Mintha nem is lett volna 2 hét szabi. Komolyan. Bementem reggel dolgozni, és tényleg, mintha mi sem történt volna. Az hittem legalább ez az első nap egy picit lazább lett. Esélytelen. Mindenki meg volt kattanva. Azért ez elkeserítő. Itthon voltam 2 hétig. Eközben volt egy olyan karácsonynak nevezett valami, de szinte meg sem éreztem. Reggel úgy voltam vele, amikor elindultam, hogy bemegyek, megcsinálom azt, aminek holnap van a határideje, és aztán szépen eljövök, amikor lejár a munkaidőm. Na, persze. Ehhez képest ráhúztam 3 órát. ÉN sem vagyok normális. Anyuék is megmondták. Kezdem belátni, hogy teljesen igazuk van. De egyszerűen genetikailag nem úgy vagyok kódolva, hogy ha valami munka van, azt csak úgy ott tudjam hagyni. Borzasztó egy tulajdonság, ugye? :)
Remélem azért holnap visszaáll a viszonylagos nyugalom (na persze, nálunk a viszonylagos nyugalom is felér a bolondokházával).
A legszörnyűbb az a dologban, hogy a zsörtölődés, meg szentségelés ellenére mégis nagyon szeretem a munkámat az idő nagy részében. A maradék kis részről meg most inkább ne essék szó :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése