Az ember, aki farkast kiáltott

Lassan kezdem megutálni az álmaimat. Ma is olyat álmodtam, ami akár valós is lehetett volna, és nagyon jó volt, jó érzéssel töltött el az egész. Az alvás és ébrenlét határán egyensúlyozva próbáltam meggyőzni az agyam álmokért felelős szegletét, hogy még egy picit hagyja élvezni ezt az általa kreált kellemes szituációt, de mindhiába. Lassan egyre több zavaró tényező jött be a képbe, és nem maradt más hátra, mint teljesen kilépni ebből a helyzetből. Utáltam felkelni. 

Olyan jó érzések keringtek bennem és a nagyja elszállt az ébredéssel, pedig ez a kis jó érzés annyira jól esik ezekben a túlhajszolt napokban, időszakokban, hogy arra nincsenek szavak.

Meggyőződésem, hogy a sors is kicsit büntet ezekkel az álmokkal, meg az ezekből való felébredéssel. Azért büntet, mert nem vagyok jó hallgatóság (barát?)

Van egy ismerősöm, akit most már jó pár éve ismerek és szinte napi kapcsolatban vagyunk. 

Mindkettőnknek megvannak a maga elfoglaltságai, nekem munka, neki meg nem tudom....

Ő az az ember, akinek mindig (értsd, az év mind a 365 napján) van valami gondja, problémája és ezt hosszasan képes ecsetelni, egy a lényeg: meghallgassák. Az, hogy a mondandójának mennyi a valóságtartalma, az megint más kérdés. Valamennyi van, ezzel tisztába vagyok, de van egy olyan képessége, amit az évek alatt kifejlesztett, hogy kicsit, illetve nem is kicsit, hanem igencsak kiszínezi a történeteit. Az egészen pontos miértekre még nem sikerült rájönnöm, de rajta vagyok az ügyön. Lehet, hogy azért csinálja, hogy ezzel tűnjön ki, hogy jobban figyeljenek rá vagy sajnálják és elhalmozzák segítséggel, amit elmondása szerint nem szeret.

Tényleg nem értem miért csinálja. Az évek alatt megtanultam ezt kezelni, tudom, hogy mennyit kell levagdosni a sztorijaiból, hogy megkapjam a valós helyzetet.

Pár hónapja egy alapesetben tényleg komolynak számító sztorival állt elő, egy olyan dologgal, ami az egyik barátnőmmel már megtörtént és akkor teljesen földhöz vágott. Nála azonban nem éreztem semmit, és ez volt az a pont, amikor elkezdtem gondolkodni, hogy milyen barát, milyen hallgatóság vagyok is én?

Alapból úgy álltam hozzá a dologhoz, hogy levettem belőle valamennyit, mert több helyen sántított a sztorija, és a végén be is igazolódott, amit gondoltam, de persze ennek a miértjére is kész története volt.

Eddig lelkiismeret-furdalásom volt, (meg talán egy pici még van is), hogy nem veszem őt komolyan, de egyrészt a tények engem igazolnak,m másrészt meg aki többször csalódik, az egy idő után már megtanulja mit higgyen el és mit ne.

De ezt tényleg tipikusan a "farkast kiált" esete. Addig csinálja, amíg tényleg baj lesz, és a kutya nem fog neki hinni, még a barátai sem. Volt már arra példa, hogy ezt egyesek megmondták neki, viszont vérig volt sértve és nem értette, miként feltételezhetnek róla ilyet a barátai, amikor ő nem is ilyen.

Az is megfordult már a fejemben, hogy ez valami mentális probléma lehet nála, persze ettől csak még rosszabbul éreztem magam.

Szinte nem kapok semmit ebből a dologból, (természetesen nem anyagi javakra gondolok), de lelki szintem sem kapok semmit, ez egy erőteljesen egy oldalú dolog, tehát nem is tudom miért küszködöm vele. Illetve tudom, mert áldott jó szívem van és hajlamos vagyok arra, hogy azon is segíteni akarjak, akin egyszerűen már nem lehet. Ráaádásul érzi, hogy mikor kezdek besokallni, mert akkor visszavesz és akkor én vagyok a minden, legalábbis addig, amíg elmúlik a veszély szerinte.

De sokszor úgy érzem, hogy felrobbanok, ha még egy történetét végig kell hallgatnom, és legszívesebben megráznám, hogy hagyja már abba, és térjen észhez.

Persze, tudom, nekem is megvannak a rossz tulajdonságaim, ami másokat az őrületbe kerget, de ha ilyen szintet értem el, kérlek benneteket , szóljatok.

Megoldást nem találta, de jól esett írni róla. Tudtam volna másról is, de azt tartalékolom legközelebbre.

Egyébként remélem, hogy mindenkink úgy kezdődött 2015. ahogy szerette volna, és remélem, hogy úgy is folytatódik majd!

Hangulat: olyan nem is tudom, milyen
Ital: forró kakaó
Zene: Ellie Goulding: Love Me Like You Do (nem, a filmet nem fogom megnézni)