A közösségi oldalak hatalma

Mielőtt bárki megijedne, nem akarok holmi egyetemi szintű értekezést összehozni  a témában( elég volt anno megírnia a szakdogámat), csak eszembe ötlött valami ezzel kapcsolatban.

Mégpedig az hogy manapság mennyire szidják eme közösségi oldalakat.( iwiw, facebook ) és a Twittert, mint mikroblog szolgáltatást. Mindig valahogy a rossz példákat emeli ki a média (pl. csoportos öngyilkosság szerveződése stb). Meg, hogy a hírek is úgy terjednek ezeken a hálózatokon, mint a futótűz. Még a nagyobb filmgyártó cégek is felemelték a szavukat. Azt sérelmezték, hogy ők is nagyon sokban függnek ezektől az oldalaktól, hiszen Twitteren már a premier előadás alatt terjed a kritika, így hát gyakorlatilag már a premierkor eldől, hogy sikeres lesz -e a film. Hiszen minden apró információ azonnal megjelenik, mert a legtöbb ilyen jellegű szolgáltatást már mobiltelefonon keresztül is elérhető, hogy az Iphone-okat meg az Ipadokat már ne is említsem, a legújabb okos, mindent tudó telefonokkal együtt.  Jómagam bevallom már legalább másfél hete nem néztem fel iwiwre, sőt, Facebook profilom sincs, és Twittert sem használok. (Bár utóbbin mostanában erőteljesen  gondolkozom.).

De azért szerintem azzal mindenki egyetért, hogy minden éremnek 2 oldala van. Nem csak negatívumokat lehet felhozni ezen szolgáltatásokkal kapcsolatosan. Például a  könnyű elérhetőség nagy előny, olcsóbb, mint a telefon, az  információáramlást pedig lényegesen leegyszerűsíti (jó, ezt természetesen nem minden esetben jó). Mindezek mellett szerintem még közelebb is hoz minket egymáshoz, akárhány kilométerre is vagyunk egymástól. Nem kell félreérteni, nem azt állítom, hogy helyettesíti a személyes találkozást. Úgy gondolom, hogy egy kiadós személyes dumapartit élőben soha nem fog tudni helyettesíteni a kommunikáció eme formája. De gondoljunk bele abba, hogy hány esetben megkönnyíti életünket.

Ezt az egész gondolatmenetet különben az ihlette, hogy nézelődtem twitteren és örömmel vettem tudomásul, hogy egyre több híresség is jelen van ezeken az oldalakon. A kedvenc íróim is , a kedven színészeimmel együtt. Azért érdekes ez, mert valahogy az ismert emberekkel kapcsolatban egy olyan kép él a legtöbbünkben, hogy elérhetetlenek, megközelíthetetlenek, mintha ők már nem is lennének normális emberek. A jelenlétük viszont a világhálón ezt éppenséggel cáfolja. A minap pont az egyik színész twitter bejegyzéseit olvasgattam és annyira fura volt. Leközvetítette, hogy épp csomagol, zenét hallgat, indul a repülőtérre. Szóval olyan köznapi dolgokat csinál, mint bármelyikünk. Jó, ez most lehet, hogy hülyén hangzik, de engem akkor is olyan jó érzéssel töltött el.:) Olyan érzésem volt, mintha egy kicsit személyesen is ismerném, holott csak álmodom arról, hogy valaha is élőben egy pillantást vethessek rá. :) (megsúgom, hogy Ian Somerhalderről van szó konkrétan) :) Csak bele kell nézni azokba a szemekbe.  :) (Kattintásra nagyobban is megnézhető.)

Na mindegy. Szóval tény, hogy nagyon sok negatívum felhozható ezekkel kapcsolatban , de tény, hogy azért ott  a pozitív oldala is a dolognak. :) És én hajlamos vagyok inkább a jó dolgokat észrevenni. :)

Az idei első

Túl vagyok az idei első leégésemen. Nem egy kínos szituáció okozta leégésre gondolok, hanem nap általira. Csak én vagyok ilyen szerencsés, hogy az első napozás alkalmával kint felejtem magam a napon és pecsenyére sülök. :)
De nem igazán izgat, mert legalább napoztam. Ezért mindenképpen megérte. :) Arról nem is beszélve, hogy ez még olyan leégés, hogy bebarnul. És akkor lesz szép színem. A napról jut eszembe egy jó poén. A Showder klubban hallottam. Az alábbi videón 4:32-nél hallható és látható. (Ettől függetlenül az egészet meg lehet nézni) :)


A jövő hét egyébként tökéletesen nyugisnak ígérkezik. Ami nem is árt, mert ezen a héten tiszta őrültek háza volt a nyílt napok miatt. 2 hét múlva meg beiratkozás.  Akkor megint nem lesz nyugtom 1 hétig. Szóval kell előtte egy lazább hét.
Nemsokára Anyu jön szabira , kifestjük a konyhát. Akkor lesz csak igazán kupi a lakásban. :)
Kicsit csélcsap módon írok. Bocsi. Szét vagyok esve.:)
Lassan el kellene jutnom a fodrászhoz, hogy az esküvőre valahogy kinézzek.Picikét vágatni akarok  belőle meg újra akarom melíroztatni,.
Tényleg össze - vissza írok. úgyhogy most abba is hagyom mielőtt még rosszabb lesz a helyzet :))))) Úgy látszik a nap az energiám mellett az agyamat is kiszívta egy kicsit. :)))

Zeneváltás

Változtattam a zenén. Most teljesen odavagyok ezért a Bob Marley számért. Egy sorozatban volt betétdal. Ott meghallottam, azóta meg nem tudom kiverni a fejemből. Lassan már csak egy füves cigi meg egy kis raszta haj kéne és teljesen laza lennék. :)

Hurrá!

Elsőként arról szeretnék írni, hogy az előző volt a 100. bejegyzésem. :) Büszke vagyok magamra. Nem gondoltam volna, amikor elkezdtem a blogot, hogy ilyen sokáig fogom húzni. Csak egy hóbortnak indult. Viszont olyan jó néha csak úgy írogatni, arról nem is beszélve, hogy sok olyanról is tudok írni azoknak akik olvassák, amiről nem biztos, hogy beszélgetnénk egy személyes találkozás alkalmával. Egyrészt idő hiány miatt, másrészt, mert nem kerülne szóba, harmadrészt meg lehet, hogy mire sort kerítünk a találkozóra már elfelejtem. :)

Különben most nem sok mindenről tudok beszámolni. Egyhangúan telt a hét, kicsit nyomott volt végig a hangulatom. Mindezért az esőt okolom. Hogyan mosolyogjon az ember folyamatosan, mikor egész nap szakad az eső?

De a héten elszenvedett rossz hangulatért teljes mértékben kárpótolt a mai napsütés. Délelőtt elmentünk anyuval nézelődni egy kicsit. Legalább ilyenkor látjuk egymást. Délután meg kiültem egy picikét napozni. Annyira jó volt magamba szívni a napsugarakat, hogy az csak na.

Tényleg, apropó napsugarak. Látta valaki a mai különleges színekben pompázó napfelkeltét? Tudjátok, a hamu miatt. Csak azért kérdezem, mert én simán átaludtam.:) Volt egyáltalán valami különbség egy mezei napfelkeltéhez képest?

Ezzel kapcsolatban azon gondolkodtam tegnap, hogy a mai technikai feltételek mellett is mennyire meg tudja bénítani a légi közlekedést egész Európában egy vulkánkitörés. Nem gyenge.Nem?

Voltunk már a Holdon, felderítőt küldtünk a Mars-ra és ezzel szemben vulkáni aktivitás miatt nem tudunk a levegőben közlekedni az egyik kontinensen. Olyan hihetetlennek hangzik. Na jó, nem agyalok tovább ezen, úgysem én fogom megoldani a problémát. :)

Mivé lesz a világ..... meg a barátságok?

Tegnap mikor a Pizza Hut -os csevej - partiról hazaértem - ami mellesleg nagyon - nagyon jó volt - már lusta voltam írni. Ma meg, vasárnap lévén már leszavaztunk, az ebédig tartó cirka másfél órám pedig teendő mentes. Így rászántam magam, hogy bepötyögjek egy pár sort, amit a tegnapi hazafelé - utam ihletett.

Gyakorlatilag rekordidő alatt hazaértem. :) A buszon azonban láttam az egyik volt, általános iskolás osztálytársamat. Illetőleg nem is a buszon, hanem  a buszmegállóban, ahol vártam a buszra. De nem mentem oda. Hogy miért nem? Mert tökéletesen tisztán láttam a  lelki szemem előtt, hogy mi  történne. Odamennék köszönni. És itt ki is merülne a dolog, mert nem tudnánk beszélgetni. Nem partner benne. Tudom, mert pár évvel ezelőtt már találkoztunk, akkor még naiv voltam és odamentem. Azonban megbántam. Most már volt annyi eszem, meg tartásom, hogy nem menjek oda hozzá. Ha valamit akar akkor jöjjön oda ő.

Szerintem nem vagyok az az ember, akivel ne lehetne elbeszélgetni akármilyen témáról, akár felületesen, akár mélyenszántón (nagyon hülyén hangzik ez a szó, de ezt dobta ki a helyesírás javító program a gépen - hiszek neki). 

Véleményem szerint elég felháborító, hogy vannak olyan emberek, akik még meg sem próbálják palástolni  hogy mennyire a hátuk közepére sem kívánják a beszélgetést. Süt róla az undor meg a felsőbbrendűség, aminek én kis hülye, az okát nem igazán látom. De ő biztosan tudja. Ja, és a legjobb benne, hogy most tuti, hogy én vagyok a bunkó, mert nem mentem oda köszönni. Azt hiszem, valahogy majd csak túlélem, hogy nem láttam az arckifejezését. Nem vagyok rászorulva sem a társaságára, sem arra, hogy a grimaszait meg a megjegyzéseit hallgassam.

A legszebb az egészben, hogy elválaszthatatlan barátnők voltunk 6 évig, és ezek után így áll a helyzet... Elég elkeserítő. :( Főleg ha azt nézem, hogy a nemrégiben tartott osztálytalálkozón a legtöbb emberrel nagyon jól elbeszélgettünk folyamatosan, minden nemű erőlködés nélkül. (Ő nem volt jelen ezen az eseményen. Nehogy már keveredjen velünk....)

Nagyon remélem, hogy elkerülöm a jövőben az ilyen személyeket. Ilyenkor (is) értékelem, hogy bár nem sok olyan barátom van, akit bármikor felhívhatok, bármilyen ügyben, de róluk tudom, hogy a velük való kapcsolatom sosem fog ilyen szintre jutni.

Terápia

Megtaláltam a tökéletes terápiát rosszkedv és idegesség esetére! Kalapálni kell! Ez nem vicc! Ma délután lementem lenyírni a füvet. Apu közben nekem eszkábált össze épp egy ágyneműtartót az ágyam alá. Amikor készen lettem a fűnyírással, pont elkészült a keret és már csak az alját kellett rárögzíteni szögekkel. Jelentkeztem a feladatra. Komolyan mondom minimum 5 havi terápiát spóroltam meg magamnak ezzel a 10 percnyi kalapálással.  Nagyon jó volt :)))))) Kiadtam a dühömet, és még az ujjamra sem ütöttem rá. :))) Ezt követően tök jól éreztem magam. Éppen ezért lehet, hogy ha legközelebb depis hangulatban leszek, keresek valami jó nagy farönköt és teleütöm 100-as szögekkel (fogalmam sincs, hogy mit jelez a 100, de nem is számít  - egyébként lehet,  hogy a hosszát jelöli mm - ben) :)))

Ezt leszámítva nem sok minden történt. Holnap megint péntek. Aztán szombat, amikor is találka a Lurdy - házban egy Pizza hut- os pletyipartira. Ugye Zsuzsu? :)))))))

Vasárnap meg választás, amit már nagyon - nagyon várok, mert végre vége lesz ennek a mocskos kampányolásnak. Gyűlölöm. Hú, de negatívra sikeredett a vége... Megyek kalapálni. :)))))))))))))))))

Vegyes saláta

Remélem mindenki túlélte egészben a bolondok napját. Hála annak a jó égnek engem minden külső affér elkerült.

Viszont belső affér az volt. Gondolom mindenki tudja milyen egy rémálomból felébredni hirtelen. A szíved majd kiugrik a helyéről, kapkodod a levegőt. Biztos vagyok benne, hogy mindenki legalább egyszer már átélte. Én viszont most először ébredtem arra (a fent leírt tünetek mellett), hogy sikítok. Hát mondhatom borzalmas. Nem szoktam beszélni álmomban (legalábbis ezt mondják, akik aludtak már velem egy szobában), épp ezért meglepő.

Maga az álom nem volt annyira durva, mert a sikoltást mindössze az az apró mozzanat váltotta ki, hogy álmomban rám ugrott egy pók. De olyan termetes, szőrös darab. Jó ehhez azért az hozzátartozik, hogy undorodom a pókoktól. Azonnal kalapálom őket, amivel csak tudom. Ha meg túl nagy, akkor visítva menekülök előlük, addig amíg valaki meg nem öli vagy el nem távolítja őket a közelemből. Viszont így kelni akkor is borzalmas volt. Még most is görcsbe ugrik a gyomrom, ha rágondolok. Másnap este nem is nagyon mertem elaludni, nehogy megint megismétlődjön az álom. Tudom, hogy hülyeség, de akkor is.......

De hogy valamivel ellensúlyozzam ezt a borzalmat, azért leírom, hogy milyen jó dolgok történtek. Visszakaptuk az autónkat. Olyan kis szép lett. Mikor apu hazahozta a szervizből 5 percig csak nézegettem:) Csillogott- villogott, mintha új lenne. Határozottan jó munkát végeztek a szerelő fiúk.Innen is gratula és köszönet nekik.

A másik és legnagyobb újság, hogy abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy felkértek esküvői tanúnak. Nagyon várom már. Még nem tudom pontosan mik lesznek még a feladataim az aláírásokon kívül, mert még nem egyeztettünk, de már nagyon készülök ám. :)(Nem rossz - egy mondatba háromszor préseltem bele a "még" szócskát)  Addig annyi mindent kell még egyeztetni meg csinálni. Biztosan hamar elszalad a hátralévő cirka másfél hónap. A legelső a nászajándék lesz. Ha valakinek van valami épkézláb ötlete, azt szívesen várom, de csak email-ben, mert a drága menyasszony is betévedhet ide és akkor oda a meglepi. :)

Aztán ki kell találnom mit akarok majd felvenni, el kell menni fodrászhoz, hiszen ott fogok virítani a fényképeken és nem ártana valami elfogadható kinézetet produkálni. :)

Egy biztos, nem fogok unatkozni. :)

Bolondok napja! :)

Boldog bolondok napját!!! Bár nekem egyes időszakokban minden nap bolondok napja, de ez a hivatalos :)

Egyébként mától 5 napig "hawaii" van, mert itthon vagyok szabadságon. Mondjuk ahhoz képest már kaptam 1 telefont bentről pedig még csak 9 óra van délelőtt.

Mindegy, ma bolondok napja van és jól érzem magam. Ez pedig az én ajándékom eme ünnep alkalmából: :) (Twilight ismerők előnyben - James és Jacob). :)

Más téma. Ma délelőtt ablakot szándékozom pucolni :), délután meg anyuval be van tervezve egy shopping - túra. Egyrészt, mert  utálok egyedül vásárolgatni másrészt meg az utóbbi 1 hónapban alig láttuk egymást, annak ellenére, hogy egy lakásban lakunk. Vicces, nem? Nem, inkább elkeserítő. De a hétvégén ő sem dolgozik, úgyhogy majd bepótoljuk.

Ma ment az autó szervizbe, ha minden jól megy, holnap vissza is kapjuk. Hurrá.

Ha már nem jelentkeznék a hétvégén, akkor mindenkinek Nagyon Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok!

A lányoknak meg sok-sok locsolót (Hú, most hányan emlegethetik az én anyukámat ezért a kijelentésért. Bocsi, Anyu) :)

Jön a nyusziiiiiiiiiii :)

Hétvégén jön a nyuszíííííííííí :))) Hurrá! :)

Ennek örömére csütörtökön és pénteken szabin vagyok és nagytakarítok. :) De addig is próbálom megszokni, hogy átállítottuk az órát. Annyira megzavart ez az óratologatás, hogy ma délben világosítottak fel, hogy nem kedd van, hanem hétfő. Kész. :) Ennél többet szerintem nem is kell mondanom.:)

Még visszatérve az előző bejegyzésemre, csak annyit mondanék, hogy az értekezlet hála annak a jó égnek hamarabb lement, mint, ahogy gondoltuk. Viszont a ruházkodásban nekem volt igazam. Hogy messzire ne menjek az előttem lévő sorban pont az előttem ülő 3 emberből mindhárman farmerben voltak.... ennyit a szép ruháról. Sőt olyan főnök is volt, aki farmerban volt. Arról nem is beszélve, hogy nálunk volt aki nem is tudta, hogy szép ruhába kell jönni... Mindegy. Túl vagyunk rajta. Remélem egy jó darabig most hanyagoljuk majd az ilyesfajta összejöveteleket.

Valamit még akartam írni, de elfelejtettem. Mindegy. legközelebbre is kell hagyni valamit. :)

Öltözködési norma

Ma megint egy picit felbosszantottak. Úgy éreztem magam, mint akit visszalöktek az általános iskolába, ahol szokás volt, hogy különleges alkalmakkor megszabták, hogy mit KELL felvenni. Holnap értekezlet lesz ugyebár, és a közvetlen főnököm azzal hívott fel, hogy bent elfelejtette mondani, hogy "szép ruhában" KELL menni. Na, itt elborult az agyam. Lassan már az óvodások (főleg a lányok) maguk választják ki, hogy mit vesznek fel. Nekem meg felnőtt létemre meghatározzák?????

Azért én úgy találom, hogy nem megyek ki az utcára akármilyen szedett - vedett cuccokban. A munkába menésről meg ne is beszéljünk.Nem költök milliókat ruhára, de azért próbálok adni magamra. (Ha valaki úgy veszi észre, hogy ez nem így van, most kérem, hogy jelezze nekem.:-)  ) Viccet félretéve. Nem tudom miért, de valahogy ez kiütötte nálam a biztosítékot. Megkérdeztem tőle, hogy akkor fehér blúz és fekete szoknya a kötelező viselet? Azt mondta, hogy nem de azért ne farmerbe menjek. Kérdem én, hogy miért kell most kinyalva menni az értekezletre? Azért mert ott lesznek a fejesek és azt a képet kell mutatni, hogy mindenki csinos meg minden? Röhejes ez a képmutatás. Tudom, hogy nem a közvetlen főnököm találta ki, hanem a vezetőség, de akkor is. Ők is csak a fejeseknek akarnak tetszelegni.

Azért kíváncsi vagyok, hogy a 200 emberből, aki ott lesz az értekezleten, hányan lesznek farmerban vagy legalábbis nem "szép ruhában". Esküszöm megszámolom.

Utálom, amikor megmondják, hogy mit vegyek fel. GRRRRRRRRRRRRRRR. Valakit meg fogok holnap harapni...

Legközelebb mi lesz az alap? Nagyestélyi? Bár azzal nem lenne gondom. :) Már most tudom milyen ruhát vennék fel.... :)
Őszintén? Kedvem lenne csak azért is farmerba menni holnap. De nem akarok kicseszni a közvetlen főnökömmel. Úgyis rajta csattanna az ostor, azt meg nem akarom. De a vezetőség megérdemelné. 

Koccanás

Hát igen. Drága kicsi autónk ma túlesett az első koccanásán. Mondjuk ha azt nézzük, hogy már 7 éves, akkor ez egészen jó teljesítmény. És bár mi voltunk a hibásak, mi úsztuk meg "olcsóbban". Nekünk csak az első sárvédőnk pattant ki a helyéről, a másik autónak a hátsó ajtó ment gallyra. Mindegy, a biztosító majd fizet. Ami a lényeg, hogy a koccanás kicsi volt, és az ijedtségen kívül nem történt nagyobb baj az utasokat és a sofőröket illetően. Hála annak a jó égnek én személy szerint nem ültem az autóban, de így is a frász kerülgetett, amikor megtudtam. Alapból hajlamos vagyok túlparázni a dolgokat, és ez most sem maradt el. Holnap visszük a szervizbe. Remélem hamar és szépen megcsinálják a kis drágát. Neki is lelke van.:)

Ezt leszámítva minden oké. A hétvége hamar eltelt, főleg mert kiszabadult a család a kertbe. Meg kreatívkodtam egy kicsit. Felújítottam egy ócska fehér kaspót. Tök jó lett. :) Majd teszek fel képet.

Ez a hét is viszonylag rövid lesz, mert pénteken nev. nélküli munkanap lesz össznépi értekezlet miatt. Az a jó, hogy nem az oviban kap helyet ez az esemény, hanem a helyi műv. házban. Mellette meg van egy bevásárlóközpont, úgyhogy utána szerintem az lesz az útirány számomra. Megyek egy kicsit vásárolgatni.Le kell vezetni az egész napi feszkót, amit az értekezlet okoz.:) 

Bár valószínűleg nem fogom túlstresszelni magam, mert eltökélt szándékom, hogy a legutolsó sorban, a legkevésbé látható helyen elhelyezkedni egy könyvvel a kezemben és olvasni egész idő alatt. :) 

Túl sokat nem fogok azért vásárolni utána, mert hó vége van.... De, jó lesz egy kicsit nézelődni. Be akarok nézni a könyvesboltba meg a Kreatív Hobbyba. Akarok valamit barkácsolni húsvétra. Ma bent is tojásokat festettem meg decoupage-oltam (asszem így kell írni, ha meg mégsem, hát így jártam, de most lusti vagyok megnézni). Szóval nézek majd kreatív cuccokat. A péntekig hátralévő 2 napot meg simán kibírom.

Addig beleméyledek a feng - shui rejtelmeibe. Vettem egy nagyon jó kis könyvet, ami erről szól. Tegnap már áttanulmányoztam a csakrák működését és a színek ezekre gyakorolt hatását. 

Ebben a könyvben olvastam azt is, hogy a kutyák érzik, hogy hol van a jó energia a lakásban, mert ott nem alszanak ahol rossz az energiaáramlás. Tök érdekes. Meg is nézem, hogy hol alszik az én drága jó "Kis" kutyám.... :) Az a baj, hogy az emeletet nem tudom ez alapján feltérképezni, mert a kutya nem tud feljönni az emeletre.  Hmmmm. Lehet, hogy meg kellene tanítanom neki a lépcső fel - le mászkálást. :)

A közveszélyes szekrény

A tegnapi bejegyzésemhez mérten annyit változott a helyzet, hogy gazdagabb lettem egy púppal. Tegnap este a szobámban sikeresen lefejeltem a szekrényajtót. De nem ám az oldalát, hanem az ajtónak a sarkát. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Hirtelen odakaptam az ütközés után a kezemmel a fejemhez, és az volt az első gondolatom, hogy tuti ömlik belőle a vér. De hála annak a jó égnek nem. Megúsztam egy diónyi púppal, ami valószínűleg egy pár napon belül a szivárvány minden színében fog pompázni a homlokomon. Viszont  ma reggel olyan szédüléssel keltem, hogy minden kisebb mozdulatra táncra perdült a szoba. Azt hittem nem érek be egyben az oviba. De aztán a délelőtt folyamán kicsit stabilizálódott az állapotom. :)

Lehet, hogy nem a tegnapi fejeléstől kezdtem szédülni, hanem a melegfronti hatástól. Egy azonban biztos, nem volt kellemes. A fejem meg még iszonyatosan sajog az ütés helyén. :(

Hihetetlen, hogy az ember még a saját szobájában sincs biztosnságban.

Nem baj nem baj, mert itt a jó idő. Jelenleg is hét ágra süt a nap, és simán lehet egy szál pulóverben rohangálni kint (na jó, természetesen a vastagabb fajta pulóverekre gondolok).

Úgyhogy megyek is ki  a napra olvasni.

Életjel

Megvagyok. Itt vagyok. :) Élek és virulok nagyjából.

Nem tudom, ki hogy van vele, de baromi hamar eltelt ez a hosszú hétvége. Különben is milyen hülye név az, hogy hosszú hétvége? Nem is hosszú. Esetleg, ha egy hétig tartana. Na, akkor már azt mondanám, hogy oké. De így? Csak azért hosszú, mert egy nappal több??? Mindjárt megszakadok a röhögéstől... :)

Jó, jó, nem morgolódom, főleg, hogy elég ígéretesnek tűnik a hétvégi időjárás. Szabadba ki!!!!!!!! Itt a tavasz. Az igazi!!!!! :))))))))))))))))

Nagggggggggggggggggyyyyyyyyyyyyyyyyyyon szeretem.Végre levehetem és eltehetem a szekrény mélyére a télikabátot. Már nagyon untam. :) Lassa már az irodában is nyitva lehet hagyni az ablakot, hogy némi nemű kellemes tavaszi levegő szivárogjon be és ne fagyjak halálra minden egyes alkalommal, mikor a gyerekek rám nyitják a bejárati ajtót.

Mit is akartam még???? Ja igen. Biztosan észrevettétek, hogy tettem be zenét a blogra. Oldalt az "egy kis zene" menüpontban ki lehet kapcsolni, ha nagyon idegesítő. :)

Hurrá, hurrá, hurrá.

Mi a kitörő öröm oka?
1) Péntek van
2) Süt a nap, ami elolvasztja az undorító havat.
3) Az imént láttam az Eclipse előzetesét. :)

Mondhatjátok a 3. pont miatt, hogy nem vagyok normális, de ez a kedvenc részem könyvben és a film is nagyon jónak ígérkezik. :) Most hirtelen nagy késztetést éreztem, hogy újra kiolvassam a sorozatot, de legyőztem eme érzést, mert csak nemrég fejeztem be a 4. rész olvasását (legalább negyedszerre olvastam ki).
Azt kell mondjam, hogy minél többször olvasom, annál inkább Jacob - pártivá válok. Bár első olvasásra még abszolút Edwardnak szurkoltam, most már azért nem annyira. Valahogy Jacob mentalitását jobban csípem. :) Tetszik, ahogy harcol a nőért! :) Bella helyében én simán megadtam volna már neki magam régen. :)


Egyszerűen muszáj imádni. :) Mikor lesz már június???????? :))))))))))))
Fújjjjjjjjj. Micsoda elvakult rajongó lettem :))))))))))))))))))
Most viszont megyek tovább örömködni. Bebújok az ágyikómba, mert iszonyatosan fáj a torkom, meg hőemelkedésem van. Biztosan elkaptam valami nyavalyát (Remélem jól írtam) :) az oviban. De majd most a hosszú hétvége alatt kikúrálom magam. Vagy nem. :)

Nooooooooormális???????

Délután 3 óra körül ma bevonultam a fürdőszobába hajat mosni. Kint bár hideg volt,  de sütött a nap. A tv-ben síugrás ment és a kedvencem nyert. :) Kell ennél több egy szép vasárnap délután? Szerintem nem :)
Kb. egy fél órát szöszmötöltem a fürdőben. Mikor kiléptem az fürdőszoba a ajtaján át, a szemben lévő ablakban a következő látvány fogadott:

Most őszintén. Normális? Azt hittem helybe ugrok egy hátast (pedig nem jellemző rám az ugrálás eme formája). Hihetetlen. Mintha visszamentünk volna 3 hónapot az időben, és nem március 7-e lenne. Röhejes. Napsütést akarooooooooooooooooooooooooook. Most azonnal. Majd karácsonykor essen a hó, a fenébe is. Szegény krókuszok megdöglenek kint ebben az időben..... ;(
Már kb. egy órája kijöttem a fürdőből és még mindig esik ez a rohadt hó. Hogy a franc esne belé (és akkor még finom voltam és nőies). Elnézést a tőlem szokatlan vulgáris szókincsért.

Bűnözés :)

Na, nem kell megijedni, nem csináltam semmi törvénybe ütközőt, hacsak nem a saját törvényeimmel ütköztem. :)

Mivel a ma estére általam szervezett találkozó helyszín és érdeklődés hiányában meghiúsult, temérdek idő szakad a nyakamba.

Kezdtem a bűnözést délben, amikor is anyunak a szülinapját ünnepeltük. Szülinap = torta. Bevágtam egy szelet Lúdláb tortát. :) Mentségemre szóljon, annyira jól nézett ki, hogy még a család kevésbé édesszájú tagjai sem tudtak neki ellenállni. (Bár képen nem néz ki annyira jól...életben viszont Hmmmmmmmmmmmmm)   :))))

Aztán ez a fertő kora este csak fokozódott. Ugyanis bevackoltam magam a fotelba, az ölemben egy tál friss pattogatott kukoricával (más néven popcorn:)  ) magam mellé helyezve egy pohár boros kólát és megnéztem a New moont  HD minőségben. Csak tátottam a szám. Abba nem akarok belemenni, hogy mi a különbség egy HD meg egy sima DVD között , mert én magam sem nagyon tudom, de látványban tény, hogy nagyságrendekkel jobb a HD. Pedig a videók idején, amikor megjelentek az első dvd-k, még nem gondoltuk, hogy lehet egy film még jobb minőségű, mint a dvd... Most meg...

Na mindegy. A lényeg, hogy ez a kb. 2 óra tobzódás és bűnözés annyira jót tett a lelkemnek... :)

Rájöttem, hogy többször kellene ilyet csinálnom. :) (Azt hiszem az Avatár lesz a következő, amit ilyen formátumban meg fogok nézni.)

A film meg egyébként jó volt, de még mindig azt mondom, hogy könyvben jobb.

Még mindig a tavaszra áhítozván...

Bár már megmutatta magát a tavasz szebbik arca, még visszaköszönt a tél. De az már bíztató, hogy a hóvirágok megjelentek, sőt az első színpompás krókuszok is megmutatták  magukat a kertben. Egyszerűen imádni való. Aztán már a tulipánok meg a jácintok is hajlandóságot mutatnak arra, hogy elkezdjék növeszteni első levélkéiket.

A "krókuszkák" :)

Annak ellenére, hogy a napsütés nagyon megörvendeztette a lelkemet, aminek következtében egészen más szemmel nézem a világot, az a fránya tavaszi fáradtság nem tudott elkerülni. 10 - 12 órákat tudnék aludni , ha lehetne. Így is törekszem a 9 órányi alvásra, de még emellett is úgy ébredek, mint a felmosórongy. Mindegy. Majd, ha már 15 fok körül lesz, meg ha majd 28-án átállítjuk az órát, akkor már jobba lesz. Onnantól már jobban viselem.
Egyébként nem sok minden történik mostanában. A munkahelyi káoszt leszámítva, csak az általános iskolás osztálytársakkal való találkozás szervezése köti le a figyelmemet.
A nap már megvan, de hely még nincs, ami elég gáz, tekintve, hogy van rá 2 napunk, hogy rábukkanjunk valami jó helyre. Csak hát elég passzívak a népek. Hiába kérem, hogy mindenki mondjon ötleteket, hogy hová mehetnénk, egyszerűen nem hajlandóak.  Én meg nem nagyon vagyok jártas a szórakozóhelyek világában, ugyanis eléggé "elcseszett" zenei ízlésemből kifolyólag messziről elkerülöm a klubokat. Egy házibulira inkább vevő vagyok. De ugye a többség olyan helyre szeretne menni, ahol táncolni is lehet meg beszélgetni is. Van ilyen hely egyáltalán? Mert ahol táncolni lehet, ott a hangos zene miatt a beszélgetés alapból halálra van ítélve, ahol meg dumálni lehet, ott nem valószínű, hogy élvezhetően lehet táncolni.
Kíváncsi vagyok kibukik - e valakiből a nyerő ötlet az utolsó pillanatban, vagy kénytelenek leszünk másik napot választani és addig találni valami jó helyet.

Avatár - láz

Emlékszem, amikor tavaly karácsony és újév között moziban voltam, nagyban tombolt az Avatár c. film körüli felhajtás. Egyszerre 2-3 teremben is játszották, mert annyira sokan voltak rá kíváncsiak.
Valahogy engem azonban totálisan hidegen hagyott. Eddig. Most azonban engem is utolért. Hétvégén nem tudtam mit kezdeni magammal, úgyhogy arra vetemedtem, hogy megnéztem. Hatalmasat csalódtam benne, persze kellemesen. Egyszerűen magával ragadott. Képtelen voltam elszakadni a képernyőtől, amíg vége nem lett a filmek. A látvány mellett (ami egy filmnél nem éppen elhanyagolható), azért némi mondanivalóval is rendelkezik. Kiválóan leírja napjaink tipikus emberi gondolkodását. Ha valamit akarunk, azt megszerezzük magunknak, akkor is ha mások életébe került. Itt konkrétan valamilyen anyagot akarnak megszerezni az emberek, aminek történetesen a kék lények faluja alatt van a lelőhelye. És mivel önszántukból nem akarnak elmenni, erőszakkal űzik el őket. Mindegy, hogy a kék lényeknek az a hely jelent mindent, az otthont, az életet. Az embereknek csak az a lényeg, hogy ki tudják ásni, azt, amiért jöttek. Az sem számít, ha ez életeket követel mindkét fél részéről. De azzal nem számolnak, hogy az otthonukat, legutolsó értékeiket védelmezők a kétségbeesés következtében, és életük védelmezése érdekében mi mindenre képesek. Főleg, ha egy jó vezető áll az nép élén.
Az előzetes itt megnézhető. Érdemes.
A látvány néhol lélegzetelállító volt. Még nekem is, aki nem nagyon van otthon a különböző effektek terén. Le a kalappal.Nem csoda, hogy ennyi Oscar - díjat kapott. Majdnem letolta a trónról a Titanicot (megérdemelten).
A filmzene is jó. Íme:

 Egyszer mindenképpen érdemes megnézni azoknak is akik nincsenek kimondottan oda a fantasy/sci- fi műfajért. Tényleg.

Jön, jön, jön, jön, jön....

A tavasz. Jön. Megtántoríthatatlanul. Érzem. Misem jobb bizonyíték rá, minthogy ma hét ágra, szikrázóan süt a nap. A nyitott ablakon a madarak boldog éneke szűrődik be, mintegy megerősítvén a tényt, hogy közeledik a tavasz, már nem kell soká várni. Egész máshogy érzem magam a tudattól. Ma kimondott örömmel tártam ki a szobám ablakait szellőztetés céljából. Nem a megszokott hideg fagyos téli illatú levegő áramlott be, hanem tiszta, picit ugyan még csípős, de tavaszi illatú levegő. A növények is érzik. Elkezdtek eszeveszett tempóban hajtani. Új levelek, új virágok. Ez az én évszakom. Imádom.

A hó is eltűnt , elmosta az eső. Novemberig nem is szeretnék már többet látni belőle.

A másik dolog, amitől jó a kedvem, az az, hogy megint szervezkedünk.Össze akarunk hozni egy össznépi találkozót, bulit. Az még nem derült ki, hogy milyen formában. A legcélszerűbb egy házibuli féleség lenne, vagy legalább egy olyan, ahol lehet dumálni is  meg mozogni is egy kicsit tánc formájában. Csak kérdés, hogy lesz - e olyan vállalkozó szellemű egyén, aki bevállalja a helyszín biztosítását esetlegesen a saját lakhelyén. Ahogy kivettem a reagálásokból, másra nem is lenne gondja, mert a többit összedobnánk.Csak az a fránya helyszín... mert ha logikusan belegondolunk, elmehetünk mi egy csillivilli, puccos szórakozóhelyre, ahol lehet táncikálni, meg iszogatni, de ott a beszélgetni vágyóknak nem sok lehetőség terem. Ahol a beszélgetős kedvűek érvényesülhetnek, ott meg a táncos lábúak vannak elnyomva. Ez a két dolog, akármennyit is gondolkodom rajta, csak egy házibuli keretein belül ötvözhető. Vagy egy bérelt helyen, ahol mi határozzuk meg mi, hogyan legyen. De nem hiszem , hogy bárkinek lenne arra pénze, hogy kibéreljünk egy helyiséget, ami erre a célra megfelel.

Na mindegy. Majd meglátjuk mi lesz. Még nagyon kezdeti stádiumban van a szervezés.

Most viszont megyek és elvezem a tavaszi napsütést :)

Kicsi a világ

Az előző bejegyzéshez kapcsolódóan, örömmel jelenthetem, hogy megmaradt a lábam, és a fájdalom is elmúlt a térdemből. Tehát határozottan jónak nyilvánítható a kígyómérget is tartalmazó kenőcs.:)

Ma azonban nem erről szeretnék írni, hanem arról, hogy milyen kicsi a világ.

Az egyik kolléganőm behozta ma az érettségi tablóját a középsuliból. Az még hagyján, hogy kiderült, hogy a másik kolléganőmmel évfolyamtársak voltak, anélkül, hogy tudtak volna róla. Az volt az igazán érdekes, amire utána derült fény. Beszélgetés közben megütötte a fülemet egy ismerős név. Mégpedig  a főiskolai gyakorlati koordinátorom neve(vagy "mittudomén" mi volt a tisztsége), aki egyébként énektanár. Le voltak döbbenve, hogy én is ismerem.(bár engem hála annak a jó égnek, nem tanított a fősulin). Az egyiküket viszont igen. :) Nem volt éppen a kedvenc tanára :)

Aztán a másik meglepi, akkor ért, amikor a kezembe került  tablófénykép.Ugyanis a tanárok  között felfedeztem még valakit, aki szintén tanított engem is a főiskolán még pedig 3 féléven át. A változatosság kedvéért ő is énektanár.:)

Vicces volt. Tőlem kérdezték a kolléganők, hogy mi lett vele, hogy van. Ahogy meséltem róla a folyamatosan bólogattak, hogy igen, ők is így ismerték.

Tényleg milyen kicsi a világ. Ki gondolta volna, hogy 20 év különbséggel többünket is tanított ugyanaz a tanár, csak nem ugyanabban az iskolában. Ennek mennyi az esélye?

"Kígyóharapást méreggel...."

Szinte már földönkívüli élményem volt nem rég egy gyógykenőccsel. Azt hittem egy - két testrésszel kevesebbel jövök ki a dologból ( még most is 2 esélyes a dolog). :)

Reggel arra lettem figyelmes, hogy fáj a térdem. Nem olyan tompán, hanem minden lépcsőfoknál kegyetlenül élesen beleszúr. Néha elő szokott jönni ez a tünet, bár altalában akkor ha lapos talpú cipőről váltok magas sarkúra vagy fordítva. Ez tart egy pár napig , amíg a lábam meg nem szokja. Most azonban nem erről van szó... Mindegy. Kb. egy fél órával ezelőtt bekentem valami erre alkalmas kenőccsel (bár ennek alkalmasságáról csak holnap tudok majd beszámolni, ha már nem fáj), mert már nem bírtam elviselni, hogy nem tudok normálisan mászkálni a lakásban a lépcsőn.

Először baromi hideg volt, pedig elvileg szobahőmérsékleten van tárolva. Elkentem körbe a térdemen és bedörzsöltem, mert a dobozon azt írta: "alaposan masszírozza be a kezelendő felületbe". Hát én bemasszíroztam. Alapból baromi büdös. Annyira hogy csukott ajtó mellet a másik szobában is érezhető...

Leültem és vártam hogy felszívódjon. Egyszer csak elkezdett olyan furán bizseregni, aztán meg melegedni a kezelt terület (térdem és környéke). 1 perc múlva komolyan olyan érzésem volt,  mintha a sütőben lenne a térdem és 300 fokon éppen ropogósra próbálnám sütni. Olyan forróságot éreztem, hogy az már a kellemetlen határt súrolta. Mintha belülről égetnének. (Még most is ég pedig már fél órája, hogy bekentem). De állítólag ez jó , mert ez azt jelenti, hogy használ. Gondoltam magamban, oké, kibírjuk. De ez csak addig volt így, amíg fel nem oltottam a mennyezeti lámpát és meg nem láttam a lábam teljes fényben. Nem is tudom hogy írjam le. Mintha egy nyári napon, amikor kritikusan magas az UV sugárzás, dél körül 2-3 órára elaludtam volna a napon és csak a térdem lógott volna ki az árnyékból Olyan vörös voltam, hogy az már ijesztő. De csak ott, ahol bekentem. De persze erre is azt a választ kaptam, hogy nyugi , ez normális.

Végül már nem bírtam ki, megkérdeztem anyuékat, hogy mi a jó élet van ebben, hogy ilyen hatása van. Ki nem találnátok. Kígyóméreg.

Basszus. Ezzel az erővel egyszerűbb lett volna, ha hagyom hogy egy kígyó megharapjon. Lehet, hogy nem lett volna ennyire durva.

Mondjuk most már úgy vagyok vele, hogy mindegy, csak használjon. (Bár most már könnyen beszélek, mert már nem ég annyira). :)

Brutális, hogy milyen szerekkel kerülök én kapcsolatba. Életveszély. :)

Február 14. - régre visszanyúló hagyomány vagy modern kori reklámfogás?

Most hogy közeledik 14-e, elgondolkodtam azon, hogy vajon tudjuk -e honnan ered ez a dolog igazából vagy csak annyit tudunk, hogy a szerelmesek napja, amikor meg KELL ajándékozni a szerelmünket/párunkat/kiszemeltünket aztán slussz.

Rájöttem, hogy igazándiból eddig még én sem sokat foglalkoztam ennek a napnak az eredetével. Mondjuk magával a nappal sem sokat foglalkoztam mióta az eszemet tudom. Soha nem tulajdonítottam neki különösebb figyelmet. Olyan , mint egy bármelyik másik nap. Ugyanúgy menni kell dolgozni ( mondjuk most pont nem kell , mert hétvégére esik), ugyanúgy be kell fizetni a csekkeket...

De azért most mégis utánanéztem, hogy honnan is ered ez a dolog és mennyit változtatott rajta a társadalom,  mi minden változott eme hagyománnyal kapcsolatban a társadalmi elvárások változásának következtében az évek során. Elég nagy a káosz az hagyomány eredetét illetően. Talán még a kutatók sem tudják, hogy az elméletek közül melyik a helytálló. De többnyire mind külföldön, mint itthon 2-3 elmélet van, ami a legvalószínűbbnek tűnik.

Az az egy biztos, hogy angolszász eredetű a hagyomány, de a gyökerek egészen Rómába nyúlnak vissza, ahol régen nagyon nagy volt az ünnepek tisztelete. Ilyen becsben tartott ünnep volt a Lupercalia. A Luperca istennőről elnevezett ünnep február 14-én volt esedékes. Luperca istennő Faunus, az erdők , mezők tüzek urának hitvese volt, és ezen a napon áldozatokat mutattak be neki. 

Ugyanezen a napon Juno istennő tiszteletére a lányok nevét felírták egy papírra, beletették egy hatalmas korsóba, a fiúk pedig kihúztak belőle 1-1 nevet, akivel a következő Lupercalia-ig, tehát egy évig együtt maradtak.

Maga az ünnep Szent Valentinről kapta a nevét. Bár nagyon sok különböző tény és adat van róla, azért vannak dolgok, amik minden történetben egyeznek. Ezek alapján Szent Valentin II. Claudius uralkodása alatt papként élte napjait. Claudius uralkodása alatt tiltott volt az esküvő, ugyanis az uralkodó úgy gondolta, hogy csak azokból a férfiakból lehetnek jó harcosok, akiknek nincs feleségük és családjuk. Ám Valentin ezzel nem értett egyet, így titokban továbbra is párokat esketett meg. Amikor Claudius rájött erre, halálra ítélte a papot. Kivégzéséig börtönbe került, ahol megismerkedett a börtönőr vak lányával, akit nagyon megsajnált és imáival meggyógyította. Valentin , kivégzése napján levelet küldött a lánynak és az állt rajta: A Te Valentinod... Innen ered a Valentin napi képeslapok küldözgetése.

Egy szó , mint száz, részben átvettünk dolgokat az eredeti hagyományokból, és próbáljuk nem elfelejteni a napnak a lényegét, de sajnos egyre inkább csúszunk lefelé a leejtőn és nem a gesztuson hanem az ajándék méretén és árán van a hangsúly. És ez elkeserítő. Vagy csak én vagyok ennyire pesszimista? 

De, mint már az elején említettem, én amúgy sem vagyok nagy rajongója ennek a napnak. Nem szeretem mindenhol azt hallani és látni, hogy 14-én ki KELL fejezned a párodnak , hogy szereted. Mi az hogy kell? És ha én ezt inkább július 23-án vagy augusztus 4-én akarom megtenni? Vagy minden egyes napon meg akarom tenni, akkor mi történik? 

És azt még nem is említettem, hogy a boltokat elárasztják a Valentin napi spéci ajándékok, amiknek horribilis az áruk. Holott lehet, hogy egy szó vagy egy mondat sokkal jobban esik annak az embernek, akit szeretünk, mintha megvennék neki több ezer forintért egy olyan tárgyat, amit a büdös életben nem fog használni, csak porosodik a polcon.

Nem lenne semmi gond a Valentin nappal, ha a gesztust nézzük, de azt már undorítónak tartom, hogy olyan érzést keltenek az emberben, hogy hülye, ha nem vesz valamit a párjának...

Ja és ez nem csak a szerelmesek napja, hanem ezen a napon köszöntjük az összes többi szeretett személyt is.

Szóval itt az én ajándékom a szeretteimnek, barátaimnak, és mindenkinek, mert mindenkit szeretek :) (kivéve, akit nem, de az úgyis tudja) :)

Jaaaaaaaaaaaaajjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjj....

A címbéli felkiáltást az hozta ki belőlem, hogy momentán annyira fáj / lüktet a fejem( mintha valaki egy légkalapáccsal ütlegelné folyamatosan), hogy a szemem bármelyik pillanatban kieshet a helyéről.

Most persze biztos azt kérdezitek, hogy akkor mi a fenéért ülök a gép előtt és írok, ahelyett, hogy pihennék. Hát megmondom miért. Azon egyszerű oknál fogva, hogy amint vízszintesbe helyezem magam, hogy pihizzek, onnantól csak a fájdalomra tudok koncentrálni, így viszont elterelem róla a gondolataimat és nem figyelek rá annyira, ezáltal egy fokkal elviselhetőbbé válik a dolog.

Gondolom az sem segített, hogy ma jól felidegeltek bent a munkahelyemen.

A helyzet a következő: Ha  megkérdezem a kolléganőmet, hogy sok - e a munkája, és azt válaszolja, hogy igen nagyon, mert holnapi határidős munkái vannak, mit szokás csinálni? Hagyjuk hadd dolgozzon a szerencsétlen... Na, nem. Nálunk ez nem így működik. Ha a kedves kolléganő ül a papírhalom közepén és próbál dűlőre jutni az éppen aktuális sürgős feladattal, odaugrok és még elkezdem neki mondani a saját kis dolgomat, amit már egyrészt 23.000-szer elmondtam, másrészt úgysem tud vele semmit csinálni, mert nem az ő hatásköre.

Komolyan mondom ettől falnak tudok menni. Reggel megszállt a zen életérzés (na jó, most lehet, hogy hülyeséget írtam) :) ,teljes nyugalomban mentem dolgozni, jó kedvem volt. Bementem és fél óra múlva már majd megevett az ideg.

Úgy szeretném már megérni, hogy egy napot végig tudjak csinálni anélkül, hogy valaki felidegesítene. Mondjuk ha jobban belegondolok, én vagyok a hülye, mert hagyom magam.

El kellene engednem a fülem mellett és a saját feladataimra kellene összpontosítani. De egyszerűen nem lehet, mert tőlem kimegy,és hergeli a többieket is, nekik is bizonygatja az igazát, és meg már a falat kaparom....

Jó lenne, ha már jönne a tavasz. Nehezen viselem már a telet. Félre ne értsétek, szeretem a téli időszakot, de minden évben eljön az a nap, amikor egyszerre csak érzem, hogy a testemnek és a lelkemnek elege lesz belőle. És akkor már a tavaszt várom. Idén most jött el az a pillanat, amikor már elég. Már kint szeretnék ülni a kertben délutánonként a napsütésben egy pulcsiban,szeretném, ha langyos szellő fújna és kimondottan tavaszi illatot hozna magával, szeretném a madárkákat csicseregni hallani reggelente munkába menet, szeretném, ha kezdenének rügyezni a fák, megjelennének az első virágok...

Komolyan már attól jobb kedvem lett, hogy felidéztem. Az egész gondolkodásmódom megváltozik , amikor eljön a tavasz. Ti is így vagytok vele?

Örül a szívem, ha csak ránézek a képre. :)

Az időzavaros virág

A névnapomra kaptam egy nagyon szép virágot. Calathea. Kb. 1 méter magas, levelei csíkosak. Olyan, első ránézésre átlagosnak tűnő növényke. De csak addig átlagos, amíg az ember nem tölt el vele egy - két napot egy szobában. Ugyanis pár nap múlva arra lettem figyelmes, hogy mozog. Még egyébként ez sem akkora tragédia, mert észlelhető némi légmozgás a szobában, tehát ettől simán mozoghat egyszer - egyszer. De ő nem csak egy- egy alkalommal mozog, és nem az egész növény, csak egy egy levele, viszont az nagyon.

Napközben nem nagyon vettem észre , azonban este lámpaoltás után a tök sötét szobában kimondottan zavaró, amikor csak azt hallod , hogy valami zörög, feloltod a lámpát, de nem látsz semmit, és a frász kerülget. 

Anyu először azt mondta, hogy nem vagyok normális, mert a  virág tuti, hogy nem mozog. Aztán amikor már apu is panaszkodott, hogy épp a számítógépnél ült, amikor elkezdett zörögni meg mozogni a virág, akkor már anyu is elhitte. Tisztára, mint egy horrorfilm.( Főleg, ha valaki látta Az esemény című filmet )

Több heti elemezgetés után sikerült egy megfigyelt tényre + 1 elméletre szert tennünk. A megfigyelés lényege az, hogy a növény az alváshoz éjszakára más pózt vesz fel és ezért mozog. Nappalra kinyílnak estére pedig összehúzódnak a levelei. Volt már egy másik fajta calatheám régebben, annak összetekeredett a levele estére (de legalább normális időben). Ennek viszont felállnak a levelei és összebújnak, és mivel a levele hátulja bordó így az egész virág bordóvá válik.Csak az a picike kis bökkenő, hogy ő már délután 3 órakor elhúz aludni (mint, aki be van időzítve,hogy 3-kor lövik a pizsit), és este 11 óra körül kezd el mozgolódni, ugyanis kezd felébredni. Hát normális?

Ebből következik az elméletünk. Az az elméletünk, hogy a virág hely és időzavarban szenved (egyik következik a másikból). Mivel ő Dél - Amerikából származik, lehet, hogy nem tud átállni erre az időzónára. Hiába süt rá a nap, ő akkor is megy 3 órakor aludni és hiába van már este 11 órakor tökéletesen sötét a szobába, ő akkor is kezd felébredni (ezzel őrjítve meg engem). Nem egyszerű. Nem lehet mellette unatkozni. :)

Képet sajnos nem találtam róla a neten, de majd holnap lefényképezem.

Hóhelyzet

"A hó 0 celsius alatt képződött csapadék amely vízpárát tartalmazó levegő további lehűlésével jön létre, amikor a képződött jégrészecskékre kristályosan további jégrészecskék fagynak, és hókristállyá egyesülnek" (Wikipédia).
Jellemzője még, hogy ha kb. 1 cm leesik belőle, akkor megbolondul a közlekedés a városban. Ha 10 cm-nél is több esik az felér a világvégével. De tényleg. Úgy csinálunk, mintha télen nem lenne jellemző a hó. Annyira váratlanul érte az emberek többségét ez a mostani, mintha legalább július közepén esett volna. Bár szombaton esett, hétfőn itt nálunk a nem - buszvonalakon még nem lehetett közlekedni. Reggel az ovi utcájába(meg a környék utcáiba) egyszerűen nem lehetett bemenni autóval. Reggel munkába menet (az 5 perces út folyamán) 4 autót láttam szenvedni (ebből 3 az óvodába tartott). Én úgy tudom , hogy először a főútvonalakat, buszvonalakat, majd a kórházakhoz és fontosabb intézményekhez vezető utat takarítják, utána jönnek a közintézmények (amibe az óvodák iskolák is beletartoznak). Na mármost vasárnap a buszútvonalak már olyan tiszták voltak, hogy csak na. Szóval hétfő délre a kotrónak illett volna eljutnia az ovihoz is. Telefonáltunk a vezetőségnek. Azt mondták, hívjuk a közter. fenntartókat. Hívtuk. Az volt a válasz, hogy türelem. Ha ma nem is, de majd valamikor jönnek. (az mellékes, hogy meg sem kérdezte a nő, hogy pontosan honnan telefonálunk, hogy esetleg tudna oda küldeni egy kotróautót...) Hát szerintem a nap hamarabb fogja elolvasztani azt a hatalmas mennyiségű havat az utcából, minthogy ők ideérjenek és eltakarítsák...
Ezt leszámítva én szeretem ezt a havas időt. Szeretem mikor esik és a kabátomon megmaradnak a szebbnél szebb formával rendelkező hópelyhek.

Valahogy olyankor nyugalmat sugároz a táj.

"Itt a farsang áll a bál..."

Hát igen, javában zajlik a farsang. Már az óvodában is elkezdtünk ezerrel készülni rá. Persze, persze tudom, hogy a farsang nem 1 napból áll, de az óvodásoknak még igen. Nekik a farsang egyenlő azzal hogy: " 1 napig királylány, lovag (bár ez már elég ritka), pókember, "mittudomén" milyen harcos lehetek".
Ma éppen a csoportszobák dekorációjával voltak elfoglalva, mert jövő héten tartjuk ezt az 1 napos hepajt.
Beszélgettem az egyik óvónővel, mondtam neki, hogy én is jövök, és csinálok velük díszeket. Tudjátok, épp azt a fajtát csinálták, ami 2 krepp papír csíkból készül úgy, hogy egymásra kell hajtogatni őket. Mindegy ez így most lehet, hogy nem érthető, de mindjárt csatolok képeket és , akkor rájöttök mire gondolok.
De nem is ez a lényeg, hanem , hogy mondtam az egyik kolléganőmnek, hogy úgy szeretem ezeket a fajta díszeket, és hogy amikor kicsi voltam, én is nagyon szerettem csinálni. Erre odaugrott 2 nagycsoportos leányzó és mondták hogy csinálnak nekem is. Hát nem édesek?
Tényleg csináltak nekem, kettőt is. Olyan aranyosak voltak. Főleg, amikor meglátták, hogy felraktam az egyiket az ablakba, a másikat meg az ajtófélfára. Nagyon bírom bennük, hogy már egy ilyen apró gesztussal is mekkora örömet lehet nekik okozni.

Szóval ilyeneket csináltak nekem. Úgyhogy most már egy fokkal vidámabb az iroda. :)
Kíváncsi vagyok idén mi lesz a sláger jelmez. Tavaly a pókember meg a ninja tarolt a fiúk körében, a lányoknál meg a klasszikus királylány és tündér variáció. :) Emlékszem, hogy én voltam oviban Törpilla, meg pillangó (sírós pillangó, mert egész reggel sírtam). A többire nem emlékszem.
Most nem is tudom mi lennék, ha be kéne öltöznöm....( az mellékes, hogy örülök, hogy önmagam tudok lenni)
Mondjuk boszorkány :)))) De csak olyan dögös hosszú fekete ruhában :)
Vagy angyalka, igazi szárnyakkal és glóriával (ha-ha-ha, na persze...  én meg az angyal... két különböző dolog :-)  ) Maximum bukott angyal :))))
Azt hiszen most kell abbahagynom, mielőtt rossz irányt vesznek a dolgok :)))))))))))))

Már megint az a bizonyos tanulhatnék...

Néhányan most biztosan azt fogjátok gondolni, hogy nem vagyok normális. De akkor is megint rám jött a tanulhatnék. Sőt már néztem is tanfolyamokat.
Gondolkodtam, hogy mi lenne a logikusabb döntés: a mostani szakmát továbbvinni vagy belekezdeni valami teljesen újba.
Az Aporon néztem intézményvezetői továbbképzést. Hátha egyszer eljutok addig, hogy vezető leszek... :) De valahogy a 4 félévet soknak érzem...(a 2 szigorlatról meg a szakdogáról meg a záróvizsgáról nem is beszélve) Ezzel az erővel már csinálhatnék egy másik diplomát is. Bár ki tudja lehet, hogy hasznomra válna, ha belevágnék.
De inkább a felsőfokú szakképzések vagy az OKJ-s tanfolyamok felé kacsintgatok. Főleg a marketing meg a PR terület érdekelne, ha már valami teljesen új dologba kezdek. Ezekben a munkakörökben nagyon szívesen dolgoznék. Az angol meg a pszicho meg még mindig nagy kedvenc. Persze az angol az egyértelmű, hogy marad is, de sajnos a pszichoval úgy vagyok, hogy azzal diploma nélkül nem sokat tudok kezdeni.
Még egy diplomára valahogy meg még nem vagyok készen.
Viszont úgy érzem, hogy valamit tanulnom kell. Ráadásul sajnos egyre többször fordul meg a fejembe, hogy ezt a mostani állásomat le kellene cserélnem. Csak a mai világban nem ugrik bele ész nélkül az ember egy ilyen dologba.
Hát még nézelődök egy kicsit. Meg kell gondolni mibe kezd bele az ember. Bár lehet, hogy az sem jó, ha túl sokat agyalok. Lehet, hogy hagyni kell a logikát és a megérzésekre kell hallgatni. Ezzel csak az a gond, hogy még nem súgtak semmit. :)

Egy borzalmas nap története

A tegnapi nap egyenesen katasztrófa volt. Lehet, hogy mindenki más simán átsiklana felette, de valahogy engem az ilyen napok nagyon megviselnek.Ugye tegnap megtartották nekünk az értekezletet,a mi a múlt héten a BKV sztrájk miatt elmaradt. Ez még hagyján. Valahogy túléltem volna. De a hazafelé út az valami borzasztó volt. Siettem volna haza, de nem jött össze. Elment az orrom előtt a busz. 10 perc múlva jött a következő. Arra felültünk az egyik kolléganőmmel. Mentünk egy darabig szépen nyugodtan.A sorompónál pirosat kaptunk megálltunk. Pár perc után már feltűnt, hogy még mindig állunk, a vonat meg sehol. Kinézvén az ablakon láttuk, hogy vonat éppenséggel van, csak egy helyben áll pont a kereszteződésben, hogy véletlenül sem tudja senki sem használni a vasúti átjárót. Gondoltuk, hogy áramszünet van, mert a mozdonyvezető tök nyugisan ücsörgött a mozdonyba. 20 perc után már szinte könyörögtünk a buszvezetőnek, hogy engedjen le a buszról, hogy legalább gyalog elindulhassunk. Átmásztunk a síneken a másik oldalra (ahol már több busz is járt), és elindultunk a másik buszmegállóba. Ahogy ott ácsingóztunk egyszer csak megjelent a fejünk fölött a mentőhelikopter.(Egyébiránt  azt még így megjegyezném, hogy nem mindennap lát az ember mentőhelikoptert ilyen közelről ennyi magasfeszültségű vezeték közt landolni. Egy buszmegállónyi ember tátott szájjal bámulta a műveletet és egy emberként szurkoltunk, hogy sikerüljön a pilótának letennie egészben a gépet) Gondoltuk valaki rosszul lett a vonaton. Több nem derült ki. Jött a busz, nagy nehezen hazaértem.Itthon aztán ahogy bóklásztam délután az interneten, észrevettem a hírek között, hogy írnak a esetről. Hát nem lett senki rosszul, hanem valaki beugrott az intercity alá és ott is maradt.

Azért bármennyire hozzászokhattunk sajnos az ilyen esetekhez még mindig megdöbbentő. Főleg ha belegondolok abba, hogy ha 2 - 3 perccel előbb érünk oda, mert mondjuk nem fogunk ki 2 piros lámpát, akkor pont a szemünk előtt játszódik le a dolog. Elég brutális.

Szóval ez az eset eléggé rányomta a bélyegét a napom hátralévő részére. Nem csináltam mást egész délután, csak olvastam. Ezért is szeretek annyira olvasni. Amellett, hogy az ember magára szed egy kis kultúrát meg tudást, totálisan kikapcsol a külvilág arra a pár órácskára. Ennél jobb pihenést nem is tudnék elképzelni...

Vegyes felvágott

Most nézem csak, hogy milyen régen írtam. Hétvégén szándékomban állt, de egy kis gubanc volt a gépemmel, így elmaradt. De pont az jutott az eszembe, hogy így visszagondolva azt sem tudom, hogy mi történt a múlt héten a BKV sztrájkot leszámítva. Az elég jelentősre sikeredett.

Egyébként ez még azokat is megbolondította, akiket nem érintett közvetlenül - gondolok itt magamra. Semmi nem úgy ment, ahogyan kellett volna és ez alatt nem csak a buszokat meg a villamosokat értem.

De legalább elmaradt a múlt hétre tervezett értekezlet. Nem sok kedvem volt hozzá. Most sincs sok kedvem menni, de muszáj. Holnap már nincs sztrájk, amire lehetne hivatkozni. :) Hajrá agysejtgyilkolás. :)

Ha már agysejtgyilkolásról van szó, láttam egy nagyon jó filmet, Másnaposok a címe. Rég láttam ilyen jó vígjátékot. Négyen elmennek legénybúcsúra Vegasba csak valahogy sikerül annyira berúgniuk, hogy nem találják reggel a vőlegényt , viszont helyette gazdagabbak lesznek egy kisbabával meg egy tigrissel a fürdőszobában. :) Állati egy film. Meg a kínai drogbáró vagy én nem is tudom micsoda is haláli benne. Aki akar egy nagyon jót vihogni, az feltétlenül nézze meg. Egyébként pont tegnap volt a Golden Globe díjkiosztó, ahol valamilyen kategóriában díjat is nyert a film. Azt, hogy melyikben, azt ne kérdezzétek. :) Mindent én sem tudhatok. HIHIHI. :)

Azt viszont tudom, hogy mára virradóra megint esett a hó. Ahhoz képest, hogy csak 1-2 cm-t jósoltak, esett vagy 10-15 :) Még jó hogy van előrejelzés. Persze ebben az esetben nem bánom. Szeretem a havat. Főleg most, hogy folyamatosan hideg lesz a héten és így azért megmarad.

Mit is akartam még? Ja igen, a szőnyegemről a képek. Íme:

Sikerült 2 ugyanolyan mintával rendelkezőt vennünk. Egy kicsit és egy nagyot. Alapból szeretem a fekete - fehér kontrasztos dolgokat, tehát már ezért megérte. Azonban ráadásként jön még hozzá az, hogy valamilyen okból kifolyólag sokkal nagyobbnak tűnik tőle a szoba. Nagyítja a teret, legalábbis optikailag.

Az új ágyat meg nem fényképeztem le, mert most kupi van, és lusti voltam rendet rakni egy fénykép kedvéért. :)

De legközelebbre csinálok róla, ha nem felejtem el. :) (Bár erre garancia nincs. Mármint arra, hogy nem felejtem el) :)

Meg azt akartam még mesélni, hogy hétvégén mentünk Pomázra autóval, és elég kihalt tájak mellett haladtunk el néha. Egyszer csak egy olyan mező vagy rét (vagy nem is tudom mi volt az tulajdonképpen) mellé értünk, ami beillett volna egy horrorfilm helyszínének simán. Itt -ott kopasz fák és a föld felett 1,5 - 2 m (pont egy embernyi) magasságban tej sűrű köd vagy pára. Alatta és felette tök tiszta volt a levegő. Az volt a durva, hogy a köd meg a tiszta levegő között hihetetlenül éles volt az átmenet. Mintha lett volna ott egy láthatatlan vonal, ami elválasztja őket. Komolyan mondom hátborzongató volt. És akkor a varjakat még nem is említettem.... Ha egy horrorfilmben meglátok egy olyan jelenetet,ami egy ilyen helyen játszódik, akkor azonnal aktívan keresgélek valamit, amit a szemem elé tudok tenni, ami mögé el tudok egy kicsit bújni... :))) Kár, hogy nem tudtam lefényképezni. Érdemes lett volna. Na mindegy. Talán majd legközelebb. Addig is kénytelenek lesztek elképzelni, hogy milyen lehetett. :)

Állapot: még mindig inkább hagyjuk...

Azt hittem, hogy a csütörtökinél nem lehet sokkal rosszabb. Hát nagyon nagyot tévedtem. Akkor mondjuk még elég viccesnek véltem ezt az egész kialakult helyzetet, de ezt most nem igazán tudom elmondani róla. Mindennek érzem a helyzetet csak viccesnek nem. Pénteken sikerült annyira kiborítaniuk bent a munkahelyen, hogy már sírás határon álltam. Pedig nem jellemző rám az elkeseredettség ezen formája, de néha nálam is kiborul a bili. Mondjuk pont most. Igazándiból nem is történt semmi olyan nagyon dolog pénteken, csak ez volt az utolsó csepp. Egész héten gyűlt - gyűlt és pénteken tetőzött.

De azért , hogy mondjak valami jó dolgot is, pénteken búfelejtőnek elmentem vásárolni illetve elrángattam anyuékat szőnyeget nézni. Ugyanis azt kapom a névnapomra. Tudom, tudom, az még arrébb van, de nem vagyok már öt éves - nem dől össze a világ, ha előre megkapom az ajándékot. Szóval elmentünk szőnyeget nézni és csodák csodájára sikerült is venni. Tök jól nézni. Majd csinálok képet róla, hogy ti is lássátok. :)

Aztán szombaton karácsonyi dekoráció mentesítettem a lakás minden zegét - zugát. Már hét közepén le kellett volna szedni, de egyszerűen nem volt rá időm.

Vasárnap meg elmentünk ágyat nézni (szombaton este jutott eszembe, hogy el kéne menni, mert  most van karácsony utáni leárazás). És igen, sikerült megvenni. Van szép, új ágyikóm :).

Eredetileg szerettem volna ággyá nyitható kanapét venni helymegtakarítás céljából, de egyszerűen nem találtam olyat, amit akartam. Ami jó lett volna méretben az színben volt borzalmas vagy formájában. Ami formában meg színben jó lett volna annak horribilis volt az ára... Aztán végül sima ágyat vettem magamnak. Olyan egyszerű, de modern. Jól néz ki és olyan mintha ebbe szobába tervezték volna egyenesen.

Délután szétkaptuk a régi ágyat darabokra. Ez a munka némi véráldozatot követelt többünktől is a családban. Apu egy szögbe akadt bele, és meg sikeresen kivágtam egy kis darabkát az ujjamból. :) De persze nem azon a kezemen, ami már alapból be van kötözve a szerdai affér miatt. Nem, véletlenül sem abból. A másik kezemen ejtettem meg ezt a kis "kimetszést", hogy egyik kezemet se tudjam normálisan használni. :)

Ezt leszámítva tök nyugodtan telt a hétvége. :)

Állapot: inkább hagyjuk...

Határozott szándékkal érkeztem. Le akartam írni valamit. De olyan agyhalott állapotban vagyok jelenleg, hogy mire ideértem a géphez egyszerűen elfelejtetem, hogy mi a fenét akartam írni. Na, sebaj. Ez úgy látszik egy ilyen hét.
Úgyhogy most ömlesztve (és valószínűleg helyesírási hibákkal tele) kapjátok azokat az infókat, amik ezek után eszembe jutnak a heti történésekkel kapcsolatban.
Először is a torokgyuszit legyőzve tegnap sikerült lenulláznom a kezemet. A kézfejem reccsent egy picit a kutyával való játék közben. Nem nagyot, de érezhetően. Az ujjaimat tudom mozgatni, úgyhogy akkora baj nem lehet. Mindenesetre a szivárvány minden színében játszik, és fáj, na meg persze egy kicsit be van dagadva. (egyébként most is egy kézzel pötyögök. tök vicces..., mint aki életében először ül a gép előtt és még nem találja a betűket).
Ez is csak azért van, hogy ne unatkozzak. :)
Azért ez a melóban is nagy mértékben lassítja a munkatempómat. Dél körül már írni nem nagyon tudtam vele.(mert ugye miért is ne az a kezem sérüljön, amivel írok). De azt mondták a kollégák, hogy inkább dolgozzak lassan csak legyek bent. :)
Mintha nem lennék bent eleget. A héten még nem tudtam időben hazajönni, minden nap ráhúztam minimum másfél órát. Tudom, tudom, hülye vagyok. De a  munkamániámat anyutól örököltem. Ő hazahozza a munkát, és meg inkább bent maradok és ott csinálom meg.
Hazatérvén pedig a nap hátralévő részében nagyjából teljesen használhatatlan vagyok. :) Az első dolgom, amikor beesek a szobámba, hogy bekapcsolok valami zenét, ami ébren tart. Most 2 nagy kedvencem van. Az egyik a Within temptation nevű zenekar új dala.  Ezt a dalt Chris Jonesszal közösen készítették és szerinten nagyon jól sikerült. Egyébként iszonyatosan tetszik a srác hangja.
A másik "dalocska" pedig a 2012 c. film filmzenei cd-jén található egyik szám.
Basszus , az előbb megint eszembe jutott valami, amit le akartam még írni és már elfelejtettem. Hát ez hihetetlen.....
Inkább abbahagyom az írást. Maj ha eszembe jut leírom egy cetlire aztán, ha legközelebb írok, akkor majd megemlítem.

MIntha mi sem történt volna...

Mintha nem is lett volna 2 hét szabi. Komolyan. Bementem reggel dolgozni, és tényleg, mintha mi sem történt volna. Az hittem legalább ez az első nap egy picit lazább lett. Esélytelen. Mindenki meg volt kattanva.  Azért ez elkeserítő. Itthon voltam 2 hétig. Eközben volt egy olyan karácsonynak nevezett valami, de szinte meg sem éreztem. Reggel úgy voltam vele, amikor elindultam, hogy bemegyek, megcsinálom azt, aminek holnap van a határideje, és aztán szépen eljövök, amikor lejár a munkaidőm. Na, persze. Ehhez képest ráhúztam 3 órát. ÉN sem vagyok normális. Anyuék is megmondták. Kezdem belátni, hogy teljesen igazuk van. De egyszerűen genetikailag nem úgy vagyok kódolva, hogy ha valami munka van, azt csak úgy ott tudjam hagyni. Borzasztó egy tulajdonság, ugye? :)
Remélem azért holnap visszaáll a viszonylagos nyugalom (na persze, nálunk a viszonylagos nyugalom is felér a bolondokházával).
A legszörnyűbb az a dologban, hogy a zsörtölődés, meg szentségelés ellenére mégis nagyon szeretem a munkámat az idő nagy részében. A maradék kis részről meg most inkább ne essék szó :).

Elcseszett szilveszter

Úgy látszik nálam már hagyomány, hogy 31-ére lebetegszem. Idén Tavaly Most lett volna egy jó buliajánlat, de lázasan nem igazán indultam neki.. :( Remélem jövőre nem leszek ilyen szerencsétlen.
Ami viszont még így is felháborított, az a petárdázás. Még jó hogy tilos. Mondjuk petárdát nem is nagyon lehetett hallani. De tűzijátékot, meg "ágyúlövéseket" annál inkább. A szomszédságban, meg a környéken (2-3-4 háznyira) komplett aug 20-i tűzijátékot lőttek fel. Még engem is nagyon zavart, nem csoda, hogy szegény kutyám még 2 xanaxszal sem bírta. Félre ne értsétek nem azzal van a bajom, hogy csinálják, mert éjfélkor simán elmegy. De nem este 6-tól hajnali 2-ig.
Arról nem is beszélve, hogy az agyatlan banda itt nálunk az utcába, arra nem gondolt, hogy a kert ahová landoltak ezek az égő izék, tele van fenyővel. Szerintetek hány perc kellet volna neki, hogy az egész környék , a mi házunkat is beleértve teljesen kiégjen? És ha az ember rájuk szól, hogy ugyan már valamerre más felé irányítsák azokat a sz*rokat, infantilis hülyék módjára röhögnek.
Jó, most lehet mondani, hogy milyen egy merev tyúk vagyok de akkor is. Feltallták már a kultúrált szórakozást is.
Azt hiszem nem igazán tudom a kedvenc napjaim közé sorolni a szilvesztert...Ha lehetne, átugranám, és rögtön január 1-je lenne. És az már az új év.
Na és akkor új év. Új év - új lehetőségek tömkelege. A horoszkópom is azt írta, hogy tele lesz lehetőségekkel ez az év, csak jól kell ezeket kihasználnom.
Egyébként  nagyon jók a megérzéseim az idei  évvel kapcsolatosan. Jó érzéssel gondolok a jövőre és ez nagyon jó jel. Nálam ez 99%-ban bejön. Mármint a megérzések. Szóval 2010 egy nagyon jó év lesz. :)
Remélem mindenkinek csak jó dolgokat hoz!!!

B.Ú.É.K! :)

Mindenkinek Nagyon Boldog, és Sikerekben Gazdag Új Évet Kívánok!

Moziban voltam

Hosszú-hosszú-hosszú idő után ma eljutottam moziba. Mondjuk viccesen alakult, mert eldumáltunk meg elnézelődtük az időt a egyik barátnőmmel,akivel nekiindultunk a mozinak és így végül nem arra mentünk, amire eredetileg akartunk, de szerintem ez pont így volt jó.
A Poligamy-t akartuk megnézni, de végül is az Egyszerűen bonyolult lett belőle. Jó választás volt. Bár amíg várakoztunk arra, hogy bemehessünk a terembe, azért igencsak vidáman néztünk körbe, ugyanis rajtunk kívül nem kimondottan voltak fiatalok, hanem főleg a nyugdíjas korosztály (50-70 közöttiek) képviseltette magát. Aztán a végén még esett be pár fiatalabb csoport, így azért sikerült végül vegyes társaságot összehozni. (nem, mintha ez rajtunk múlt volna).
A film egyébként jó volt. Sokat lehetett nevetni rajta. Most már azért értem miért részesítik sokan előnyben a mozit a DVD-zéssel szemben. Az egész hangulata teljesen más.Automatikusan nevetsz, anélkül, hogy észrevennéd, még akkor is, amikor nem is találod viccesnek a filmet annyira. Viszont hallod ahogy az előtted három sorral ülő emberke hisztérikusan felröhög, mert neki az a jelenet , ami épp megy, baromi viccesnek bizonyult. Az ő derültsége végigfut az egész közönségen.És így tényleg azon veszed észre magad, hogy nevetsz és nem tudod abbahagyni. A kimondottan kényelmes székekről meg már ne is beszéljünk. MIntha egy összkomfortos fotelben ültem volna. Most ez úgy hangzik mintha nem lettem volna minimum 20 éve moziban. Pedig nem így van, csak ebben a moziláncban lévő moziban nem voltam még. De most ez is megvolt. És tetszett. :)

Két ünnep között

Igen, igen. Máris két ünnep között vagyunk. Úgy elszaladt a karácsonyt, hogy gyakorlatilag észre sem vettem. Biztos azért , mert a várva várt karácsonyi hangulat sem jött meg. Vártam, vártam, vártam, aztán hirtelen vége lett a karácsonynak és a hangulat csak nem jött  meg. :( Persze az sem segített, hogy az a picike hó, ami karácsony előtt esett (és amit nagyon - nagyon imádtam) szentestére elolvadt...
MIndegy. Viszont éljen a pozitív gondolkodás! A két ünnep között biztosan történik valami nagyon - nagyon jó. :) És az új év sokkal-sokkal jobb lesz :).
Most a két ünnep között ennyire futotta.

Mindenkinek Nagyon Boldog Karácsonyt Kívánok!

Céges karácsonyi buli

Na igen. Ma megvolt a karácsonyi buli a munkahelyemen. Persze nem olyan "ereszd el a hajam" típusú bulira kell gondolni, ahonnan négykézláb mászva jön haza az ember. :)
Olyan kis szolidabbat. Kajálós, beszélgetős, kicsit pezsgőzős, ajándékozós. Viszont ami ennél is jobb, ezzel én letettem a lantot a 2009-es évre. Legközelebb januárban megyek csak dolgozni. Komolyan mondom szeptember óta ezt az időszakot vártam, de nagyon. Olyan voltam, mint egy kifacsart narancs. Fizikailag is és lelkileg is, de lelkileg inkább. Nagyon nehezen viseltem az utóbbi cirka fél évet.
Most viszont  a lényeg, az ünnep és a pihenés és feltöltődés.  :)
Ma megint beszabadultam egy kreatív dolgokat árusító üzletbe(nagykereskedésbe) lazításképpen. Még szerencse, hogy nem volt nálam sok pénz így nem tudtam sokat költeni. :) De így is vettem azért egy-két dolgot. :) De ez a kolléganőm hibája. Tudják jól bent, hogy nekem nem szabad ilyen helyekre menni, de azért csak elcsaltak. :)
Úgyhogy holnap a ma megvásárolt anyagokat fogom hasznosítani , meg takaríthatok egy picit(de csak az után, hogy a délelőttöt az ágyban töltöm!!!!!), meg lehet, hogy sütök valamit karácsonyra. Bár már így is van egy hadseregre való bejgli....

Egy csöppnyi tavasz

Bár még nagyon messze van a tavasz, de a szobámba mégis találni egy - két eme csodás évszakra emlékeztető dolgot.
Drága jó szüleim valamelyik nap az egyik nagy barkácsáruházban kutakodtak karácsonyi ajándék után amikor is betévedtek a kertészeti osztályra, a virágok közé. Ismernek már annyira, hogy tudják ilyenkor mindig szoktam kérni őket, hogy hozzanak nekem valami cserepes virágot.(nem mintha nem lenne már tele velük az egész szoba) Hát már kérés nélkül is hozzák a virágot. Mostani szerzeményem illetve szerzeményeim mindent felülmúlnak. Két gyönyörű cserepes Jácintot szereztem. A kedvenc tavaszi virágom. Szép, de a szépségénél hansúlyosabb az illata. Imádom. :) A kertünkben is van, minden tavasszal nyílnak, csak az a baj, hogy levágva, vázában 3-4 napnál nem tart tovább, így cserépben azonban 3-4 hétig is gyönyörű és illatozik.
Ha becsukom a szemem és megszagolgatom, olyan érzésem van, mintha tényleg tavasz lenne. Hihetetlen, hogy egy illat mennyire konkrétan vissza tud hozni bizonyos érzéseket.
Az egyik fehér, a másik pedig lila. Az illatukkal pedig tele van a szobám. mintha belépéskor egy tavaszi kertbe csöppennék. Ha valaki már unja a telet (Bár még csak most kezdődött igazán), annak ajánlom, hogy vegyen nyugodtan egy ilyen cserepes gyönyörűséget, és az illat segítségével azonnal átjárja majd a tavasz érzése,a hányszor csak megszaglássza.
Íme ők azok:

És végre leesett az első hó

Leesett az első hó, csak kár, hogy kis mennyiségben. Annyira kicsit esett, hogy 1-2 óra múlva már nem látszott  semmi, hiába szállingózott folyamatosan. De szó se róla én már ennek is nagyon örültem. Imádom amikor esik.Az egyetlen, amit imádok a télben. A hét közepére már nagyobb mennyiséget mond. Azt hiszem, ha tényleg lesz, egész nap kint fogok ugrálni a udvaron.:) Most azt mondják, hogy 70% az esélye annak, hogy fehér karácsonyunk lesz. Hát jó lenne, ha tényleg az lenne. Évek óta süt a nap karácsonykor. És az nekem valahogy nem igazi karácsony.

És hogy honnan jön az, hogy ennyire szeretem a havat? Fogalmam sincs. Egyszerűen imádom, amikor már sötét van, minden fehér és még mindig szakad a hó. Szeretem, hogy kicsit letompítja a világ hangjait, szeretem, hogy lámpa nélkül is viszonylag világos van, mert annyira világít a sok hó. Odavagyok az egész hangulatáért. Tudom, hogy sokan nem értik ezt a lelkesedést, de ez van. Az tény, hogy az olvadásos részét már én sem szeretem. Jó lenne, ha lehetne egy olyan megoldást tervezni, hogy ha már eleget esett a hó, sőt, már meg is untuk, átugranánk az olvadás szakaszát és élből szép tavasz lenne. :) Hát nem lenne jó?:)

Az hóról jut eszembe, nemrég néztem meg a 2012 c. filmet, azt, ami most megy a mozikba, nem azt, ami valamelyik héten ment a tv-ben. (Azért a hóról jutott eszembe, mert a Himalája is feltűnt a filmben, és ott meg hó van. Nem gyönge összefüggés, mi?)

Szóval. Láttam már egy két ilyen világvége filmet, (Holnapután, Az esemény, Képlet), de valahogy egyik után éreztem meg így magam. Nem azt mondom, hogy elhittem amit láttam, mert ezt csak pánikkeltés, meg filmtrükkök összegyúrt halmaza, tripla adag túlzással fűszerezve. De most először jutott az eszembe, hogy mi lenne, ha tényleg történne valami hasonló a világon? Nem pont 2012-ben (erre majd később még visszatérek), de valamikor a jövőben. Mit csinálna az emberiség? Tudnánk valamit kezdeni a helyzettel vagy csak néznénk magunk elé, és várnánk az elkerülhetetlent? Vagy nem is tudnánk, hogy mi történik addig, amíg el nem kezdődik, mert a világ vezetői jól titkolnák a dolgokat? Nem akarom a pánikot kelteni én is, de azért akaratlanul is néha eszembe jut, hogy én mihez kezdenék egy ilyen  helyzetben, vajon hogyan reagálnék?

Visszatérve 2012-re. Nem tudom ki hogy van vele, hogy mi lesz ekkor, de egy biztos: kismillió találgatás (jó és rossz egyaránt) látott napvilágot ezzel a dologgal kapcsolatban. Szinte elkerülhetetlen volt, hogy megfilmesítik és eltúlozzák.

De én úgy vagyok vele, hogy nem szabad ezt ennyire eltúlozni. Azt nem mondom , hogy biztos nem lesz semmi történés, sőt. Valami biztosan lesz, csak nem biztos, hogy mindenkinek fel fog tűnni. Nagyon sokan természeti katasztrófát és világ végét várnak, szerintem azonban csak egy változási folyamatnak lesz vége, elkezdődik egy új és egyáltalán nem lesz látványos.Sőt, lehet, hogy érzékelni sem fogjuk. Gondolok itt arra, hogy az emberek gondolkodásában, látásmódjában lesz valamilyen szintű változás.

Elég sok cikket olvastam a témában, a maják időszámításával kapcsolatban, és rá kellett jönnöm, hogy valaki elkezdett ezzel kapcsolatban valami nagy baromságot terjeszteni, és mivel hajlamos az emberiség hamar befogadni a hülyeséget, anélkül, hogy megnézné a valóságtartalmát vagy utánanézne az igazságnak, ez a baromság terjedt el az igazság (vagy legalábbis a tény, ami legközelebb áll az igazsághoz, mert hogy értenénk meg valamit, ami több olyan távoli kultúrából származik, mint a majáké) helyett. Na, ez jó kis mondat lett, de remélem azért érthető.

Visszatérve a témához. Az a lényege a maják időszámításának, hogy 2012. december 21-én ér véget a mi időszámításunk szerint egy több, mint 5000 éves ciklus. Arra nem találtak semmiféle utalás a maja leletekben, hogy itt vége lenne  világnak. Sőt, mi több a keleti filozófiák szerint is (pl. kínai) új rezgésszintre emelkedik a világ és egy merőben új gondolkodásmód születésének lehetünk tanúi, de nem egyik napról a másikra, hanem fokozatosan.

Szóval nem vége lesz valaminek, hanem elkezdődik egy új. Hiszen a mi naptárunkban sem lesz világvége dec. 31-én, hanem január 1-jével újra indul az év, és minden folytatódik tovább. Miért lenne ez most másképp?

Persze ha valakinek más a véleménye, szívesen meghallgatom.

Ez a mai igazán nem az én napom

Tényleg nem az én napom. Egyébként sem kimondottan tolerálom, ha valaki nekiugrik a bokámnak főleg, ha az illető egy kutya. Kiszálltam a kocsiból a postára menet, mentem a hátsó ajtóhoz, hogy kivegyem a táskámat a hátsó ülésről, amikor is ez az igencsak agresszív dög kiugrott a kocsi mögül és elkezdett rám vicsorogni meg morogni. Hát anyádra morogj. Hirtelen nem tudtam mit csinálni. Még az volt a szerencsém, hogy kicsi volt, tehát, ha tényleg nekem ugrott volna egy jól irányzott rúgással, arrébb tudtam volna rakni. Aztán valahonnan a szemközti házból előkerült a gazdája, de a nő hiába sipákolt neki (mert az tényleg csak sipákolás volt) a kutya nem hallgatott rá. De a nő oda nem jött volna csak sipákolt neki tovább. Észlény. Mindegy. Végül hátat fordítottam a kutyának és ott hagytam, bár azért igencsak nézelődtem a hátam mögé, nehogy mégis csak nekem ugorjon. Nem hiába mondják, hogy a legkisebb kutyák a legveszélyesebbek. Egyébként lehet, hogy ebből nem tűnik ki, de én nagyon is kutyabarát vagyok. De azt nem szeretem, ha ok nélkül rátámadnak az emberre. Olyankor bármi áron megvédem magam.
Ha ez még nem lett volna elég egy napra, majdnem elcsapott egy autó is. Szó szerint 2 cm-en múlt, hogy nem tolatott rám. Nem tudom hová tette a szemét a sofőr, de ha rajtam esetleg át is ment volna, akkor a busz állította volna meg, tehát messzire semmiképp nem ért volna el. Más kérdés, hogy ez rajtam mennyire segített volna, azután, hogy átgázolt rajtam.
Aztán meg egy fekete macska követett egészen hazáig. Bár ez legyen a legnagyobb problémám.
Azt viszont kijelenthetem, hogy bizonyára szerencsés csillagzat alatt születtem, ha túléltem ezt a mai napot.

A jégkorszak az kutya füle....

...ahhoz képest, ami ma bent a munkahelyemen fogadott reggel.

De a nap nem ekkor kezdődött. Hanem akkor, amikor kis híján magamra borítottam egy csésze forró kávét. Na az lett volna csak igazán az ébresztő.

Aztán amikor beértem a "dolgozóba", az a látvány fogadott, hogy mindenki kabátban rohangál bent. Ennek egyszerű oka abban leledzett, hogy elszállt a fűtésünk és a meleg vizünk, mert nem működött a kazán. De úgy szállt el, hogy egész hétvégén nem volt még temperálva sem, tehát csontra kihűlt az egész épület. Kb 14-15 fok között lézengett a hőmérő higanyszála. Mondanom sem kell, hogy  én hozzá vagyok szokva, hogy általában 24 fok körül van az épületben a hőmérséklet,, tehát ennek megfelelően öltözök. Ehhez képest laza 10 fokkal volt kevesebb. Kaptam egy pót pulóvert, nyakam köré tekertem a sálamat, felvettem a kesztyűmet, és így álltam neki dolgozni. Elég mókás volt, mert semmit nem tudtam normálisan megfogni, viszont kesztyű nélkül szó szerint megmerevedtek az ujjaim. Föl alá mászkált mindenki hogy addig se fázzon, amíg megérkezik a szerelő. Aztán végül addig nyomkodtuk a kazán gombjait, míg sikerült működésbe hozni, mire megjött a szerelő. Aki csak annyit mondott, hogy persze, hogy nem működött, mert  valaki kikapcsolta... És ebben csak az a poén, hogy pénteken is volt kint egy karbantartó, mert már akkor is le - le állt, de megbütykölte és akkor működött. Aztán úgy látszik valamit félrenyomhatott az ipse és kikapcsolta az egészet. Laza. Mi meg majd megfagytunk délelőtt...

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem -20 fokos hidegek repkednek kint.

Újra 17 évesen...

Most már azért kicsit jobb a hangulatom mint eddig, de még nem vagyok a régi. Ezt ma meg is kaptam a munkahelyemen. Megint azt mondták, hogy nem mosolygok annyit, mint szoktam. Ez van. Pedig próbálok..
Viszont a mai nap délutánján azért volt egy dolog, amin önkéntelenül is jót mosolyogtam. Egy kis idő erejéig újra 17 éves voltam. :)
Ez úgy történt, hogy felhívott egy hölgy közvélemény kutatás céljából. Elmondta, hogy ki ő, milyen cégtől és mit szeretne. (A témakörig nem igazán jutottunk el) Kérdezte, hogy van - e valaki, aki 18 és 60 év közötti. Erre én, aki a háta  közepére sem kívánta a közvélemény kutatást, kamuztam neki egy picit: "Ááááááááááááááá nincs olyan. A szülők dolgoznak( apu a másik szobában ült), én meg még nem vagyok 18 ( legalábbis lélekben)". :)
Erre megszólal, hogy igen, azt hallom, hogy még nem vagy annyi. :))))) Legalább hang alapján le tudok tagadni a koromból. :) Mondjuk ez azért is érdekes, mert én nem tudnám megmondani, hogy ennyire fiatalos a hangom, sőt én kifejezetten azt mondom, hogy idősebbnek  mutat a hangom, mint amennyi valójában vagyok.
De azért ez jó volt.  Jó hangulatot csinált nekem.
Aztán mondja, hogy hát akkor ő majd hétfőn este fél 8 felé  visszatelefonál, remélvén, hogy beszélhet anyuékkal.,max.. majd elküldik őt a francba.  (pont ezekkel a szavakkal mondta)
Azért egy telefonos emberkétől ez merész. Legalábbis nem hinném, hogy ebben a stílusban kellene beszélniük. Bár az igaz, hogy tudta, hogy egy fiatallal beszél.
Különben valószínűleg velem egykorú lehetett a csaj, habár ha belegondolok, hogy ő 17 évesnek hitt, lehet, hogy én is tévedek a korával kapcsolatban.
Csak az volt a dolog szépséghibája, hogy nem egy kellemes hangú "fiatalemberrel" beszéltem. Azt jobban élveztem volna. :))
Ha már kellemes hangú "fiatalemberekről" van szó, jár hozzánk a melóhelyre egy könyvkiadó. Mindig hoz egy láda könyvet, az ott van egy darabig ,majd a diszpécser vagy összekötő vagy nem tudom mi a pontos neve felhív, felveszi a rendelést. Egy héttel utána hozzák a könyveket, amiket kértünk, meg lecserélik a kínálatot.
Az összekötő nálunk eddig mindig egy csaj volt, azonban kb. fél éve egy olyan kellemes, nem is kellemes, hanem kimondottan szexi hangú pasi az összekötőnk, hogy csak na. Szívesen megnézném magamnak. Bár lehet, hogy csalódás lenne. Azért egy ilyen hanghoz nem akármilyen pasit képzel el az ember... :)))

Hanem mondjuk valamelyiküket:

 

A jelenlegi két favorit tippem pedig:

Hát mondjuk azt, hogy ezek után nagyon - nagyon nagy mértékben javult a napom. Lehet, hogy minden reggelt így kellene kezdeni. :)

Egy kis váltás

Hangolódván az ünnepre meg a télre gondoltam nem árt meg egy kis kinézet váltás. Majd kérem a véleményeket! :)

MI van a levegőben?

Mint már kérdeztem a címben is, szerintetek mi van a levegőben? Egész héten olyan vagyok, mint, akinek csak egy szikra hiányzik ahhoz, hogy felrobbanjon. Feszült vagyok, nyűgös és morcos. Pedig nagyon ritkán szoktam ilyen lenni, és akkor is csak nagyon rövid ideig, 1-1 napig. Most meg már ez a 4. nap. Ennyire évvége lenne már?
Vagy csak ez a szokatlanul meleg decemberi időjárás teszi? (Bár pont ma van az első olyan nap, hogy egy kicsit hidegebb van...)
Arról már nem is beszélve, hogy egyre inkább kitörőben van rajtam a munkaundoritisz... De most komolyan. Úgy érzem , hogy képtelen vagyok megfelelő mennyiségű energiát magamra szedni.
Az viszont picit megnyugtat, hogy nem csak én érzem így magam. Jó, ez most hülyén hangzott, de akkor is. Olyan szempontból megnyugtat, hogy nem egyéni probléma okozza, hanem valami olyan, ami  sok más embert is "megtalál"...
Most már csak azt kellene megtalálni, hogy mi az, hogy tudjak tenni ellene, mert én sem szeretek ilyen lenni.
 Más téma. Tegnap bent a munkahelyen végre kiderült, hogy kinek veszek ajándékot karácsonyra. Azt kell mondjam , hogy szerencsés vagyok, mert amint megláttam , már tudtam, hogy mit fogok neki venni. Ettől függetlenül még mindig egyáltalán nincs karácsonyi hangulatom. Egy fikarcnyit sem. Pedig úgy szeretem azt az érzést. De, ha akarom hogy jöjjön, akkor tutira nem jön.