Borfesztivál, jubileum és szülinap - avagy hogyan vígad a família

Eseménydús egy hétvége volt az biztos. Először is, mert idén 50 éves a volt általános iskolám. Bár az ebből az alkalomból rendezett gálán nem voltam ott, kiderült, hogy benne vagyok a  jubileumi évkönyvben. Szereznem kell belőle egy példányt. :) Kíváncsi vagyok miért kerültem bele. Sőt állítólag még kép is van rólam, amiről azt sem tudtam, hogy elkészült. :)
Szombaton meg megtartottuk a szeptemberi szülinapokat meg névnapokat, amikor esedékesek :)

Az egyik torta az egyik szülinaposé volt, a másik a másiké :) A bal oldali Lúdláb, a jobb Eszterházy.
Meg kaptam ilyen szép rózsákat is:

Aztán voltunk borfesztiválozni is. Évek óta nem voltam. De most azért lenéztünk. A kirakodóvásáron egyszer végigmentünk, de csak nézelődtünk. Volt ahol kétszer olyan drágán árulták a dolgokat, mint egy normál napon. Azért volt egy - két érdekesség is. Volt nosztalgiavonat, zene zene hátán. De a leginkább az ökörsütés tetszett. Sokan brutálisnak tartják, de az illata isteni volt, annak ellenére, hogy nem eszem marhahúst.

A kép szerintem magáért beszél.
Hát így telt az eseménydús hétvégém. :)

Az utazás szépségei

Már szinte el is felejtettem miért jó BKV-val utazni.(ez a hátránya, ha az ember minden nap gyalog jár dolgozni) A busz végében ült egy csaj. Olyan 20-23 év közötti. Egy kicsit előrébb menetiránynak háttal (tehát a csajjal szemben) egy 16-18 éves forma , nagyon laza, nagyon menő (mert anyuci és apuci gazdagok) srác, aki úgy fixírozta a csajt, hogy majd' kiesett a szeme. A lány gondolom észrevette (pedig olvasott), és előrement a busz elejébe, mert valószínűleg idegesítette. A srác erre gyorsan átült egy olyan helyre, ahonnan továbbra is bámulni tudta a csajt. Úgy nézte, hogy gyakorlatilag tetőtől talpig megröntgenezte a tekintetével. :) A lányon meg látszott, hogy iszonyatosan idegesíti, hogy a gyerek ennyire nyáladzik rá. Olyan vicces volt látni, ahogy a srác erőlködött folyamatosan. Majdnem hangosan felröhögtem.:) Jó , hogy vannak ilyen lelkes, és elszánt, magabiztos fiatalok, akik az idősebb csajokra buknak, legalább nem unatkozom utazás közben, mert tudok min röhögni :) Valószínűleg én is így reagáltam volna rá, ha egy fiatalabb srác ennyire feltűnően csorgatta volna nyálát utánam :) Ez nekem már sok, de külső szemlélőként rettentően jó szórakoztam a jeleneten. :)

Egyébként nem is értem mire számított a gyerek. Gondolta, hogy a csaj az átható tekintet hatására ráugrik ott a buszon és magáévá teszi? Amikor egyértelműen látszott, hogy a csaj idősebb, mint ő.

Ha már az utazásnál tartunk, evezzünk egy picit távolabbi  vizekre is. Rájöttem , hogy Kanadába szeretnék menni.Tudom, hogy én sem vagyok normális, de akkor is szeretnék.:) Rájöttem, hogy szeretem az vízpartokat, ott pedig nagyon - nagyon - nagyon sok tavacska van, ha azt megunom, akkor meg ott a tenger. :) Szeretnék bálnalesre menni. Nem is lenne gond a szállás, mert meghúzódnék a rokonoknál akár a kutyaólban is, de azért ahhoz pénz kell, hogy ott kint éljek egy hónapig, úgy, hogy nincs munkám. Nem állíthatok be csak úgy hogy helló, megjöttem, és tartsatok el egy hónapig. Meg akkor a repülőjegyet még nem is említettem. Csak a repülőjegy 300 ezer forint felett van. Azt hiszem, sürgősen el kell kezdenem lottózni :) Mert ha törik, ha szakad, én bizony kimegyek Kanadába.:)

Utazási rovatunkat hallották. Köszönjük a figyelmet, várjuk Önöket máskor is. :)

Komolyra fordítva a szót, terveknek nem vagyok híján :) Megyek is tovább tervezgetni.:)

Képek kommentár nélkül :

Utazás az ismeretlenbe

Ma bejártuk a fél világot. Na jó, nem a fél világot, csak fél Pest megyét. :) Pomázra menet általában elhaladunk a Hajógyári sziget bejárata előtt. Szeretek arra autózni, mert imádom a Duna látványát. Az egyik kedvenc útszakaszom a rakpart. De ma "ismerd meg hazád" mozgalom volt, mert a Hajógyári sziget bejáratánál eltorlaszolták az utat és el volt terelve a forgalom. Sárga szalagokkal elkerítve a járda meg minden. A híd bejáratánál meg egy pénzszállító tárva - nyitva. Anyu mindjárt rácuppant az alkalomra, hogy "Jaj, biztos kirabolták a pénzszállítót". Hát ige. Lehet, hogy kicsit túl sok akciófilmet néz. :D Egyébként rájöttünk, hogy azért volt ennyire elbarikádozva  a hely, mert hamarosan kezdődik a Sziget. Egészen pontosan 11-én. Én még kicsit korainak,találom az ekkora lezárást, de ők tudják. A másik meglepi Pomázról Zsámbék felé menet ért. Tudni kell, hogy ilyen iszonyatosan kihalt, rettenetesen kacskaringós út vezet egyik helyről a másikra. Volt ahol hirtelen derékszögű kanyar ugrott elénk. Olyan kanyar is volt, ami nem sikerült annyira élesre viszont annál hosszabbra lett tervezve és nem igazán lehetett látni a végét. Kemény. Utasként élveztem, mert még sosem jártam ezeken az utakon, de vezetni nem mertem volna. Lényeg a lényeg, az egyik kanyar urán kinéztem balra és mit látok? ÜVEGTIGRIS! :D Akkora volt. Lelassítottunk,,mikor elmentünk mellette, de visszafordulni sajnos már nem tudtunk. De mekkora volt. Egyszer csak a semmiből ott termett :D Tök jó volt ilyen közelről, életnagyságban látni. Egy lélek nem volt egyébként  a környéken, pedig ha jól tudom, most forgatják a 3. részét a filmnek.

Bár lehet, hogy nem ott fog játszódni, bevallom ennek még nem néztem utána. De akkor is jó volt.

Meg útközben láttam a Pázmány Péter Katolikus Egyetem központját is. Egyszerűen gyönyörű. Olyan jó lenne oda járni. D Egy iszonyatosan nagy kert ,tele szebbnél szebb épületekkel. Azonnal beleszerettem abba helybe. :D

Úgyhogy egészen tanulságos kis út volt ez a mai. Jó volt ennyi újdonságot (legalábbis számomra az volt) felfedezni. :D

Rövid post

Ez most tényleg rövid lesz, de muszáj beraknom ezt a kis videót (reklámot). Annyira imádom. Olyan édes :) Akárhányszor végig tudnám nézni, és soha nem unnám meg :) Ennyi.

Szomorú valóság

Sokáig gondolkoztam azon, hogy írjak - e erről itt a blogon. Hogy miért szántam rá magam? Azért , mert tudom, hogy úgyis csak azok olvassák, akikre számíthatok, akik nagyjából tudják, hogy mi a helyzet a nővéremmel. Bár még így is olyan nehéz erről írni. Meg az az igazság, hogy nem nagyon szokta róla beszélni sem. Valahogy mintha ettől könnyebb lenne elviselni. Pedig csak tologatom az elkerülhetetlent. Mert a tények ettől még tények maradnak. 

Eddig is tudtuk, hogy mivel jár ez a betegség, meg mire számíthatunk az idő előrehaladtával. De mikor az emberrel ezt az orvos is közli, az annyira...kegyetlen. Igen az  hiszem ez a jó szó.

Már rég nem voltam anyuékkal látogatni. Egyszerűen képtelen vagyok. Tudom, hogy attól, hogy nem veszek róla tudomást, attól minden változatlan marad. Lehet kegyetlennek vagy akár érzéketlennek is nevezni, hogy nem megyek látogatni, de tényleg képtelen vagyok rá. Nehezemre esik szembesülni a tényekkel, az állapotával. Persze, azért tudom, hogy mi van vele, mert anyuék mindig elmesélik.

Őszintén szólva szeretném olyannak megtartani őt az emlékezetemben, milyen pár hónappal ezelőtt volt, avagy amilyen a múlt hónapban. De ez nem megy, ha én is elmegyek hozzá.

Meg őszintén, mi értelme lenne, azon kívül, hogy nem lenne lelkiismeret furdalásom?  Hiszen alig - alig reagál valamire, az sem biztos , hogy felismer. Egyáltalán nem szól egy szót sem.

Olyan nehéz ez az egész helyzet, és sajnos nem lesz könnyebb.

Hőség

Hőség. Úgy hangzik, mint egy regénycím. Egyébként tényleg van ilyen címmel könyv, ha jól emlékszem a szerzője Arthur Herzog. De nem tudom miről szól, mert nem olvastam.

A mostani állapot azonban nem könyvbeli, hanem nagyon is valóságos. Sajnos. :S

Vagy nem sajnos? Milyen szeszélyes az ember. Amikor júniusban még kiskabátban mentem el itthonról, arra áhítoztam, hogy legyen már nagyon meleg, hogy lehessen medencézni meg napozni, meg egyébként is jó időben jobb az ember kedve. Vigyázzunk, mit kívánunk. Most bizony megkaptam az várva várt strandidőt. Csináljak vele , amit akarok. Oké. 2-3 napig még rendben van. Utána hűljön vissza aztán megint legyen egy kicsit meleg. Nem ez lenne a rendje a dolgoknak? De hát nekünk soha nem jó semmi. Ha hideg van , meleget akarunk. ha meleg van, hideget akarunk. Ha aszály van esőt akarunk, Ha sok eső van, a száraz időket hiányoljuk. Lesz valamikor is olyan időjárás, ami megfelel majd? Van olyan egyáltalán, hogy pont jó időjárás? És ha van, akkor meddig tart? 5 percig? 1 óráig? Netán egy napig? Annál tovább biztos nem, mert nem emlékszem olyanra az utóbbi időben, hogy egy napnál tovább ugyanolyan idő lett volna.Volt olyan, hogy óráról órára változtak a körülmények.

Lesz ennek az eszmefuttatásnak vajon végkifejlete? Nem sok remény fűzök hozzá, úgyhogy elég is volt. :)

Más téma. Az előző postomban már említettem, hogy filmeket szeretnék majd nézni.Elsőként a Beastly-t. Modern szépség és szörnyeteg. :) Aztán mondjuk Az utolsó dalt. A könyvet már olvastam és nagyon tetszett.Meg kellene néznem az Eclipse-t, hiszen a könyvben ez a kedvenc részem. Volt még egy. Mi is volt az, mi is volt az ? Jajaja, megvan a Szex és New York 2. :)Alapmű és pont. Ehhez nem kell több indok. :)

Jó hírek

Itt a jó idő megint. A jövő hét a szünet előtti utolsó munkahét, utána 1 hónap hawaii. Kell ennél több? :) Szerintem nem. Olyan jó lesz egy kicsit pihenni. :)

Nem kell majd korán kelni, meg ilyenek. :) Ennek örömére új kinézetet varázsoltam a blognak. Egy kicsit nyáriasabbat és vidámabbat. Remélem tetszik. :)

Úgy egyébiránt nem terveztem semmi különöset a szünetre. Majd meglátom mi adódik. Szeretnék sokat pancsolni a medencében, szeretnék kreativkodni egy kicsit, meg rettenetesen sokat olvasni. A listán van még, hogy végig tudjak nézni egy - két filmet megszakítás nélkül. Mert valljuk be őszintén, annak nincs sok élvezeti értéke, ha az embernek 5 percenként le kell állítani a dvd- lejátszót. Hogy mit fogok nézni, még nem tudom. Amit sikerül megszereznem így - vagy úgy. Akarok majd sorozatmaratont is tartani. Közben az angolomat is szinten szeretném tartani. Igen, ugyanis szembesültem azzal, hogy hiába olvasok angolul folyékonyan, és hiába nézek filmet, és értem azt meg angolul, attól még beszélni nem fogok tudni, mert a magyarról angolra fordításból valahogy kiestem. Úgyhogy pont kapóra jött egy ismerősöm, aki megkért, hogy fordítsam le a novelláit, amiket írt magyarról angolra. Már belekezdtem, és azt kell mondjam, nagyon élvezem. :) Jó újra aktívan használni a nyelvet, és azért sokszor észreveszem, hogy használ a sok angolul való olvasás, meg eredeti nyelven filmnézés. A szófordulatoknál mindenképpen.

Mi is akartam még? Ja igen. A lényeget!  Zsuzsuéknak innen is gratulálok, és nagyon sok boldog pillanatot, és egészséget kívánok Danihoz. :)  Aztán remélem, majd nemsokára személyesen is átadhatom a jókívánságaimat nekik. De addig is millió puszi küldök!!!!!!!!

Sündisznók és szúnyogok

Megint beindult a sündisznószezon. Valamelyik nap megint arra ébredtünk hajnali kettőkor, hogy a kutya teljesen be van vadulva. Nagy hirtelen magamra kaptam egy nacit meg a kabátomat, meg a kapucnit a fejemre (mintha legalább -20 fok lett volna kint a  + 20 fok helyett). A drága jó állat (Manó) addigra már be volt tekeredve a virágoskert drótkerítésébe, de még így is veszettül erőszakot alkalmazott a sünin. Ennek ellenére a süni túlélte (bár bizonyíték nincs rá), és viszonylag hamar el tudtuk venni tőle. A kert viszont romhalmaz lett,  mert körbeásta a sünt, és azt a kardvirágok bánták. 

A nehezebb része a szúnyogokkal való küzdelem volt. Hiába volt a fejemen a kapucni, hiába voltam úgy beöltözve, mint az eszkimó, így is megkajáltak. Az 5 perces sün menekítő akció alatt legalább 8 csípést ejtettek rajtam azona kb 5 négyzet-centiméteres területen, ami kilógott a kabátom alól (a kézfejem és az ujjaim). Eszméletlen, hogy este nem lehet kimenni, mert egyszerre legalább 10 darab vérszippancs repül rá az emberre zuhanórepülésben.

De hogy valami jó dolgot is mondjak, végre itt a jó idő, és 29 fokos a víz a medencébe. Szeressssssük nagyon. Holnap tuti fejest ugrok bele. :)

Vihar utáni csend

Remélem mindenki egészben a megúszta a pár nappal ezelőtt tomboló vihart. Hihetetlen volt és félelmetes. 5 perc alatt úgy besötétedett, mintha éjszaka lenne. Nemhogy sötét kék volt az ég, hanem egyenesen korom fekete. Komolyan, én ilyen az eddig leélt éveim alatt nem láttam. De azt mondta apu, hogy ő sem. Azonban azt mondhatom, hogy szerencsénk volt, mert itt felettünk kettényílt a nagy felhőtömb(valószínűleg azért, mert mi magasabban vagyunk a dombtetőn, és ez taszítja a felhőket). Tőlünk délre és északra viszont iszonyatosan nagy eső volt. Bár az én szobám így is beázott. Gyakorlatilag az ablak mellett ömlött be a víz. nem győztem törölgetni.
Csak remélni tudom, hogy egy jó darabig nem lesz ilyen vihar.
Végre kitört az iskolai nyári szünet. Ebből kifolyólag nálunk is sokkal nyugodtabb az élet. Jövő héten kezdhetem kipakolni az irodát, ugyanis felújítások lesznek. azt viszont nem tudom, hogy hogyan fogom megtalálni a papírjaimat, ha dobozokban lesznek.  Na, az még vicces jeleneteket fog okozni. Majd szerzek valahonnan vastag filcet és rávésem a dobozokra, hogy melyikben mi van.:)

Ismét pedagógus nap

Igen. Idén megint megrendezték. És nekünk megint kötelező volt. Szombaton. Nem munkaidőben. Hanem a szabadidőnkben, szombat délelőtt. Úgy, hogy nekem beleszólásom sem volt abba, hogy ki kapja a kitüntetést. Akkor hol van itt az igazság? Igazság nincs. Nem is volt és nem is lesz. A látvány, a kép , amit kifelé mutatunk, az sokkal, de sokkal fontosabb, mint az ember egyénisége, az személyes jogai... Erről ennyit. Viszont fel tudtam venni az új szoknyámat.  :) Ha másért nem, erre teljesen jó volt ez az összejövetel :)

Aztán délután felraktuk a medencét, hogy tudjunk majd fürödni a kánikulában. Erre nem megjött már a  rossz idő? Azért a szombati jó időt kihasználtuk rendesen. Én bent toporogtam a medencében, amíg töltöttük fel vízzel (az mellékes, hogy lefagyott a lában a 19 fokos vízben). Aztán a kutya is kedvet kapott , beugrott mellém és hozta a labdáját is. :)

De azért azt közöltem vele, hogy ebből nem csinálunk rendszert. Úgyhogy vettünk neki egy saját kis medencét. Abban annyit ugrál meg pancsol, amennyit akar. :) Mi sem vagyunk ám túlzottan állatbolondok, ugye? Medencét veszünk a kutyának. :)

Aztán bográcsoztunk is szombaton. Meg kihoztuk a tv-t és a kertben, főzés közben néztük a foci vb-t. :)

Ennek ellenére olyan volt a szombat, mintha nem is lett volna. Vasárnap tisztára olyan érzésem volt, mintha szombat lenne. Aztán este szembesültem vele, hogy bizony ma , azaz hétfőn dolgozni kell menni.  Annyira hiányzott az, hogy szombaton nem tudtam magam normálisan kialudni... Ma olyan voltam, mint, akit fejbe vágtak. De mindegy. Már csak egy hónap és szabadsáááááááááááááááááááág :) Nagyon várom....

Élmény

Mostanában annyira elfelejtek írni, hogy csak na. Nem csak írni felejtek el, hanem mást is. Rátaláltam egy ilyen könyves dühöngő - féleségre a neten és túl sok időt töltök ott. :) De élvezem , nagyon. :)
Azonban most nem ezért akartam írni, hanem azért, mert ma végre sikerült megszólalnom angolul. Olyan büszke voltam magamra. :)
Vártunk anyura a kocsiban, amikor odajött 2 biciklista.Angolul beszéltek. Eltévedtek. Megmutatta a papírt, hogy milyen utcát keres. És jól megbeszéltük, hogy fogalmam sincs róla, hogy hol lehet. :) De jó volt, hogy megértettem, és tudtam neki válaszolni, és ő is megértette, amit mondtam neki (legalábbis azt hiszem). :) És egy picit büszke voltam magamra. :) Jajj, és olyan szépen, érthetően beszélt. :) Öreg volt az ipse, de tényleg szépen beszélt. :) Na, jó abbahagyom, mert ez már beteges. :)
A másik, amiért picit büszke voltam magamra, hogy az egyik könyvkiadó betette az másik blogomat ( a könyveset) az egyik rendszeres hírlevelébe, mert az általuk kiadott könyvről írtam le a véleményem. Tök jó :)
Úgyhogy most a  fenti okokból kifolyólag nagyon örülök magamnak. :)

Elmaradás

Valamelyik nap eszembe jutott, hogy milyen rég nem írtam. De bevallom nagyon lusta vagyok mostanában. :) Most pár mondatban pótolnám elmaradásomat. Anyuék elmentek a rokonokhoz, úgyhogy  egy pár óráig magam vagyok.

Szóval. Megvolt az esküvő múlt hét szombaton. Nagyon szép volt, még a kis apróbb bosszúságoktól eltekintve is. Az esőt is nagy részben megúsztuk, legalábbis addig amíg  oda nem értünk az étterembe.

Azóta nem sok  minden történt. A szokásos bolondok háza van az oviban a beiratkozás miatt. Kit vettünk fel, kit utasítunk el.... Jó lesz, ha már lemegy ez az őrület.

Egyébként is bezavart ez a pünkösd hétfő. Egész héten nem tudtam, hogy mikor milyen nap van ,és, hogy hol is kellene lennem aznap. Meg valahogy nem is igazán tudtam kialudni magam részben önhibámból, részben önhibámon kívül. Önhibámból, mert minden nap késő estig olvastam, önhibámon kívül, mert az éjszakai viharok mindig felkeltettek és utána már nem igazán tudtam visszaaludni. Mára virradóra is 2 óra körül tudtam csak elaludni. Megint sokáig olvastam, aztán meg a kutya ugatott (mint később kiderült, azért mert megtalálta ez első idei sündisznót). Ez a sündisznózás is érdekesen zajlott. Lementem, hogy elküldjem a kutyát melegebb éghajlatra, amiért éjnek évadján be nem áll a "kis" pofája. Akkor még nem tudtam miért ugat a kerítésnél. Mikor odaértem mellé, akkor láttam, hogy kint az utcán a kerítés másik oldalán kolbászol egy nagy süni. Akkor felmásztam a szobámban, a pizsimre felkaptam egy pulcsit, megkerestem a kulcsomat, felfegyverkeztem (lapáttal és gereblyével), és kislattyogtam az utcára arrébb tessékelni azt a dögöt (sünit) . Elnézést a süni kedvelőktől, alapból én is szeretem  a helyes kis pofijukat, de ekkorra már olyan idegállapotban voltam, hogy le is gyilkoltam volna , ha ez kell ahhoz, hogy a kutya csendben maradjon, én meg aludni tudjak. :) Valószínűleg eléggé sorozatgyilkos külsőm lehetett így hajnali egy óra táján, amint pizsiben, égnek álló hajjal próbáltam arrébb erőszakolni lapáttal meg gereblyével a kezemben egy ártatlan kis állatot. :) Az egy pillanat erejéig átfutott az agyamon, hogy mit gondolna rólam valaki, ha most meglátna... :)

De hála annak a jó égnek egy lélek nem járt arra.

Szóval a kiadós alvás nem igazán szerepelt a szótáramban a héten. Éppen ezért remélem, hogy legalább ma éjjel nem lesz különösebb atrocitás, és tudok nyugodtan szundikálni.

Készülődés.

Ma megkaptam, hogy szép vagyok. :) Csak az a gond, hogy nem egy dögös kantól, hanem az egyik főnökömtől. :( Ezen még javítani kell egy kicsit. :)
Ezt leszámítva a szombati napra való készülődéssel telnek többé - kevésbé a napjaim. A mai készülődés a szépítő alvás volt. :) Délután úgy belealudtam egy könyvbe, hogy akár bombát is lehetett volna robbantani mellettem. 2 órán keresztül szunyáltam a könyvvel a fejem alatt. De olyan jól esett. Nem tudom mi okozta ezt, mert sosem szoktam aludni délutánonként. Mondjuk az is igaz, hogy általában eleget alszom esténként, ami ezen a héten nem nagyon jött össze. A szokott 8 óráim helyett aludtam minden nap vagy 5-öt. És hiányzik a szervezetemnek az a napi 3 órányi alvás. De nagyon. Mindegy. Majd ma kialszom magam, mert holnap itthon vagyok szabin.

Át kell még gőzölni a rucimat, el kell tervezni, hogy mi , hogy lesz.:) Most még egyébként nyugodt vagyok. Majd kérdezzétek újra szombaton, miután hazaértem a fodrásztól... :) Ha én ilyen idegbeteg leszek, képzelem milyen lesz szegény menyasszony....

Már csak azt nem értem, hogy az én drága anyukám mi a görcsnek idegeskedik. Komolyan mondom, lassan már felfokozottabb idegállapotban lesz, mint az örömanya. :) Ha az én esküvőmön is majd ilyen lesz, én nem tudom mit fogok vele csinálni. Ezzel ki lehet kergetni a világból. Nem bírom, ha ilyen aktívan sertepertélnek körülöttem. :) Ideges fúria leszek tőle. A szalagavatómon már attól is a plafonon voltam, hogy 5 percenként a ruhámat igazgatta. :)

Másik hír. Képzeljétek a citrom/narancs kezdeményem átalakult virággá. Konkrétan virág volt eddig is, de most kinyílt.Jól benéztem ezt a dolgot úgy érzem. Annyira szerettem volna, hogy nőjön valamilyen citrusféleség, hogy már a virág bimbóját is annak néztem. De sebaj. Talán majd most a virágból. Egyébként eszméletlen erős illata van a virágnak. A szoba másik felében van és itt is érzem.

Ma azt hiszem csak ennyit akartam. Szorítsatok, hogy jó idő legyen szombaton!!!!

Éjszakázás

Tegnap illetve ma hajnalban akartam írni, de valahogy bevettem a fogalmazás gátlómat, mert egyszerűen képtelen voltam egy értelmes mondatot összehozni. (Na, nem mintha most jobban menne).

Pedig abszolút készültem, csináltam képeket is, meg minden. De valahogy hajnali 2-kor az ember már nem 100-as.:) Egy tv sorozat évadzáró epizódját vártam egy pár másik fanatikus rajongóval együtt.:) Ilyenkor érzem mekkora szívás a 7 óra időeltolódás Amerikához képest... Mondjuk azért így is eltöltöttük az időt. Olyan volt, mint egy nagy össznépi pizsiparti, csak mindenki a saját szobájában ücsörgött Magyarország különböző városaiban és Twitteren meg msn-en dumáltunk. Van egy bizonyos hangulata a dolognak az biztos. Legutoljára akkor éjszakáztam így, amikor  a szakdogámat írtam. Ez azonban most határozottan jobb volt. :)

Egyébként  mindjárt felrakom a képeket,amiről a bejegyzés elején beszéltem, amíg kihűl az ebédem, mert hogy forrón nem ehetem csak langyosan. 3. napja krumplipürén élek. Natúr. Hozzá semmi..Jó lesz, ha már visszajön a hangom.

Szóval arról akartam  még  mesélni, hogy néha, amikor a téli narancs meg grapefruit szezonban rám jön az 5 perc, akkor el szoktam ültetni a magjaikat. Többször próbálkoztam már, de 10 cm-nél nem nőttek nagyobbra. most azonban nagyon csipázhatták a helyüket, mert sikerült egy kisebb ültetvény összehoznom (citrom, narancs, grapefruit vegyesen). Íme az "ültetvény":

Lassan már kereskedést is nyithatok. JA és a lényeg. Eddig ugye a kis fáim csak úgy voltak magukba, zöldelltek veszettül, most viszont elkezdtek virágozni. Hát nem édesek? Sőt, mi több, megjelent az első narancs/citrom/grapefruit (még beazonosíthatatlan, hogy melyik lesz) kedvezmény.:

Örültem ám magamnak nagyon. :)

Aztán még akartam újságolni, hogy új a séróm :). megint van Frufrum és egy árnyalattal megint szőkébb lettem a melírozás miatt. A végén már pláza maca lesz belőlem. :) NA, jóó az azért nem. Előbb festetem be feketére  a hajam... :)

A szövegben elkövetett esetleges hibákért elnézést kérek. Még nem aludtam ki magam. Öreg vagyok én már az éjszakázáshoz. :)

Cifra helyzet

Az a cifra helyzet állt elő ma reggel, hogy nem tudtam megszólalni. Konkrétan nem jött ki hang a torkomon. Úgyhogy irány az orvos.
Lebattyogtam a dokihoz. 4 ember volt előttem. 8-ra ott voltam és 3/4 10-kor jutottam be. Röhejes. És mindez azért, mert a főorvos betelepedett a doktornőhöz 7-kor és negyed 10-ig bent ült. A táppénzes papírokat ellenőrizte...
Kiderült, hogy ödémásak a hangszálaim (be vannak gyulladva). Vasárnapig egyáltalán nem szabad beszélnem még suttogás szintjén sem ( na nem, mintha tudnék). Csak pépes kaját ehetek, azt is csak langyos állapotban (tisztára, mint egy kisbaba - még az epret is le kellett turmixolni, hogy meg tudja enni). Semmi hideg vagy forró vagy szénsavas folyadékot nem ihatok....  ;(
Rám nézett a doki, mikor bementem és csak annyit kérdezett, hogy pedagógus? Pedig még csoportban sem vagyok  Mi lesz, ha már ott leszek? Azt mondta a doktornő, hogy úgy néz ki hajlamos vagyok rá, úgyhogy lesz még ezzel  problémám. Remek. Egyszerűen repesek az örömtől.
Viszont így egy kicsit tudok pihenni, ugyanis a héten beteg ácsiban vagyok.

Tartásjavító ruházat

Szombaton elmentem cipőt venni a ruhámhoz, és láss csodát az első üzletben találtam.

Ma meg elmentem a varrónőhöz, hogy fel tudja varrni a ruha alját a cipőhöz mérten. A felső része meg most épp rajtam van. Tanulok benne kulturáltan ülni. :) Kicsit ilyen fűző jellegű, ilyenhez meg még nem volt igazán szerencsém. Egy biztos, nem kell majd arra figyelnem, hogy húzzam ki magam. Amint picit görnyedek, nehezebben kapok benne levegőt. Jó kis tartásjavító ruha ez... :)

Ruha

Ma voltam megint értekezleten, Jövő héten megint mennem kell. Gondolom felmerül egy - két emberben a kérdés, hogy akkor mikor is dolgozom tulajdonképpen. Őszintén? Bennem is felmerült a kérdés, de okos választ nem tudok rá adni. Akkor dolgozom, mikor van rá időm. Ha nem fér bele, otthagyom. Az utóbbi 2 hétben kifejlesztettem a legjobb technikát. Egyszerűen  közömbösnek kell lenni , bármi történik. Csúnyán megfogalmazva le kell szarni. Ez a túlélési technika rettentően jónak bizonyult. Az utóbbi 2 hetem teljesen nyugodtan és jó hangulatban telt. Még a mai értekezlet is. Jókat röhögtünk négyen . A másik 4 titkárral nem vagyunk annyira jóban. Klikkesedünk, mint az iskolában:) , és még jókat is röhögünk rajta :). Tök jó. Viszont csúnyán néznek ránk emiatt a főnökök. De mi négyen ezen is csak röhögni tudunk. :))
Ma azonban nem azért írok, hanem, hogy eldicsekedjek az új rucimmal. Ugyanis értekezlet után elmentem vásárolni és megvettem a barátosném közelgő esküvőjére a ruhámat. :) katt a képre és nagyobb lesz

A szoknya részét fel kell varrni, mert egy kicsit hosszú (kb. 20 centivel hosszabb hihihi):) Már csak cipőt meg valamilyen táskát kell venni hozzá. Mert addig nem tudom hozzá igazíttatni a cipőhöz a szoknyát, amíg nincs cipő.De a ruha megvan ez a lényeg. Ettől féltem a legjobban.
Most pedig kérem a véleményeket. :)

Twitter - mánia

Engem is utolért a fent nevezett esemény, úgyhogy mostantól ott is lehet követni a hol unalmas, hol eseménydús napjaimat. Kicsit részletesebb információkat kaphattok arról, hogy mikor mit csinálok. :)

https://twitter.com/nancy9784

A fenti linken elérhető vagyok. :)

Az ideális tavaszi/nyári nap

Tudom, hogy még tavasz van, de a mai nap simán elment volna egy nyári napnak is. És ideális volt minden szempontból. Délelőtt, minután egy picit rendbe szedtem a szobámat (amire általában hét közben soha nem jut időm), meglocsolgattam a "több száz" ( na jó, valójában csak 28)  szobanövénykémet :), aztán kivonultam a könyvemmel és az mp3 lejátszómmal a kertbe. Imádom, amikor nem zavar semmi és senki. Szól a zene, süt a nap, a gondolataim pedig több száz, több ezer kilométeres távlatokba kalandoznak. Számomra ez a fajta kikapcsolódás bárminél többet jelent. Ilyenkor igazán ki tudok kapcsolni. Annyira, hogy sokszor előfordul az is, hogy annyira elkalandozom, hogy teljesen (de tényleg teljesen ) megszűnik körülöttem a külvilág. Olyan mintha aludnék, de mégis ébren vagyok. Érzem, ahogyan lassan, de folyamatosan feltöltődöm. Ahogyan fokozatosan a hangulatom is egyre jobb lesz. A délutánom körülbelül ugyanígy telt, hozzáadva még egy kis kerti sütögetést/kerti - party-t. :)

Egyetlen hátulütője a dolognak, hogy nagyon piszkál a nyár vagy nyír virága (tudjátok, az a sok szösz, ami mindenhol röpköd). Alig kapok tőle levegőt. Tele van vele az orrom és ez úgy idegesít. Jöhetne már egy kis eső, hogy elmossa ezeket a szöszmöszöket.

Szóval számomra ilyen egy ideális nap.Egyébként a hét nyugodtan és jól tetlt. Megint sikerült elcsípnem pénteken egy nagyon érdekes párbeszédet a gyerekek között. Imádom, hogy ilyen ártatlanok és mindenben hisznek. A beszélgetés a következőképpen zajlott:

(Mivel már nem tudom, hogy kik is beszélgettek, így számokkal fogom helyettesíteni a neveket.)

1: - Szerintetek létezik a fogtündér?

2: - Szerintem igen.

3: - Lehet, de nálam még sose járt.

2: - A ...... - nak most esett ki a foga, hozzá biztosan mindjárt jön.

No comment. Nem lehet nem szeretni. :) Imádom, amikor az iroda előtt beszélgetnek az öltözőben. Olyan szövegeket lehet összegyűjteni, hogy az ember nem is hinné. :)

A másik dolog, amin nagyon jót mosolyogtam, az egy veréb volt. (ez már nem az oviban, hanem itthon történt). Van egy tükör felszerelve az egyik ablakunk mellé, hogyha kinézünk, lássuk ki áll az utcán ,a kapuban, anélkül, hogy ki kéne nyitni az ablakot. Tegnap arra lettünk figyelmesek, hogy egy madárka nagyon közel csipog az ablakhoz. Mikor odanéztünk, azt láttuk, hogy a veréb lóg a tükrön és beszélget a saját tükörképével. Valami csúcs. Szerintem erőteljesen szerelmes lett magába szegény madárka. :) Ja és egyébként ma visszatért a drága. Biztosan nem bírt betelni magával.:)
Íme, sikerült megörökíteni a pillanatot:

 A kép azért tűnik "morzsásnak", mert szúnyogháló van az ablakon. De a lényeg, azért így is látható. :)

A közösségi oldalak hatalma

Mielőtt bárki megijedne, nem akarok holmi egyetemi szintű értekezést összehozni  a témában( elég volt anno megírnia a szakdogámat), csak eszembe ötlött valami ezzel kapcsolatban.

Mégpedig az hogy manapság mennyire szidják eme közösségi oldalakat.( iwiw, facebook ) és a Twittert, mint mikroblog szolgáltatást. Mindig valahogy a rossz példákat emeli ki a média (pl. csoportos öngyilkosság szerveződése stb). Meg, hogy a hírek is úgy terjednek ezeken a hálózatokon, mint a futótűz. Még a nagyobb filmgyártó cégek is felemelték a szavukat. Azt sérelmezték, hogy ők is nagyon sokban függnek ezektől az oldalaktól, hiszen Twitteren már a premier előadás alatt terjed a kritika, így hát gyakorlatilag már a premierkor eldől, hogy sikeres lesz -e a film. Hiszen minden apró információ azonnal megjelenik, mert a legtöbb ilyen jellegű szolgáltatást már mobiltelefonon keresztül is elérhető, hogy az Iphone-okat meg az Ipadokat már ne is említsem, a legújabb okos, mindent tudó telefonokkal együtt.  Jómagam bevallom már legalább másfél hete nem néztem fel iwiwre, sőt, Facebook profilom sincs, és Twittert sem használok. (Bár utóbbin mostanában erőteljesen  gondolkozom.).

De azért szerintem azzal mindenki egyetért, hogy minden éremnek 2 oldala van. Nem csak negatívumokat lehet felhozni ezen szolgáltatásokkal kapcsolatosan. Például a  könnyű elérhetőség nagy előny, olcsóbb, mint a telefon, az  információáramlást pedig lényegesen leegyszerűsíti (jó, ezt természetesen nem minden esetben jó). Mindezek mellett szerintem még közelebb is hoz minket egymáshoz, akárhány kilométerre is vagyunk egymástól. Nem kell félreérteni, nem azt állítom, hogy helyettesíti a személyes találkozást. Úgy gondolom, hogy egy kiadós személyes dumapartit élőben soha nem fog tudni helyettesíteni a kommunikáció eme formája. De gondoljunk bele abba, hogy hány esetben megkönnyíti életünket.

Ezt az egész gondolatmenetet különben az ihlette, hogy nézelődtem twitteren és örömmel vettem tudomásul, hogy egyre több híresség is jelen van ezeken az oldalakon. A kedvenc íróim is , a kedven színészeimmel együtt. Azért érdekes ez, mert valahogy az ismert emberekkel kapcsolatban egy olyan kép él a legtöbbünkben, hogy elérhetetlenek, megközelíthetetlenek, mintha ők már nem is lennének normális emberek. A jelenlétük viszont a világhálón ezt éppenséggel cáfolja. A minap pont az egyik színész twitter bejegyzéseit olvasgattam és annyira fura volt. Leközvetítette, hogy épp csomagol, zenét hallgat, indul a repülőtérre. Szóval olyan köznapi dolgokat csinál, mint bármelyikünk. Jó, ez most lehet, hogy hülyén hangzik, de engem akkor is olyan jó érzéssel töltött el.:) Olyan érzésem volt, mintha egy kicsit személyesen is ismerném, holott csak álmodom arról, hogy valaha is élőben egy pillantást vethessek rá. :) (megsúgom, hogy Ian Somerhalderről van szó konkrétan) :) Csak bele kell nézni azokba a szemekbe.  :) (Kattintásra nagyobban is megnézhető.)

Na mindegy. Szóval tény, hogy nagyon sok negatívum felhozható ezekkel kapcsolatban , de tény, hogy azért ott  a pozitív oldala is a dolognak. :) És én hajlamos vagyok inkább a jó dolgokat észrevenni. :)

Az idei első

Túl vagyok az idei első leégésemen. Nem egy kínos szituáció okozta leégésre gondolok, hanem nap általira. Csak én vagyok ilyen szerencsés, hogy az első napozás alkalmával kint felejtem magam a napon és pecsenyére sülök. :)
De nem igazán izgat, mert legalább napoztam. Ezért mindenképpen megérte. :) Arról nem is beszélve, hogy ez még olyan leégés, hogy bebarnul. És akkor lesz szép színem. A napról jut eszembe egy jó poén. A Showder klubban hallottam. Az alábbi videón 4:32-nél hallható és látható. (Ettől függetlenül az egészet meg lehet nézni) :)


A jövő hét egyébként tökéletesen nyugisnak ígérkezik. Ami nem is árt, mert ezen a héten tiszta őrültek háza volt a nyílt napok miatt. 2 hét múlva meg beiratkozás.  Akkor megint nem lesz nyugtom 1 hétig. Szóval kell előtte egy lazább hét.
Nemsokára Anyu jön szabira , kifestjük a konyhát. Akkor lesz csak igazán kupi a lakásban. :)
Kicsit csélcsap módon írok. Bocsi. Szét vagyok esve.:)
Lassan el kellene jutnom a fodrászhoz, hogy az esküvőre valahogy kinézzek.Picikét vágatni akarok  belőle meg újra akarom melíroztatni,.
Tényleg össze - vissza írok. úgyhogy most abba is hagyom mielőtt még rosszabb lesz a helyzet :))))) Úgy látszik a nap az energiám mellett az agyamat is kiszívta egy kicsit. :)))

Zeneváltás

Változtattam a zenén. Most teljesen odavagyok ezért a Bob Marley számért. Egy sorozatban volt betétdal. Ott meghallottam, azóta meg nem tudom kiverni a fejemből. Lassan már csak egy füves cigi meg egy kis raszta haj kéne és teljesen laza lennék. :)

Hurrá!

Elsőként arról szeretnék írni, hogy az előző volt a 100. bejegyzésem. :) Büszke vagyok magamra. Nem gondoltam volna, amikor elkezdtem a blogot, hogy ilyen sokáig fogom húzni. Csak egy hóbortnak indult. Viszont olyan jó néha csak úgy írogatni, arról nem is beszélve, hogy sok olyanról is tudok írni azoknak akik olvassák, amiről nem biztos, hogy beszélgetnénk egy személyes találkozás alkalmával. Egyrészt idő hiány miatt, másrészt, mert nem kerülne szóba, harmadrészt meg lehet, hogy mire sort kerítünk a találkozóra már elfelejtem. :)

Különben most nem sok mindenről tudok beszámolni. Egyhangúan telt a hét, kicsit nyomott volt végig a hangulatom. Mindezért az esőt okolom. Hogyan mosolyogjon az ember folyamatosan, mikor egész nap szakad az eső?

De a héten elszenvedett rossz hangulatért teljes mértékben kárpótolt a mai napsütés. Délelőtt elmentünk anyuval nézelődni egy kicsit. Legalább ilyenkor látjuk egymást. Délután meg kiültem egy picikét napozni. Annyira jó volt magamba szívni a napsugarakat, hogy az csak na.

Tényleg, apropó napsugarak. Látta valaki a mai különleges színekben pompázó napfelkeltét? Tudjátok, a hamu miatt. Csak azért kérdezem, mert én simán átaludtam.:) Volt egyáltalán valami különbség egy mezei napfelkeltéhez képest?

Ezzel kapcsolatban azon gondolkodtam tegnap, hogy a mai technikai feltételek mellett is mennyire meg tudja bénítani a légi közlekedést egész Európában egy vulkánkitörés. Nem gyenge.Nem?

Voltunk már a Holdon, felderítőt küldtünk a Mars-ra és ezzel szemben vulkáni aktivitás miatt nem tudunk a levegőben közlekedni az egyik kontinensen. Olyan hihetetlennek hangzik. Na jó, nem agyalok tovább ezen, úgysem én fogom megoldani a problémát. :)

Mivé lesz a világ..... meg a barátságok?

Tegnap mikor a Pizza Hut -os csevej - partiról hazaértem - ami mellesleg nagyon - nagyon jó volt - már lusta voltam írni. Ma meg, vasárnap lévén már leszavaztunk, az ebédig tartó cirka másfél órám pedig teendő mentes. Így rászántam magam, hogy bepötyögjek egy pár sort, amit a tegnapi hazafelé - utam ihletett.

Gyakorlatilag rekordidő alatt hazaértem. :) A buszon azonban láttam az egyik volt, általános iskolás osztálytársamat. Illetőleg nem is a buszon, hanem  a buszmegállóban, ahol vártam a buszra. De nem mentem oda. Hogy miért nem? Mert tökéletesen tisztán láttam a  lelki szemem előtt, hogy mi  történne. Odamennék köszönni. És itt ki is merülne a dolog, mert nem tudnánk beszélgetni. Nem partner benne. Tudom, mert pár évvel ezelőtt már találkoztunk, akkor még naiv voltam és odamentem. Azonban megbántam. Most már volt annyi eszem, meg tartásom, hogy nem menjek oda hozzá. Ha valamit akar akkor jöjjön oda ő.

Szerintem nem vagyok az az ember, akivel ne lehetne elbeszélgetni akármilyen témáról, akár felületesen, akár mélyenszántón (nagyon hülyén hangzik ez a szó, de ezt dobta ki a helyesírás javító program a gépen - hiszek neki). 

Véleményem szerint elég felháborító, hogy vannak olyan emberek, akik még meg sem próbálják palástolni  hogy mennyire a hátuk közepére sem kívánják a beszélgetést. Süt róla az undor meg a felsőbbrendűség, aminek én kis hülye, az okát nem igazán látom. De ő biztosan tudja. Ja, és a legjobb benne, hogy most tuti, hogy én vagyok a bunkó, mert nem mentem oda köszönni. Azt hiszem, valahogy majd csak túlélem, hogy nem láttam az arckifejezését. Nem vagyok rászorulva sem a társaságára, sem arra, hogy a grimaszait meg a megjegyzéseit hallgassam.

A legszebb az egészben, hogy elválaszthatatlan barátnők voltunk 6 évig, és ezek után így áll a helyzet... Elég elkeserítő. :( Főleg ha azt nézem, hogy a nemrégiben tartott osztálytalálkozón a legtöbb emberrel nagyon jól elbeszélgettünk folyamatosan, minden nemű erőlködés nélkül. (Ő nem volt jelen ezen az eseményen. Nehogy már keveredjen velünk....)

Nagyon remélem, hogy elkerülöm a jövőben az ilyen személyeket. Ilyenkor (is) értékelem, hogy bár nem sok olyan barátom van, akit bármikor felhívhatok, bármilyen ügyben, de róluk tudom, hogy a velük való kapcsolatom sosem fog ilyen szintre jutni.

Terápia

Megtaláltam a tökéletes terápiát rosszkedv és idegesség esetére! Kalapálni kell! Ez nem vicc! Ma délután lementem lenyírni a füvet. Apu közben nekem eszkábált össze épp egy ágyneműtartót az ágyam alá. Amikor készen lettem a fűnyírással, pont elkészült a keret és már csak az alját kellett rárögzíteni szögekkel. Jelentkeztem a feladatra. Komolyan mondom minimum 5 havi terápiát spóroltam meg magamnak ezzel a 10 percnyi kalapálással.  Nagyon jó volt :)))))) Kiadtam a dühömet, és még az ujjamra sem ütöttem rá. :))) Ezt követően tök jól éreztem magam. Éppen ezért lehet, hogy ha legközelebb depis hangulatban leszek, keresek valami jó nagy farönköt és teleütöm 100-as szögekkel (fogalmam sincs, hogy mit jelez a 100, de nem is számít  - egyébként lehet,  hogy a hosszát jelöli mm - ben) :)))

Ezt leszámítva nem sok minden történt. Holnap megint péntek. Aztán szombat, amikor is találka a Lurdy - házban egy Pizza hut- os pletyipartira. Ugye Zsuzsu? :)))))))

Vasárnap meg választás, amit már nagyon - nagyon várok, mert végre vége lesz ennek a mocskos kampányolásnak. Gyűlölöm. Hú, de negatívra sikeredett a vége... Megyek kalapálni. :)))))))))))))))))

Vegyes saláta

Remélem mindenki túlélte egészben a bolondok napját. Hála annak a jó égnek engem minden külső affér elkerült.

Viszont belső affér az volt. Gondolom mindenki tudja milyen egy rémálomból felébredni hirtelen. A szíved majd kiugrik a helyéről, kapkodod a levegőt. Biztos vagyok benne, hogy mindenki legalább egyszer már átélte. Én viszont most először ébredtem arra (a fent leírt tünetek mellett), hogy sikítok. Hát mondhatom borzalmas. Nem szoktam beszélni álmomban (legalábbis ezt mondják, akik aludtak már velem egy szobában), épp ezért meglepő.

Maga az álom nem volt annyira durva, mert a sikoltást mindössze az az apró mozzanat váltotta ki, hogy álmomban rám ugrott egy pók. De olyan termetes, szőrös darab. Jó ehhez azért az hozzátartozik, hogy undorodom a pókoktól. Azonnal kalapálom őket, amivel csak tudom. Ha meg túl nagy, akkor visítva menekülök előlük, addig amíg valaki meg nem öli vagy el nem távolítja őket a közelemből. Viszont így kelni akkor is borzalmas volt. Még most is görcsbe ugrik a gyomrom, ha rágondolok. Másnap este nem is nagyon mertem elaludni, nehogy megint megismétlődjön az álom. Tudom, hogy hülyeség, de akkor is.......

De hogy valamivel ellensúlyozzam ezt a borzalmat, azért leírom, hogy milyen jó dolgok történtek. Visszakaptuk az autónkat. Olyan kis szép lett. Mikor apu hazahozta a szervizből 5 percig csak nézegettem:) Csillogott- villogott, mintha új lenne. Határozottan jó munkát végeztek a szerelő fiúk.Innen is gratula és köszönet nekik.

A másik és legnagyobb újság, hogy abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy felkértek esküvői tanúnak. Nagyon várom már. Még nem tudom pontosan mik lesznek még a feladataim az aláírásokon kívül, mert még nem egyeztettünk, de már nagyon készülök ám. :)(Nem rossz - egy mondatba háromszor préseltem bele a "még" szócskát)  Addig annyi mindent kell még egyeztetni meg csinálni. Biztosan hamar elszalad a hátralévő cirka másfél hónap. A legelső a nászajándék lesz. Ha valakinek van valami épkézláb ötlete, azt szívesen várom, de csak email-ben, mert a drága menyasszony is betévedhet ide és akkor oda a meglepi. :)

Aztán ki kell találnom mit akarok majd felvenni, el kell menni fodrászhoz, hiszen ott fogok virítani a fényképeken és nem ártana valami elfogadható kinézetet produkálni. :)

Egy biztos, nem fogok unatkozni. :)

Bolondok napja! :)

Boldog bolondok napját!!! Bár nekem egyes időszakokban minden nap bolondok napja, de ez a hivatalos :)

Egyébként mától 5 napig "hawaii" van, mert itthon vagyok szabadságon. Mondjuk ahhoz képest már kaptam 1 telefont bentről pedig még csak 9 óra van délelőtt.

Mindegy, ma bolondok napja van és jól érzem magam. Ez pedig az én ajándékom eme ünnep alkalmából: :) (Twilight ismerők előnyben - James és Jacob). :)

Más téma. Ma délelőtt ablakot szándékozom pucolni :), délután meg anyuval be van tervezve egy shopping - túra. Egyrészt, mert  utálok egyedül vásárolgatni másrészt meg az utóbbi 1 hónapban alig láttuk egymást, annak ellenére, hogy egy lakásban lakunk. Vicces, nem? Nem, inkább elkeserítő. De a hétvégén ő sem dolgozik, úgyhogy majd bepótoljuk.

Ma ment az autó szervizbe, ha minden jól megy, holnap vissza is kapjuk. Hurrá.

Ha már nem jelentkeznék a hétvégén, akkor mindenkinek Nagyon Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok!

A lányoknak meg sok-sok locsolót (Hú, most hányan emlegethetik az én anyukámat ezért a kijelentésért. Bocsi, Anyu) :)

Jön a nyusziiiiiiiiiii :)

Hétvégén jön a nyuszíííííííííí :))) Hurrá! :)

Ennek örömére csütörtökön és pénteken szabin vagyok és nagytakarítok. :) De addig is próbálom megszokni, hogy átállítottuk az órát. Annyira megzavart ez az óratologatás, hogy ma délben világosítottak fel, hogy nem kedd van, hanem hétfő. Kész. :) Ennél többet szerintem nem is kell mondanom.:)

Még visszatérve az előző bejegyzésemre, csak annyit mondanék, hogy az értekezlet hála annak a jó égnek hamarabb lement, mint, ahogy gondoltuk. Viszont a ruházkodásban nekem volt igazam. Hogy messzire ne menjek az előttem lévő sorban pont az előttem ülő 3 emberből mindhárman farmerben voltak.... ennyit a szép ruháról. Sőt olyan főnök is volt, aki farmerban volt. Arról nem is beszélve, hogy nálunk volt aki nem is tudta, hogy szép ruhába kell jönni... Mindegy. Túl vagyunk rajta. Remélem egy jó darabig most hanyagoljuk majd az ilyesfajta összejöveteleket.

Valamit még akartam írni, de elfelejtettem. Mindegy. legközelebbre is kell hagyni valamit. :)

Öltözködési norma

Ma megint egy picit felbosszantottak. Úgy éreztem magam, mint akit visszalöktek az általános iskolába, ahol szokás volt, hogy különleges alkalmakkor megszabták, hogy mit KELL felvenni. Holnap értekezlet lesz ugyebár, és a közvetlen főnököm azzal hívott fel, hogy bent elfelejtette mondani, hogy "szép ruhában" KELL menni. Na, itt elborult az agyam. Lassan már az óvodások (főleg a lányok) maguk választják ki, hogy mit vesznek fel. Nekem meg felnőtt létemre meghatározzák?????

Azért én úgy találom, hogy nem megyek ki az utcára akármilyen szedett - vedett cuccokban. A munkába menésről meg ne is beszéljünk.Nem költök milliókat ruhára, de azért próbálok adni magamra. (Ha valaki úgy veszi észre, hogy ez nem így van, most kérem, hogy jelezze nekem.:-)  ) Viccet félretéve. Nem tudom miért, de valahogy ez kiütötte nálam a biztosítékot. Megkérdeztem tőle, hogy akkor fehér blúz és fekete szoknya a kötelező viselet? Azt mondta, hogy nem de azért ne farmerbe menjek. Kérdem én, hogy miért kell most kinyalva menni az értekezletre? Azért mert ott lesznek a fejesek és azt a képet kell mutatni, hogy mindenki csinos meg minden? Röhejes ez a képmutatás. Tudom, hogy nem a közvetlen főnököm találta ki, hanem a vezetőség, de akkor is. Ők is csak a fejeseknek akarnak tetszelegni.

Azért kíváncsi vagyok, hogy a 200 emberből, aki ott lesz az értekezleten, hányan lesznek farmerban vagy legalábbis nem "szép ruhában". Esküszöm megszámolom.

Utálom, amikor megmondják, hogy mit vegyek fel. GRRRRRRRRRRRRRRR. Valakit meg fogok holnap harapni...

Legközelebb mi lesz az alap? Nagyestélyi? Bár azzal nem lenne gondom. :) Már most tudom milyen ruhát vennék fel.... :)
Őszintén? Kedvem lenne csak azért is farmerba menni holnap. De nem akarok kicseszni a közvetlen főnökömmel. Úgyis rajta csattanna az ostor, azt meg nem akarom. De a vezetőség megérdemelné. 

Koccanás

Hát igen. Drága kicsi autónk ma túlesett az első koccanásán. Mondjuk ha azt nézzük, hogy már 7 éves, akkor ez egészen jó teljesítmény. És bár mi voltunk a hibásak, mi úsztuk meg "olcsóbban". Nekünk csak az első sárvédőnk pattant ki a helyéről, a másik autónak a hátsó ajtó ment gallyra. Mindegy, a biztosító majd fizet. Ami a lényeg, hogy a koccanás kicsi volt, és az ijedtségen kívül nem történt nagyobb baj az utasokat és a sofőröket illetően. Hála annak a jó égnek én személy szerint nem ültem az autóban, de így is a frász kerülgetett, amikor megtudtam. Alapból hajlamos vagyok túlparázni a dolgokat, és ez most sem maradt el. Holnap visszük a szervizbe. Remélem hamar és szépen megcsinálják a kis drágát. Neki is lelke van.:)

Ezt leszámítva minden oké. A hétvége hamar eltelt, főleg mert kiszabadult a család a kertbe. Meg kreatívkodtam egy kicsit. Felújítottam egy ócska fehér kaspót. Tök jó lett. :) Majd teszek fel képet.

Ez a hét is viszonylag rövid lesz, mert pénteken nev. nélküli munkanap lesz össznépi értekezlet miatt. Az a jó, hogy nem az oviban kap helyet ez az esemény, hanem a helyi műv. házban. Mellette meg van egy bevásárlóközpont, úgyhogy utána szerintem az lesz az útirány számomra. Megyek egy kicsit vásárolgatni.Le kell vezetni az egész napi feszkót, amit az értekezlet okoz.:) 

Bár valószínűleg nem fogom túlstresszelni magam, mert eltökélt szándékom, hogy a legutolsó sorban, a legkevésbé látható helyen elhelyezkedni egy könyvvel a kezemben és olvasni egész idő alatt. :) 

Túl sokat nem fogok azért vásárolni utána, mert hó vége van.... De, jó lesz egy kicsit nézelődni. Be akarok nézni a könyvesboltba meg a Kreatív Hobbyba. Akarok valamit barkácsolni húsvétra. Ma bent is tojásokat festettem meg decoupage-oltam (asszem így kell írni, ha meg mégsem, hát így jártam, de most lusti vagyok megnézni). Szóval nézek majd kreatív cuccokat. A péntekig hátralévő 2 napot meg simán kibírom.

Addig beleméyledek a feng - shui rejtelmeibe. Vettem egy nagyon jó kis könyvet, ami erről szól. Tegnap már áttanulmányoztam a csakrák működését és a színek ezekre gyakorolt hatását. 

Ebben a könyvben olvastam azt is, hogy a kutyák érzik, hogy hol van a jó energia a lakásban, mert ott nem alszanak ahol rossz az energiaáramlás. Tök érdekes. Meg is nézem, hogy hol alszik az én drága jó "Kis" kutyám.... :) Az a baj, hogy az emeletet nem tudom ez alapján feltérképezni, mert a kutya nem tud feljönni az emeletre.  Hmmmm. Lehet, hogy meg kellene tanítanom neki a lépcső fel - le mászkálást. :)

A közveszélyes szekrény

A tegnapi bejegyzésemhez mérten annyit változott a helyzet, hogy gazdagabb lettem egy púppal. Tegnap este a szobámban sikeresen lefejeltem a szekrényajtót. De nem ám az oldalát, hanem az ajtónak a sarkát. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Hirtelen odakaptam az ütközés után a kezemmel a fejemhez, és az volt az első gondolatom, hogy tuti ömlik belőle a vér. De hála annak a jó égnek nem. Megúsztam egy diónyi púppal, ami valószínűleg egy pár napon belül a szivárvány minden színében fog pompázni a homlokomon. Viszont  ma reggel olyan szédüléssel keltem, hogy minden kisebb mozdulatra táncra perdült a szoba. Azt hittem nem érek be egyben az oviba. De aztán a délelőtt folyamán kicsit stabilizálódott az állapotom. :)

Lehet, hogy nem a tegnapi fejeléstől kezdtem szédülni, hanem a melegfronti hatástól. Egy azonban biztos, nem volt kellemes. A fejem meg még iszonyatosan sajog az ütés helyén. :(

Hihetetlen, hogy az ember még a saját szobájában sincs biztosnságban.

Nem baj nem baj, mert itt a jó idő. Jelenleg is hét ágra süt a nap, és simán lehet egy szál pulóverben rohangálni kint (na jó, természetesen a vastagabb fajta pulóverekre gondolok).

Úgyhogy megyek is ki  a napra olvasni.

Életjel

Megvagyok. Itt vagyok. :) Élek és virulok nagyjából.

Nem tudom, ki hogy van vele, de baromi hamar eltelt ez a hosszú hétvége. Különben is milyen hülye név az, hogy hosszú hétvége? Nem is hosszú. Esetleg, ha egy hétig tartana. Na, akkor már azt mondanám, hogy oké. De így? Csak azért hosszú, mert egy nappal több??? Mindjárt megszakadok a röhögéstől... :)

Jó, jó, nem morgolódom, főleg, hogy elég ígéretesnek tűnik a hétvégi időjárás. Szabadba ki!!!!!!!! Itt a tavasz. Az igazi!!!!! :))))))))))))))))

Nagggggggggggggggggyyyyyyyyyyyyyyyyyyon szeretem.Végre levehetem és eltehetem a szekrény mélyére a télikabátot. Már nagyon untam. :) Lassa már az irodában is nyitva lehet hagyni az ablakot, hogy némi nemű kellemes tavaszi levegő szivárogjon be és ne fagyjak halálra minden egyes alkalommal, mikor a gyerekek rám nyitják a bejárati ajtót.

Mit is akartam még???? Ja igen. Biztosan észrevettétek, hogy tettem be zenét a blogra. Oldalt az "egy kis zene" menüpontban ki lehet kapcsolni, ha nagyon idegesítő. :)

Hurrá, hurrá, hurrá.

Mi a kitörő öröm oka?
1) Péntek van
2) Süt a nap, ami elolvasztja az undorító havat.
3) Az imént láttam az Eclipse előzetesét. :)

Mondhatjátok a 3. pont miatt, hogy nem vagyok normális, de ez a kedvenc részem könyvben és a film is nagyon jónak ígérkezik. :) Most hirtelen nagy késztetést éreztem, hogy újra kiolvassam a sorozatot, de legyőztem eme érzést, mert csak nemrég fejeztem be a 4. rész olvasását (legalább negyedszerre olvastam ki).
Azt kell mondjam, hogy minél többször olvasom, annál inkább Jacob - pártivá válok. Bár első olvasásra még abszolút Edwardnak szurkoltam, most már azért nem annyira. Valahogy Jacob mentalitását jobban csípem. :) Tetszik, ahogy harcol a nőért! :) Bella helyében én simán megadtam volna már neki magam régen. :)


Egyszerűen muszáj imádni. :) Mikor lesz már június???????? :))))))))))))
Fújjjjjjjjj. Micsoda elvakult rajongó lettem :))))))))))))))))))
Most viszont megyek tovább örömködni. Bebújok az ágyikómba, mert iszonyatosan fáj a torkom, meg hőemelkedésem van. Biztosan elkaptam valami nyavalyát (Remélem jól írtam) :) az oviban. De majd most a hosszú hétvége alatt kikúrálom magam. Vagy nem. :)

Nooooooooormális???????

Délután 3 óra körül ma bevonultam a fürdőszobába hajat mosni. Kint bár hideg volt,  de sütött a nap. A tv-ben síugrás ment és a kedvencem nyert. :) Kell ennél több egy szép vasárnap délután? Szerintem nem :)
Kb. egy fél órát szöszmötöltem a fürdőben. Mikor kiléptem az fürdőszoba a ajtaján át, a szemben lévő ablakban a következő látvány fogadott:

Most őszintén. Normális? Azt hittem helybe ugrok egy hátast (pedig nem jellemző rám az ugrálás eme formája). Hihetetlen. Mintha visszamentünk volna 3 hónapot az időben, és nem március 7-e lenne. Röhejes. Napsütést akarooooooooooooooooooooooooook. Most azonnal. Majd karácsonykor essen a hó, a fenébe is. Szegény krókuszok megdöglenek kint ebben az időben..... ;(
Már kb. egy órája kijöttem a fürdőből és még mindig esik ez a rohadt hó. Hogy a franc esne belé (és akkor még finom voltam és nőies). Elnézést a tőlem szokatlan vulgáris szókincsért.

Bűnözés :)

Na, nem kell megijedni, nem csináltam semmi törvénybe ütközőt, hacsak nem a saját törvényeimmel ütköztem. :)

Mivel a ma estére általam szervezett találkozó helyszín és érdeklődés hiányában meghiúsult, temérdek idő szakad a nyakamba.

Kezdtem a bűnözést délben, amikor is anyunak a szülinapját ünnepeltük. Szülinap = torta. Bevágtam egy szelet Lúdláb tortát. :) Mentségemre szóljon, annyira jól nézett ki, hogy még a család kevésbé édesszájú tagjai sem tudtak neki ellenállni. (Bár képen nem néz ki annyira jól...életben viszont Hmmmmmmmmmmmmm)   :))))

Aztán ez a fertő kora este csak fokozódott. Ugyanis bevackoltam magam a fotelba, az ölemben egy tál friss pattogatott kukoricával (más néven popcorn:)  ) magam mellé helyezve egy pohár boros kólát és megnéztem a New moont  HD minőségben. Csak tátottam a szám. Abba nem akarok belemenni, hogy mi a különbség egy HD meg egy sima DVD között , mert én magam sem nagyon tudom, de látványban tény, hogy nagyságrendekkel jobb a HD. Pedig a videók idején, amikor megjelentek az első dvd-k, még nem gondoltuk, hogy lehet egy film még jobb minőségű, mint a dvd... Most meg...

Na mindegy. A lényeg, hogy ez a kb. 2 óra tobzódás és bűnözés annyira jót tett a lelkemnek... :)

Rájöttem, hogy többször kellene ilyet csinálnom. :) (Azt hiszem az Avatár lesz a következő, amit ilyen formátumban meg fogok nézni.)

A film meg egyébként jó volt, de még mindig azt mondom, hogy könyvben jobb.

Még mindig a tavaszra áhítozván...

Bár már megmutatta magát a tavasz szebbik arca, még visszaköszönt a tél. De az már bíztató, hogy a hóvirágok megjelentek, sőt az első színpompás krókuszok is megmutatták  magukat a kertben. Egyszerűen imádni való. Aztán már a tulipánok meg a jácintok is hajlandóságot mutatnak arra, hogy elkezdjék növeszteni első levélkéiket.

A "krókuszkák" :)

Annak ellenére, hogy a napsütés nagyon megörvendeztette a lelkemet, aminek következtében egészen más szemmel nézem a világot, az a fránya tavaszi fáradtság nem tudott elkerülni. 10 - 12 órákat tudnék aludni , ha lehetne. Így is törekszem a 9 órányi alvásra, de még emellett is úgy ébredek, mint a felmosórongy. Mindegy. Majd, ha már 15 fok körül lesz, meg ha majd 28-án átállítjuk az órát, akkor már jobba lesz. Onnantól már jobban viselem.
Egyébként nem sok minden történik mostanában. A munkahelyi káoszt leszámítva, csak az általános iskolás osztálytársakkal való találkozás szervezése köti le a figyelmemet.
A nap már megvan, de hely még nincs, ami elég gáz, tekintve, hogy van rá 2 napunk, hogy rábukkanjunk valami jó helyre. Csak hát elég passzívak a népek. Hiába kérem, hogy mindenki mondjon ötleteket, hogy hová mehetnénk, egyszerűen nem hajlandóak.  Én meg nem nagyon vagyok jártas a szórakozóhelyek világában, ugyanis eléggé "elcseszett" zenei ízlésemből kifolyólag messziről elkerülöm a klubokat. Egy házibulira inkább vevő vagyok. De ugye a többség olyan helyre szeretne menni, ahol táncolni is lehet meg beszélgetni is. Van ilyen hely egyáltalán? Mert ahol táncolni lehet, ott a hangos zene miatt a beszélgetés alapból halálra van ítélve, ahol meg dumálni lehet, ott nem valószínű, hogy élvezhetően lehet táncolni.
Kíváncsi vagyok kibukik - e valakiből a nyerő ötlet az utolsó pillanatban, vagy kénytelenek leszünk másik napot választani és addig találni valami jó helyet.

Avatár - láz

Emlékszem, amikor tavaly karácsony és újév között moziban voltam, nagyban tombolt az Avatár c. film körüli felhajtás. Egyszerre 2-3 teremben is játszották, mert annyira sokan voltak rá kíváncsiak.
Valahogy engem azonban totálisan hidegen hagyott. Eddig. Most azonban engem is utolért. Hétvégén nem tudtam mit kezdeni magammal, úgyhogy arra vetemedtem, hogy megnéztem. Hatalmasat csalódtam benne, persze kellemesen. Egyszerűen magával ragadott. Képtelen voltam elszakadni a képernyőtől, amíg vége nem lett a filmek. A látvány mellett (ami egy filmnél nem éppen elhanyagolható), azért némi mondanivalóval is rendelkezik. Kiválóan leírja napjaink tipikus emberi gondolkodását. Ha valamit akarunk, azt megszerezzük magunknak, akkor is ha mások életébe került. Itt konkrétan valamilyen anyagot akarnak megszerezni az emberek, aminek történetesen a kék lények faluja alatt van a lelőhelye. És mivel önszántukból nem akarnak elmenni, erőszakkal űzik el őket. Mindegy, hogy a kék lényeknek az a hely jelent mindent, az otthont, az életet. Az embereknek csak az a lényeg, hogy ki tudják ásni, azt, amiért jöttek. Az sem számít, ha ez életeket követel mindkét fél részéről. De azzal nem számolnak, hogy az otthonukat, legutolsó értékeiket védelmezők a kétségbeesés következtében, és életük védelmezése érdekében mi mindenre képesek. Főleg, ha egy jó vezető áll az nép élén.
Az előzetes itt megnézhető. Érdemes.
A látvány néhol lélegzetelállító volt. Még nekem is, aki nem nagyon van otthon a különböző effektek terén. Le a kalappal.Nem csoda, hogy ennyi Oscar - díjat kapott. Majdnem letolta a trónról a Titanicot (megérdemelten).
A filmzene is jó. Íme:

 Egyszer mindenképpen érdemes megnézni azoknak is akik nincsenek kimondottan oda a fantasy/sci- fi műfajért. Tényleg.

Jön, jön, jön, jön, jön....

A tavasz. Jön. Megtántoríthatatlanul. Érzem. Misem jobb bizonyíték rá, minthogy ma hét ágra, szikrázóan süt a nap. A nyitott ablakon a madarak boldog éneke szűrődik be, mintegy megerősítvén a tényt, hogy közeledik a tavasz, már nem kell soká várni. Egész máshogy érzem magam a tudattól. Ma kimondott örömmel tártam ki a szobám ablakait szellőztetés céljából. Nem a megszokott hideg fagyos téli illatú levegő áramlott be, hanem tiszta, picit ugyan még csípős, de tavaszi illatú levegő. A növények is érzik. Elkezdtek eszeveszett tempóban hajtani. Új levelek, új virágok. Ez az én évszakom. Imádom.

A hó is eltűnt , elmosta az eső. Novemberig nem is szeretnék már többet látni belőle.

A másik dolog, amitől jó a kedvem, az az, hogy megint szervezkedünk.Össze akarunk hozni egy össznépi találkozót, bulit. Az még nem derült ki, hogy milyen formában. A legcélszerűbb egy házibuli féleség lenne, vagy legalább egy olyan, ahol lehet dumálni is  meg mozogni is egy kicsit tánc formájában. Csak kérdés, hogy lesz - e olyan vállalkozó szellemű egyén, aki bevállalja a helyszín biztosítását esetlegesen a saját lakhelyén. Ahogy kivettem a reagálásokból, másra nem is lenne gondja, mert a többit összedobnánk.Csak az a fránya helyszín... mert ha logikusan belegondolunk, elmehetünk mi egy csillivilli, puccos szórakozóhelyre, ahol lehet táncikálni, meg iszogatni, de ott a beszélgetni vágyóknak nem sok lehetőség terem. Ahol a beszélgetős kedvűek érvényesülhetnek, ott meg a táncos lábúak vannak elnyomva. Ez a két dolog, akármennyit is gondolkodom rajta, csak egy házibuli keretein belül ötvözhető. Vagy egy bérelt helyen, ahol mi határozzuk meg mi, hogyan legyen. De nem hiszem , hogy bárkinek lenne arra pénze, hogy kibéreljünk egy helyiséget, ami erre a célra megfelel.

Na mindegy. Majd meglátjuk mi lesz. Még nagyon kezdeti stádiumban van a szervezés.

Most viszont megyek és elvezem a tavaszi napsütést :)

Kicsi a világ

Az előző bejegyzéshez kapcsolódóan, örömmel jelenthetem, hogy megmaradt a lábam, és a fájdalom is elmúlt a térdemből. Tehát határozottan jónak nyilvánítható a kígyómérget is tartalmazó kenőcs.:)

Ma azonban nem erről szeretnék írni, hanem arról, hogy milyen kicsi a világ.

Az egyik kolléganőm behozta ma az érettségi tablóját a középsuliból. Az még hagyján, hogy kiderült, hogy a másik kolléganőmmel évfolyamtársak voltak, anélkül, hogy tudtak volna róla. Az volt az igazán érdekes, amire utána derült fény. Beszélgetés közben megütötte a fülemet egy ismerős név. Mégpedig  a főiskolai gyakorlati koordinátorom neve(vagy "mittudomén" mi volt a tisztsége), aki egyébként énektanár. Le voltak döbbenve, hogy én is ismerem.(bár engem hála annak a jó égnek, nem tanított a fősulin). Az egyiküket viszont igen. :) Nem volt éppen a kedvenc tanára :)

Aztán a másik meglepi, akkor ért, amikor a kezembe került  tablófénykép.Ugyanis a tanárok  között felfedeztem még valakit, aki szintén tanított engem is a főiskolán még pedig 3 féléven át. A változatosság kedvéért ő is énektanár.:)

Vicces volt. Tőlem kérdezték a kolléganők, hogy mi lett vele, hogy van. Ahogy meséltem róla a folyamatosan bólogattak, hogy igen, ők is így ismerték.

Tényleg milyen kicsi a világ. Ki gondolta volna, hogy 20 év különbséggel többünket is tanított ugyanaz a tanár, csak nem ugyanabban az iskolában. Ennek mennyi az esélye?

"Kígyóharapást méreggel...."

Szinte már földönkívüli élményem volt nem rég egy gyógykenőccsel. Azt hittem egy - két testrésszel kevesebbel jövök ki a dologból ( még most is 2 esélyes a dolog). :)

Reggel arra lettem figyelmes, hogy fáj a térdem. Nem olyan tompán, hanem minden lépcsőfoknál kegyetlenül élesen beleszúr. Néha elő szokott jönni ez a tünet, bár altalában akkor ha lapos talpú cipőről váltok magas sarkúra vagy fordítva. Ez tart egy pár napig , amíg a lábam meg nem szokja. Most azonban nem erről van szó... Mindegy. Kb. egy fél órával ezelőtt bekentem valami erre alkalmas kenőccsel (bár ennek alkalmasságáról csak holnap tudok majd beszámolni, ha már nem fáj), mert már nem bírtam elviselni, hogy nem tudok normálisan mászkálni a lakásban a lépcsőn.

Először baromi hideg volt, pedig elvileg szobahőmérsékleten van tárolva. Elkentem körbe a térdemen és bedörzsöltem, mert a dobozon azt írta: "alaposan masszírozza be a kezelendő felületbe". Hát én bemasszíroztam. Alapból baromi büdös. Annyira hogy csukott ajtó mellet a másik szobában is érezhető...

Leültem és vártam hogy felszívódjon. Egyszer csak elkezdett olyan furán bizseregni, aztán meg melegedni a kezelt terület (térdem és környéke). 1 perc múlva komolyan olyan érzésem volt,  mintha a sütőben lenne a térdem és 300 fokon éppen ropogósra próbálnám sütni. Olyan forróságot éreztem, hogy az már a kellemetlen határt súrolta. Mintha belülről égetnének. (Még most is ég pedig már fél órája, hogy bekentem). De állítólag ez jó , mert ez azt jelenti, hogy használ. Gondoltam magamban, oké, kibírjuk. De ez csak addig volt így, amíg fel nem oltottam a mennyezeti lámpát és meg nem láttam a lábam teljes fényben. Nem is tudom hogy írjam le. Mintha egy nyári napon, amikor kritikusan magas az UV sugárzás, dél körül 2-3 órára elaludtam volna a napon és csak a térdem lógott volna ki az árnyékból Olyan vörös voltam, hogy az már ijesztő. De csak ott, ahol bekentem. De persze erre is azt a választ kaptam, hogy nyugi , ez normális.

Végül már nem bírtam ki, megkérdeztem anyuékat, hogy mi a jó élet van ebben, hogy ilyen hatása van. Ki nem találnátok. Kígyóméreg.

Basszus. Ezzel az erővel egyszerűbb lett volna, ha hagyom hogy egy kígyó megharapjon. Lehet, hogy nem lett volna ennyire durva.

Mondjuk most már úgy vagyok vele, hogy mindegy, csak használjon. (Bár most már könnyen beszélek, mert már nem ég annyira). :)

Brutális, hogy milyen szerekkel kerülök én kapcsolatba. Életveszély. :)

Február 14. - régre visszanyúló hagyomány vagy modern kori reklámfogás?

Most hogy közeledik 14-e, elgondolkodtam azon, hogy vajon tudjuk -e honnan ered ez a dolog igazából vagy csak annyit tudunk, hogy a szerelmesek napja, amikor meg KELL ajándékozni a szerelmünket/párunkat/kiszemeltünket aztán slussz.

Rájöttem, hogy igazándiból eddig még én sem sokat foglalkoztam ennek a napnak az eredetével. Mondjuk magával a nappal sem sokat foglalkoztam mióta az eszemet tudom. Soha nem tulajdonítottam neki különösebb figyelmet. Olyan , mint egy bármelyik másik nap. Ugyanúgy menni kell dolgozni ( mondjuk most pont nem kell , mert hétvégére esik), ugyanúgy be kell fizetni a csekkeket...

De azért most mégis utánanéztem, hogy honnan is ered ez a dolog és mennyit változtatott rajta a társadalom,  mi minden változott eme hagyománnyal kapcsolatban a társadalmi elvárások változásának következtében az évek során. Elég nagy a káosz az hagyomány eredetét illetően. Talán még a kutatók sem tudják, hogy az elméletek közül melyik a helytálló. De többnyire mind külföldön, mint itthon 2-3 elmélet van, ami a legvalószínűbbnek tűnik.

Az az egy biztos, hogy angolszász eredetű a hagyomány, de a gyökerek egészen Rómába nyúlnak vissza, ahol régen nagyon nagy volt az ünnepek tisztelete. Ilyen becsben tartott ünnep volt a Lupercalia. A Luperca istennőről elnevezett ünnep február 14-én volt esedékes. Luperca istennő Faunus, az erdők , mezők tüzek urának hitvese volt, és ezen a napon áldozatokat mutattak be neki. 

Ugyanezen a napon Juno istennő tiszteletére a lányok nevét felírták egy papírra, beletették egy hatalmas korsóba, a fiúk pedig kihúztak belőle 1-1 nevet, akivel a következő Lupercalia-ig, tehát egy évig együtt maradtak.

Maga az ünnep Szent Valentinről kapta a nevét. Bár nagyon sok különböző tény és adat van róla, azért vannak dolgok, amik minden történetben egyeznek. Ezek alapján Szent Valentin II. Claudius uralkodása alatt papként élte napjait. Claudius uralkodása alatt tiltott volt az esküvő, ugyanis az uralkodó úgy gondolta, hogy csak azokból a férfiakból lehetnek jó harcosok, akiknek nincs feleségük és családjuk. Ám Valentin ezzel nem értett egyet, így titokban továbbra is párokat esketett meg. Amikor Claudius rájött erre, halálra ítélte a papot. Kivégzéséig börtönbe került, ahol megismerkedett a börtönőr vak lányával, akit nagyon megsajnált és imáival meggyógyította. Valentin , kivégzése napján levelet küldött a lánynak és az állt rajta: A Te Valentinod... Innen ered a Valentin napi képeslapok küldözgetése.

Egy szó , mint száz, részben átvettünk dolgokat az eredeti hagyományokból, és próbáljuk nem elfelejteni a napnak a lényegét, de sajnos egyre inkább csúszunk lefelé a leejtőn és nem a gesztuson hanem az ajándék méretén és árán van a hangsúly. És ez elkeserítő. Vagy csak én vagyok ennyire pesszimista? 

De, mint már az elején említettem, én amúgy sem vagyok nagy rajongója ennek a napnak. Nem szeretem mindenhol azt hallani és látni, hogy 14-én ki KELL fejezned a párodnak , hogy szereted. Mi az hogy kell? És ha én ezt inkább július 23-án vagy augusztus 4-én akarom megtenni? Vagy minden egyes napon meg akarom tenni, akkor mi történik? 

És azt még nem is említettem, hogy a boltokat elárasztják a Valentin napi spéci ajándékok, amiknek horribilis az áruk. Holott lehet, hogy egy szó vagy egy mondat sokkal jobban esik annak az embernek, akit szeretünk, mintha megvennék neki több ezer forintért egy olyan tárgyat, amit a büdös életben nem fog használni, csak porosodik a polcon.

Nem lenne semmi gond a Valentin nappal, ha a gesztust nézzük, de azt már undorítónak tartom, hogy olyan érzést keltenek az emberben, hogy hülye, ha nem vesz valamit a párjának...

Ja és ez nem csak a szerelmesek napja, hanem ezen a napon köszöntjük az összes többi szeretett személyt is.

Szóval itt az én ajándékom a szeretteimnek, barátaimnak, és mindenkinek, mert mindenkit szeretek :) (kivéve, akit nem, de az úgyis tudja) :)

Jaaaaaaaaaaaaajjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjj....

A címbéli felkiáltást az hozta ki belőlem, hogy momentán annyira fáj / lüktet a fejem( mintha valaki egy légkalapáccsal ütlegelné folyamatosan), hogy a szemem bármelyik pillanatban kieshet a helyéről.

Most persze biztos azt kérdezitek, hogy akkor mi a fenéért ülök a gép előtt és írok, ahelyett, hogy pihennék. Hát megmondom miért. Azon egyszerű oknál fogva, hogy amint vízszintesbe helyezem magam, hogy pihizzek, onnantól csak a fájdalomra tudok koncentrálni, így viszont elterelem róla a gondolataimat és nem figyelek rá annyira, ezáltal egy fokkal elviselhetőbbé válik a dolog.

Gondolom az sem segített, hogy ma jól felidegeltek bent a munkahelyemen.

A helyzet a következő: Ha  megkérdezem a kolléganőmet, hogy sok - e a munkája, és azt válaszolja, hogy igen nagyon, mert holnapi határidős munkái vannak, mit szokás csinálni? Hagyjuk hadd dolgozzon a szerencsétlen... Na, nem. Nálunk ez nem így működik. Ha a kedves kolléganő ül a papírhalom közepén és próbál dűlőre jutni az éppen aktuális sürgős feladattal, odaugrok és még elkezdem neki mondani a saját kis dolgomat, amit már egyrészt 23.000-szer elmondtam, másrészt úgysem tud vele semmit csinálni, mert nem az ő hatásköre.

Komolyan mondom ettől falnak tudok menni. Reggel megszállt a zen életérzés (na jó, most lehet, hogy hülyeséget írtam) :) ,teljes nyugalomban mentem dolgozni, jó kedvem volt. Bementem és fél óra múlva már majd megevett az ideg.

Úgy szeretném már megérni, hogy egy napot végig tudjak csinálni anélkül, hogy valaki felidegesítene. Mondjuk ha jobban belegondolok, én vagyok a hülye, mert hagyom magam.

El kellene engednem a fülem mellett és a saját feladataimra kellene összpontosítani. De egyszerűen nem lehet, mert tőlem kimegy,és hergeli a többieket is, nekik is bizonygatja az igazát, és meg már a falat kaparom....

Jó lenne, ha már jönne a tavasz. Nehezen viselem már a telet. Félre ne értsétek, szeretem a téli időszakot, de minden évben eljön az a nap, amikor egyszerre csak érzem, hogy a testemnek és a lelkemnek elege lesz belőle. És akkor már a tavaszt várom. Idén most jött el az a pillanat, amikor már elég. Már kint szeretnék ülni a kertben délutánonként a napsütésben egy pulcsiban,szeretném, ha langyos szellő fújna és kimondottan tavaszi illatot hozna magával, szeretném a madárkákat csicseregni hallani reggelente munkába menet, szeretném, ha kezdenének rügyezni a fák, megjelennének az első virágok...

Komolyan már attól jobb kedvem lett, hogy felidéztem. Az egész gondolkodásmódom megváltozik , amikor eljön a tavasz. Ti is így vagytok vele?

Örül a szívem, ha csak ránézek a képre. :)

Az időzavaros virág

A névnapomra kaptam egy nagyon szép virágot. Calathea. Kb. 1 méter magas, levelei csíkosak. Olyan, első ránézésre átlagosnak tűnő növényke. De csak addig átlagos, amíg az ember nem tölt el vele egy - két napot egy szobában. Ugyanis pár nap múlva arra lettem figyelmes, hogy mozog. Még egyébként ez sem akkora tragédia, mert észlelhető némi légmozgás a szobában, tehát ettől simán mozoghat egyszer - egyszer. De ő nem csak egy- egy alkalommal mozog, és nem az egész növény, csak egy egy levele, viszont az nagyon.

Napközben nem nagyon vettem észre , azonban este lámpaoltás után a tök sötét szobában kimondottan zavaró, amikor csak azt hallod , hogy valami zörög, feloltod a lámpát, de nem látsz semmit, és a frász kerülget. 

Anyu először azt mondta, hogy nem vagyok normális, mert a  virág tuti, hogy nem mozog. Aztán amikor már apu is panaszkodott, hogy épp a számítógépnél ült, amikor elkezdett zörögni meg mozogni a virág, akkor már anyu is elhitte. Tisztára, mint egy horrorfilm.( Főleg, ha valaki látta Az esemény című filmet )

Több heti elemezgetés után sikerült egy megfigyelt tényre + 1 elméletre szert tennünk. A megfigyelés lényege az, hogy a növény az alváshoz éjszakára más pózt vesz fel és ezért mozog. Nappalra kinyílnak estére pedig összehúzódnak a levelei. Volt már egy másik fajta calatheám régebben, annak összetekeredett a levele estére (de legalább normális időben). Ennek viszont felállnak a levelei és összebújnak, és mivel a levele hátulja bordó így az egész virág bordóvá válik.Csak az a picike kis bökkenő, hogy ő már délután 3 órakor elhúz aludni (mint, aki be van időzítve,hogy 3-kor lövik a pizsit), és este 11 óra körül kezd el mozgolódni, ugyanis kezd felébredni. Hát normális?

Ebből következik az elméletünk. Az az elméletünk, hogy a virág hely és időzavarban szenved (egyik következik a másikból). Mivel ő Dél - Amerikából származik, lehet, hogy nem tud átállni erre az időzónára. Hiába süt rá a nap, ő akkor is megy 3 órakor aludni és hiába van már este 11 órakor tökéletesen sötét a szobába, ő akkor is kezd felébredni (ezzel őrjítve meg engem). Nem egyszerű. Nem lehet mellette unatkozni. :)

Képet sajnos nem találtam róla a neten, de majd holnap lefényképezem.

Hóhelyzet

"A hó 0 celsius alatt képződött csapadék amely vízpárát tartalmazó levegő további lehűlésével jön létre, amikor a képződött jégrészecskékre kristályosan további jégrészecskék fagynak, és hókristállyá egyesülnek" (Wikipédia).
Jellemzője még, hogy ha kb. 1 cm leesik belőle, akkor megbolondul a közlekedés a városban. Ha 10 cm-nél is több esik az felér a világvégével. De tényleg. Úgy csinálunk, mintha télen nem lenne jellemző a hó. Annyira váratlanul érte az emberek többségét ez a mostani, mintha legalább július közepén esett volna. Bár szombaton esett, hétfőn itt nálunk a nem - buszvonalakon még nem lehetett közlekedni. Reggel az ovi utcájába(meg a környék utcáiba) egyszerűen nem lehetett bemenni autóval. Reggel munkába menet (az 5 perces út folyamán) 4 autót láttam szenvedni (ebből 3 az óvodába tartott). Én úgy tudom , hogy először a főútvonalakat, buszvonalakat, majd a kórházakhoz és fontosabb intézményekhez vezető utat takarítják, utána jönnek a közintézmények (amibe az óvodák iskolák is beletartoznak). Na mármost vasárnap a buszútvonalak már olyan tiszták voltak, hogy csak na. Szóval hétfő délre a kotrónak illett volna eljutnia az ovihoz is. Telefonáltunk a vezetőségnek. Azt mondták, hívjuk a közter. fenntartókat. Hívtuk. Az volt a válasz, hogy türelem. Ha ma nem is, de majd valamikor jönnek. (az mellékes, hogy meg sem kérdezte a nő, hogy pontosan honnan telefonálunk, hogy esetleg tudna oda küldeni egy kotróautót...) Hát szerintem a nap hamarabb fogja elolvasztani azt a hatalmas mennyiségű havat az utcából, minthogy ők ideérjenek és eltakarítsák...
Ezt leszámítva én szeretem ezt a havas időt. Szeretem mikor esik és a kabátomon megmaradnak a szebbnél szebb formával rendelkező hópelyhek.

Valahogy olyankor nyugalmat sugároz a táj.