Nézegettem az imént a közösségi média különböző oldalait, és meglepődve, de örömmel tapasztaltam, hogy csak úgy özönlenek az állapotjelentések - akár szövegesen, akár képi formában - a családi játékokról.
Előkerültek a társasjátékok, a kártyapaklik és komoly csaták folynak. Egyrészről jó, mert nagyon össze tudja hozni a családot, baráti társaságokat, másrészt meg jó hangulatot teremt. Legalábbis ott, ahol nem veszik véresen komolyan az egészet.
Az elmúlt két napban nálunk is kártyabarlanggá alakult a lakás és vérre menő partikat játszottunk. Tegnap 8-ból kettőt nyertem, ma 6-ból egyet, ebből is látszik, hogy nem igazán kedvezett nekem a szerencse. De nem is ez volt a lényeg, hanem az, hogy mindenki felszabadult volt, röhögtünk egymás szerencsétlenségén ( a szerencséjén már nem annyira, mert, mint tudjuk a legszebb öröm a káröröm). Ilyenkor az jut eszembe, hogy miért csak a nagyobb ünnepekkor vesszük elő ezeket?
Persze, tudom, időhiány. Én is tudnék erről a dologról mesélni, de rájövök, hogy pont a leghajtósabb, legstresszesebb időszakokban kéne az asztalra csapni, mindent félresöpörni és játszani. Egyrészt mert oldja a feszültséget másrészt kikapcsol. És őszintén! Hány perc egy kör römi? Talán 10. És mennyivel leszünk oldottabbak utána? Hát nem éri meg?
Jó, nem azt mondom, hogy hétköznap szedjük elő a 3000 darabos, legnehezebb puzzle-t és kezdjük el kirakni, mert akkor a nappaliban a asztal 2-3 hétig tuti le lesz foglalva (bár egyébként akarás kérdése, mert éppenséggel meg lehetne oldani.), de ne is korlátozzuk ezeket húsvétra meg karácsonyra.
Máskor is szükség van arra, hogy az élet és a magunk bolondosabb, játékos oldalát helyezzük előtérbe.
Én szerencsésebb helyzetben vagyok, mert néha a munkahelyemen is tudok játszani a gyerekekkel, de sokszor az is elég, ha csak nézem őket, majdnem minden esetben az is megmosolyogtat.
De rájöttem, hogy törekednem kéne arra, hogy itthon is becsempésszünk néha egy - egy órácskát, legyen szó akármilyen játékról. Rendszeresen szoktunk Betűtornyozni, ami gyakorlatilag ugyanaz, mint a Scrabble, csak térben, felfelé is lehet építkezni. Na, akkor szokott csak igazán vidám lenni a hangulat, amikor elkezdünk új szavakat alkotni magunktól, "Bármit a győzelemért" felkiáltással. Szerintem még egyszer sem tudtunk úgy végigjátszani egy kört, hogy valamelyikünk ne kezdett volna sírni a nevetéstől, és ez annyira jó érzés!
Szóval ne fásuljunk bele a mindennapokba, hanem próbáljunk belevinni egy kis játékot, mókát, hogy könnyebb legyen! És ezzel én most el is vonulok a nappaliba, hogy megpróbáljam egy - két darabját a helyére illeszteni a legújabb, 1500 darabos kirakómnak.
Ital: boros kóla
Hangulat: derűs, ünnepi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése