Üvegtigris 2.0

Valamikor tavaly írtam arról, hogy egy rokonlátogató körutunk alkalmával épp az üvegtigris forgatási helyszíne mellett haladtunk el autóval. Legnagyobb bánatomra akkor nem készült fénykép, mert későn vettük észre, hogy mi mellett is száguldottunk el. De azt ígértem, hogy legközelebb majd készítek, ha arra járunk. És most jött el az a pillanat. Múlt héten ismét arra jártunk, de most megálltunk egy fénykép erejéig. Igaz, hogy közel nem tudtunk hozzá menni, mert nem lehetett behajtani, de ez már így is mindent megért. Legközelebb azért szándékozom majd olyan fotót is készíteni, ahol én is ott állok a "tigris" előtt, addig is be kell érnem ezzel.

 

 Tudom, tudom pici és visszatükröződik rajta a napsugár, de akkor is van már bizonyítékom arról, hogy ott jártam. Na, nem mintha bárki is megkérdőjelezte volna ezt a tényt... :) Mentségemre legyen szólva, tényleg nem lehetett közelebb menni, mert, amint a képen is jól látszik, utunkat állta egy valamilyen kezdetleges, odaállított sorompó féleség, amin egy hatalmas behajtani tilos tábla díszelgett. Mit lehetett tenni, fényképeztünk messziről. Ez van. Egyébként nagyon hangulatos a környék a kis tavacskával. Alapból imádom a vízpartokat, úgyhogy naná, hogy tetszett.

Hangulat: boldog

Ital: narancsos víz

Zene: Rock Mafia: The Big Bang

MIndjárt, mindjárt...

Egész múlt héten ezt hajtogattam. Mindjárt vége , mindjárt vége..., de csak nem akart olyan hamar véget érni. Sőt, mielőtt elbúcsúzott volna, adott még olyan pofonokat ez a tanév, hogy nem győztem pislogni.

Szinte folyamatosan mozgásban voltam, mindig menni kellett valahová, mindig csinálni kellett valamit sürgősen. Családlátogatni rohanni, egy nap 3 helyre munkaidő után, útközben sikerült összefutnom az előző barátommal, mert az még úgy hiányzott az életemből.... 

De azt szokták mondani, legalábbis apu mindig azt mondogatja, hogy munka után édes a pihenés. 

Nagyon igaz mondás. A pihenés első 2 napja valóban nagyon édesre sikeredett, és ha a hátralévő idő fele ennyire jó lesz, már elkönyvelhetek egy nagyon jó nyarat.

Az egyik kolléganő meghívott minket (az egész kollektívát) a nyaralójukba 2 napra.Annyira jó helyen van, hogy az csak na. Főút mellett 5 percnyi sétára a strandtól.....

Mondjuk ez csak a 2. nap derült ki, mer az első napon igencsak zord időjárás fogadott. Csináltunk is pár képet, nyaralás címmel úgy, hogy polár pulóverben és vitorlás dzsekiben kapucnival a fejünkön állunk az ajtóban és nyaralunk :))

De végül is azért láttuk a napot is. Tegnap reggel kiköltöztünk a strandra, nagyon merészek voltunk, de megérte. Vízben nem sokat voltunk, mert mindösszesen 20 fokos volt,  de napozni azért napoztunk. Tömeg nem volt (rajtunk kívül nem volt más a strandon), úgyhogy nagyon jól éreztük magunkat. A levegő sem volt olyan nagyon meleg, de nap erősen sütött, mert sikerült megpirítanom magam :) 

Aztán voltunk igazi nagy magánkikötőben is, ami már csak azért is hatalmas élmény volt, mert még nem voltam ilyen helyen, arról nem is beszélve, hogy mennyire gyönyörű látvány, ahogyan a sok vitorlás egymás mellett sorakozik a tiszta (!) vízen. 

A hajók között meg édes kiskacsák meg nagy kacsák úszkáltak. Találtunk egy öt kiskacsából meg egy kacsamamából álló csoportot, és nagyon hápogtak, mint utólag kiderült azért, mert egy kiskacsát "elhagytak" 2 hajóval arrébb és így keresték egymást. Meg kellett őket zabálni (és nem szó szerint - nem vagyok oda a kacsahúsért)

Szóval mindenképpen nagy élmény volt, érzem ahogy fel vagyok töltődve energiával :)

Zárásként egy kép, amit napozás közben csináltam  a parton (később lesz még fénykép,de csak egy embernél volt fényképezőgép, így tőle függ, hogy mikor):

A balatoni ég

Évzáró

Azt hinné az ember, hogy a tanévzáró közeledtével ( konkrétan előtte egy - két héttel) az oktatási intézmények dolgozói már nem csinálnak semmit, csak  a lábukat lógatják. Innen jelezném, hogy ez nem így van. A belünk kilóg, hogy ezzel a csúnya hasonlattal éljek. 

Mintha mindent most kéne hirtelen megcsinálni egyszerre.

Viszont kikapcsolódásként (ha -ha -ha) a héten bevetettem magam a fodrászhoz és megszabadultam a majdnem derékig érő hajamtól, és most a vállamig ér. Mindenikek az volt az első kérdése, hogy hol hagytam a hajam. Elhiszem, hogy szép a hosszú haj, szeretem is, de csak egy ideig, mert aztán már nem tudok vele mit csinálni, melegít, nehéz, fáj tőle a fejem, szóval minden bajom van. Ilyenkor hirtelen felindulásból begorombulok, berontok a fodrászomhoz és levágatom. Mikor megállok nála az ajtóbán, rám néz és csak annyit kérdez: "Ugye nem vágatod le rövidre?" Szegényt mindig lelombozom. Most is olyan nehéz szívvel vágta le :)

Azért is volt praktikus most levágatni, mert az elkövetkezendő 2 hétben egy halom olyan hivatalos, fél - hivatalos, nem hivatalos eseményen kell részt vennem, ahol nem árt, ha nem úgy áll a hajam , mint a szénaboglya.

Lesz itt ballagás, búcsúztató, és életem első szülői értekezlete, amitől előre rettegek... Bár mondjuk itt még csak bemutatkozunk, és nem kell majd különösen sokat beszélnünk, de akkor is izgulok na. :) Nem vagyok az a kiköpött előadó típus :) 

Utána pedig végre szabadságon leszek. Egy csomó mindent elterveztem, mint minden évben, aztán majd meglátom mit tudok belőle megvalósítani. Szeretnék fordítani, a blogomon tevékenykedni egy kicsit sűrűbben mint eddig, találkozni a barátokkal, és töménytelen mennyiségben olvasni. :)

Úgy néz ki néha megtalálható leszek a Balatonon is, főleg Szepezd környékén egy - két nap erejéig. Szóval hajrá nyár! Ennek örömére most rohanok és beleugrok a medencébe (28 fokos a víz ). :)

Hangulat: feldobott
Zene: 30 Seconds to Mars - Closer to the Edge
Ital: Jeges kávé

Utazni jó!

Valahogy mostanában ez a téma folyton elém ugrik valamilyen formában. A múlt hétvégén az ágyat nyomtam magas lázzal, és ilyenkor mindig kizárólag természetfilmeket vagy hasonló ismeretterjesztő műsorokat vagyok képes nézni. Most sem volt ez másképp. Amikor nem krokodilok befogási módszereit tanulmányoztam félálomban, akkor az utazási csatorna által prezentált szebbnél szebb tájakban gyönyörködtem, így próbálván legalább a kedvemen javítani egy kicsit. Aztán  megtudtam, hogy az egyik ismerősöm ( a mázlista dög) pár hétre Amerikába utazott. A héten erre fel, mintha jel lenne, apa kapott egy névre szóló levelet az Amerikai Légitársaságtól, melyben tájékoztatják, hogy újból van Budapest - New York közvetlen járat napi rendszerességgel. Az utolsó ilyen szösszenet Szanik blogján várt, ahol épp egy olaszországi kiruccanás tervéről írogatott. 

Tényleg mintha az univerzum valamiféle jel - áradatot indított volna felém, hogy nekem utaznom kell mindenképpen.

A célpont egyértelműen Amerika, már csak abból kiindulva, hogy szerelmes vagyok abba a nyelvbe, de valahogy Anglia esős szürkesége (meg az akcentus) nagyon taszít, így maradnak az Egyesült Államok. Azon belül is elsősorban a Keleti rész, North Carolina, South Carolina, Pennsylvania, Virginia , Georgia. Főleg North Carolina-ba mennék, ha lenne rá lehetőségem. 

Link

 Ott szívesen is élnék, egy folyóparti kis házikóban, mondjuk Wilmingtonban. Ilyen kilátásra nem lenne rossz ébredni  reggelente, nem?

Link

Link

Az évek alatt rájöttem, hogy én mindig is kisvárosi, kertvárosi lakos leszek, ha tehetem. Nem bírom a nagyváros zaját és nyüzsgését. Mondjuk egy ilyen háznak kimondottan örülnék.

Link

Sok mindent megadnék, ha egy ilyen házban ébredhetnék minden nap, és az erkélyre kilépvén a fenti folyóparti képek egyike fogadna. Az lenne számomra a tökéletes élet.

Természetesen Kanadát sem húztam ki a biztos úti célok listájáról. Oda is mindenképpen leszeretnék menni egyszer. De most valahogy Amerika közelebb áll a szívemhez.

Zene: The Orange Lights - Life Is Still Beautiful

Hangulat:  tervezgetős

Ital: Kóla

Az utazás szépségei

Már szinte el is felejtettem miért jó BKV-val utazni.(ez a hátránya, ha az ember minden nap gyalog jár dolgozni) A busz végében ült egy csaj. Olyan 20-23 év közötti. Egy kicsit előrébb menetiránynak háttal (tehát a csajjal szemben) egy 16-18 éves forma , nagyon laza, nagyon menő (mert anyuci és apuci gazdagok) srác, aki úgy fixírozta a csajt, hogy majd' kiesett a szeme. A lány gondolom észrevette (pedig olvasott), és előrement a busz elejébe, mert valószínűleg idegesítette. A srác erre gyorsan átült egy olyan helyre, ahonnan továbbra is bámulni tudta a csajt. Úgy nézte, hogy gyakorlatilag tetőtől talpig megröntgenezte a tekintetével. :) A lányon meg látszott, hogy iszonyatosan idegesíti, hogy a gyerek ennyire nyáladzik rá. Olyan vicces volt látni, ahogy a srác erőlködött folyamatosan. Majdnem hangosan felröhögtem.:) Jó , hogy vannak ilyen lelkes, és elszánt, magabiztos fiatalok, akik az idősebb csajokra buknak, legalább nem unatkozom utazás közben, mert tudok min röhögni :) Valószínűleg én is így reagáltam volna rá, ha egy fiatalabb srác ennyire feltűnően csorgatta volna nyálát utánam :) Ez nekem már sok, de külső szemlélőként rettentően jó szórakoztam a jeleneten. :)

Egyébként nem is értem mire számított a gyerek. Gondolta, hogy a csaj az átható tekintet hatására ráugrik ott a buszon és magáévá teszi? Amikor egyértelműen látszott, hogy a csaj idősebb, mint ő.

Ha már az utazásnál tartunk, evezzünk egy picit távolabbi  vizekre is. Rájöttem , hogy Kanadába szeretnék menni.Tudom, hogy én sem vagyok normális, de akkor is szeretnék.:) Rájöttem, hogy szeretem az vízpartokat, ott pedig nagyon - nagyon - nagyon sok tavacska van, ha azt megunom, akkor meg ott a tenger. :) Szeretnék bálnalesre menni. Nem is lenne gond a szállás, mert meghúzódnék a rokonoknál akár a kutyaólban is, de azért ahhoz pénz kell, hogy ott kint éljek egy hónapig, úgy, hogy nincs munkám. Nem állíthatok be csak úgy hogy helló, megjöttem, és tartsatok el egy hónapig. Meg akkor a repülőjegyet még nem is említettem. Csak a repülőjegy 300 ezer forint felett van. Azt hiszem, sürgősen el kell kezdenem lottózni :) Mert ha törik, ha szakad, én bizony kimegyek Kanadába.:)

Utazási rovatunkat hallották. Köszönjük a figyelmet, várjuk Önöket máskor is. :)

Komolyra fordítva a szót, terveknek nem vagyok híján :) Megyek is tovább tervezgetni.:)

Képek kommentár nélkül :

Utazás az ismeretlenbe

Ma bejártuk a fél világot. Na jó, nem a fél világot, csak fél Pest megyét. :) Pomázra menet általában elhaladunk a Hajógyári sziget bejárata előtt. Szeretek arra autózni, mert imádom a Duna látványát. Az egyik kedvenc útszakaszom a rakpart. De ma "ismerd meg hazád" mozgalom volt, mert a Hajógyári sziget bejáratánál eltorlaszolták az utat és el volt terelve a forgalom. Sárga szalagokkal elkerítve a járda meg minden. A híd bejáratánál meg egy pénzszállító tárva - nyitva. Anyu mindjárt rácuppant az alkalomra, hogy "Jaj, biztos kirabolták a pénzszállítót". Hát ige. Lehet, hogy kicsit túl sok akciófilmet néz. :D Egyébként rájöttünk, hogy azért volt ennyire elbarikádozva  a hely, mert hamarosan kezdődik a Sziget. Egészen pontosan 11-én. Én még kicsit korainak,találom az ekkora lezárást, de ők tudják. A másik meglepi Pomázról Zsámbék felé menet ért. Tudni kell, hogy ilyen iszonyatosan kihalt, rettenetesen kacskaringós út vezet egyik helyről a másikra. Volt ahol hirtelen derékszögű kanyar ugrott elénk. Olyan kanyar is volt, ami nem sikerült annyira élesre viszont annál hosszabbra lett tervezve és nem igazán lehetett látni a végét. Kemény. Utasként élveztem, mert még sosem jártam ezeken az utakon, de vezetni nem mertem volna. Lényeg a lényeg, az egyik kanyar urán kinéztem balra és mit látok? ÜVEGTIGRIS! :D Akkora volt. Lelassítottunk,,mikor elmentünk mellette, de visszafordulni sajnos már nem tudtunk. De mekkora volt. Egyszer csak a semmiből ott termett :D Tök jó volt ilyen közelről, életnagyságban látni. Egy lélek nem volt egyébként  a környéken, pedig ha jól tudom, most forgatják a 3. részét a filmnek.

Bár lehet, hogy nem ott fog játszódni, bevallom ennek még nem néztem utána. De akkor is jó volt.

Meg útközben láttam a Pázmány Péter Katolikus Egyetem központját is. Egyszerűen gyönyörű. Olyan jó lenne oda járni. D Egy iszonyatosan nagy kert ,tele szebbnél szebb épületekkel. Azonnal beleszerettem abba helybe. :D

Úgyhogy egészen tanulságos kis út volt ez a mai. Jó volt ennyi újdonságot (legalábbis számomra az volt) felfedezni. :D