Közelgő ünnepek, kicsi angyalok és kicsi ördögök

Azt ember azt hinné, hogy az évvége közeledtével egy kicsit lanyhul a hajtás a munkahelyen. Na, persze. Álom, álom....
Egyre több a meló. Ráadásul a héten nincs bent a közvetlen főnököm. Ugye, mit csinálna egy normális alkalmazott ebben az esetben? Örülne magának, és próbálni egy kicsit lógni a "Nincs bent a macska cincognak az egerek" egyszerű elve alapján.:) Azonban úgy látszik én valamilyen elcseszett alkalmazotti kategóriába tartozom, mert nekem így több a munkám, mint amikor bent van a főnök. :(
Gyönyörű hétnek nézek elébe, mit nem mondjak....
De, hogy ezt a letargiát ellensúlyozzam, holnap megyek vásárolgatni. Megpróbálkozom azzal a merész dologgal, hogy mindenkinek megveszem a karácsonyi ajándékát, vagy legalább az ahhoz szükséges hozzávalókat Gondolatban már megvan, hogy kinek, mit szeretnék, már "csak" meg kell venni ( na, nem mintha ez olyan nagyon egyszerű lenne...)
Aztán lassan a fodrászhoz is be kellene kukkantani, hogy az ünnepekre ki is nézzek valahogyan. Hihihi. Most nézem a naptárban, hogy jövő hét végén Jön a mikulás :) Vajon jó kislány voltam idén vagy kapok virgácsot is? :)))
Ha már a jóságról van szó, ma elcsíptem egy nagyon édes párbeszédet 2 gyerkőc között az öltözőben.
Alapszitu: Öltöznek a gyerekek,az egyik kisfiú nagyon sír, sírás oka ismeretlen. Rendíthetetlenül hüppög.

Másik kisfiú, akit nevezzünk "Á"- nak: - Miért sírsz? Mi a baj? (kis szünet) Mi történt?
Sírós kisfiú, akit nevezzünk Sz-nek:  -  Hüpp, hüpp (folytatja a hüppögést meg a sírást)
Á:   - Nem akarod elmondani hogy mi történt?
Sz:  - Hüpp, hüpp...
Á:   - Figyelj SZ! Nekem bármit elmondhatsz. Tudod, együtt szoktunk játszani, meg minden...

Hát nem zabálnivalók? És 4 évesek. Néha olyan hihetetlen, hogy ekkora empátiával rendelkeznek egymással szemben. Na jó, azt is szögezzük le nagyon gyorsan, hogy nem mindegyik ilyen kis angyal. Vannak köztük kis ördögök is. :)
Az az egy azonban biztos, hogy néhányan a felnőttek közül örülnének, ha csak egy ilyen barátjuk is lenne, aki ennyire figyel rájuk....
Én befogom a kis pofimat, mert nekem kettő ilyen "angyal" is megadatott. (Mármint barát angyal, nem gyerek, nem mintha a gyerekek ellen bármi kifogásom lenne.) :)

És itt ragadnám meg az alkalmat, hogy Zsuzsuéknak még egyszer gratuláljak! :) Azt nem írom le, hogy miért, de ő szerintem tudni fogja. Ugye? :)

Na jó. Már nagyon átmentem szentimentálisba, úgyhogy azt hiszem abba is hagyom mára az írást. :) Azért még itt egy édes kép témához kapcsolódóan: