Az én új drágaságom

Még színben is ilyen az én kis drágaságom :)

A Jézuska nagyon előrelátó volt, vagy csak megelégelte, hogy a kora hajnalokon nem bírom kinyitni a szemem, amikor dolgozni kéne menni, úgyhogy meglepett egy csodálatos Dolce Gusto kávéfőzővel. Ilyen kis ufo vagy sokak szerint pingvin alakkal rendelkező gyönyörűség került a karmaim közé. De értéke nem a külsejében, hanem kávékészítő tehetségében rejlik, ugyanis isteni kávét készít, legyen szó egy bivalyerős eszpresszóról vagy egy habos forró csokiról.

Ma voltunk vásárolgatni, és vettem belevaló kapszulát, Latte Macchiato vaníliásat, és hát mit mondjak, azt hiszem megtaláltam az igazit. 

Nem vagyok oda a baromi erős feketékért, csak akkor iszom olyat, ha nagyon muszáj, inkább hosszú kávé párti vagyok, egy jó cappuccinoval bármikor le lehet veni a lábamról, de egy latteval méginkább. Szóval most a vaníliás latte személyében tökéletes partnerre találtam. Egyszerűen isteni az aromája, és őszintén?

Alig várom, hogy újra kávét főzhessek, imádok a készülékkel szöszögni. El is neveztem a drágát jeges kinézete miatt Kiminek, a Jégember után szabadon. Ne kérdezzétek honnan hoztam össze ezt az asszociációt, fogalmam nincs, az ebédnél elfogyasztott boros kóla is valószínűleg segített a kivitelezésben (ebből is látszik mennyire jól bírom az alkoholt...).

Széljegyzet: Egyébként a mai vásárolgatás folyamán meg kellett állapítanom a tényt, hogy az Auchanban nagyon cuki kis rendőr bácsik sétálgatnak fel s alá, úgyhogy többször fogok ezentúl odajárni vásárolni... Alapból az egyenruha sokat dob egy pasin, de ha még az arca is olyan hozzá, hogy nem tudsz mást tenni csak sóhajtozni... Sok nő álmának netovábbja. Nem vagyok oda az egyenruhásokért csak a katonákért, de el kell ismerni, de ezek ketten ott voltak a szeren.

És ha már itt vagyok, és az ajándékokról beszéltem, megmutatom a karácsonyfáinkat. Igen, nálunk kettő van, mert egy kisebb van az én szobámban, ez mű, és mivel karácsony nincs élő fenyő nélkül, így a nappaliban áll egy élő fenyő is.

Csak szerettem volna megmutatni, ugyanis a blogger mostanában sztrájkol elég erőteljesen, ami a képek kezelését illeti, és valamiért csak fekve volt hajlandó feltenni a képeket, az álló képeket nem tolerálja...

Mindegy, azért ezt az egyet sikerült felküzdeni. Ez a nappaliban álló karácsonyfa egy részlete, ami azért különleges, mert a horgolt díszt Szaniktól kaptam karácsonyra (Nagyon köszönöm Neked, gyönyörű lett, és nagy örömet szereztél vele. Előkelő helyet kapott a fán, és az ismerősök közül eddig mindenki megcsodálta! :)) )

Szóval, mivel a blogger akadékoskodik így nem nagyon tudok karácsonyfás képeket feltenni, Illetve, de egy még van, amit remélhetőleg gond nélkül meg fogok tudni mutatni. Ez is karácsonyi, hiszen azt mutatja, hogy nálunk még a kutya is kapott ajándékot :)) Ennek az a története, hogy van egy kis mopsz barátja a drágámnak, akivel a kerítésnél játszanak minden nap, és ez a kis plüss az ő mása. Látszik, mennyire szereti :)))

Ha sikerül együttműködésre bírnom a blogger kezelőfelületét, akkor majd megmutatom a fáinkat teljes csodájukban is. Addig is legyetek jók, és pihenjetek! :)

Hangulat: vidám a ködös, nyálkás idő ellenére
Ital: Vaníliás Latte Macchiato (Kimi által főzve természetesen)
Zene: Jeff Gutt - Creep (eredetileg Radiohead az előadó) - csak mert tényleg szerelmes vagyok a hangjába :)

Kis karácsony, volt karácsony, nincs karácsony...

Hát igen. Az ünnep utolsó napja van már. Álljon meg a nászmenet! Hiszen csak most volt 24-e. Hihetetlen. Szinte megint átsiklottunk az ünnep felett.

Komolyan nem tudom, hogy jövőre mit kéne bevetnem annak érdekében, hogy legalább egy kis karácsonyi hangulatom legyen, de valahogy idén is lekéste a csatlakozást valahol az a bizonyos hangulat. Mondjuk az sem segített, hogy baromi meleg van (amitől fájt a fejem folyamatosan) és hét ágra sütött a nap. Tegnap kimentem a kertbe a kutyához, és elkapott egy érzés, de nem karácsonyi, hanem teljesen tavaszi. Igen, jól hallottátok. Langyos idő, szikrázó napsütés, azért erről sok embernek a tavasz jut eszébe, ahogyan nekem is, ami így december végén elég röhejes. Ahogyan már az előző posztomban is fejtegettem nem a nyúlnak kell a szánkó, bár lassan nagyon úgy néz ki, hogy arrafelé haladunk. Olyanok leszünk mint az USA egyes részein, rövidnadrágban fogunk karácsonyozni. Komolyan mondom, ez az utóbbi évek egyik toplistás rémálma nálam.

Hol van gyermekkorom kedves tele, mikor  kétévesen a fejem búbjáig érő hóban szaladgáltam (ami enyhe túlzás, de értitek)? Havat akarok, de nagyon.

Azt, hogy ha kilépek este tízkor a kertbe vagy az utcára és minden bevilágít a hó, minden nyugodt és csendes, mert a város zaját letompítja a csodálatos fehér lepel, amit annyira imádok. Ilyenkor valahogy mindig nagyon boldognak és erősnek érzem magam. De egy kicsit a gyerek is előbújik belőlem, mert általában az az eső dolgom, hogy kinézek egy sima területet és hóangyalkát kezdek gyártani, amit utána a kutya örömmel és vigyorogva rombol szét.
Ez természetesen megtorlást kíván és óriási hócsata bontakozik ki...

Örülök én annak is, ha januárban vagy februárban esik, de valahogy ez nekem nagyon hiányzik a karácsonyhoz. Tudom, hogy a statisztikák szerint 7 karácsonyból 1 fehér, de akkor legalább legyen hideg és borús, hogy ne azt az érzetet keltse bennem a napsütés, hogy mehetek virágot szaglászni a kertbe.

Jajj, de nyafogósra sikerült ez a helyzetjelentés. Megpróbálok szépíteni. Tényleg nincs ám okom ezen kívül panaszra, mert nagyon jól esik a lelkemnek ez a nyugodt, stressz -, és rohanásmentes karácsony. Végre olvashatok kedvemre, nem kell 2 oldalanként letennem az aktuális könyvemet, mert valami közbejött, netán elaludtam felette, mert annyira ki vagyok merülve. Imádom a fényeket a karácsonyfán, ahogy visszatükröződik a szoba dekorációjáról. Imádom a gesztenyepürét habbal, ez a karácsony csúcspontja, de tényleg!
Az ajándékokról már nem is beszélve. Idén egy csodakávéfőzőt hozott a Jézuska, és imádom, hogy egy gombnyomásra kávézókban kapható kávét tudok magamnak produkálni legyen szó Capuccinoról, eszpresszóról vagy Latteról, vagy fincsi, gőzölgő, habos forró csokiról. :))
Szóval mondhatni teljes az öröm.
Remélem nektek is jól telik a karácsony és eddig is jól telt. Utólag is Boldog Karácsonyt!

Hangulat: nyugodt
Ital: latte
Zene: Jeff Gutt - O Holy Night (XFactor USA) - nagy kedvencem :) egyszerűen szerelmes vagyok a hangjába

Közeleg a karácsony

Múlt héten szombaton kéz-modellkedni voltam. Az egyik volt ovisom anyukája megkért, hogy nem - e gyakorolhatna rajtam a műkörmös tanfolyamon. Én meg igent mondtam neki. Amellett, hogy baromi szépek lettek a kezecskéim, tök érdekes volt bepillantani a műköröm hogyanjába. Szorgosan figyelgettem, mit hogyan csinál, hogy esetleg egy - két otthon alkalmazható lépést én is el tudjak sajátítani. Egyébként iszonyatosan tetszett, hogy az egész folyamat  baromi nagy precizitást, odafigyelést igényel. Az ember nem is gondolná, hogy milyen szigorú szabályok mellett készül a műköröm. Még az is meg van szabva, hogy hány fokos szögben kell tartani a reszelőt a körömfelületek összereszelésénél, és az is hogy melyik kézzel, melyik ujjal kezdünk. Sőt sokan csak úgy gondolják, hogy tök felesleges és csak az üresfejű plázacicáknak való, pedig van előnye is. Egy igényesen elkészített francia manikűr nem csak a kéz éke, hanem  jót is tesz a körömnek, ha szépen karban van tartva. Ugyanis a köröm felületét le kell reszelni (bolyhosítani) mielőtt felkerül a kiegészítő rész, és az ezután újonnan növő köröm már egészségesebb, erősebb lesz.

Szóval nem csak hátránya van, ahogy sokan gondolják. Én meg jelenleg egyenesen szerelmes vagyok az enyémbe :)

Kicsit fura volt, mikor hazaértem, mert nem mertem vele fogni, ami részben azért is volt, mert 1-2 napig picit érzékenyek voltak még. Meg kellett szoknom és tanulnom, hogy nem fog leesni attól, hogy megfogok vele valamit, és azt is meg kellett jegyeznem, hogy fél centivel hosszabbak az ujjaim és ezt minden egyes mozdulatomba bele kellett kalkulálni. A 3. napon azonban már olyan volt, mintha csak a saját körmöm lenne, fennakadás nélkül tudtam vele minden csinálni.

Egyébként nem erről akartam írni, csak eszembe jutott és gondoltam ezt is megosztom veletek.

A karácsony közeledtéről akartam írni és a vásárlásról. Ma voltam vásárolni. Találtam is magamnak 3 jó felsőt. Megbeszéltem anyával, hogy ha meglátok valami jót, akkor azt megveszem és megkapom tőle karácsonyra és majd nagyon meglepődöm :)

Mentem fizetni a kasszához és kevesebbet fizettem, mint amire számítottam. Úgy voltam vele, hogy nem forszíroztam, mert biztos a nem akciós árat néztem a cetlin. Aztán mikor hazaértem, akkor alaposan áttanulmányoztam a blokkot, és rájöttem, hogy nem én voltam a hülye. Én jól számoltam, csak a drága kasszás hölgy elfelejtette számolni az egyik felsőmet. Levette róla a csipogót, csak épp nem ütötte be a gépbe. Ráadásul volt olyan szerencsém, hogy a legdrágábbat (3900 Ft) nem vette bele, úgyhogy ennyivel kevesebbet költöttem 2+1- es személyesen nekem szóló akcióban :))

Mondanom sem kell örültem nagyon. Sosem volt még ilyen mázlim. Mondjuk a hölgyet nem irigylem, mikor rájön a tévedésre. Biztos nem lesz kellemes érzés számára, de ez már nem az én gondom lesz. :)

Egyébként már minden talpig díszben van a bevásárlóközpontokban, tiszta ünnepi örület leledzik mindenhol. Ezt az ünnepi hangulatot 2 helyen tudom elviselni, itthon és a karácsonyi vásárban. Tényleg, ha valakinek esetleg van kedve elruccanni velem a Vörösmarty térre a karácsonyi vásárba, az szóljon, jó? :) Egyedül nem szívesen mászkurálnék ott, viszont nagyon - nagyon szeretnék elmenni körbenézni. :)

Hangulat: boldog

Ital: citromos - mentás tea (megint)

Zene: Skylar Grey - Words