagyok méltó rá vagy nem is tudom mit gondoljak. Az igazi okát nem akarja senkinek elmondani, legyen elég annyi, hogy mert nem akar velem beszélni. Holott elvileg velem van a baja. Most akkor mi van? Felnőtt emberek vagyunk kérem szépen.

Ja, de azért tájékoztassam őt. Aha. Mert ez a módja a kulturált kommunikációnak. Az egyik mindent a másik meg semmit. De én vagyok a szemét dög, én vagyok a mumus. És nyelnem kell, nem szólhatok vissza,  mert vannak mások is, akikre tekintettel kell lennem, akik nagyobb bajba kerülnek, mint én, ha kinyitom a számat, hogy megvédjem magam (megjegyzem mindenki szerint jogosan). Kérdem én. Így kell ennek lennie? Vagy vannak akik mindent megtehetnek? Mennyit kell nekem tűrni? Akarom én ezt egyáltalán? Megéri?

Azon gondolkoztam, hogy ez az első nagyon konfliktus. Ha ezen ennyire fennakadok, akkor mi lesz később?

Jobban fogom bírni? Vagy még rosszabbul?

Azt mondják ne vegyem magamra. De a rohadt életbe, akkor is rosszul esett. Pedig szeretem a munkámat, és ez csak a kellemetlen velejárója. Az ember nem ezzel szeretne foglalkozni ezen a pályán és nem is ezzel kellene, csak azért mert valaki pénzes és azt hiszi, hogy mindent megtehet. Könnyebb a másikat hibáztatni azért a problémáért, aminek lehet, hogy pont ő az okozója a viselkedésével.

És persze kuss a nevünk, mert nehogy kiderüljön. Azért mindennek van egy határa, az emberi méltóságnak is....

Ital: Csipkebogyó tea
Kedv: elkeseredett
Zene: Jason Walker - Down

Egészségügy, avagy az egészség ügy?

Eredetileg nem akartam írni erről a témáról, de aztán egyre rosszabb lett a helyzet, elegem lett, és úgy határoztam mégiscsak kiadom magamból azt, ami a lelkemet nyomja.

Mivel gyermekek közelében / között dolgozom, minden évben meg kell csináltatnom az egészségügyi alkalmassági vizsgálatot, amely egy tüdőszűrésből meg egy vérnyomásmérésből áll.

Mikor anno bevezették a vizitdíjat ,a tüdőszűrésért is  fizetni kellett. Ami meglepőbb, hogy nekem utána is fizetni kellett érte. Gyanútlanul mentem a vizsgálatra, és közölték velem, hogy ez bizony 2000 forintba fog nekem kerülni, akkor is, ha az egészségügyi könyvhöz kell. Kifizettem nagy morgások közepette, de számla ellenében a munkáltató visszatérítette. Ez megismétlődött még 2x. Aztán elérkeztünk az idei évhez.

Felkészítettem magamat és a pénztárcámat a következő vizsgálatra. Elindultam kedden, de félúton vissza is fordultam, mert elfelejtettem TAJ - kártyát vinni magammal. Márpedig anélkül nem csinálnak velem semmit, hiába vagyok benne az adatbázisban. Másnap ismét felkerekedtem, immár a taj- kártyám társaságában, melyre ránézett az asszisztens és csak annyit kérdezett, hogy beutaló? Hát persze, hogy nem volt nálam beutaló. Honnan is lett volna? Azt mondta a foglalkozás eü-s orvos ad, menjek át az SZTK-ba és kérjek. Ezen felül kedvesen hozzátette, hogy jó híre is van, mégpedig az, hogy nem kell 2000 forintot fizetnem, hanem csak 850-et. Hát nem csodálatos? Azt sem tudtam hová rohanjak örömömben...

Persze a doktornő következő nap csak  délelőtt rendelt, mikor én dolgoztam. Anya másnap pont arra járt és beugrott nekem beutalóért, amire azt a választ kapta, hogy a ők bizony nem adhatnak. Azt már meg sem merem kérdezni, hogy miért nem, mikor neki kell a lelet ahhoz, hogy ki tudja adni az alkalmasságimat... Ezzel egy nap megint eltelt és nem jutottam egyről a kettőre.  Következő nap programja az volt, hogy meglátogattam a háziorvosomat, hogy ugyan már legyen szíves adni nekem egy beutalót, amivel meg tudom csináltatni a tüdőszűrőmet.  Természetesen kaptam, de kb 45 percet vártam egy papírfecnire.

Holnap megyek és megpróbálkozom ismét a lehetetlennel.  Mert ez már tényleg olyan, mint egy lehetetlen küldetés.

Ami igazán kiborít az egészben, az az, hogy mindezt a tortúrát azért kell végigcsinálnom, mert nem vagyok még 30 éves.  Kérdem én naívan, tehetek én erről? Miért kell engem kínozni, annak okán, hogy túl fiatal vagyok? Vagy akkor miért kell minden évben megcsináltatni a vizsgálatot, ha nem vagyok a veszélyeztetett korcsoportban?  Meg ennek egy kicsit az az üzenete a számomra, hogy vesszen a fiatalság. Ha meg akarja magát vizsgáltatni, fizessen. De az egészségügynek nem ez lenne a lényege. Nem hiszen, hogy az emberek azért járnak tüdőszűrésre, mert nincs jobb dolguk. Abban egyet értek azokkal, akik kitalálták a rendszert, hogy ok nélkül ne menjenek az emberek. De akinek oka van rá, mert az orvosa elrendeli, vagy , mert eü könyvhöz kell, azt ne hátráltassuk már könyörgöm.

Tudom, hogy ezzel, hogy mindezt elregéltem, nem sokat fog változni a helyzet, de azért jó volt kiírni magamból.

Ismét pedagógus nap

Igen. Idén megint megrendezték. És nekünk megint kötelező volt. Szombaton. Nem munkaidőben. Hanem a szabadidőnkben, szombat délelőtt. Úgy, hogy nekem beleszólásom sem volt abba, hogy ki kapja a kitüntetést. Akkor hol van itt az igazság? Igazság nincs. Nem is volt és nem is lesz. A látvány, a kép , amit kifelé mutatunk, az sokkal, de sokkal fontosabb, mint az ember egyénisége, az személyes jogai... Erről ennyit. Viszont fel tudtam venni az új szoknyámat.  :) Ha másért nem, erre teljesen jó volt ez az összejövetel :)

Aztán délután felraktuk a medencét, hogy tudjunk majd fürödni a kánikulában. Erre nem megjött már a  rossz idő? Azért a szombati jó időt kihasználtuk rendesen. Én bent toporogtam a medencében, amíg töltöttük fel vízzel (az mellékes, hogy lefagyott a lában a 19 fokos vízben). Aztán a kutya is kedvet kapott , beugrott mellém és hozta a labdáját is. :)

De azért azt közöltem vele, hogy ebből nem csinálunk rendszert. Úgyhogy vettünk neki egy saját kis medencét. Abban annyit ugrál meg pancsol, amennyit akar. :) Mi sem vagyunk ám túlzottan állatbolondok, ugye? Medencét veszünk a kutyának. :)

Aztán bográcsoztunk is szombaton. Meg kihoztuk a tv-t és a kertben, főzés közben néztük a foci vb-t. :)

Ennek ellenére olyan volt a szombat, mintha nem is lett volna. Vasárnap tisztára olyan érzésem volt, mintha szombat lenne. Aztán este szembesültem vele, hogy bizony ma , azaz hétfőn dolgozni kell menni.  Annyira hiányzott az, hogy szombaton nem tudtam magam normálisan kialudni... Ma olyan voltam, mint, akit fejbe vágtak. De mindegy. Már csak egy hónap és szabadsáááááááááááááááááááág :) Nagyon várom....

Öltözködési norma

Ma megint egy picit felbosszantottak. Úgy éreztem magam, mint akit visszalöktek az általános iskolába, ahol szokás volt, hogy különleges alkalmakkor megszabták, hogy mit KELL felvenni. Holnap értekezlet lesz ugyebár, és a közvetlen főnököm azzal hívott fel, hogy bent elfelejtette mondani, hogy "szép ruhában" KELL menni. Na, itt elborult az agyam. Lassan már az óvodások (főleg a lányok) maguk választják ki, hogy mit vesznek fel. Nekem meg felnőtt létemre meghatározzák?????

Azért én úgy találom, hogy nem megyek ki az utcára akármilyen szedett - vedett cuccokban. A munkába menésről meg ne is beszéljünk.Nem költök milliókat ruhára, de azért próbálok adni magamra. (Ha valaki úgy veszi észre, hogy ez nem így van, most kérem, hogy jelezze nekem.:-)  ) Viccet félretéve. Nem tudom miért, de valahogy ez kiütötte nálam a biztosítékot. Megkérdeztem tőle, hogy akkor fehér blúz és fekete szoknya a kötelező viselet? Azt mondta, hogy nem de azért ne farmerbe menjek. Kérdem én, hogy miért kell most kinyalva menni az értekezletre? Azért mert ott lesznek a fejesek és azt a képet kell mutatni, hogy mindenki csinos meg minden? Röhejes ez a képmutatás. Tudom, hogy nem a közvetlen főnököm találta ki, hanem a vezetőség, de akkor is. Ők is csak a fejeseknek akarnak tetszelegni.

Azért kíváncsi vagyok, hogy a 200 emberből, aki ott lesz az értekezleten, hányan lesznek farmerban vagy legalábbis nem "szép ruhában". Esküszöm megszámolom.

Utálom, amikor megmondják, hogy mit vegyek fel. GRRRRRRRRRRRRRRR. Valakit meg fogok holnap harapni...

Legközelebb mi lesz az alap? Nagyestélyi? Bár azzal nem lenne gondom. :) Már most tudom milyen ruhát vennék fel.... :)
Őszintén? Kedvem lenne csak azért is farmerba menni holnap. De nem akarok kicseszni a közvetlen főnökömmel. Úgyis rajta csattanna az ostor, azt meg nem akarom. De a vezetőség megérdemelné. 

Nooooooooormális???????

Délután 3 óra körül ma bevonultam a fürdőszobába hajat mosni. Kint bár hideg volt,  de sütött a nap. A tv-ben síugrás ment és a kedvencem nyert. :) Kell ennél több egy szép vasárnap délután? Szerintem nem :)
Kb. egy fél órát szöszmötöltem a fürdőben. Mikor kiléptem az fürdőszoba a ajtaján át, a szemben lévő ablakban a következő látvány fogadott:

Most őszintén. Normális? Azt hittem helybe ugrok egy hátast (pedig nem jellemző rám az ugrálás eme formája). Hihetetlen. Mintha visszamentünk volna 3 hónapot az időben, és nem március 7-e lenne. Röhejes. Napsütést akarooooooooooooooooooooooooook. Most azonnal. Majd karácsonykor essen a hó, a fenébe is. Szegény krókuszok megdöglenek kint ebben az időben..... ;(
Már kb. egy órája kijöttem a fürdőből és még mindig esik ez a rohadt hó. Hogy a franc esne belé (és akkor még finom voltam és nőies). Elnézést a tőlem szokatlan vulgáris szókincsért.

Jaaaaaaaaaaaaajjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjj....

A címbéli felkiáltást az hozta ki belőlem, hogy momentán annyira fáj / lüktet a fejem( mintha valaki egy légkalapáccsal ütlegelné folyamatosan), hogy a szemem bármelyik pillanatban kieshet a helyéről.

Most persze biztos azt kérdezitek, hogy akkor mi a fenéért ülök a gép előtt és írok, ahelyett, hogy pihennék. Hát megmondom miért. Azon egyszerű oknál fogva, hogy amint vízszintesbe helyezem magam, hogy pihizzek, onnantól csak a fájdalomra tudok koncentrálni, így viszont elterelem róla a gondolataimat és nem figyelek rá annyira, ezáltal egy fokkal elviselhetőbbé válik a dolog.

Gondolom az sem segített, hogy ma jól felidegeltek bent a munkahelyemen.

A helyzet a következő: Ha  megkérdezem a kolléganőmet, hogy sok - e a munkája, és azt válaszolja, hogy igen nagyon, mert holnapi határidős munkái vannak, mit szokás csinálni? Hagyjuk hadd dolgozzon a szerencsétlen... Na, nem. Nálunk ez nem így működik. Ha a kedves kolléganő ül a papírhalom közepén és próbál dűlőre jutni az éppen aktuális sürgős feladattal, odaugrok és még elkezdem neki mondani a saját kis dolgomat, amit már egyrészt 23.000-szer elmondtam, másrészt úgysem tud vele semmit csinálni, mert nem az ő hatásköre.

Komolyan mondom ettől falnak tudok menni. Reggel megszállt a zen életérzés (na jó, most lehet, hogy hülyeséget írtam) :) ,teljes nyugalomban mentem dolgozni, jó kedvem volt. Bementem és fél óra múlva már majd megevett az ideg.

Úgy szeretném már megérni, hogy egy napot végig tudjak csinálni anélkül, hogy valaki felidegesítene. Mondjuk ha jobban belegondolok, én vagyok a hülye, mert hagyom magam.

El kellene engednem a fülem mellett és a saját feladataimra kellene összpontosítani. De egyszerűen nem lehet, mert tőlem kimegy,és hergeli a többieket is, nekik is bizonygatja az igazát, és meg már a falat kaparom....

Jó lenne, ha már jönne a tavasz. Nehezen viselem már a telet. Félre ne értsétek, szeretem a téli időszakot, de minden évben eljön az a nap, amikor egyszerre csak érzem, hogy a testemnek és a lelkemnek elege lesz belőle. És akkor már a tavaszt várom. Idén most jött el az a pillanat, amikor már elég. Már kint szeretnék ülni a kertben délutánonként a napsütésben egy pulcsiban,szeretném, ha langyos szellő fújna és kimondottan tavaszi illatot hozna magával, szeretném a madárkákat csicseregni hallani reggelente munkába menet, szeretném, ha kezdenének rügyezni a fák, megjelennének az első virágok...

Komolyan már attól jobb kedvem lett, hogy felidéztem. Az egész gondolkodásmódom megváltozik , amikor eljön a tavasz. Ti is így vagytok vele?

Örül a szívem, ha csak ránézek a képre. :)

Állapot: még mindig inkább hagyjuk...

Azt hittem, hogy a csütörtökinél nem lehet sokkal rosszabb. Hát nagyon nagyot tévedtem. Akkor mondjuk még elég viccesnek véltem ezt az egész kialakult helyzetet, de ezt most nem igazán tudom elmondani róla. Mindennek érzem a helyzetet csak viccesnek nem. Pénteken sikerült annyira kiborítaniuk bent a munkahelyen, hogy már sírás határon álltam. Pedig nem jellemző rám az elkeseredettség ezen formája, de néha nálam is kiborul a bili. Mondjuk pont most. Igazándiból nem is történt semmi olyan nagyon dolog pénteken, csak ez volt az utolsó csepp. Egész héten gyűlt - gyűlt és pénteken tetőzött.

De azért , hogy mondjak valami jó dolgot is, pénteken búfelejtőnek elmentem vásárolni illetve elrángattam anyuékat szőnyeget nézni. Ugyanis azt kapom a névnapomra. Tudom, tudom, az még arrébb van, de nem vagyok már öt éves - nem dől össze a világ, ha előre megkapom az ajándékot. Szóval elmentünk szőnyeget nézni és csodák csodájára sikerült is venni. Tök jól nézni. Majd csinálok képet róla, hogy ti is lássátok. :)

Aztán szombaton karácsonyi dekoráció mentesítettem a lakás minden zegét - zugát. Már hét közepén le kellett volna szedni, de egyszerűen nem volt rá időm.

Vasárnap meg elmentünk ágyat nézni (szombaton este jutott eszembe, hogy el kéne menni, mert  most van karácsony utáni leárazás). És igen, sikerült megvenni. Van szép, új ágyikóm :).

Eredetileg szerettem volna ággyá nyitható kanapét venni helymegtakarítás céljából, de egyszerűen nem találtam olyat, amit akartam. Ami jó lett volna méretben az színben volt borzalmas vagy formájában. Ami formában meg színben jó lett volna annak horribilis volt az ára... Aztán végül sima ágyat vettem magamnak. Olyan egyszerű, de modern. Jól néz ki és olyan mintha ebbe szobába tervezték volna egyenesen.

Délután szétkaptuk a régi ágyat darabokra. Ez a munka némi véráldozatot követelt többünktől is a családban. Apu egy szögbe akadt bele, és meg sikeresen kivágtam egy kis darabkát az ujjamból. :) De persze nem azon a kezemen, ami már alapból be van kötözve a szerdai affér miatt. Nem, véletlenül sem abból. A másik kezemen ejtettem meg ezt a kis "kimetszést", hogy egyik kezemet se tudjam normálisan használni. :)

Ezt leszámítva tök nyugodtan telt a hétvége. :)

MIntha mi sem történt volna...

Mintha nem is lett volna 2 hét szabi. Komolyan. Bementem reggel dolgozni, és tényleg, mintha mi sem történt volna. Az hittem legalább ez az első nap egy picit lazább lett. Esélytelen. Mindenki meg volt kattanva.  Azért ez elkeserítő. Itthon voltam 2 hétig. Eközben volt egy olyan karácsonynak nevezett valami, de szinte meg sem éreztem. Reggel úgy voltam vele, amikor elindultam, hogy bemegyek, megcsinálom azt, aminek holnap van a határideje, és aztán szépen eljövök, amikor lejár a munkaidőm. Na, persze. Ehhez képest ráhúztam 3 órát. ÉN sem vagyok normális. Anyuék is megmondták. Kezdem belátni, hogy teljesen igazuk van. De egyszerűen genetikailag nem úgy vagyok kódolva, hogy ha valami munka van, azt csak úgy ott tudjam hagyni. Borzasztó egy tulajdonság, ugye? :)
Remélem azért holnap visszaáll a viszonylagos nyugalom (na persze, nálunk a viszonylagos nyugalom is felér a bolondokházával).
A legszörnyűbb az a dologban, hogy a zsörtölődés, meg szentségelés ellenére mégis nagyon szeretem a munkámat az idő nagy részében. A maradék kis részről meg most inkább ne essék szó :).

Elcseszett szilveszter

Úgy látszik nálam már hagyomány, hogy 31-ére lebetegszem. Idén Tavaly Most lett volna egy jó buliajánlat, de lázasan nem igazán indultam neki.. :( Remélem jövőre nem leszek ilyen szerencsétlen.
Ami viszont még így is felháborított, az a petárdázás. Még jó hogy tilos. Mondjuk petárdát nem is nagyon lehetett hallani. De tűzijátékot, meg "ágyúlövéseket" annál inkább. A szomszédságban, meg a környéken (2-3-4 háznyira) komplett aug 20-i tűzijátékot lőttek fel. Még engem is nagyon zavart, nem csoda, hogy szegény kutyám még 2 xanaxszal sem bírta. Félre ne értsétek nem azzal van a bajom, hogy csinálják, mert éjfélkor simán elmegy. De nem este 6-tól hajnali 2-ig.
Arról nem is beszélve, hogy az agyatlan banda itt nálunk az utcába, arra nem gondolt, hogy a kert ahová landoltak ezek az égő izék, tele van fenyővel. Szerintetek hány perc kellet volna neki, hogy az egész környék , a mi házunkat is beleértve teljesen kiégjen? És ha az ember rájuk szól, hogy ugyan már valamerre más felé irányítsák azokat a sz*rokat, infantilis hülyék módjára röhögnek.
Jó, most lehet mondani, hogy milyen egy merev tyúk vagyok de akkor is. Feltallták már a kultúrált szórakozást is.
Azt hiszem nem igazán tudom a kedvenc napjaim közé sorolni a szilvesztert...Ha lehetne, átugranám, és rögtön január 1-je lenne. És az már az új év.
Na és akkor új év. Új év - új lehetőségek tömkelege. A horoszkópom is azt írta, hogy tele lesz lehetőségekkel ez az év, csak jól kell ezeket kihasználnom.
Egyébként  nagyon jók a megérzéseim az idei  évvel kapcsolatosan. Jó érzéssel gondolok a jövőre és ez nagyon jó jel. Nálam ez 99%-ban bejön. Mármint a megérzések. Szóval 2010 egy nagyon jó év lesz. :)
Remélem mindenkinek csak jó dolgokat hoz!!!

Ez a mai igazán nem az én napom

Tényleg nem az én napom. Egyébként sem kimondottan tolerálom, ha valaki nekiugrik a bokámnak főleg, ha az illető egy kutya. Kiszálltam a kocsiból a postára menet, mentem a hátsó ajtóhoz, hogy kivegyem a táskámat a hátsó ülésről, amikor is ez az igencsak agresszív dög kiugrott a kocsi mögül és elkezdett rám vicsorogni meg morogni. Hát anyádra morogj. Hirtelen nem tudtam mit csinálni. Még az volt a szerencsém, hogy kicsi volt, tehát, ha tényleg nekem ugrott volna egy jól irányzott rúgással, arrébb tudtam volna rakni. Aztán valahonnan a szemközti házból előkerült a gazdája, de a nő hiába sipákolt neki (mert az tényleg csak sipákolás volt) a kutya nem hallgatott rá. De a nő oda nem jött volna csak sipákolt neki tovább. Észlény. Mindegy. Végül hátat fordítottam a kutyának és ott hagytam, bár azért igencsak nézelődtem a hátam mögé, nehogy mégis csak nekem ugorjon. Nem hiába mondják, hogy a legkisebb kutyák a legveszélyesebbek. Egyébként lehet, hogy ebből nem tűnik ki, de én nagyon is kutyabarát vagyok. De azt nem szeretem, ha ok nélkül rátámadnak az emberre. Olyankor bármi áron megvédem magam.
Ha ez még nem lett volna elég egy napra, majdnem elcsapott egy autó is. Szó szerint 2 cm-en múlt, hogy nem tolatott rám. Nem tudom hová tette a szemét a sofőr, de ha rajtam esetleg át is ment volna, akkor a busz állította volna meg, tehát messzire semmiképp nem ért volna el. Más kérdés, hogy ez rajtam mennyire segített volna, azután, hogy átgázolt rajtam.
Aztán meg egy fekete macska követett egészen hazáig. Bár ez legyen a legnagyobb problémám.
Azt viszont kijelenthetem, hogy bizonyára szerencsés csillagzat alatt születtem, ha túléltem ezt a mai napot.

MI van a levegőben?

Mint már kérdeztem a címben is, szerintetek mi van a levegőben? Egész héten olyan vagyok, mint, akinek csak egy szikra hiányzik ahhoz, hogy felrobbanjon. Feszült vagyok, nyűgös és morcos. Pedig nagyon ritkán szoktam ilyen lenni, és akkor is csak nagyon rövid ideig, 1-1 napig. Most meg már ez a 4. nap. Ennyire évvége lenne már?
Vagy csak ez a szokatlanul meleg decemberi időjárás teszi? (Bár pont ma van az első olyan nap, hogy egy kicsit hidegebb van...)
Arról már nem is beszélve, hogy egyre inkább kitörőben van rajtam a munkaundoritisz... De most komolyan. Úgy érzem , hogy képtelen vagyok megfelelő mennyiségű energiát magamra szedni.
Az viszont picit megnyugtat, hogy nem csak én érzem így magam. Jó, ez most hülyén hangzott, de akkor is. Olyan szempontból megnyugtat, hogy nem egyéni probléma okozza, hanem valami olyan, ami  sok más embert is "megtalál"...
Most már csak azt kellene megtalálni, hogy mi az, hogy tudjak tenni ellene, mert én sem szeretek ilyen lenni.
 Más téma. Tegnap bent a munkahelyen végre kiderült, hogy kinek veszek ajándékot karácsonyra. Azt kell mondjam , hogy szerencsés vagyok, mert amint megláttam , már tudtam, hogy mit fogok neki venni. Ettől függetlenül még mindig egyáltalán nincs karácsonyi hangulatom. Egy fikarcnyit sem. Pedig úgy szeretem azt az érzést. De, ha akarom hogy jöjjön, akkor tutira nem jön.

Advent 1. vasárnapja.

Remélem mindenkinek kellemesen telik / telt Advent 1. vasárnapja, meg az egész hétvége. Nekem mondhatni egészen jól telt (ha nincs szó munkáról, akkor már csak jó lehet).

Szombaton korán reggel anyuék elmentek megejteni a karácsony előtti nagy bevásárlást. Amíg ők vásárolgattak, én megfőztem az ebédet (milánói makaróni).Mire hazaértek már útra kész voltam, ugyanis mentünk rokonlátogatóba.

Az úton sok volt a körforgalom (biztosan átmentünk vagy 10-en csak odafelé) és érdekes módon az autósok valahogy nem igazán szeretik használni körforgalomban az indexet. Pedig most néztem utána az interneten, hogy kellene. Mit kellene, kötelező. Ez még nem lenne olyan felháborító ( bár egyébként az), mert nem egyszer látni piroson átcsúszó, záróvonalat figyelmen kívül hagyó autósokat is,. De kérdem én, mint olyan személy, aki majd egyszer szeretne jogsit szerezni, nem az a KRESZ lényege, hogy számíthatok arra, hogy minden közlekedő betartja a szabályokat? Így hogy bízzon az ember a többiekben, ha már önmagában nem bízik annyira? Vagy ez megint nagyon naiv kérdés? És egyszerűen csak a "gyengébb kiesik" elve működik?

Egy a lényeg: mindezek ellenére zuhogó esőben, de egyben hazaértünk.

Másnap azaz ma meg sokáig aludtam (szombattal ellentétben). Délután meg nekiestem kidekorálni a lakást.

Szép lett meg minden, de csalódottan vettem tudomásul, hogy ettől baromira nem lett ünnepi hangulatom, sőt, még az a kicsi is elszállt, ami eddig volt. Vajon ez miért van? Lehet, hogy még nagyon korán van, az ünnepi előkészületekhez? Meg gondolom ez a 14 fokos meleg meg a ragyogó nap sem segíti a ráhangolódást. Remélem azért karácsonyig megjön a hangulat ami átjárja az ünnepeket. Ez lenne a lényeg. Nem?

Munkaalkalmasság

Elég vicces egy dolog. Még jó, hogy egy évben csak egyszer kell végigcsinálni. Ma lementem a foglalkozáseü-re az SZTK-ba. 1 ember volt előttem (illetve kettő, de együtt mentek be). Aztán még jöttek hárman, és mindenki előttem ment be. Ott ültem másfél órán keresztül. Mindenkinek fontosabb volt az ügye. Kérdem én miért? Milyen alapon fontosabb egy villanyszerelőnek a munkaalkalmasságija, mint az enyém?

Ezen jól felszívtam magam és lassan kezdtem barátkozni a váróteremben az esernyőm hegyével(jó hegyes), mert már úgy voltam, hogyha még valaki bemegy előttem az isten bizony megbököm vele. De erre nem került sor, bár necces volt. Jött egy nő oltásra, de közöltem vele, hogy ne haragudjon, de nincs az az isten, hogy én őt előreengedem, miután már másfél órája ültem ott. Ő öt perce. Még ötöt kibírt.

Aztán bent jött a vicc. A doki kitalálta, hogy az oltásos hölgyet mégis előbbre KELL venni, mert aki oltásra vár, az elsőbbséget élvez. Aztán az asszisztens megmentette a helyzetet( valószínűleg látta az arckifejezésemen, hogy nem vagyok kimondottan mosolygós hangulatban), mondta, hogy már régóta várok, úgyhogy hadd következzek én. Meg különben is hétfőn nem kell előre venni az oltásosokat. Eszem megáll.

Ezután megmérte a vérnyomásomat. Képzelhetitek. 140/100. Azt mondja nekem, hogy ez egy kicsit magas. Kezdtem érzeni, hogy valami sűrű köd elborítja az agyamat. Gondoltam magamban, ha el merészel küldeni még valahová vizsgálatra valami nagyon csúnyát teszek. Belenézett a kis kartonomba, majd nyugtázta, hogy máskor is hasonló értékeket mért és még mindig itt vagyok. Közöltem vele, hogy sajnos ez a reakcióm az orvosokra. (egyébként tényleg, már általánosban is megmondta az orvos). Aztán megnyugtatásul közölte vicceskedve, hogy ettől még alkalmas vagyok, ne aggódjak. Köszi. Hát nem cukorfalat?

Meghagyta, hogy méregessem itthon is. Hazaértem és kíváncsiságból megmértem. Teljesen normális volt, meg sem közelítette azt  az értéket, amit ő mért.Ennyit a munkaalkalmasságról. Még jó , hogy legközelebb csak jövőre látom....

Munkaalkalmasság és egyebek

Olyan nagyon hamar elszaladt ez a hét, hogy azt el sem hiszem. És mégis annyi minden történt. Ez a keddi osztálytalálkozó teljesen felforgatta az életemet, de mindenképpen jó értelemben. És ez még csak a kezdet. Legalábbis úgy érzem. Egyébként rájöttem miért nem tudtam aznap este aludni. Hát mert megittam 2 capuccinot a vendéglőben, ahol voltunk. Jó, persze, biztosan az élmények is dolgoztak bennem, de a 2 capuccino is segített az átmeneti álmatlanságom előidézésében, mert ez nem olyan kis gyenge litty-lötty volt...:)  És meglepő, de 3,5 óra alvás után másnap óracsörgés előtt, frissen , fitten ugrottam ki az ágyból, és egész nap éberebb voltam, mint 8-9 óra alvás után. Ha ilyen jó hatással vannak rám az ilyen hétköznapi összeröffenések, akkor minden héten akarok egyet- kettőt :))). Bár lehet, hogy egy idő után igencsak visszaütne a dorbézolás.:)

Aztán csütörtökön elmentem tüdőszűrőre, mert kell az éves munkaalkalmassági vizsgálathoz. Legomboltak rólam 2000 forintot a vizsgálatért. Felháborítónak tartom. Fizetem a TB-t meg minden és akkor még fizessek is több ezer forintot egy olyan vizsgálatért, ami kötelező, mert enélkül nem dolgozhatok. Ez milyen már? Jó, hogy a munkahely számla ellenében megtéríti nekem ezt az összeget, de hát akkor is... És az a legundorítóbb a dologban, hogy akkor is fizetnem kellene, ha lenne hozzá beutalóm, mert még nem múltam el 30 éves. A új szlogenjük lehetne a tüdőgondozóban hogy: "Vesszen a fiatalság". 30 év alattiaknak nem támogatja az állam a vizsgálatot, ezért ha kötelező, ha nem, ha beutalóval megy valaki oda, ha anélkül, mindenképpen fizetnie kell. Na jó, nem hergelem magam ilyen apróságok miatt, mert ez volt az egyetlen "fekete foltja" a hétnek.

Ha a reményeim szerint alakulnak a dolgok és márpedig úgy fognak alakulni, akkor a következő hetem is ilyen jó hangulatban fog eltelni. :)

Zajlik az élet

Hát igen. Baromi mozgalmas volt ez a hétvége. Részben köszönhető annak, hogy szombaton is dolgoztam, mint a legtöbb ember. Éppen ezért olyan volt ez a mai nap, mintha nem is lett volna.

Márpedig tudom magamról, hogy ha a hétvégéken nem tudom kipihenni magam, egész héten főleg a hét második felében olyan vagyok, mint a pokróc, durva vagyok és morgok folyamatosan. Ennek tekintetében gyönyörű hétnek nézünk elébe. Jaj annak, aki elém kerül :) Na jó, azért ennyire nem szokott rossz lenni a helyzet, de jónak sem mondanám.

Ezt megalapozta a mai nap. Ma leengedtük a medencét, mert nem igazán lesz már annyira jó idő, hogy fürödni lehessen. Ha meleg lesz is, a víz rohadt hideg... Abba meg nem szívesen teszem bele még a kisujjamat sem. Szóval leengedtük vizet belőle és kiterítettük száradni a napra. Megnéztük a forma 1-et (Raikkönen nyert, hurrá :) ). Mire vége lett a versenynek és lementünk, hogy összecsomagoljuk a medencét, elég érdekes látvány fogadott. Az én "drága kicsi szívem, piciny kutyuskám" rajta feküdt, és kb. 30 cm átmérőjű lyukat rágott az aljába... Nem írnám le, hogy miket mondott neki az egész család. Arról nem is beszélve, hogy az összes műanyag kivezetőnyílást( amivel rácsatlakoztatjuk a vízforgatóra) szintúgy lerágta.

Kíváncsi lettem volna milyen indíttatásból tette mindezt? Bosszút állt, mert tv-t néztünk és nem vele játszottunk? Vagy csak szimplán engem akart megszívatni, mert alapból ez a hobbija (hogy engem szívat és rettentően élvezi és szabályosan röhög rajtam)? Vagy csak úgy gondolta, hogy rágjuk szét, mert ez jó poén? Hát nem az. Nem jó poén. Nagyon nem. Egyhamar nem felejti el, amit kapott. Imádom, ő a család mindene, de meg tudtam volna fojtani. Különböző képek villantak át az agyamon, hogy hogyan fogom ezt a tettét megtorolni, de a megvalósításig nem jutottam el. Érezte ő, hogy jobb, ha mindenkit elkerül a nap hátralevő részében. Főleg anyut. Ő volt aki eljutott a tettlegességig és kiosztott neki egy - két pofont. (Olyan anyai pofonokat, de a kutya érzékelte ebből is a helyzet komolyságát, mert nem nagyon szoktuk megverni, sőt. Csak én szoktam néha odasózni neki, de azt általában poénra veszi és játékból visszatámad. Ilyen szeretetteljes a mi kis kapcsolatunk ezzel az állattal.)

" A medencegyilkos" :)

Úgyhogy a medence (élt: 2 hónapot) röpült a kukába. Gyönyörű. Így telt a mi kis "csendes és felettébb NYUGODT és eseményektől mentes" vasárnapunk. Remélem azért a jövő hét sokkal, de sokkal jobban telik majd.

A "kedves" Autópálya Kezelő Zrt. és egyebek

Előre is elnézést az elkövetkezendőekben esetlegesen felmerülő káromkodásnak tekinthető szavakért, de a téma megkívánja.
Mi ihlette a címet? Ki lehet találni. Az idézőjel sokat elárul. Aug.8-án elindult a család a rokonokhoz autóval Zsámbék nevű településre. A 70-es autóútról Diósdnál ráhajtottunk az M O-ásra. Tiszta sor. Autókáztunk ezen az úton egészen a Biatorbágyi leágazásig, ahol is le kellett volna hajtanunk róla. Ekkor jött a váratlan fordulat. A lehajtó le van zárva. Na, vicces, mit is csináljunk? Más választás nem lévén tovább hajtottunk, így rá találtunk menni a nagybetűs Sztrádára. Onnan az első letérő Zsámbék volt, tehát ott le is hajtottunk. Igen ám, de addig két "fényképezőgép" alatt is elmentünk.
Még poénkodtunk is a kocsiban, hogy majd jön a fénykép. Gondoltuk, biztos jóindulatúak, és nem veszik figyelembe ezen a szakaszon a lezárás miatt.
Hát mi poénra vettük ezt a fénykép dolgot, de ők nem. Tegnap megérkezett a büntetésről szóló levél és csekk (felháborító, hogy ez a sutyerák, sóher banda még fényképet sem küldött). 15300 Ft, mert fizetés nélkül használtuk a sztrádát. Anyátokat. Hova mentünk volna? Keresztül a szalagkorláton meg a kordonon, amivel le volt zárva a lejáró, minden figyelmeztetés nélkül? Esküszöm nem normálisak. Apu is kellően felszívta magát és nálam jóval durvább szavakat használva megbeszélte a hölggyel, aki az információs telefont kezelte, hogy menjenek a büdös francba. Mire a hölgy közölte, hogy ez egy rögzített hívás. Erre apu közölte vele, hogy nem baj, legalább megtudják mi a véleménye róluk. :) Szegény csajt sem irigylem. Gondolom nem mi voltunk az egyetlenek.
Ja egyébként meg az volt a válasza, hogy már előtte jóval ki volt rakva a tábla, hogy ott nem lehet lehajtani. Igen, 10 méterrel előtte. Négyen ültünk az autóba és senki nem látott semmi erre utaló jelet Diósd és a biatorbágyi lehajtó között. Meg közölte a nőszemély, hogy vissza kellett volna fordulni Budapest felé. Hol? Az sztráda közepén? Vicces egy nőci. Tuti, hogy még nem járt arra... De ebben az a legnagyobb kib*szás, hogy nem tudod bebizonyítani, hogy neked van igazad. Akkor is az van, amit ők mondanak, és te vagy a vak, hogy nem láttad. Undorító, mocsokság. Ebből a pénzből kapják ők a prémiumot, meg a keresetkiegésztést. Hát ott rohadjanak meg. Bocsi. Picit felhergeltem magam. Megértettem volna a büntetést, ha lett volna valamiféle menekülő útvonal. De semmi. Semerre nem tudtunk menni csak a sztrádán. Bár lehet, hogy mellette levő kukoricamezőkön keresztül jobban jártunk volna.
Nekik ez határozottan jó pénzszerzési taktika, mert ha le van zárva a lejáró, a sok ember nem tudja merre menjen, így sokat lehet büntetni. A védtelen sofőrök meg perkálnak. Hihetetlen, hogy ilyet egy cég megengedhet magának. Tudnék még "szépeket" mondani rájuk, de nem akarom cifrázni.
Szép kis sztori, ugye?

Kicsit evezzünk akkor nyugisabb témára, a címben szereplő egyebek kategóriára. Ha már a múltkoriban így megosztottam veletek ezt az álom dolgot, akkor leírom a fejleményeket. Tegnap éjjel megint azzal a bizonyos személlyel álmodtam. :) Most főszereplő volt. Nagyon is. Éjt nappallá téve az ő luxusvillájában buliztunk miután hazajöttünk a nyaralásból. :) Jó lenne már tudni mi okozza ezeket az álmokat. Kimondottan érdekelne.
Azt mondanom sem kell, hogy vigyorral a fejemen ébredtem. Érdekes, hogy egy kellemes álom mennyire meghatározza az ember napi hangulatát. Jó így kelni. Bár ez sajnos a rémálmokkal is így van. Azok is rányomják a bélyeget az ember napjára.

Ez most hosszúra sikeredett, úgyhogy be is fejezem.