Megesett az az eset, hogy kontaktszemélyként karanténba kerültem.
Ha jól emlékszem, említettem korábban itt a blogon, hogy a tavalyi karantént egészen jól bírtam, kihasználtam maximálisan.
Így azt gondoltam, hogy a mostani sem lesz különösebben megterhelő. Aha. Persze. Én meg az elképzeléseim. Konkrétan ez az első napom, de már most nem bírom. Pedig én szeretek egyhelyben lenni, nem vagyok az a mászkálós típus, de ez már nekem is sok.
Azért azt be kell látni, hogy vannak különbségek a tavalyi kijárási tilalom és a karantén között (nem is kicsik). Például az, hogy ott el tudtam menni boltba, ha kellett valami. Most viszont konkrétan a szobámat sem nagyon hagyhatom el, mert ugyan jól vagyok, de biztos, ami biztos alapon nem akarom veszélyeztetni a többieket a lakásban. Ha ki is megyek a szobából, akkor csak maszkban és előtte - utána fertőtlenítek. Lehet, hogy egy kicsit túlparázom, de én még mindig azt mondom, hogy jobb félni, mint megijedni.
Azt azonban megállapítottam, hogy nagyon fura az emberi agy. Alapesetben lehet, hogy simán ellennék egész nap a szobában, de most, hogy MUSZÁJ lenne bent maradni, minden porcikám kifelé kívánkozik. Nyilván a kertbe akkor is ki fogok menni ha végre kisüt a nap. Csak tartanánk már ott. Szóval ez így nagyon fura érzés. Olyan, mintha a muszáj szó hatására átkapcsolt volna az agyam tiltakozásba. Borzalmas. Komolyan nem ismerek magamra. Remélem, csak kell egy pár nap, amíg összerakom agyban, hogy ez kb. ugyanaz, mint a tavalyi, arról nem is beszélve, hogy csak 10 nap. Rosszabb esetében, mire megszokom, addigra mehetek vissza dolgozni. ( közben bejelentették, hogy bezár az ország, úgyhogy kicsit több, mint 10 nap, de mondjuk a 10 nap után legalább közértbe, meg gyógyszertárba mehetek - hogy minek, azt nem tudom)
Egyelőre még próbálok némi rutint összerakni magamnak, hogy legyen egy rendszer, amivel talán megkönnyítem a napokat. Itthon nincs olyan sok dolog, ami kizökkent. Talán.
Ha nem kattanok meg, akkor majd még jelentkezem...
Hangulat: zaklatott
Ital: tea
Zene: RINI - Aphrodite
