Most hogy közeledik 14-e, elgondolkodtam azon, hogy vajon tudjuk -e honnan ered ez a dolog igazából vagy csak annyit tudunk, hogy a szerelmesek napja, amikor meg KELL ajándékozni a szerelmünket/párunkat/kiszemeltünket aztán slussz.
Rájöttem, hogy igazándiból eddig még én sem sokat foglalkoztam ennek a napnak az eredetével. Mondjuk magával a nappal sem sokat foglalkoztam mióta az eszemet tudom. Soha nem tulajdonítottam neki különösebb figyelmet. Olyan , mint egy bármelyik másik nap. Ugyanúgy menni kell dolgozni ( mondjuk most pont nem kell , mert hétvégére esik), ugyanúgy be kell fizetni a csekkeket...
De azért most mégis utánanéztem, hogy honnan is ered ez a dolog és mennyit változtatott rajta a társadalom, mi minden változott eme hagyománnyal kapcsolatban a társadalmi elvárások változásának következtében az évek során. Elég nagy a káosz az hagyomány eredetét illetően. Talán még a kutatók sem tudják, hogy az elméletek közül melyik a helytálló. De többnyire mind külföldön, mint itthon 2-3 elmélet van, ami a legvalószínűbbnek tűnik.
Az az egy biztos, hogy angolszász eredetű a hagyomány, de a gyökerek egészen Rómába nyúlnak vissza, ahol régen nagyon nagy volt az ünnepek tisztelete. Ilyen becsben tartott ünnep volt a Lupercalia. A Luperca istennőről elnevezett ünnep február 14-én volt esedékes. Luperca istennő Faunus, az erdők , mezők tüzek urának hitvese volt, és ezen a napon áldozatokat mutattak be neki.
Ugyanezen a napon Juno istennő tiszteletére a lányok nevét felírták egy papírra, beletették egy hatalmas korsóba, a fiúk pedig kihúztak belőle 1-1 nevet, akivel a következő Lupercalia-ig, tehát egy évig együtt maradtak.
Maga az ünnep Szent Valentinről kapta a nevét. Bár nagyon sok különböző tény és adat van róla, azért vannak dolgok, amik minden történetben egyeznek. Ezek alapján Szent Valentin II. Claudius uralkodása alatt papként élte napjait. Claudius uralkodása alatt tiltott volt az esküvő, ugyanis az uralkodó úgy gondolta, hogy csak azokból a férfiakból lehetnek jó harcosok, akiknek nincs feleségük és családjuk. Ám Valentin ezzel nem értett egyet, így titokban továbbra is párokat esketett meg. Amikor Claudius rájött erre, halálra ítélte a papot. Kivégzéséig börtönbe került, ahol megismerkedett a börtönőr vak lányával, akit nagyon megsajnált és imáival meggyógyította. Valentin , kivégzése napján levelet küldött a lánynak és az állt rajta: A Te Valentinod... Innen ered a Valentin napi képeslapok küldözgetése.
Egy szó , mint száz, részben átvettünk dolgokat az eredeti hagyományokból, és próbáljuk nem elfelejteni a napnak a lényegét, de sajnos egyre inkább csúszunk lefelé a leejtőn és nem a gesztuson hanem az ajándék méretén és árán van a hangsúly. És ez elkeserítő. Vagy csak én vagyok ennyire pesszimista?
De, mint már az elején említettem, én amúgy sem vagyok nagy rajongója ennek a napnak. Nem szeretem mindenhol azt hallani és látni, hogy 14-én ki KELL fejezned a párodnak , hogy szereted. Mi az hogy kell? És ha én ezt inkább július 23-án vagy augusztus 4-én akarom megtenni? Vagy minden egyes napon meg akarom tenni, akkor mi történik?
És azt még nem is említettem, hogy a boltokat elárasztják a Valentin napi spéci ajándékok, amiknek horribilis az áruk. Holott lehet, hogy egy szó vagy egy mondat sokkal jobban esik annak az embernek, akit szeretünk, mintha megvennék neki több ezer forintért egy olyan tárgyat, amit a büdös életben nem fog használni, csak porosodik a polcon.
Nem lenne semmi gond a Valentin nappal, ha a gesztust nézzük, de azt már undorítónak tartom, hogy olyan érzést keltenek az emberben, hogy hülye, ha nem vesz valamit a párjának...
Ja és ez nem csak a szerelmesek napja, hanem ezen a napon köszöntjük az összes többi szeretett személyt is.
Szóval itt az én ajándékom a szeretteimnek, barátaimnak, és mindenkinek, mert mindenkit szeretek :) (kivéve, akit nem, de az úgyis tudja) :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése