Köztudott, hogy imádom a teát. Télen a forró, gőzölgő , nyáron pedig a jeges változatát fogyasztom előszeretettel.Idén sincs ez másképp. Főleg a gyümölcsteákat részesítem előnyben (minél különlegesebb, annál jobb), de a fekete teát, sőt a zöld teát is szeretem.Tavaly vettem egy hatalmas bögrét is a rituáléhoz( a változatosság kedvéért lilát). Ez "A bögre", amit már évek óta vadásztam.. A tökéletes, az ideális társ a mindennapokban és a hétvégéken egyaránt.
Méreténél fogva köré tudom tapasztani a jéghideg mancsaimat és amíg a teát kortyolgatom, a kezeim is megmelegszenek. Ráadásul nagy az űrtartalma is, több mint fél literes :) Ehhez kaptam most az egyik ovisomtól búcsúzóul, egy nagyon helyes kis névre szóló kanalat is.
De nem is ez az amiről igazán írni szeretnék, hanem arról a vicces párbeszédről, ami megesett ma reggel, itthon a teával kapcsolatban. Nálunk a családban mindenki másképpen teázik. Én megcsinálok magamnak egy bögrével azt elnyalogatom, ha elfogy és megszomjazom, csinálok még egyet. Anya reggel megcsinál egy literrel a teafőzővel, telenyomja mézzel, azzal elvan egész nap (ezért csinálok én magamnak sajátot, mert nem szeretem a mézes teát), apu meg nem nagyon teázik, ő inkább reggelire kakaós, napközben ásványvizes típus.
Reggelente mindig egy bögre teával indítom a napot, akkor is ha dolgozni megyek, akkor is ha itthon vagyok. Olyan ez nekem, mint másnak a kávé (persze kávézni is szoktam a tea után a másik gyönyörűséges bögrémből, de az egy másik bejegyzés témája lesz majd), enélkül nem tudom elindítani a napot. Ha késésben is vagyok, inkább nem kávézom, de a tea az kell. Azonban a filteres tea mire rendesen kiázik, meg felforralom hozzá vizet meg kihűl annyira, hogy épp iható legyen, nem kevés időt vesz igénybe. Ám mikor télen hajnali 5 -kor kelllene kelnem és egy "picit" még visszaalszom... vagy ha épp később kelek napközben és simán csak eltötyörgöm az időt indulás előtt, nincs idő filteres teára. Ilyen helyzetekre való a vésztartalék, az azonnal kész, ám nem annyira finom instant teapor. Alapból nincs vele gondom, de némelyiken nagyon érzeni, hogy a teához nem sok köze van. Akkor inkább már Ice Tea-t iszom. Na szóval ma reggel is elszaladt az idő, mert miért ne és már nem volt idő a szokott kis teámra, de anélkül én el nem indulok dolgozni, az teljesen biztos.
Gyorsan engedtem egy kis, viszonylag meleg vizet a csapból, bele néhány kanál ilyen instant csodát, 2-3 kavarás és kész is. Teljesen új csomag volt citromos ízesítéssel. A citromos az általában finom szokott lenni,. Ahogy gyanútlanul emelem a számhoz a kis bögrécskémet, valami iszonytató szag csap meg, és nem máshonnan jött, mint a teámból. De, nem ám ilyen picit szokatlan illatocska, hanem kőkeményen gyomorforgató szag, amitől kedve lenne az embernek azonnal kiönteni a bögre tartalmát. Ám az idő szorítása miatt erről szó sem lehetett, hiszen, már indulnom kellett volna, újat készíteni végképp nem tudtam, és én tea nélkül nem indulok el. Így hát nem volt más választásom, szaglásztam tovább veszettül, hátha kitalálom időben a forrást. Ismét beleszagoltam, de változatlanul büdös volt. Ha szagoltál már rovarriasztó spray-t akkor tudod miről beszélek. Na, ezt képzeld el és spékeld meg valami citromra csak nagyon gyengén hasonlító aromával.... Azt hiszem, ezt nem is kell tovább magyaráznom. De, azért bevontam a családot is a szaglászásba, bár lehet jobban jártam volna , ha nem teszem.Ez a párbeszéd zajlott le:
Én: - Ez a tea büdös!
Anya: - Ne beszélj hülyeségeket, hogy lenne büdös?
Én: - Rovarriasztó szaga van.
Anya: - Áh, valami mást érzel!
Én: -Apu, szagold meg! Ugye, hogy büdös?
Apu: - Igen, tényleg az.
Apu: - De még mennyire! Olyan Domestos szaga van.
Én: - Na, kösz. Azért ennyire nem gondoltam volna durvának. De hogy került bele Domestos?
Apu:- Nem azzal mostad ki a bögrét?
Én:- Nem. De ez nem Domestos, ez rovarriasztó. Határozottan.
Anya: - Lököttek vagytok. Na, mutasd!
Anya: - Ez citromfű illat.
Én: - Jé, tényleg, de a normál citromfű nem szokott ilyen büdös lenni.
Végül megittam a teát, nem lett tőle semmi bajom és tényleg csak az volt a gond, hogy extra erős citromfű aromát árasztott, majdnemhogy erősebbet , mint a friss citromfű. De anya a végén már nevetett rajtunk, hogy milyen lököttek vagyunk. Hát igen, így zajlik nálunk egy reggeli teázás, egy teljesen átlagos hétköznapon. :)
Hangulat: Derűs
Ital: Fekete tea ( és nem instant citromos:D)
Zene: The Downeaster Alexa - Billy Joel ( A Másnaposok 2 című film egyik betétdala, amibe első hallásra beleszerettem)
2 megjegyzés:
...ha instant teáról van szó, én semmin sem lepődök meg!:-) Izgalmas volt a történet, drukkoltam, hogy jó vége legyen! :-) Az lett!!!! :-)))
(amúgy szánom-bánom, hogy még nem írtam, de szülöm már a levelet! :-)))
Most már én sem lepődök meg, ha arról van szó. Ezek után mindenre fel vagyok készülve. :))
(semmi gond, csak írd nyugodtan jóóóó hosszúúúúúra ;-) )
Megjegyzés küldése