És megértem, hogy a melóból sem telefonáltak rám egyszer sem. Hurrá. Esküszöm felírom a naptárba. Ilyen is ritkán történik :)
Na, és mit csinál, akinek van egy szabadnapja, és az idő is csodálatos? Természetesen kültéri programot( de csak miután a délelőttöt az ágyikóban heverészve töltötte- most lehet nagyon utálni) Ennek jegyében nekiálltam és lemostam a kocsit, meg kitakarítani belülről is.Aztán megfuttattam a drága jó kutyuskámat ( vagy inkább ő engem). :)
Édes egy pofa egyébként. Valamelyik nap megint fogott egy sünit. Szerintem már nem nagyon van süni a környéken, amelyik ne találkozott volna már vele. (főleg, mivel többnyire nem nagyon élik túl ezeket a találkozókat).
Lényeg a lényeg, ez a drága lélek azt a szokást vette fel, hogy a szájába kapja a sünit, kinéz magának valakit a családból, odaviszi neki és dicsekvésképpen odanyomja a sünt a szerencsés ember lábához. Annyira kellemes, amikor azt a szúrós állatkát odatuszkolja az emberhez... és nem lehet neki azt mondani, hogy nem szabad. Annál inkább jön és nyomja azt a szúrós gombócot. Tök tántoríthatatlan, mert annyira büszke magára, hogy megfogta. Az egyetlen ellenszere, ha elfutunk előle. (Én ezt szoktam,bár nem sok sikerrel, mert még sünivel a szájában is gyorsabb, mint én). De annyira érzékeny a lelke, hogy ha elfutok előle olyan szomorúan néz rám, hogy muszáj visszamenni hozzá és megnézni a sünikéjét, mert megszakad a szívem, ha rám néz azokkal a szemekkel. És még mondja valaki, hogy a kutyának nincs lelke....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése