 |
| Forrás: pinterest.com |
De kezdjük az elejéről.
Szóval az egyik kolléganőm közvetlen hozzátartozói közül valaki beteg lett. Olyasvalaki, akivel egy háztartásban él, tehát szoros kontaktok. A tünetek alapján még laikusok számára is egyértelműen megállapíthatóan koronás volt, de a teszt egy kicsi csúszott. Ahelyett, hogy a kolléganőm otthon maradt volna, legalább addig, amíg az illetőnek megvan a teszteredménye, simán bejött még 3-4 napot dolgozni, és persze a szájmaszkot nem hordta. Többen mondtuk neki, hogy menjen haza, mi mindent megoldunk. Nem, dehogy...
Két nap múlva elment tesztre, és persze ő is pozitív lett, így zártuk a melóhelyet, és karanténba vonultunk. Ezen a ponton írtam az előző posztomat, ekkor még minden rendben volt, a kezdődő klausztrofóbiát leszámítva.
Három nap múlva elkezdett rázni a hideg, de lázam nem volt, csak a közérzetem volt nagyon ramaty, de azt meg betudtam a bezártságnak. Az éppen eléggé rányomta a bélyegét a hangulatomra, így gondoltam, hogy a kettő összefügg. Hát nem.
Utána következő napon, a karantén 4. napján belázasodtam, és ott már biztos voltam benne, hogy korona. Anyukám cuki volt, ő még nyugtatgatott, hogy ez bármi lehet, de vannak azok a helyzetek, mikor van egy megérzésed. Na, ez a megérzés megvolt, és elég egyértelműen jelezte, hogy ez bizony covid.
De mivel hétvége volt, így nem sokat tudtam tenni. Hétfőn próbáltam hívni az orvost a rendelési időben végig, de sikertelenül. Tudom, hogy már oltották akkor a delikvenseket (hozzáteszem, nekem is 3 nap múlva lett volna időpontom oltásra, mi ez, ha nem szívás?), ami sok idejüket leköti, tisztában vagyok azzal is, hogy nem könnyű nekik ez a helyzet, és az utolsó energiájukkal is igyekeznek fenntartani az egészségügyet. De amikor baj van, és nem tudod elérni, az gáz. Mindegy. Berágtam, és megcsináltattam maszekban egy kisebb vagyonért a PCR tesztet, ami persze pozitív lett. Ismételten megpróbáltam elérni az orvost, immár a pozitív teszteredménnyel a kezemben. Ekkor már 6. napja voltam lázas, más tünetem nem volt, illetve izzadtam, mint a ló. (Állítom a bevitt folyadék 90%-a így távozott belőlem. Napi 2x öltöztem át, és sűrűn kellett ágyneműt is cserélnem.) Az asszisztensig jutottam, ő dokumentálta a tesztet, - és mintha nem lettem volna vele tisztában - közölte, hogy 10 nap karantén. A dokival ismételten nem sikerült beszélnem.
Jött a hétvége. A lázam kitartott, és már ettől baromi nyomott és gyenge voltam, pedig a neheze még hátra volt. Szombaton elkezdtem köhécselni, ami hétfőre (éljen márc. 15) olyan szintű köhögésbe ment át, hogy nem tudtam megszólalni. Minden izmom, minden porcikám, de tényleg, még a kislábujjam is görcsben volt a köhögési rohamok közben. Amint megszólaltam, jött is egy köhögési roham, úgyhogy keddre eljutottam arra a szintre, hogy csak kézjelekkel tudtam kommunikálni, mert tudtam, hogy ha megszólalok, ott döglök meg helyben. Itt már megfordult a fejemben a gondolat, hogy lehet, hogy ebből kórházi látogatás lesz, de igyekeztem ezt a negatív gondolatot elhessegetni. Azért biztos, ami biztos, jegyzetbe felírtam, hogy telefontöltőt és kindle-t mindenképpen vigyek, ha arra kerül a sor. Hát igen, a prioritások...
Az egész család a telefonon ült, hogy valahogy kontaktba lépjenek a dokival, tekintve, hogy én finoman szólva sem voltam beszélőképes. Valahogy nagy nehezen sikerült elérni, kaptam két fajta gyógyszert. Azt mondta a doki, hogy ha azt beszedem, nem lesz gond. Mondjuk az megint más kérdés, hogy mennyi nyilatkozatot kellett aláírni hozzá, hogy kiírja nekem (nem ők találták ezt ki, ezzel teljesen tisztában vagyok). Kb. csak a leendő elsőszülött gyerekemet nem írtam a nevükre, de tényleg. Mondjuk abban az állapotban még azt is megtettem volna, csak jöjjek ki ebből a vírusból.
És láss csodát, aznap volt az utolsó lázas napom (ez volt a 10.), két nap múlva pedig újra tudtam beszélni anélkül, hogy megfulladtam volna. Egyszerűen csodás érzés volt! Ne idegenkedjetek az új fajta gyógyszerektől. Csodákra képesek.
Érdekes egyébként, hogy akkor nem éreztem annyira gáznak a helyzetet, valószínűleg mert a láz miatt le voltam tompulva, de utólag visszagondolva az egész nagyon borzalmas volt. Szó szerint cserbenhagyott a testem, és nem úgy reagált sok mindenre, ahogy szokott. Ezt az állapotot még az ellenségeimnek sem kívánom, de tényleg.
A betegség 14. napján fogyott el a gyógyszerem, akkor már viszonylag jól voltam, de messze nem teljesen. Ekkor telt le a karanténom is, de hogyha nekem másnap el kellett volna mennem dolgozni, akkor ott pusztultam volna meg, az biztos. Még két hét kellett, mire nagyjából újra visszanyertem az erőmet, nem köhögtem mire felértem a házban a lépcsőn (meredek és magas), meg nem ültem le minden második másodpercben. Szerencsére az ízlésem meg a szaglásom csak nagyon rövid időre, talán két napra ment el, és gond nélkül visszajött. Az étvágyam az erőteljesen mérsékelt volt, a végére 3-4 kilóval voltam kevesebb. Ez mondjuk a nem evésből és a mértéktelen izzadásból tevődhetett össze, de ez legyen a legnagyobb gondom.
Még nagyon ritkán most is érzem, hogy nem megy úgy minden, mint korábban, de ez csak kondíció, erőnlét és állóképesség kérdése, az meg fejleszthető. Már visszaálltam az edzésekre is, persze ezt is óvatosan és fokozatosan, mert hirtelen nem szabad.
Aztán csináltattam a karantén lejárta után 1 héttel még egy PCR-t, ami még mindig pozitívat mutatott, de utánaolvastam, meg beszéltem egy orvossal, aki megnyugtatott, hogy már nem fertőzök, hiába vagyok pozitív, csak a PCR nagyon érzékeny, és a legapróbb vírusrészecskét is kimutatja, amíg kicsit is aktív.
Azt azért hozzá kell tennem, hogy se határozatot, se piros plakátot nem kaptam a karantén miatt mind a mai napig. Nem mintha hiányzott volna, tekintve, hogy a mosdóig is alig bírtam kimenni, nem hogy házon, ne adj' isten kerten kívülre. A másik az, hogy az oltások kezdeténél azt mondogatták, hogy akit beoltanak, az megkapja az oltási igazolványát, amit kipostáznak. Tiszta sor. Azt is mondták, hogy az is kap védettségi igazolást, aki már átesett a betegségen, csak ez 4 hónapig lesz érvényes.
Ma utánanéztem, hogy mi is ezzel a helyzet, ha már a határozatok kiadása ilyen flottul és akadálymentesen történik. (Tudom, ne legyek gonosz, biztos csak adattorlódás van...). Meg is találtam a kormányhivatalok honlapján, hogy lehet igényelni kemény 3000 Ft-ért. Javítsatok ki, de nem arról volt szó, hogy ingyen megkapják azok, akik átestek a betegségen?
Nem mintha kéne, mert nem tervezek külföldi utazást, még lehet, hogy belföldit sem, elvagyok itthon a kertben a hintaágyban, itt legalább nem kell idegeneket kerülgetnem. De maga az elv, emberek! Hát én tehetek arról, hogy beteg lettem? És akkor még fizessek is az igazolványért?
Aztán itt van még az oltás. Én viszonylag korán regisztráltam, mert anyukám veszélyeztetett korosztály meg minden, és én is olyan munkakörben dolgozom, ahol bizony ki vagyok téve a betegségeknek bőségesen. Szerencsétlenségemre pár nappal az első oltás előtt lettem beteg. Már megvolt az időpontom, értitek??? Ekkora pechet!
Így én most kiestem három hónapra, majd csak július elején kaphatok oltást. Ennek ellenére hetente kapok sms-ben behívót oltásra. Kérdem én naivan, ha hivatalból rögzítve vannak a koronavírusos betegek, nem lehetne összevetni azt az adatbázist az oltással? Csak mert akkor nem kéne kiküldeni ennyi felesleges sms-t. Ezt mondtam délután a családnak, hogy annyira jó lesz, ha júliusig hetente kapok majd egy - egy behívót. Mire eljutok az oltásig már kívülről fogom fújni a szövegét, az biztos.
Tudom én, hogy nem volt még ilyen meg minden, de enyhe szervezetlenséget érzékelek ezen a téren. Mondjuk, azt is meg kell említenem, hogy eddig az ismerősi körből mindenki pozitívan nyilatkozott magának az oltásnak a menetéről, akár oltóponton volt, akár a háziorvosnál. Bár gyanítom, hogy ez az egészségügyi dolgozók megfeszített munkájának az érdeme és nem "fentieké", akik az észt osztják.
Innen is köszönet és hála az egészségügyi dolgozóknak! 💙💚💛💜💓
Nem akartam tanulságot levonni az eset kapcsán, azt majd mindenki levonja magának, ha akarja, csak leírtam a saját tapasztalataimat a betegséggel, és a járulékos dolgokkal kapcsolatosan. Nem mindenkinél így zajlanak a dolgok.
De most ezek foglalkoztatnak és mindenképpen ki akartam írni magamból. Mindenki vigyázzon magára, és viseljétek azt a nyamvadt maszkot!
Hangulat: hálás
Zene: James Arthur - Medicine (még mindig imádom a pasit)
Ital: szénsavmentes ásványvíz
