szombat, január 28, 2012

Sztárgyár amerikai módra

Nem is tudom mióta meg akartam már ejteni ezt a posztot, talán már tavaly meg akartam írni, csak nem jött igazán az ihlet. Most sem mondom, hogy nagyon összeszedett lesz, mert picit fáradt vagyok, de legalább megszületett a koncepció.
Szóval évekkel ezelőtt itthon is elkezdődött a tehetségkutató láz: Megasztár, Csillag születik, X - faktor. Ez persze külföldön is így meg, Amerikában is, csak kicsit másképpen. A tehetségkutató műsorok őse, "A TEHETSÉGKUTATÓ", ahonnan minden indult, az American Idol. Sorra termelik ki a legjobb énekeseket, akik közül sok világhírű karriert fut be. Immár a 11. évad fut belőle jelenleg, és a hazai műsorokkal ellentétben évadról évadra egyre színvonalasabb és híresebb. Nálunk meg? Hát inkább hagyjuk. De vajon miért? Mi az amit ők tudnak, és mi meg nem?
Mivel a tavalyi évadot teljes egészében figyelemmel követtem, meg idén is az elejétől nézem, és még ráadásul visszanéztem a 8. évadot is az első résztől az utolsóig, nagyjából sejtem, hogy mik is azok amiben az itthoni meg a  kinti műsorok különböznek.
Az első és legnagyobb probléma nálunk szerintem maga a zsűri, meg az, hogy mit keresnek a versenyzőkben. Ha csak azt nézzük, hogy a Megasztár első néhány szériájában a zsűritagoknak köze nem volt az énekléshez, akkor érthető a probléma. Ha jól tudom a mostani szériában zsűri frissítés lesz, és olyanok kerültek be, akiknek van közük a zenéhez és nem csak majomkodnak ott. Az American Idolban végig, híres producerek  és/vagy énekesek voltak  a zsűritagok, akik a legnagyobb sztárokkal dolgoztak már együtt, így rendelkeztek némi használható tapasztalattal. A tavalyi évadban majdnem vadonat új zsűrivel indítottak, de határozottan jót tett a műsornak.Tényleg tehetséges embereket válogattak be és juttattak el a döntőig. Nem úgy, mint itthon, ahol az is bejuthatott, aki nem volt éppen tehetséges, de szép/okos/cuki volt és a technika segítségével összehozhatnak neki egy lemezt, hogy aztán eltűnjön az olcsó haknik sűrű erdejében. Mert nézzünk szembe a ténnyel, valahogy a magyar zenei palettán nem könnyű megragadni. De ha 16 éves vagy, énekhangod nulla , akkor nyert ügyed van. Kint viszont tényleg a tehetségre és a hangra mennek, és tökéletes hanggal is ejtettek ki embereket, mert éppen az nap nem tudott 100%-osan teljesíteni.Persze ezzel sem értek teljes mértékben egyet, de mégis sikerült kiszűrniük a gyengébbeket.
De mindegy. Tulajdonképpen nem is az hazai és külföldi viszonylatok összehasonlításáról akartam értekezni, csak hát akaratlanul is becsúszik
Innentől viszont inkább arról lesz szó, hogy miért imádom ezt a műsort, kiket imádok benne és mi az ami böki a csőrömet ezzel kapcsolatban.
Teljes egészében 3 évadot láttam, az elsőt, a nyolcadikat és a tizediket, emellett pedig folyamatban van a tizenegyedik. Még az ötödiket meg szeretném nézni, mert a jelenlegi kedvenc együttesen frontembere onnan indult el.
De kezdjük az elején. Az első évad még új volt nagyon,  a szereplőknek is, a zsűrinek is meg a nézőknek is egyaránt. De jött egy akkor 20 éves lány és megnyerte mindenki szívét a hangjával. Ő volt Kelly Clarkson, aki mára világhírű énekesnő. Kb. az első hivatalos kislemeze óta figyelem a tevékenységét, bár arra csak évekkel később jöttem rá, hogy Idol-os növendék, sőt  mi több, győztes.


A tizedik évad a kedvencem eddig. Az új zsűrit imádom, Jennifer Lopez és Steven Tyler,( az Aerosmith frontembere) az őshonos Randy Jacksonnal együtt fergeteges triót alkotnak mind emberileg, mind szakmailag. Nem véletlenül került ki a selejtezők alatt a tömegből minden eddiginél több tehetség. Volt akit már az elején kinéztem magamnak, hogy szurkoljak az illetőnek, 4 választásomból 3 be is jutott a legjobb 12 közé. A negyedik meg sajnos félúton kiesett, de ő az idei évadban újból nekifutott a versenynek, nagyon remélem, hogy most ő is tovább jut majd. A legnagyobb kedvencem ebből az évadból James Durbin, akinek nem csak a hangja és a stílusa különleges, hanem az élete is.
Az egyik általa előadott szám tőle: (Jobban tetszik, mint az eredeti nóta. A dal egyébként 00:47-nél indul)


Tourette szindrómás meg emellett még volt valami betegsége, de arra már nem emlékszem ( gyorsan utánanéztem, egyfajta autizmussal diagnosztizálták). Minden esetre teljes erőbedobással küzdött és a negyedik helyen esett ki, de van egy olyan érzésem, hogy többre fogja vinni a bemutatkozó albuma alapján, mint a szezon nyertese.Imádta a közönség és én is. Szerény véleményem szerint jobban megérdemelte volna, az első helyet, mint a ténylegse nyertes, de hát Amerikáról beszélünk, a country zene  hazájáról érthető, hogy az első két helyezett country énekes végzett és rajtuk kívül a műsor történetében több, ebben a műfajban mozgó énekes bukkant fel, bár nyerni csak kettő tudott. Az egyik Carrie Underwood ( 4. évad), a másik Scotty McCreery (10. évad).
Volt ám még egy ilyen egyén, mint James, a betegséget leszámítva. Ő is a 4. helyen esett ki a versenyből és világhírű lett.Vele is úgy jártam, mint Kelly Clarksonnal, hogy az első slágere óta rajongója vagyok, de csak jóval később jöttem rá, hogy ő is Idolos volt. Ő pedig Chris Daughtry. A kedvencem.


Hiába esett ki váratlanul, talpraállt, összehozott egy Daughtry nevű bandát és olyan hírnévre tett szert, mint kevesen az műsorból.
És szerintem James Durbin sorsa is így alakul majd. Túl tehetséges, hogy eltűnjön a süllyesztőben.
Ki is volt még, akit ki akartam emelni? Ja igen. Jennifer Hudson, neve is ismerősen cseng sokaknak, ő színésznőként is hallat magáról, továbbá Jordin Sparks is ismerős lehet, aki az 5. évadot nyerte meg. 
Aki nekem még igazán szimpatikus a kedvenceim mellett az David Cook, a 7. évad győztese, de az ő zenei palettájával csak most ismerkedem. :)
Aztán a végére hagytam a legkeményebb diót, Adam Lambertet. Igazándiból ő adta a végső ihletet a poszthoz. Őt honnan lehet ismerni? Mindenhonnan. :) A hazai rádiók is sokat játszották a dalait ( Whataya Want From Me, If I had you, For your entertainment), de ha valaki nem hallgat rádiót, akkor azt mondom, hogy ő énekli a 2012 című film zenéjét, tudjátok , amiben John Cusack is játszik. (mellékmegjegyzés magamnak: délután megnézem, már régen láttam)


Így már megvan ugye?
A napokban néztem meg azt az évadot elejétől a végig, a Nyolcadikat, amiben ő szerepelt, és kicsit felháborodott benne valami. Neki kellett volna nyernie. És nem, nem azért , mert annyira szurkoltam neki, szó sincs róla. Hanem szimplán tehetségesebb volt, mint Kris Allen, aki végül nyert.
Amikor a Mad Wolrd-öt énekelte a színpadon élőben, nem volt ember, akinek ne lett volna picit is könnyes a szeme
Tudom, hogy a közönség nem mindig a tehetség alapján szavaz, de itt azért szerintem a műsor készítői is nagyban manipulálták az eredményeket, mert nem akarták azt, hogy egy extrém kinézetű meleg srác nyerje a versenyt. Pedig ő a tehetségesebb és Amerika állítólag nyitott. Hát nem tudom. De mindegy. Azért nem duzzogok nagyon, mert itt is a sors, karma, nevezd akárminek cselekedett, és Adam Lambert tett szert világhírre, rajongók millióit nyerte meg magának, Kínától kezdve Európán át mindenhol. És én ennek nagyon örülök. Egyébként, egy csupaszív, nagyon szimpatikus gondolkodású srác. Remélem idén nem lesz ilyen "balhé" meg szőnyeg alá söprés.
Bár még csak a 4. selejtezőnél tartunk, vannak már ígéretes tehetségek, pl az a srác, akinek tavaly szurkoltam de félidőben kiesett:


A tavalyi válogatáson való szereplését ITT lehet megnézni.
Meg versenyben van Jim Carrey lánya is (tök durva!) :) Meg van egy nagyon szimpatikus lány is, akire ugyanúgy ráférne a továbbjutás, mint tavaly James Durbinre. Bipoláris zavara van, de iszonyatosan jó a hangja. Neki is nagyon szurkolok.
Egy biztos, unatkozni nem fogunk.
És most már befejezem, mert valószínűleg unjátok az áradozásomat, de muszáj volt már írnom róla, mert nem sokan nézik és nem tudom kivel megbeszélni :)

szerda, január 18, 2012

A citromos tea esete

Köztudott, hogy imádom a teát. Télen a forró, gőzölgő , nyáron pedig a jeges változatát fogyasztom előszeretettel.Idén sincs ez másképp. Főleg a gyümölcsteákat részesítem előnyben (minél különlegesebb, annál jobb), de a fekete teát, sőt a zöld teát is szeretem.Tavaly vettem egy hatalmas bögrét is a rituáléhoz( a változatosság kedvéért lilát). Ez  "A bögre", amit már évek óta vadásztam.. A tökéletes, az ideális társ a mindennapokban és a hétvégéken egyaránt.

Méreténél fogva köré tudom tapasztani a jéghideg mancsaimat és amíg a teát kortyolgatom, a kezeim is megmelegszenek. Ráadásul  nagy az űrtartalma is, több mint fél literes :) Ehhez kaptam  most az egyik ovisomtól búcsúzóul, egy nagyon helyes kis névre szóló kanalat is.

De nem is ez az amiről igazán írni szeretnék, hanem arról a vicces párbeszédről, ami megesett ma reggel, itthon a teával kapcsolatban. Nálunk a családban mindenki másképpen teázik. Én megcsinálok magamnak egy bögrével azt elnyalogatom, ha elfogy és megszomjazom, csinálok még egyet. Anya reggel megcsinál egy literrel a teafőzővel, telenyomja mézzel, azzal elvan egész nap (ezért csinálok én magamnak sajátot, mert nem szeretem a mézes teát), apu meg nem nagyon teázik, ő inkább reggelire kakaós, napközben ásványvizes típus.
Reggelente mindig egy bögre teával indítom a napot, akkor is ha dolgozni megyek, akkor is ha itthon vagyok. Olyan ez nekem, mint másnak a kávé (persze kávézni  is szoktam a tea után  a másik gyönyörűséges bögrémből, de az egy másik bejegyzés témája lesz majd), enélkül nem tudom elindítani a napot. Ha késésben is vagyok, inkább nem kávézom, de a tea az kell. Azonban a filteres tea mire rendesen kiázik, meg felforralom hozzá vizet meg kihűl annyira, hogy épp iható legyen, nem kevés időt vesz igénybe. Ám mikor télen hajnali 5 -kor kelllene kelnem és egy "picit" még visszaalszom... vagy ha épp később kelek napközben és simán csak eltötyörgöm az időt indulás előtt, nincs idő filteres teára. Ilyen helyzetekre való a vésztartalék, az azonnal kész, ám nem annyira finom instant teapor. Alapból nincs vele gondom, de némelyiken nagyon érzeni, hogy a teához nem sok köze van. Akkor inkább már Ice Tea-t iszom. Na szóval ma reggel is elszaladt az idő, mert miért ne és már nem volt idő a szokott kis teámra, de anélkül én el nem indulok dolgozni, az teljesen biztos. 
Gyorsan engedtem egy kis, viszonylag meleg vizet a csapból, bele néhány kanál ilyen instant csodát, 2-3 kavarás és kész is. Teljesen új csomag volt citromos ízesítéssel. A citromos az általában finom szokott lenni,. Ahogy gyanútlanul emelem a számhoz a kis bögrécskémet, valami iszonytató szag csap meg, és nem máshonnan jött, mint a teámból. De, nem ám ilyen picit szokatlan illatocska, hanem kőkeményen gyomorforgató szag, amitől kedve lenne az embernek azonnal kiönteni a bögre tartalmát. Ám az idő szorítása miatt erről szó sem lehetett, hiszen, már indulnom kellett volna, újat készíteni végképp nem tudtam, és én tea nélkül nem indulok el. Így hát nem volt más választásom, szaglásztam tovább veszettül, hátha kitalálom időben a forrást. Ismét beleszagoltam, de változatlanul büdös volt. Ha szagoltál már rovarriasztó spray-t akkor tudod miről beszélek. Na, ezt képzeld el és spékeld meg valami citromra csak nagyon gyengén hasonlító aromával.... Azt hiszem, ezt nem is kell tovább magyaráznom. De, azért bevontam a családot is a szaglászásba, bár lehet jobban jártam volna , ha nem teszem.Ez a párbeszéd zajlott le:

Én: - Ez a tea büdös!
Anya: - Ne beszélj hülyeségeket, hogy lenne büdös?
Én: - Rovarriasztó szaga van.
Anya: - Áh, valami mást érzel!
Én:  -Apu, szagold meg! Ugye, hogy büdös?
Apu: -  Igen, tényleg az.
Apu: - De még mennyire! Olyan Domestos szaga van.
Én:  - Na, kösz. Azért ennyire nem gondoltam volna durvának. De hogy került bele Domestos?
Apu:-  Nem azzal mostad ki a bögrét?
Én:-  Nem. De ez nem Domestos, ez rovarriasztó. Határozottan.
Anya: -  Lököttek vagytok. Na, mutasd!
Anya: -  Ez citromfű illat.
Én: -  Jé, tényleg, de a normál citromfű nem szokott ilyen büdös lenni.

Végül megittam a teát, nem lett tőle semmi bajom és tényleg csak az volt a gond, hogy extra erős citromfű aromát árasztott, majdnemhogy erősebbet , mint a friss citromfű. De anya a végén már nevetett rajtunk, hogy milyen lököttek vagyunk. Hát igen, így zajlik nálunk egy reggeli teázás, egy teljesen átlagos hétköznapon. :)

Hangulat: Derűs
Ital: Fekete tea ( és nem instant citromos:D)
Zene: The Downeaster Alexa - Billy Joel ( A Másnaposok 2 című film egyik betétdala, amibe első hallásra beleszerettem)