A tegnapi nap egyenesen katasztrófa volt. Lehet, hogy mindenki más simán átsiklana felette, de valahogy engem az ilyen napok nagyon megviselnek.Ugye tegnap megtartották nekünk az értekezletet,a mi a múlt héten a BKV sztrájk miatt elmaradt. Ez még hagyján. Valahogy túléltem volna. De a hazafelé út az valami borzasztó volt. Siettem volna haza, de nem jött össze. Elment az orrom előtt a busz. 10 perc múlva jött a következő. Arra felültünk az egyik kolléganőmmel. Mentünk egy darabig szépen nyugodtan.A sorompónál pirosat kaptunk megálltunk. Pár perc után már feltűnt, hogy még mindig állunk, a vonat meg sehol. Kinézvén az ablakon láttuk, hogy vonat éppenséggel van, csak egy helyben áll pont a kereszteződésben, hogy véletlenül sem tudja senki sem használni a vasúti átjárót. Gondoltuk, hogy áramszünet van, mert a mozdonyvezető tök nyugisan ücsörgött a mozdonyba. 20 perc után már szinte könyörögtünk a buszvezetőnek, hogy engedjen le a buszról, hogy legalább gyalog elindulhassunk. Átmásztunk a síneken a másik oldalra (ahol már több busz is járt), és elindultunk a másik buszmegállóba. Ahogy ott ácsingóztunk egyszer csak megjelent a fejünk fölött a mentőhelikopter.(Egyébiránt azt még így megjegyezném, hogy nem mindennap lát az ember mentőhelikoptert ilyen közelről ennyi magasfeszültségű vezeték közt landolni. Egy buszmegállónyi ember tátott szájjal bámulta a műveletet és egy emberként szurkoltunk, hogy sikerüljön a pilótának letennie egészben a gépet) Gondoltuk valaki rosszul lett a vonaton. Több nem derült ki. Jött a busz, nagy nehezen hazaértem.Itthon aztán ahogy bóklásztam délután az interneten, észrevettem a hírek között, hogy írnak a esetről. Hát nem lett senki rosszul, hanem valaki beugrott az intercity alá és ott is maradt.
Azért bármennyire hozzászokhattunk sajnos az ilyen esetekhez még mindig megdöbbentő. Főleg ha belegondolok abba, hogy ha 2 - 3 perccel előbb érünk oda, mert mondjuk nem fogunk ki 2 piros lámpát, akkor pont a szemünk előtt játszódik le a dolog. Elég brutális.
Szóval ez az eset eléggé rányomta a bélyegét a napom hátralévő részére. Nem csináltam mást egész délután, csak olvastam. Ezért is szeretek annyira olvasni. Amellett, hogy az ember magára szed egy kis kultúrát meg tudást, totálisan kikapcsol a külvilág arra a pár órácskára. Ennél jobb pihenést nem is tudnék elképzelni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése