hétfő, október 18, 2010

Egészségügy, avagy az egészség ügy?

Eredetileg nem akartam írni erről a témáról, de aztán egyre rosszabb lett a helyzet, elegem lett, és úgy határoztam mégiscsak kiadom magamból azt, ami a lelkemet nyomja.
Mivel gyermekek közelében / között dolgozom, minden évben meg kell csináltatnom az egészségügyi alkalmassági vizsgálatot, amely egy tüdőszűrésből meg egy vérnyomásmérésből áll.
Mikor anno bevezették a vizitdíjat ,a tüdőszűrésért is  fizetni kellett. Ami meglepőbb, hogy nekem utána is fizetni kellett érte. Gyanútlanul mentem a vizsgálatra, és közölték velem, hogy ez bizony 2000 forintba fog nekem kerülni, akkor is, ha az egészségügyi könyvhöz kell. Kifizettem nagy morgások közepette, de számla ellenében a munkáltató visszatérítette. Ez megismétlődött még 2x. Aztán elérkeztünk az idei évhez.
Felkészítettem magamat és a pénztárcámat a következő vizsgálatra. Elindultam kedden, de félúton vissza is fordultam, mert elfelejtettem TAJ - kártyát vinni magammal. Márpedig anélkül nem csinálnak velem semmit, hiába vagyok benne az adatbázisban. Másnap ismét felkerekedtem, immár a taj- kártyám társaságában, melyre ránézett az asszisztens és csak annyit kérdezett, hogy beutaló? Hát persze, hogy nem volt nálam beutaló. Honnan is lett volna? Azt mondta a foglalkozás eü-s orvos ad, menjek át az SZTK-ba és kérjek. Ezen felül kedvesen hozzátette, hogy jó híre is van, mégpedig az, hogy nem kell 2000 forintot fizetnem, hanem csak 850-et. Hát nem csodálatos? Azt sem tudtam hová rohanjak örömömben...
Persze a doktornő következő nap csak  délelőtt rendelt, mikor én dolgoztam. Anya másnap pont arra járt és beugrott nekem beutalóért, amire azt a választ kapta, hogy a ők bizony nem adhatnak. Azt már meg sem merem kérdezni, hogy miért nem, mikor neki kell a lelet ahhoz, hogy ki tudja adni az alkalmasságimat... Ezzel egy nap megint eltelt és nem jutottam egyről a kettőre.  Következő nap programja az volt, hogy meglátogattam a háziorvosomat, hogy ugyan már legyen szíves adni nekem egy beutalót, amivel meg tudom csináltatni a tüdőszűrőmet.  Természetesen kaptam, de kb 45 percet vártam egy papírfecnire.
Holnap megyek és megpróbálkozom ismét a lehetetlennel.  Mert ez már tényleg olyan, mint egy lehetetlen küldetés.
Ami igazán kiborít az egészben, az az, hogy mindezt a tortúrát azért kell végigcsinálnom, mert nem vagyok még 30 éves.  Kérdem én naívan, tehetek én erről? Miért kell engem kínozni, annak okán, hogy túl fiatal vagyok? Vagy akkor miért kell minden évben megcsináltatni a vizsgálatot, ha nem vagyok a veszélyeztetett korcsoportban?  Meg ennek egy kicsit az az üzenete a számomra, hogy vesszen a fiatalság. Ha meg akarja magát vizsgáltatni, fizessen. De az egészségügynek nem ez lenne a lényege. Nem hiszen, hogy az emberek azért járnak tüdőszűrésre, mert nincs jobb dolguk. Abban egyet értek azokkal, akik kitalálták a rendszert, hogy ok nélkül ne menjenek az emberek. De akinek oka van rá, mert az orvosa elrendeli, vagy , mert eü könyvhöz kell, azt ne hátráltassuk már könyörgöm.
Tudom, hogy ezzel, hogy mindezt elregéltem, nem sokat fog változni a helyzet, de azért jó volt kiírni magamból.

Nincsenek megjegyzések: