Senkinek nem kívánom az elmúlt hetemet. Gyilkos tempó volt, és ez csak fokozódik.
Egész héten, délután 3-4 -ig teljes fordulatszámon pörögtem, és menetrendszerűen fél 5 körül hirtelen olyan lettem, mint akinél levágták a biztosítékot. Legalább egy - másfél órát ültem és csak bámultam magam elé. Annyira le voltam nullázva, hogy bármilyen mozdulatra képtelen voltam. Aztán mire ágyba kerültem, addigra felébredtem.
Ma meg olyan volt, mintha egész délelőtt 1000 energiavámpír azzal szórakozott volna, hogy lecsapolja az összes tartalékomat. Fél 5 körül megint beütött a fejemben az "áramszünet", most kezdek magamhoz térni. Nincs valakinek valami tuti tippje arra, hogy ezt a hullámzást hogy lehet kikerülni? Bármilyen javaslatot szívesen fogadok.
Egy azonban biztos. Holnap 11 óra előtt nem mászom ki az ágyból. :)
Más téma. Szerveződik az osztálytalálkozó. Egyre többen jelentkeznek, hogy üdvözlik az ötletet. Bár még nagyon a kezdeti stádiumban van a dolog, mert még egyelőre csak időpontot próbálunk összehozni, meg egy körülbelüli létszámot. Ilyen szempontból több egyéb más mellett nagyon jó osztály voltunk. 10 év után sikerült 2 nap alatt 2 ember kivételével mindenkivel felvenni a kapcsolatot, még azokkal is, akik külföldön vannak.
Olyan fura újra együtt, aktívan látni az osztály nagyját. Nem is tudom milyen érzés pontosan. Talán olyan egy kicsit, mintha 10 évet visszarepültem volna az időbe. Egyre izgisebb a dolog, de mint mondani szokták: nyugtával dícsérd a napot. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése