A tegnapi bejegyzésemhez mérten annyit változott a helyzet, hogy gazdagabb lettem egy púppal. Tegnap este a szobámban sikeresen lefejeltem a szekrényajtót. De nem ám az oldalát, hanem az ajtónak a sarkát. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Hirtelen odakaptam az ütközés után a kezemmel a fejemhez, és az volt az első gondolatom, hogy tuti ömlik belőle a vér. De hála annak a jó égnek nem. Megúsztam egy diónyi púppal, ami valószínűleg egy pár napon belül a szivárvány minden színében fog pompázni a homlokomon. Viszont ma reggel olyan szédüléssel keltem, hogy minden kisebb mozdulatra táncra perdült a szoba. Azt hittem nem érek be egyben az oviba. De aztán a délelőtt folyamán kicsit stabilizálódott az állapotom. :)
Lehet, hogy nem a tegnapi fejeléstől kezdtem szédülni, hanem a melegfronti hatástól. Egy azonban biztos, nem volt kellemes. A fejem meg még iszonyatosan sajog az ütés helyén. :(
Hihetetlen, hogy az ember még a saját szobájában sincs biztosnságban.
Nem baj nem baj, mert itt a jó idő. Jelenleg is hét ágra süt a nap, és simán lehet egy szál pulóverben rohangálni kint (na jó, természetesen a vastagabb fajta pulóverekre gondolok).
Úgyhogy megyek is ki a napra olvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése