De tényleg. Elkeserítő, ahogy néhány ember a társait (főleg munkatársait) kezeli. Milyen jogon bánik valaki a másikkal úgy, mintha ő lenne a főnök, amikor nem is az, hanem egyenjogú a másikkal, ugyanaz a beosztásuk.
Hihetetlen milyen vastag bőr van némelyek képén. Nem is tudom minek képzeli magát. Az ilyenek úgy fel tudnak idegesíteni. Ha meg netalán vagyok olyan pofátlan dög, hogy vissza merek neki szólni, akkor persze én vagyok a kis bunkó, és azonnal rohan beárulni a főnöknek.
Ráadásul ők azok az alkalmazottak, akik be vannak betonozva a helyükre, és senki és semmi nem tudja őket onnan kirobbantani.
Másoknál is vannak ilyenek vagy csak én vagyok az a "szerencsés", aki kifogott egyet?
Sokan azzal magyarázzák, hogy ilyen a stílusa. Erről az a véleményem, hogy ilyen stílussal lehet, hogy nem kellene emberek közé mennie. Velem akkor se beszéljen úgy, mintha az alkalmazottja lennék, mert egyrészt nem vagyok az, másrészt, meg nem tettem ellen eddig semmi rosszat. Tényleg jókislány voltam, mindig illedelmesen elszámoltam 10-ig, és nem szóltam vissza. Nem igazán vagyok ilyen típus, csak ha nagyon muszáj nem vagyunk egy korosztály. Jóval idősebb nálam.
Lehet, hogy rosszul csinálom, mert el kellene felejtenem az ilyeneket, és nem agyalni ennyit a dolgon. Ilyenek és kész...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése