Munkaalkalmasság és egyebek

Olyan nagyon hamar elszaladt ez a hét, hogy azt el sem hiszem. És mégis annyi minden történt. Ez a keddi osztálytalálkozó teljesen felforgatta az életemet, de mindenképpen jó értelemben. És ez még csak a kezdet. Legalábbis úgy érzem. Egyébként rájöttem miért nem tudtam aznap este aludni. Hát mert megittam 2 capuccinot a vendéglőben, ahol voltunk. Jó, persze, biztosan az élmények is dolgoztak bennem, de a 2 capuccino is segített az átmeneti álmatlanságom előidézésében, mert ez nem olyan kis gyenge litty-lötty volt...:)  És meglepő, de 3,5 óra alvás után másnap óracsörgés előtt, frissen , fitten ugrottam ki az ágyból, és egész nap éberebb voltam, mint 8-9 óra alvás után. Ha ilyen jó hatással vannak rám az ilyen hétköznapi összeröffenések, akkor minden héten akarok egyet- kettőt :))). Bár lehet, hogy egy idő után igencsak visszaütne a dorbézolás.:)

Aztán csütörtökön elmentem tüdőszűrőre, mert kell az éves munkaalkalmassági vizsgálathoz. Legomboltak rólam 2000 forintot a vizsgálatért. Felháborítónak tartom. Fizetem a TB-t meg minden és akkor még fizessek is több ezer forintot egy olyan vizsgálatért, ami kötelező, mert enélkül nem dolgozhatok. Ez milyen már? Jó, hogy a munkahely számla ellenében megtéríti nekem ezt az összeget, de hát akkor is... És az a legundorítóbb a dologban, hogy akkor is fizetnem kellene, ha lenne hozzá beutalóm, mert még nem múltam el 30 éves. A új szlogenjük lehetne a tüdőgondozóban hogy: "Vesszen a fiatalság". 30 év alattiaknak nem támogatja az állam a vizsgálatot, ezért ha kötelező, ha nem, ha beutalóval megy valaki oda, ha anélkül, mindenképpen fizetnie kell. Na jó, nem hergelem magam ilyen apróságok miatt, mert ez volt az egyetlen "fekete foltja" a hétnek.

Ha a reményeim szerint alakulnak a dolgok és márpedig úgy fognak alakulni, akkor a következő hetem is ilyen jó hangulatban fog eltelni. :)

Folytatás

Bár megígértem, hogy folytatom a beszámolót az osztálytalálkozóról, de meg kell szegnem az ígéretemet. Úgy érzem szócséplés lenne még többet írni. Hitelesen úgysem fogom tudni leírni azt, ami ott volt, és azt az érzést, ami követte. Szóval ennyire futotta beszámoló gyanánt. Ha valaki netán ég a vágytól, hogy belemenjek a részletekbe, szóljon, nagyon szíves megosztom vele privátban. :) Most csak ennyit akartam.

Másnap (éjjel vagy reggel)

Másnap van olyan szempontból, hogy hajnali fél egy az idő , amikor írok. És kb. fél óra múlt el az előző jelentkezésem óta. Azóta eltettem magam már egyszer holnapra (azaz mára, bár tegnap még holnapra volt). De egyszerűen nem bírok aludni. Fel vagyok húzva, mint egy duracell nyúl, akit nem lehet lelőni. :) Folyamatosan jár az agyam, pörgetem a képeket az lelki szemeim előtt. Ha már megunom, és aludnék, a képek akkor is pörögnek, úgyhogy felkeltem, mert feküdni sem tudok nyugodtan. Dobálom magam az ágyba  össze-vissza. Mondjuk ez a holnapi reggel szempontjából nem biztos, hogy annyira jó ötlet. Mármint az, hogy hajnali fél egykor még itt tivornyázok a szobámban. Viszont értelmes dologba (lásd olvasás) sincs kedvem belekezdeni, de gyanítom nem is lennék képes rá..... Folyton azon venném észre magam , hogy már tizedszerre olvasom el ugyanazt a mondatot.

De őszintén bevallom, nem izgat a holnap. Most most van. Illetve a ma délelőtt (reggel) miatt meg majd stresszelek akkor. Fáradt vagyok, de aludni nem tudok. Utoljára akkor voltam ilyen, amikor a szakdogámat írtam, meg az államvizsgámra készültem. Annyi különbséggel, hogy akkor másnap reggel nem mentem dolgozni.

Viszont ha már itt vagyok, akkor mesélek egy kicsit bővebben az osztálytalálkozóról.

Jó volt látni, hogy mindenki elfelejtette azokat az ellenségeskedéseket, amik 10 évvel ezelőtt voltak. De mégis olyan volt, mintha 10 évet visszamentem volna az időben, csak a viták hajtépések, veszekedések maradtak ki. :) Mindenki tényleg őszinte kíváncsisággal fordult a másik felé. Folyt.köv.

Osztálytalálkozó - Vol.4

Lehet, hogy ma nem nagyon fogok írni róla, mert nagyon nagyon friss az élmény. Ahhoz képest , hogy mennyire féltem tőle, meg ideges voltam előtte... El sem tudom  mondani mennyire jó volt. Hosszú idő után valahogy úgy érzem, hogy újra önmagam voltam egy este erejéig. Lehet, hogy ez a régi önmagam és nem a mostani, de akkor is megfizethetetlen este volt. És ezt innen köszönöm mindenkinek, aki ott volt. És pontosan azok az emberek voltak ott, akikre szükség volt a hangulathoz. És azokban csalódtam a legnagyobbat (természetesen kellemesen), akikre nem igazán számítottam. Akikről azt gondoltam, hogy az sem fog feltűnni nekik, hogy ott vagyok.

Annyi mindent tudnék még írni, de most egyszerűen nem tudom megfogalmazni a gondolataimat. És egyébként az álombéli visszatérő emberkémmel is találkoztam. A karmikus kapcsolatunkra nem igazán derült fény, hacsak nem abban merült ki a dolog, hogy végig szívatott,(szívattuk egymást kölcsönösen) és azt akarta, hogy olyan dolgokat valljak be, amik határozottan nem történtek meg. :) (egyébként nem mondtam neki, hogy szoktam vele álmodni, mert a fejébe szállt volna, és akkor ott nekem végem is lett volna). Különben valószínűleg pont időben jöttem el, mert még 1-2 pohár gin tonik után lehet, hogy bevallottam volna neki olyanokat is, amik meg sem történtek. Van meggyőző ereje... :)))))))))

Az jutott most eszembe, hogy miért tűnt el belőlem ez az énem. Miért nem tudok minden nap ilyen lenni, mint ma este? A társaság teszi?  Vagy az alkohol? (Nem mintha a gin-tonik annyira ütne) Ha minden napom ilyen lenne... akkor valószínűleg nem az lennék , aki most vagyok.  Ez baromi magvas gondolat lett :)

De most komolyan. És tudjátok mi a leglelombozóbb a dologban? Hogy holnap újra fejest kell ugrani a hétköznapokba.. De most éljen a régi énem, és élvezem ezt az érzést. Nagyon - nagyon. :)))))))))))

Ja, és még valami. Tiszta szívből remélem, hogy tényleg fogunk még a közeljövőben ilyen összeruccanást szervezni, és nem csak beszéltünk róla.  Tök jóóóóóóóóóóóóó:)))))))))))))))))))))))))))))))))

Az ágyvásárlás rejtelmei

Főleg akkor nehéz ha az ember úgy indul neki, hogy nem is igazán tudja konkrétan milyet szeretne. Azt azonban kitaláltam a mai délelőttön, hogy olyan kanapét vagy sarokgarnitúrát szeretnék, ami ággyá alakítható, így spórolván némi helyet a szobámban.(arról már nem is beszélve, hogy sima ágyban csak franciaágy jöhetett volna szóba, azt meg nem tudtuk volna felhozni az emeletre).

2 nagy budaörsi lakberendezési áruházban voltam nézelődni, ebből az egyik nem éppen bizonyult árban megfelelőnek, a másikban viszont már találtam kedvemre valót. De "A" tökéletesre még nem találtam rá. Ami tetszett színben (lila) és stílusban(modern,fiatalos), az picinek bizonyult (legalábbis nekem, mert a mostani ágyhoz viszonyítottam, ugyanis annál kisebbet nem nagyon szeretnék).

Néztem egy nagyon csinos kis sarokgarnitúrát, méretben, stílusban megfelelt volna, de nem volt, csak élénk pirosban. Az meg eléggé kilógott volna a többi bútor közül. Azt nagyon sajnáltam otthagyni, de pirosban akkor sem fogom megvenni.Viszont a nagy keresgélés közepette találtam magamnak lila ágyneműt.:) Azt nem hagytam ott. Muszáj volt megvenni. Bár lassan úgy érzem lila mérgezést fogok kapni. Remélem a legközelebbi " beszerző körúton" már szerencsésebb leszek és megtalálom a megfelelő fekhelyet. :)

Osztálytalálkozó - Vol.3.

Közeleg az időpont. És még sehogy sem állunk. Még azt sem tudjuk, hányan leszünk... Elég izgi. Most próbálom összevakarni az érintetteket, mert addig amíg nincs létszám, nem tudunk helyet foglalni az étteremben. Meg az egyik lelkes résztvevő sütne nekünk tortát, de azt sem lehet, amíg nem tudjuk hány személyre. Nem is olyan egyszerű. És még a szervezésből sem tudtam kimaradni. :) De őszintén szólva azért élvezem. Folyamatosan jönnek vissza az általános iskolás élmények. Az is nagyon izgatja a fantáziámat, hogy ki mire vitte ez alatt az idő alatt. Ki mennyit változott? Elhagyták - e azokat a tulajdonságokat az egyes emberkék, amiért annyira haragban voltunk vagy pont azt, ami miatt barátokként koptattuk az iskolapadot 4, 6 vagy 8 éven át?

Meg vajon mivé lettek az első szerelmek? (Lehet, hogy jó páran odakapunk majd a fejünkhöz csendesen, hogy hogyan lehettünk szerelmesek ebbe- és ebbe az emberbe...) :) De pontosan ez lesz benne a jó.

Arról már nem is beszélve, hogy talán (legalábbis remélem) már elfelejtettük  minden sérelmünket, amiket akkoriban egymástól elszenvedtünk, és így teljesen nyugodtan, fesztelenül telik majd az este. Mert azért ez mégis más lesz, mint amikor valakivel összefut az ember, reggel a buszmegállóban és váltanak pár szót, vagy a másik odainteget neki az autóból, amíg a piros lámpánál várakozik...

Uuuuuuutálom a hétfőt

Ilyen szempontból nagyon hasonlítok a drága jó Garfieldra. Ő is annyira gyűlöli a hétfőt, mint én.

Ha lehetne, szívesen eltörölném, mint napot. Bár akkor lehet, hogy a keddet utálnám, mert az lenne a hét első napja. De mivel a hétfőt nem lehet eltörölni, így ő kapja a sok utálatot. :)

Nem elég, hogy a hétfőre virradó éjszaka nem sikerült magamat kialudni, mert a kutyának hajnali 2 és 3 óra között találkája volt a kertben egy sündisznóval, mi meg tartottuk nekik a gyertyát(elemlámpát)..., de a nappal sem úgy alakult ahogy szerettem volna.

A délelőtt még hagyján, bár bent a munkahelyen is rohadt lassan telt az idő. Délután meg elmentem vásárolni, hogy valami jó is legyen a mai napban, és vettem magamnak egy csini kis cipőt ( mellesleg meg sokk-ként ért, hogy az egyik lábam egy egészen picivel nagyobb, mint a másik). Aztán hazafelé,a mikor leszálltam a buszról, olyan özönvíz (szó szerint) szerű esőt kaptam a nyakamba, hogy ha az olimpiai bajnok futók sebességével kapkodtam volna a lábam hazáig, akkor is bőrig áztam volna, holott csak 4 háznyira van a buszmegálló. De mivel nem vagyok sem olimpiai, se világbajnok futó, mire a kapuhoz értem úgy néztem ki, mint a vízbe fojtott macska. :)

Esernyő meg persze nem volt nálam, mert hét ágra sütött a nap, amikor elindultam itthonról.

Úgyhogy szó szerint bőrig áztam, minden ruhámból csavarni lehetett a vizet, a hajamról már nem is beszélve. Mint, aki ruhában fürdött:). Hát kell ennél több?

Azért a cipő némileg felderített. Meg az, hogy az egyik közösségi portálon (reklámozni nem akarom, de úgyis mindenki tudja melyikről beszélek) megtaláltam a volt angoltanáromat. És még emlékezett rám :) Remélem a holnapi napom jobban sikerül, kezdve egy kiadós alvással éjjel. :)

Osztálytalálkozó - Vol.2.

Hát egyre érdekesebben alakul ez az dolog. A létszám az induláshoz képest már gyakorlatilag a duplájára nőtt. Legalábbis elméletben. Azért csak elméletben, mert akiknek eredetileg szerveződött volna az egész, azok közül csak kis létszámban kaptunk visszajelzést. És persze pont azokról nem kapunk életjelet, akikre a leginkább kíváncsi lennék, és olyanok is előkerültek, akikkel nem biztos, hogy szeretnék találkozni. Illetve nem baj, ha ott vannak, csak ne szóljanak hozzám :) Na jó, nem akarok ennyire kényes lenni, mert nem is vagyok igazándiból ilyen (bár ki tudja, ezt csak egy külső szemlélő tudná megerősíteni vagy cáfolni), de nem lesz fesztelen egy találka az biztos. Legalábbis nekem nem.Sőt.

Na jó, befejezem, mert, ha sokáig stresszelem magam azon, hogy kik lesznek ott, tiszta ideggörcs leszek, mire odakerülök. Azt meg nem akarom. :)Miért ennyire bonyolult minden? Azért örülök, hogy nem én vállaltam fel a szervezést. Mostanra már megkattantam volna a sok ötlettől. :)

Szülinapi buli

Nem kell ám hatalmas bulira gondolni, csak olyan kis családira. De azért jól sikerült. Volt eszem-iszom, dínom - dánom, tortával meg mindennel. :) (lent látható).

Végre megkaptam az előzőekben elkobzott könyveimet is.:)
Meg kaptam virágot is (cserepeset, nem vágottat), amit fogalmam sincs, hogy hová fogok tenni, mert már nem sok hely van a szobámban. :) Valahová akkor is be kell passzíroznom. Az én virágom, nem adom senkinek. :)
Bent a munkahelyemen meg megkaptam, hogy de öreg vagyok. Úgy szeretem  a kollégáimat....:)
Szóval jól telt a hétvége azt leszámítva, hogy mára összeszedtem egy aprócska kis náthát. Hajrá influenzaszezon!!!! És ez még csak a kezdet. Mi lesz ha a gyerekek között elindul a tényleges influenza?
Na jó. Most megyek és fogyasztom tovább a könyveimet. :)

Végre péntek...

Senkinek nem kívánom az elmúlt hetemet. Gyilkos tempó volt, és ez csak fokozódik.
Egész héten, délután 3-4 -ig teljes fordulatszámon pörögtem, és menetrendszerűen fél 5 körül hirtelen olyan lettem, mint akinél levágták a biztosítékot. Legalább egy - másfél órát ültem és csak bámultam magam elé. Annyira le voltam nullázva, hogy bármilyen mozdulatra képtelen voltam. Aztán mire ágyba kerültem, addigra felébredtem.
Ma meg olyan volt, mintha egész délelőtt 1000 energiavámpír azzal szórakozott volna, hogy lecsapolja az összes tartalékomat. Fél 5 körül megint beütött a fejemben az "áramszünet", most kezdek magamhoz térni. Nincs valakinek valami tuti tippje arra, hogy ezt a hullámzást hogy lehet kikerülni? Bármilyen javaslatot szívesen fogadok.
Egy azonban biztos. Holnap 11 óra előtt nem mászom ki az ágyból. :)

Más téma. Szerveződik az osztálytalálkozó. Egyre többen jelentkeznek, hogy üdvözlik az ötletet. Bár még nagyon a kezdeti stádiumban van a dolog, mert még egyelőre csak időpontot próbálunk összehozni, meg egy körülbelüli létszámot. Ilyen szempontból több egyéb más mellett nagyon jó osztály voltunk. 10 év után sikerült 2 nap alatt 2 ember kivételével mindenkivel felvenni a kapcsolatot, még azokkal is, akik külföldön vannak.
Olyan fura újra együtt, aktívan látni az osztály nagyját. Nem is tudom milyen érzés pontosan. Talán olyan egy kicsit, mintha 10 évet visszarepültem volna az időbe. Egyre izgisebb a dolog, de mint mondani szokták: nyugtával dícsérd a napot. :)