Szombaton reggel drága jó szüleim elutaztak Sopronba, úgyhogy gyakorlatilag egész nap enyém volt a lakás. Az más kérdés , hogy azért maradtam itthon, mert kell, hogy legyen valaki a kutyával, elvégre nem lehet őt itt hagyni egy egész napra, egyedül...
Ezen átlépve kihasználtam, hogy egyedül voltam. Személyiségemnél fogva olyan típus vagyok, akinek néha kimondottan szüksége van az egyedüllétre. Emellett szeretem, hogy nem botlok bele valakibe minden egyes percben, mikor például elindulok a nappaliba, vagy éppen a konyhába , hogy berakjak egy bögre vizet a mikrohullámú sütőbe, azért, hogy teát csinálja magamnak.
Félre ne értsetek. Nagyon szeretek anyuékkal lakni, hála annak a jó égnek, az év nagy részében teljesen zökkenőmentesen megvagyunk, kisebb viták meg szerintem minden családban vannak. De mikor reggelente rohannék dolgozni, ők meg valahogy mindig keresztezik az utamat vagy a konyhában vagy a fürdőszobában, az rettentő rossz hatással tud lenni a lelki nyugalmamra. Bár azért ez nem sokszor fordul elő, mert elég különböző időpontokban járunk dolgozni, néha mégis sikerült összehozni egy kis tumultust.
Azonban most szombaton erről szó sem volt, így sikerült megvalósítanom egy ideális szombat reggelt. Nyugodt tempóban tudtam elvégezni a szombati rituálékat, anélkül, hogy valaki beleszólt volna abba, hogy mit és miért csinálok. Az sem zavart senkit, hogy délelőtt 10 - kor még pizsamában ültem le a géphez a reggeli kávémat szürcsölgetve. Amíg a gép beindította magát, körbesétáltam a szobámban és minden alaposan szemügyre vettem úgy, mintha eddig még nem láttam volna reggeli napsütésben. Bár az kérdéses, hogy a 10 órási napsütés mennyibe számít reggelinek :)
A virágokat is megnézegettem , mind a 2o darabot (ami egyébként kevésnek számít esetemben, tavaly 28 darab szépség kapott helyet az én kis birodalmamban), megbeszéltem velük, hogy mi újság a virágok földjén. Igen, mert én ilyen lökött vagyok és beszélgetek a virágokkal. Akár hiszitek, akár nem , értékelik. Ezért ilyen szépek. Sőt örömmel fedeztem fel, hogy rendszeres gügyögésem meghozta gyümölcsét és az egyik növénykém hozott egy új hajtást is. Annyira büszke voltam rá. Sokat nőtt mióta megkaptam, de teljesen új hajtást nem hozott eddig, és hogy most mégis megjelent egy kis kezdemény, az nagy boldogsággal töltött el.
Bármennyire is hülyén hangzik, a virágoknak is van lelke, és ha az ember szereti őket, azt megérzik.Már csak azt kell kiokoskodnom, hogy miért van az, hogy egyes növények képtelenek megmaradni a szobámban, holott évekig itt éltek. De beszélgetek velük tovább a nappaliban (ahová át lettek költöztetve rehabilitáció céljából), hátha megsúgják, mi nem tetszett nekik itt nálam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése