Füstjelek

Ezúton jelezném füstjelekkel, hogy élek.  Megvagyok , csak egyszerűen nehezebb besűrítenem a programokat a nap 24 órájába, mint eddig. Ráadásul valami  nyavalyát is elkaphattam a gyerkőcöktől az oviban, mert 2 napja olyan csúnyán köhögök, hogy azt még hallgatni is rossz. Ezt leszámítva, azonban minden rendben. Ma egy picit hamarabb hazaértem, úgyhogy pihenésképpen gondoltam lepötyögök egy pár sort. Mielőtt azonban nekiálltam ezt begépelni, rátaláltam egy új sablonra és  gyorsan fel is raktam, Valahogy ebben a hűvös , szeles őszi időben nem éreztem helyén valónak a nyári sablont. Igaz, amíg süt a nap, addig nincs semmi gond. Azt az időt szeretem. Lassan azért lehet előszedem a sálakat, sapkákat. Évekkel ezelőtt erőszakkal sem lehetett volna sapkát rám adni. Tavaly azonban sikerül egy nagyon szép kis együttest (sál + sapka) találnom, sötét lila színben ( a lila szín a gyengém), strasszokkal díszítve.  Azt le sem lehetett szedni a fejemről és a nyakamból. Elhatároztam, hogy ha idén is találok valami csinosat, azt gondolkodás nélkül megveszem. Nálam pedig ez nagyon nagy szó. :)
De vissza a bloghoz. Annyiban változott még a kinézet, hogy az oldalsávon kiéltem a pillangó - mániámat, és berakosgattam olyan pillangós képeket, amibe első látásra beleszerettem. Szeretném majd az oldalon található zenéket is frissíteni, berakni az új kedvenceket, és leszedni a már kevésbé kedvelt számokat. Erre azonban csak hétvégén lesz alkalmam. Legalábbis megpróbálom besűríteni valahová. :)

Mikor úgy indul a nap, hogy legszívesebben visszafeküdnél aludni...

Hétfőn reggel készülődtem dolgozni menetrendszerűen. Már éppen indulni készültem, amikor felhívtak telefonon a munkahelyemről, hogy a másik telephelyen be kellene ugranom a kolléganőm helyett. Szegényt baleset érte, és  a többiek nem igazán tudtak mit kezdeni a munkájával. Természetesen igent mondtam. Hozzájuk jártam gyakorlatra, náluk kezdtem dolgozni, egyértelmű volt, hogy kisegítem őket és beugrom egy fél napra. Mire beértem, addigra már nem csak fél napról volt szó. Most ott tartunk hogy nov 30-ig elvállaltam a dupla munkavégzést. Tovább nem vagyok hajlandó. Ez a másfél hónap is bőven elég lesz. Addigra  a vezetőség meg keressen valaki mást arra a posztra. Amit szerény véleményem szerint már most is megtehettek volna. Szóval most 2 melóhelyen "bulizok" 2 és fél hónapig. De már 2 nap után érzem, hogy nem vagyok normális, amiért elvállaltam. Mondjuk az is igaz, hogy nem akarom őket cserbe hagyni, mert ők is mindig rendesek voltak velem.
Úgyhogy, ha az elkövetkezendő 2 és fél hónapban eltűnnék, valakinek nem válaszolnék valamilyen üzenetére (sms, email, postagalamb, telefon, bármi), vagy elfelejtenék valami, amit megígértem,  akkor előre is elnézést kérek. Mindenkit kárpótolok, amint felszabadulok. :)
Próbálok majd azért mindenki felé (már akit érdekel mi van velem), néha életjelet adni, de nem garantálok semmit. :)
Sajnos nagyon reális lett hirtelen a mondás, hogy a szükség törvényt bont.
De már számolom a napokat visszafelé. A blogon jobb oldalon a visszaszámlálás azt mutatja, hogy mennyit kell még duplán melóznom . :)

Borfesztivál, jubileum és szülinap - avagy hogyan vígad a família

Eseménydús egy hétvége volt az biztos. Először is, mert idén 50 éves a volt általános iskolám. Bár az ebből az alkalomból rendezett gálán nem voltam ott, kiderült, hogy benne vagyok a  jubileumi évkönyvben. Szereznem kell belőle egy példányt. :) Kíváncsi vagyok miért kerültem bele. Sőt állítólag még kép is van rólam, amiről azt sem tudtam, hogy elkészült. :)
Szombaton meg megtartottuk a szeptemberi szülinapokat meg névnapokat, amikor esedékesek :)

Az egyik torta az egyik szülinaposé volt, a másik a másiké :) A bal oldali Lúdláb, a jobb Eszterházy.
Meg kaptam ilyen szép rózsákat is:

Aztán voltunk borfesztiválozni is. Évek óta nem voltam. De most azért lenéztünk. A kirakodóvásáron egyszer végigmentünk, de csak nézelődtünk. Volt ahol kétszer olyan drágán árulták a dolgokat, mint egy normál napon. Azért volt egy - két érdekesség is. Volt nosztalgiavonat, zene zene hátán. De a leginkább az ökörsütés tetszett. Sokan brutálisnak tartják, de az illata isteni volt, annak ellenére, hogy nem eszem marhahúst.

A kép szerintem magáért beszél.
Hát így telt az eseménydús hétvégém. :)