Mint szürke szamár a ködben

Gondoltam lefirkantok (illetve bepötyögök) még egy pár sort, mielőtt eltűnök az elkövetkezendő 1 - 1,5 hétre. Ne aggódjatok, minden oké, csak ki vagyok költöztetve a szobából, mert vasárnap tapétázunk, hétfőn festünk, kedden aljzatkiegyenlítési munkálatokat végzünk :), amely a szerdai nap folyamán is szárad majd. Az azt következő 2 napban (értsd: csütörtök és péntek) pedig a parkettalerakás kap helyet, majd hétvégén bekerülnek- reményeim szerint- a bútorok, és elkezdődhet egy nagyon lassú (hangsúlyozom: NAGYON LASSÚ) visszapakolási folyamat. :)

De már nagyon várom. Most kicsit olyan érzésem van ebben az üres szobában, hogy egy szakasz ér véget az életemben ezzel az átalakítással. És az "új" szobával elkezdődik egy új, egy jobb korszak. Nagyon hülyén hangzik, mi? De valahogy mégis ezt érzem. Így is elég sok minden változott az életemben, ha nem is nagyon nagy és látványos dolgok(sőt lehet, hogy nem is a környezetem változott, hanem én). Ez a szobaátalakítás valahogy ennek a megkoronázása, de az is lehet, hogy csak egy újabb állomása.

Az viszont érdekes, hogy én csillagjegyemnél és ezáltal személyiségemnél fogva elég nehezen viselem a változásokat, de az utóbbi időben történteket szinte észrevétlenül "vészeltem" át. Talán pont azért, mert én is változtam.

Na ennek a bejegyzésnek sem lett túl sok mondanivalója, de néha ilyen is kell :)

Szóval most lépek, kb. másfél hét múlva jövök. De ha nem bírom ki nélkületek, akkor lehet, hogy majd titokban írok a melóból :)

Addig is várom az építő kritikát és az esetleges mondanivalókat, mert a kommentjeiteket mindenképpen elolvasom majd minden nap. :)

Egy kis segítség...

Egy kis segítségre lenne szükségem. A változatosság kedvéért film témakörben. Ha valaki látta a Szemvillanás alatt c. filmet(The life before her eyes, 2007) Uma Thurman főszereplésével, legyen oly drága és egy pár mondatban vázolja már fel nekem a lényegét (főleg a végét), ugyanis egy büdös kukkot sem értettem belőle. Illetve ez így nem teljesen igaz. Az utolsó 5 percig azt hittem, hogy értem, aztán vége lett, lement az utolsó 5 perc is, én meg csak ültem és bámultam az üres képernyőt, mint a prosti az üdülési csekket.... Utánaolvastam egy kicsit, de sehol nem találtam érdemleges magyarázatot. Lehet, hogy csak én voltam selejtes és elszalasztottam a lényeget. Szóval megköszönném , ha valaki felvilágosítana ezzel a remekművel kapcsolatban.

Megrázó élmények

Elkezdődött egy újabb hét, ez önmagában véve is elég megrázó élmény, hát még az, hogy az első munkanapon sikerült felnyársalnom a jobb tenyeremet egy gombostűre. Elég kellemes volt. Itt látszik milyen veszélyeket rejt magában egy iroda a látszat ellenére. :)

Ha már megrázó élményekről van szó, tegnap megint összeakadtam egy ütős kis filmmel.

Azt nem merem mondani, hogy jó, mert azt egy ilyen filmre nem mondjuk. Megrázó, sokkoló és még fokozhatnám, főleg, hogyha belegondolunk, hogy valós eseményeken alapszik.

A film címe April showers és nem összetévesztendő a hansonló címmel rendekező April's shower c. vígjátékkal, mert ez egy nagyon kemény dráma.

Az 1999. április 20-án a Coloroadoi Columbine gimnáziumban történt lövöldözést dolgozza fel, melyben 2 diák 12 társának és 1 tanárnak az életét vette el majd utána magukkal is végeztek.

Ha jól olvastam, a rendező és egyben a történet írója is részese volt az eseményeknek ugyanis ő akkor volt végzős abban az iskolában.

Elég sokkoló film, mint már az előbb is említettem. A film első részében magát a lövöldözést elevenítik fel, a második felében pedig a túlélők reakcióját, érzelmeit mutatják be, hogyan boldogulnak az emlékekkel, a sebekkel, melyeket az a nap okozott.

Azért örülök, hogy kicsiny hazánkban nincs ilyen nagyon történelme az iskolai lövöldözéseknek. Nem is tudom mi lenne a jobb, ha elrettentésképpen itthon is bemutatnák a filmet (amire elég kicsi az esély) vagy ha egyáltalán nem is tudnának róla a magyar diákok, nehogy rossz hatással legyen rájuk.

Mindenesetre megrendítő volt látni.

Rettentően jól van megrendezve, összevágva a film, a zene pedig rátesz egy lapáttal az összhatásra.

Aki szereti a valós alapokkal rendelkező drámákat, annak ajánlom.

Ösztönök

Nem tudom, ki mennyire hallgat az ösztöneire, vagy egyáltalán ki mennyire van azzal tisztában, hogy igenis élnek bennünk és jeleznek is. Csak annyi a probléma, hogy rohanó napjainkban valahogy ez az egyébként nagyon praktikus kis jelzőrendszerünk háttérbe szorult, és hajlamosak vagyunk semmibe venni. Én sem nagyon foglalkoztam vele eddig, azonban mióta elkezdtem jógázni, meg kicsit jobban elmélyültem az ezotériában valahogy észrevettem, hogy mégiscsak van és működik, hol kevésbé, hol erősebben. Majd a jógaszakértő megmondja, hogy mennyire van a két dolog összefüggésben, ugye? :)

Viccet félretéve, azért írtam most erről, mert a minap sikerült elég erőteljesen szirénázniuk az ösztöneimnek. Csörgött a telefonom és amint rápillantottam, hirtelen olyan nagyon - nagyon rossz érzés fogott el. Nem is tudom igazából leírni, hogy mit éreztem, de az biztos, hogy nem volt kellemes... Mi ez ha nem a "vészvillogó"? Nem is vettem fel a telefont.

Lehet, hogy hülyeségnek hangzik, és sokan nem értenek velem egyet, de én akkor is hiszem, hogy létezik ez a védelmi rendszer csak egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk. Pedig lehet, hogy egy csomó rossz dolgot elkerülhetnénk, ha odafigyelnénk.

Amit nem tudok hová tenni....

Ma reggel ez a vicces "kis" Sors (nagybetűs), az utamba sodort egy pasit, de lehet, hogy inkább engem sodort a srác útjába. Mindegy, nem is ez a lényeg. Alapból nem vagyok hozzászokva, hogy ennyire nyíltan kikezdenek velem, főleg nem egy ilyen pasi, aki mellett igazából csak egy cicababát tudnék elképzelni ( jó, tudom, előítélet). De nem is ez az, amit nem tudok hová tenni, hanem a stílusát.

Nem szoktam megadni idegeneknek a telefonszámomat, de most megtettem. Találkozni szeretne velem. Én nem mondtam nemet. Ezeket a reakciókat ő viszont szerintem egy kicsit túlértékelte.

Úgy bekezdett nálam a srác, hogy nem jutottam szóhoz. Mennyire normális az, hogy egy vadidegen 5 perc után már letámad? Komolyan. Ne értsetek félre, nem az a gond, hogy le akart smárolni (mert ez biztosan csak az lett volna), hanem az hogy 5 perc ismeretség után (tudom, mert rápillantottam az órámra). Utána meg már ott tartott, hogy mikor dönthet meg. ( Lehet, hogy a telefonszám cserét már előjátéknak vette.) Na jó nem ennyire konkrétan, de mikor leállítottam, hogy azért fogja vissza magát egy kicsit, mert nálam ezzel a tempóval nem sok mindent ér el, konkrétan megkérdezte mennyi esélye van, ha véletlenül megbotlik és rám hasal az első randin!?!? Igen, ezekkel a szavakkal. Utána meg már arról faggatott, hogy meddig kell várnia, mintha előre be akarná írnia naptárjába, hogy ekkor és ekkor megdönteni ezt és ezt... Én vagyok túlzottan konzervatív, maradi, és ráadásul kifogtam egy nagyon rossz példát vagy már egyáltalán nincsenek normális pasik a bolygón? Netán még rosszabb a helyzet és mára már ez a viselkedés vált normálissá? Tippek, jótanácsok??????????????????

Egyébként ha visszavenne a stílusából, tök jól el lehetne vele dumálni, mert közösek az érdeklődési köreink (már amennyire 15 perc alatt le lehet mérni), sőt még közös ismerőseink is vannak, mint utóbb kiderült. De ezzel a kezdéssel nálam nagy mínusszal indult. Különben meg jól néz ki, de beképzelt. Vagy csak nagyon határozott elképzelése van arról, hogy mit szeretne. Önbizalomnövelőnek jó lenne, de hosszútávon nem tudom magam elképzelni vele.

Azért egy találkát szerintem bevállalok, de szigorúan csak nyilvános helyen, nehogy ebből is rosszul következtessen.

Ja, most jut eszembe a másik, amivel kiakasztott. Mondta, hogy volt komoly kapcsolata, volt eljegyzés, de az esküvő előtt pár hónappal kidobta a csajt, mert megijedt. (ezekkel a szavakkal mondta - csak hogy hiteles legyen). Ezek után szerintetek mire számíthat az ember? Várom a véleményeteket. Nagyon.

Game over

Itt a vége a szabinak. Brühühühü ;( Elvseltem volna, ha még 2 hetet lebzselhetnék itthon. Egyik porcikám sem kívánja a munkába való visszaállást, de hát ez van. (Azért még a festés miatt jövök majd szabira, akkor ejtőzöm még egy kicsit ). Addig viszont vissza a néha nagyon rideg hétköznapokba... Akik most vannak szabin gondoljanak rám legyenek olyan Drágák. Ígérem meghálálom, ha nagy leszek :)
És persze jövő héten megint dög meleg lesz. Nem baj, ha hazajövök, nagyobb örömmel csobbanok bele a medencébe :) Áldom a pici eszét annak a jó embernek, aki kitalálta a medencéket. Nagy elme lehetett. (Utána kellene nézni, ki volt az.)
Azt hiszem ma ennyire voltam képes. Most megyek és kihasználom a szabadság utolsó édes pillanatait és belemerülök az olvasnivalók világába.

Sophie Kinsella: Shopaholic ties the knot

A boltkóros sorozat időrendben következő, 3. része, de szerintem önállóan is megállja a helyét. Az 2.részről ITT írtam.
Becky élete új szakaszhoz érkezett New Yorkban, párja Luke végre megkérte a kezét. Szülei Angliában, a szülői ház hátsó kertjében, az egész szomszédság segítségével azonnal nekilátnak az esküvő szervezésének, míg New Yorkban Luke anyja felbérli Amerika legnevesebb esküvőszervezőjét, hogy a Plaza Hotelben szervezze meg fiának az esküvőjét 400 fő részére... Az csupán csak hab a tortán , hogy a két esküvőt egy napra rakták. Vajon ebből hogyan mászik ki Becky? Melyik esküvőt szeretné jobban?
Hihetetlen a csaj karaktere. Remek példája annak, hogyan csináljunk nagy bajból (amit már alapból mi teremtettünk a hülyeségünkkel) még nagyobbat.
Rebecca minden esküvő lemondási kísérletével (persze mindig a másik esküvő felé hajlik a mérleg nyelve) csak nagyobb bonyodalmat okoz, mígnem már csak 3 hét van az esküvőig. Hogyan fog ebből kimászni? Megoldja.
Bár mikor olvastam, még fogalmam sem volt, milyen megoldást lehet találni ekkora kalamajkára,amit tényleg magának csinált. Nagyon jó a történet. Főleg, hogy a vásárlási mánia egy kicsit háttérbe szorult, és helyette új konfliktusok születtek.
A jól ismert szereplők többsége most is feltűnik, kiegészülve az újakkal. A kedvencem Danny, Becky szomszédja és legjobb barátja, a divattervező srác. Olyan jókat kuncogtam a kommentárjain, hogy az csak na.
Azt hiszem minden menyasszonynak odaadnám, hogy olvassa el mit nem szabad tenni.... :) Bár az is igaz, hogy valószínűleg nincs olyan csaj a Földön, mint Rebecca.

Kedvenc részem: ( saját fordításom, mert magyarul még nem jelent meg a könyv sajnos)
Becky elmélkedik: "A másik dolog, ami segít túlélni a dolgokat, az az a megfizethetetlen jótanács, amit jómagam is tanácsolnék minden leendő és jelenlegi menyasszonynak. Tulajdonképpen csodálkozom is, hogy nem említik minden menyasszonyoknak szóló magazinban. Szóval a tanács a következő: mindig egy kis üveg vodkát kell tartani a táskában és meghúzni azt titokban, akárhányszor valaki megemlíti az esküvőt."

Ilyen és hasonló, überelhetetlen gondolatokkal lehetünk gazdagabbak, ha elolvassuk a könyvet. Igazi kikapcsolódás.

És még egy pár mondat félig - meddig a könyvhöz kapcsolódóan.
Ezúton is szeretnék gratulálni a barátnőmnek az eljegyzéséhez, és a következőt üzenem Neki:
Ne izgulj, nem hagyom majd, hogy eljuss a vodkáig ( ha muszáj, inkább megiszom előled :-) ). Ha valami gond támad, ott leszek és segítek, ha kell. Sok puszi Nektek!!!! :-)

Csak úgy...

Csak úgy, írok, mert most 2 adag pakolászás között ráérek. Olyan furcsa , ahogyan ürül a szoba. Bár anyu unokatestvére leghamarabb is csak 2 hét múlva jön festeni, de én már gyakorlatilag majdnem mindent kirámoltam a szobából, úgyhogy 2 hétig a semmi közepén fogok ülni. Vicces.
De ha már itt vagyok, végre meg tudom mutatni milyen színű lesz a fal. Hát íme:
A színre kell koncentrálni, a szoba nem az én szobám. :) Már annyira festenék meg nyüzsögnék, szeretném, ha már készen lenne. Egyébként utánaolvastam egy kicsit a lila színnek, és úgy érzem egészen jól választottam. Nem csak azért, mert szeretem a lila színt, hanem mert élettanilag is pozitív hatása van.
A lila a királyság színe, az élet jele. Misztikus, spirituális, intuitív , szenzitív, kreatív, ezoterikus emberre utal. A serkentő, tüzes, melegséget adó vörös és a nyugtató, hűsítő kék keveréke. Árnyalattól függően nyugtat vagy éppen energetizál. Pozitív szín, gyakran alkalmazzák a gyógyításban is: gyulladáscsökkentő, lelkileg megnyugtató, memóriajavító, segít az álmatlanság elűzésében.
A koronacsakra színe, biztosítja megértést a tudatos és a tudattalan világ között. Egyensúlyt teremt, bölcsebbé tesz ( ami nem árt). A lila szín aktiválja az agy kreatív központját, serkenti a koncentrálóképességet.
Ezek után eszembe jutott az is, hogy több lila ruhadarabot kellene beszereznem, hamár ilyen jó hatással van a dolgokra.

Na jó,vissza a pakoláshoz...

Vegyeske

Sikerült végre beszélnem anyu unokatestvérével, aki majd a szobámat festi. Nagyjából behatároltuk az munkálatok idejét: július utolsó vagy augusztus első hete.
Azért ennek van előnye is,mégpedig az, hogy a 2 hét szünetem tényleg szünet, és tényleg tudok egy kicsit pihenni.
A szünetre és pihenésre tekintettel vettem is magamnak 3 könyvet, amik ma meg is érkezetek. Kerek 2 hónapja nem vettem. Muszáj volt egy picit visszafogni a dolgot, mert túl sok könyvet vásároltam innen- onnan januártól áprilisig. Minden hónapban 2-3 esetenként négyet. :) Nekem ez a gyűjtőszenvedélyem, legalábbis egyre inkább úgy néz ki. Hát istenem, ez van. Mindekinek van valami gyengéje.
És most 2 hónap szigorú megtartóztatás után engedtem a kísértésnek.... :) Na, nem mintha nem lenne még olvasatlan könyv a polcomon, de ha meglátom, azonnal akarom ... :)
Azt meg már meg sem említem, hogy milyen hosszú azoknak a könyveknek a listája amiket el szeretnék olvasni, és persze mindig jelennek meg újak, amik hozzáadódnak ehhez a listához. Ördögi kör. Hány könyvet kellene olvasnom ahhoz évente, hogy mindegyikre jusson idő, amit felírtam? Ilyenkor érzem azt, hogy jó lenne, ha én is valami fantasy szereplő lennék és örök élettel áldottak volna meg, bár ahogy magamat ismerem, akkor sem végeznék az összes könyvvel. Így azonban gyakorlatilag 80 - 85 évbe kell besűríteni egy csomó könyvet. És a lista csak folyamatosan nő...
Megyek is és megpróbálok egy kicsit lefaragni a hátrányomból. :)

Egy kis zene lazításhoz

Nem sok minden történt az utóbbi napokban, amiről írhatnék, de hogy mégse álljon "üresen" a blog, hoztam egy újabb zeneajánlót.
Semmi zúzós, semmi nyávogós, inkább olyan lötyögős. Na, ezt jól behatároltam. Ember legyen a talpán aki ebből kitalálja, milyen zenéről van szó. :) De mielőtt találgatásokba esnének a Drága olvasóim (az a pár ember, aki rendszeresen olvas :) ), inkább leleplezem, hogy kikre gondoltam. Ők a The Perishers, egy svéd indie rock banda.
Eddig tudomásom szerint 3 lemezük jelent meg. Tipikusan olyan zene, ami esténként szöszmötölés közben, vagy csak úgy pihenésképpen hallgatható. Ha pörögni akar valaki, nem ez a legalkalmasabb zeneválasztás, sem stílusát, sem tempóját tekintve. Kedvencem a Sway c. szám (a szám címére kattintva a youtube-os verzió megtekinthető). Egy amerikai sorozatban ismerkedtem meg velük (mint a legtöbb zenével, ami a szívem csücskévé vált, meg azzal is, ami nem lett az). Éppen egy kaliforniai kisváros szalagavatóján ment. Azért, ha visszagondolok a szalagavatómra meg egyáltalán az iskolai bulikra, valahogy nehezen tudom elképzelni, hogy ez ment volna. Bár ehhez hozzátartozik, hogy a gimis osztályomnak elég egyedi ízlése volt zenében. :) De ez egy egészen mást dolog...
Szóval visszatérve az eredeti témához, még én is csak most ismerkedem az egész lemezzel, de az első benyomás határozottan pozitív.
Ha tetszett a Sway, szerintem tetszeni fog a többi szám is, úgyhogy hallgassátok bátran pihenésképpen. Aztán majd kérem a véleményeket :)

Sorsszerű vs. Véletlen

Már régóta ki voltam éhezve egy jó kis filmre, ami elejétől a végéig leköt, de mostanában valahogy nem igazán találtam ilyet. Ma azonban összeakadtam eggyel. Volt szerencsém megnézni a Képlet című filmet. A fő téma a címben említett ellentétpár, azaz, hogy a dolgok véletlenül vagy okkal történnek. Ha a fő cselekményvonalat nem nézzük, valahogy a Jelek c. szintúgy remek kis alkotás jut eszembe. Egyébként abban is hasonlítanak, hogy mindkettőben vagy egy kis sci-fi, nem vagyunk egyedül az univerzumban vonulat. Akit érdekel a sorszerűség és véletlenek ellentéte, annak melegen ajánlom a filmet. A főszereplő különben Nicolas Cage, aki egyedül neveli kisfiát. Az ő kezébe kerül egy papírlap tele számjegyekkel, amelyet 50 évvel ezelőtt egy kislány írt. A számok katasztrófák pontos dátumát, az áldozatos pontos számát illetve a helyszín gps koordinátáit tartalmazza. Ám 3 dátum még hátra van. Vajon véletlen hogy hozzá került a papírlap vagy oka van? Talán hogy megakadályozza a közelgő világvégét?
Aki ismer az tudja rólam, hogy én a sorsszerűség mellett teszem le a voksomat. Minden valamiért történik, csak nem minden esetben tudjuk meg azonnal az okokat. De az is lehet, hogy soha nem derül ki. A film engem személy szerint megerősített abban amiben addig hittem. Minden okkal történik. Csak valahogy néha úgy érzem, hogy a negatív történéseknél ezt inkább vesszük észre. Ha valami jó történik az emberrel, valahogy nem jut eszébe az, hogy ez miért történt. A jót szerintem magától értetődőnek vesszük, a rosszat viszont nem.
Egy szó, mint száz, ha valaki látta a filmet szívesen várom a véleményét.
(Egyébként ahhoz képest, hogy tök fáradt vagyok ez tök eszmefuttatósra sikeredett. Nem egy monadológia, de azért nem rossz. Mi lenne, ha ki is lennék pihenve ? :) )

Szünet

Végre, végre , végre , végre. Számomra is kitört a maratoni (2 hét) hosszúságú nyári szünet. Holnaptól szabadságon vagyok 2 teljes hétig, és nem vagyok hajlandó semmiféle munkával kapcsolatos dologgal foglalkozni. Ilyenkor szeretném azt, ha két hétig nem létezne a földön semmiféle telefonkészülék. :) Milyen kis naiv gondolat, nem?
Aztán majd meglátjuk, hogy mivel töltöm majd ezt a 2 hosszú hetet. Lesz benne egy kis ez , egy kis az (ne tessék semmi rosszra gondolni). Csak "jókislányosan": olvasás, pihenés, szobafelújítás(bár ez látszólag ellentétes a pihenéssel, de akkor is), sorozatnézés meg , ami még hirtelen jön. Nyaralás sajnos idén nem nagyon jön szóba, sőt... De cserébe szép új szobám lesz. :)
Nyaralni meg megyek jövőre,többeknek már be is ígértem a közös nyaralást :)
Most viszont megyek és élvezem a semmittevés imádnivaló érzését. :)