hétfő, szeptember 14, 2009

Uuuuuuutálom a hétfőt

Ilyen szempontból nagyon hasonlítok a drága jó Garfieldra. Ő is annyira gyűlöli a hétfőt, mint én.
Ha lehetne, szívesen eltörölném, mint napot. Bár akkor lehet, hogy a keddet utálnám, mert az lenne a hét első napja. De mivel a hétfőt nem lehet eltörölni, így ő kapja a sok utálatot. :)
Nem elég, hogy a hétfőre virradó éjszaka nem sikerült magamat kialudni, mert a kutyának hajnali 2 és 3 óra között találkája volt a kertben egy sündisznóval, mi meg tartottuk nekik a gyertyát(elemlámpát)..., de a nappal sem úgy alakult ahogy szerettem volna.
A délelőtt még hagyján, bár bent a munkahelyen is rohadt lassan telt az idő. Délután meg elmentem vásárolni, hogy valami jó is legyen a mai napban, és vettem magamnak egy csini kis cipőt ( mellesleg meg sokk-ként ért, hogy az egyik lábam egy egészen picivel nagyobb, mint a másik). Aztán hazafelé,a mikor leszálltam a buszról, olyan özönvíz (szó szerint) szerű esőt kaptam a nyakamba, hogy ha az olimpiai bajnok futók sebességével kapkodtam volna a lábam hazáig, akkor is bőrig áztam volna, holott csak 4 háznyira van a buszmegálló. De mivel nem vagyok sem olimpiai, se világbajnok futó, mire a kapuhoz értem úgy néztem ki, mint a vízbe fojtott macska. :)
Esernyő meg persze nem volt nálam, mert hét ágra sütött a nap, amikor elindultam itthonról.
Úgyhogy szó szerint bőrig áztam, minden ruhámból csavarni lehetett a vizet, a hajamról már nem is beszélve. Mint, aki ruhában fürdött:). Hát kell ennél több?
Azért a cipő némileg felderített. Meg az, hogy az egyik közösségi portálon (reklámozni nem akarom, de úgyis mindenki tudja melyikről beszélek) megtaláltam a volt angoltanáromat. És még emlékezett rám :) Remélem a holnapi napom jobban sikerül, kezdve egy kiadós alvással éjjel. :)

Nincsenek megjegyzések: