Évvége

Igen, az idei évnek is eljött a vége. Sok minden történt jó és rossz is, de mindegyikből kilábaltunk. Reméljük a jövő év jobb lesz minden szempontból.

Addig is minden kedves ismerősömnek nagyon boldog új évet kívánok! :)

free graphics

Boldog Karácsonyt!

Bár nagyon nehézkesen akar még mindig előkerülni a karácsonyi hangulatom, azért ezúton szeretnék mindenkinek 

Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket Kívánni!

Kis Keserédes Karácsonyi Kínlódás

Nem tudom lesz - e füle -farka a mostani bejegyzésemnek, de muszáj magamból kiírnom azt az érzést, ami bennem motoszkál. Jövő héten karácsony, de eddig még nem szállt meg az izgalom, a várakozás, ami évekkel ezelőtt már a szónak a hallatán is átjárt.. Amikor is felvillantak lelki szemeim előtt az illatok, az ízek, és az ezeket kísérő érzések, és annak ellenére, hogy nem voltak kézzelfoghatóak, tudtam , hogy léteznek.

Bármennyire is próbáltam tenni ellene, ezek az emlékek valahogy elhalványultak, és szinte alig - alig tudom felidézni őket mára.  Ezt pedig tragédiaként élem meg. Szörnyű az , hogy évek óta csak  egyre inkább átsuhanunk a karácsonyi ünnepeken, mert más dolgok prioritást kell, hogy élvezzenek.

Emlékszem, mikor még gimnáziumba jártam, már novemberben karácsonyi hangulatom volt, akár egy pici hótól is, hát még  a 20-25 cm-estől. Mostanra sajnos eljutottam arra a pontra, hogy ez sem segít a ráhangolódásban.

De tulajdonképen mit is várok, mikor mindenhol csak idegeskedő, kimerült, feszült embereket látok? Hiába akarok a megtestesült nyugalom és harmónia lenni, ha ennek az ellenkezője vesz körül, bárhová is megyek.

Gondolom sokak helyzetét az sem könnyíti meg, ahogy az enyémet sem, hogy nincs idő rákészülni igazából, ahogy illene, hiszen még 23-án is dolgozunk.

A karácsonynak nem olyan ünnepnek kellene lennie, amikor 24-én reggel átkapcsoljuk magunkat ünnepi üzemmódba, hamar túlesünk az ünnepi ebéden/vacsorán, mert az is csak gonddal jár, odaég a főfogás, rendetlenség marad a konyhában stb. Aztán a következő két napban letudjuk a kötelező köröket a rokonoknál, ismerősöknél, és már vége is az egésznek. Épp csak átélni, értékelni, élvezni felejtettük el. 

Mindezek ellenére hiszek abban, hogy igenis meg lehet még menteni a helyzetet. Sokszor a legkisebb gesztus elég lehet hozzá.

Tegnap előtt feladtam egy csomagot az egyik barátnőmnek 7 másik emberrel közösen. Mindegyikünket a könyvek hoztak össze, és "élőben" még nem láttuk egymást, de nem érzem, hogy számítana. Szóval közösen vettünk neki egy aprócska ajándékot, amit különböző okokból személyesen nem tudtunk átadni neki, így maradt a postai út (amiről szintúgy lehetne írni egy hosszabb bejegyzést, de talán majd máskor). A szerencsén múlott vagy talán a sors közbenjárt, de a csomag már oda is ért a tegnapi nap folyamán a címzetthez.Az internet számos hátránya mellett hálás voltam az egyik előnyének, mert így, bár nem voltam ott személyesen, azonnal hallottam, láttam, érzékeltem a reakcióját. És azt hiszem kijelenthetem, hogy ezek azok a pillanatok, amiért érdemes ajándékozni, és ezek azok az apró (másoknak talán óriási) dolgok, amik visszahozzák az ünnepbe vetett hitemet, azt, hogy igenis érdemes, és KELL tudni félretenni a rohanást és odafigyelni egymásra még akkor is, ha ez csak egy apró gesztust jelent a másik ember felé.

Eszembe jutott az a mára már üresnek tűnő frázis, hogy jobb adni mint kapni. A tegnapi napom kitűnő példája volt ennek. Az, hogy láttam, egy aprósággal sikerült sírásig meghatni valakit, szinte felbecsülhetetlen értékkel bír számomra. Ezzel én is kaptam egy ajándékot. Hogy mit? Magam sem tudom, nehéz megfogalmazni. Valami megfoghatatlan örömöt és egyben erőt. Ezen kívül azt a jóleső érzést, ami a karácsony összetéveszthetetlen velejárója. Ha csak ezt kapnám karácsonyra, már jó lenne. Nem tudom olvassa -e a blogomat, de ha igen akkor ezt a bejegyzést neki ajánlom. És köszönöm neki azt, hogy tudtán kívül sikerült elővarázsolnia a karácsonyi hangulatomat.

Végül pedig egy nagyon is igaz idézettel zárnám a bejegyzséemet:
"Ne feledd, ha a karácsony hiányzik a szívedből, akkor a fa alatt sem találsz rá." Charlotte Carpenter

Közeleg a karácsony

Minél kevesebb nap van karácsonyig, valahogy az embernek annyival több dolga akad hirtelen. Eddig mindig a december volt a legzsúfoltabb hónapom, és idén sincs ez másképp. 2 olyan dolog is bejött az életembe, amire nem is számítottam, de mindkettőnek nagyon örülök, mert mindkettő nagy lehetőség, de egyiket sem szeretném elkiabálni.

Azonban ez némileg módosítja a decemberi terveimet. Picit gatyába kell ráznom az időbeosztásomat, és nem hagyhatok mindent az utolsó pillanatra. Amire egyébként nagyon is hajlamos vagyok.

Már megvan, hogy ki mit kap karácsonyra, de még be kell szereznem őket, ami szintúgy nem egyszerű. A másik, hogy a munkahelyemen, most új módszert vezettünk be az ajándékozásra. Aki hoz ajándékot, az kap is.  De őszintén, hogy vesz valaki ajándékot, ha nem tudja, hogy ki kapja?  Ez nekem olyan fura.  Nem tudom ez hogyan fog működni a gyakorlatban. Mert nyilván mást veszel egy férfinak és mást egy nőnek.

Azt is ki kellene találnom, hogy mit fogok sütni arra a bulira. Ez úgyszintén nem lesz egyszerű feladat tekintve, hogy az imént dobtam ki egy tepsi sütit, mert egyszerűen nem sikerült. Pedig már többször is megcsináltam előtte, de eddig nem volt vele gond. És ezt most hatalmas kudarcként éltem meg. Ezek után mit fogok kreálni? Valami sütés nélküli dolgot :D Amit nem tudok odaégetni, amit biztosan összeáll úgy, ahogy kell.

De hogy valami jó dolgot is írja, esett a hó. Nem is keveset, és nagyon imádom. Tegnap másfél órán keresztül rohangáltam a hóban a kutyával, mint egy óvodás. Annyira élveztem. 

Olyan jó lenne, ha a karácsony is fehér lenne. Annak nagyon - nagyon örülnék.

Hogy meghozzam a hangulatot, hétfőn feldíszítettem a lakást. De a várva várt hangulat még így sem érkezett meg, hiába vannak fent a díszek, és hiába van hó. Valahogy nem érzem. Mondjuk ez évek óta így van sajnos. Egyre nehezebben hangolódom rá, de nem tudom miért van ez. Veletek nincs ilyen?

A rózsaszín orr tulajdonosa

Íme, itt az ígért kép Manóról és  rózsaszín nózijáról. Sajnos ez a fotó közel sem adja vissza azt a színt, amilyen jelenleg valójában, de csak ezt sikerült csinálnom. Nem egyszerű egy ilyen izgő - mozgó állatot leültetni egy helyre, úgy, hogy 20 másodpercre nem mozduljon meg még a szeme sem. :) Ő meg nem kimondottan az  a nyugodt típus.:)

A második képet is csak úgy sikerült ellőnöm,  hogy egy legyet fixírozott az ablakon, ez lekötötte 20 másodpercre. Azonban, ahogy elkattant a gép, ő már ugrott is a légy után. Innentől fogva teljesen esélytelen volt, hogy akár még egy fotó erejéig is meg tudom őt állítani egy helyben. :)

"Megjött a tél, hisz itt a jel"

A címbéli idézet Mentovics Éva: A téli vad sóhaja című vers nyitósora. 
Hetek óta úton - útfélen botlok olyan, a téli időszakra szóló előrejelzésekben, melyek azt állítják, hogy nagyon kemény, hideg telünk lesz. Évek óta nem volt igazán hideg. Legutoljára a gimis végzős évemben volt nagyon - nagyon alacsony a hőmérséklet, pont mikor a szalagavatóra készültünk januárban. Nappal volt -15 fok körül a hőmérséklet. Az nem tudom, hogy a mostani télen is lesznek - e ennyire hidegek, de a tavalyinál lejjebb is csúszik majd a hőmérő higanyszála. És hogy honnan tudom ezt ennyire biztosan?  Súg a kutyám nózija. Minél inkább rózsaszín, annál hidegebb lesz a tél. Ezt már sikerült kitapasztalni az nálunk eltöltött 4 éve alatt. És idén jóval rózsaszínűbb az orra, mint az ezt megelőző években.

Tavasszal, egészen pontosan április 25-én mentünk érte és hoztuk őt haza 4 évvel ezelőtt.  Mire elérkezett a november, addigra már hatalmasat nőtt, stramm "kis" kamasz kutya lett belőle. Egy reggel azonban azt vettük észre , hogy kifakulni látszik az alapjáraton gyönyörű fekete orra. Emlékszem kétségbeesve hívtuk fel a tenyésztőt, akitől vettük, hogy vajon mi lehet a probléma vele. Nevetve küldött át egy fényképet az ő kutyusáról(nem mellesleg a mi kutyánk anyukája), akinek ugyanígy ki volt fakulva a nózija.  Megnyugtatott , hogy egy a fajta velejárója. Télre eltűnnek a sötét pigmentek a bőréből , ezért lesz rózsaszín, minél hidegebb várható, annál kevesebb színpigment marad. Hát nem édes? Úgyhogy azóta ő a mi kis időjárás jelentőnk legalábbis a tél közeledtével. 

És ha ő azt mondja, hogy hideg lesz, akkor bizony az lesz. Aminek én alapjáraton örülök, mert bizony a tél azért van, hogy akkor hideg legyen és hó. Végre jó lenne egy olyan év, amikor fehér lesz a karácsony. Mert valljuk be őszíntén, azért a napsütéses karácsony nem az igazi, még akkor sem, ha hideg van. Karácsonykor szeretem, ha nagy pelyhekben hull a hó, öröm kinézni a meleg szobából, aztán délután, mikor már sok esett, lehet kimenni ugrálni egy kicsit a friss hóban (meg el is lehet lapátolni). Olyankor én is egy kicsit újra gyerekké válok, aki fekszik a szép tiszta hóban és hóangyalkát gyárt, és próbálja elkerülni, hogy a kutya közben lendületből ráugorjon és elrontsa a nagy művet. Ha a hóangyalka készítésen túl vagyok, jöhet a hóember, amit persze a kutya ismételten lerombol. De nem is azért építem, hogy napokig gyönyörködhessek benne,(mert úgysem tudok 5 percnél tovább, hisz Manónak addig tart kb. ledönteni az egészet), hanem azért, mert nagyon jó a hangulat közben. Az egész család kivonul ilyenkor a kertbe és mindenki nevet, boldog, és kicsit elfeledkezik a gondokról és problémákról.  Ez a része nagyon hiányozna a télnek ha nem lenne.
Szóval sálakat, sapkákat, kesztyűket, nagykabátokat elő, mert bizony fázni fogunk. Én szóltam. ;)

A virágok földjén

Szombaton reggel drága jó szüleim elutaztak Sopronba, úgyhogy gyakorlatilag egész nap enyém volt a lakás. Az más kérdés , hogy azért maradtam itthon, mert kell, hogy legyen valaki a kutyával, elvégre nem lehet őt itt hagyni egy egész napra, egyedül...

Ezen átlépve kihasználtam, hogy egyedül voltam. Személyiségemnél fogva olyan típus vagyok, akinek néha  kimondottan szüksége van az egyedüllétre. Emellett szeretem, hogy nem botlok bele valakibe minden egyes percben, mikor például elindulok a nappaliba, vagy éppen a konyhába , hogy berakjak egy bögre vizet a mikrohullámú sütőbe, azért, hogy teát csinálja magamnak.

Félre ne értsetek. Nagyon szeretek anyuékkal lakni, hála annak a jó égnek,  az év nagy részében teljesen zökkenőmentesen megvagyunk, kisebb viták meg szerintem minden családban vannak.  De mikor reggelente rohannék dolgozni, ők meg valahogy mindig keresztezik az utamat vagy a konyhában vagy a fürdőszobában, az rettentő rossz hatással tud lenni a lelki nyugalmamra. Bár azért ez nem sokszor fordul elő, mert elég különböző időpontokban járunk dolgozni, néha mégis sikerült összehozni egy kis tumultust.

Azonban most szombaton erről szó sem volt, így sikerült megvalósítanom egy ideális szombat reggelt. Nyugodt tempóban tudtam elvégezni a szombati rituálékat, anélkül, hogy valaki beleszólt volna abba, hogy mit és miért csinálok. Az sem zavart senkit, hogy délelőtt 10 - kor még pizsamában ültem le a géphez a reggeli kávémat szürcsölgetve. Amíg a gép beindította magát, körbesétáltam a szobámban és minden alaposan szemügyre vettem úgy, mintha eddig még nem láttam volna reggeli napsütésben. Bár az kérdéses, hogy a 10 órási napsütés mennyibe számít reggelinek :)

A virágokat is megnézegettem , mind a 2o darabot (ami egyébként kevésnek számít esetemben, tavaly 28 darab szépség kapott helyet az én kis birodalmamban), megbeszéltem velük, hogy mi újság a virágok földjén. Igen, mert én ilyen lökött vagyok és beszélgetek a virágokkal.  Akár hiszitek, akár nem , értékelik. Ezért ilyen szépek. Sőt örömmel fedeztem fel, hogy rendszeres gügyögésem meghozta gyümölcsét és az egyik növénykém hozott egy új hajtást is. Annyira büszke voltam rá. Sokat nőtt mióta megkaptam, de teljesen új hajtást nem hozott eddig, és hogy most mégis megjelent egy kis kezdemény, az nagy boldogsággal töltött el.

Bármennyire is hülyén hangzik, a virágoknak is van lelke, és ha az ember szereti őket, azt megérzik.Már csak azt kell kiokoskodnom, hogy miért van az, hogy egyes növények képtelenek megmaradni a szobámban, holott évekig itt éltek. De beszélgetek velük tovább a nappaliban (ahová át lettek költöztetve rehabilitáció céljából), hátha megsúgják, mi nem tetszett nekik itt nálam.

Halloween

Egy pár évvel ezelőtt kezdődött. Halottak napja előtt 1-2 héttel, kezdetben csak a virágüzletekben, azután szépen a többi üzletben is felbukkantak a  fura töklámpákat, boszorkányokat ábrázoló díszítő motívumok, dekorációs kellékek. Kis hazánkba is bekúszott a tipikusan amerikainak elkönyvelt ünnep. Azonban 10 emberből talán jó, ha 3 tudja, hogy hová vezetnek vissza ennek a napnak a gyökerei vagy, hogy egyáltalán mit is ünneplünk. Pedig azért a külsőségek mellett néha érdekességként érdemes utánaolvasni az okoknak is. Ártani nem árthat.

A Halloween eredete

Ez az USA-ból átvett, minden évben október 31.-re eső esemény tulajdonképpen kelta eredetű, a mai Skócia, Wales és Írország területén élő kelták ekkor ünnepelték az újévet ("Samhain") hatalmas tüzek kíséretében. Úgy tartották, ekkor az élők és a holtak közötti határ elmosódik, a halottak lelke visszatér az élők közé és megpróbálják megkeresni volt otthonukat. Az emberek  nagy tüzeket raktak, hogy távol tartsák őket a háztól és áldozatokat mutattak be, hogy ezzel segítsenek a lelkeknek nyugovóra térni.

A Halloween szó a az All Hallows Evening kifejezésből származik (Minden szentek éjszakája).

Halloween-i szokások és történetük

Több szokás is kapcsolódik ehhez a naphoz,melyek közül minden korosztály megtalálhatja  a magának valót. Amerikában ( mert mára főleg az ő ünnepüknek számít) szinte nincs ember, aki valamilyen formában ne venne részt az ünneplésben ezen a napon, legyen akár szó csak egyetlen töklámpás készítéséről.

Meg kell hagyni nagyon látványos esemény. Szívesen megnézném egyszer élőben. Biztosan lélegzetelállító látványt nyújthat egy kertvárosi részen (a nagyvárosokban nem tudom mennyire kivitelezhető) a feldíszített , narancssárga színekben pompázó házak egymásutánja.

Ugyanis az egyik hagyománya házak dekorálása, égősorokkal faragott töklámpásokkal és különböző ijesztőbbnél ijesztőbb figurákkal.

A kezdetek kezdetén a kelták a lámpásokat a lelkek távol tartására használták. Gyanítom,   a napjainkban a gyermekek és a felnőttek körében egyaránt egyre népszerűbbé váló álarcos bálok (vagy legalábbis az ijesztő kosztümök) is ezt a célt szolgálták, bár erre vonatkozóan semmi konkrét információt nem találtam. Az azonban biztos, hogy ez a része nálunk is egyre népszerűbb. egyre több szórakozóhelyen szerveznek tematikus bulikat, sőt egyre több a halloween-i házibulit is beöltözéssel meg mindennel. Egyébként az első  úgynevezett álarcosbál a 19. század elejére tehető, az USA-ban azonban csak a 20. század elején honosodott meg. A legkedveltebb maskarák:  vámpír, szellem, csontváz, boszorkány és ördög.

Ha a gyerekeket megkérdeznénk, hogy mit szeretnek a Halloween-ben a legjobban, valószínűleg egyöntetűen azt válaszolnák, hogy a  cukorkagyűjtést, eredeti nevén"Trick or Treat". Ilyenkor beöltözve járják végig a gyerkőcök a szomszédság házait, mindenhová bekopogtatván. Ahol a lakók ajtót nyitnak, azonnal a névadó Trick or Treat kérdéssel találják szemben magukat, melyre válaszul cukorral kínálják a kis látogatókat (Trick). Ha a lakók nem hajlanak az azonnali cukorosztogatásra, akkor a gyerekek énekléssel, vagy horrortörténetek mesélésével érdemelhetik ki (Treat) a finomabbnál finomabb nyalánkságokat.

Akár hisszük, akár nem, ennek is régre visszanyúlik az eredete, mégpedig egészen a középkorig. Akkoriban a szegény emberek szintén házról - házra jártak a és némi eleségért cserébe ez elhunyt rokonokért imádkoztak, hgy a lelkük megnyugodhasson.

A legjellegzetesebb (és számomra legkedvesebb) motívumról  szóló történetet hagytam legutoljára, a töklámpáét. Valamelyik nap a munkahelyemen a kolléganőim is csináltak egyet a gyerekeknek, de sajnos másnapra megadta magát. Nem éppen szobai dísznek van kitalálva,  mert többnyire csak a hidegben marad meg. De nézzük, honnan is származik az eredeti ötlet. Jacktől ( a lámpás eredeti neve Jack-O-Lantern ), egy iszákos kovácstól, aki megtréfálta az ördögöt. A történet úgy szól, hgy egy nap Jack találkozott az ördöggel, és elhatározta, hogy megtréfálja. Megkérte őt Jack, hogy segítsen neki gyümölcsöt szedni a fáról. Míg az ördög felmászott a fára, Jack egy keresztet vésett a fa törzsébe, csapdába ejtve így a gonoszt. A férfi megígértette vele, hogy ha leengedi őt a fáról, akkor békén hagyja a lelkét, és nem jut  a pokolba. Azonban mikor a részeges kovács számára eljött a vég, a mennybe sem fogadták be és a pokolba sem. Az ördög annyit tett, hogy a kezébe nyomott egy izzó fadarabot, hogy az örök sötétségben azzal világítson. Ezt a izzó darabkát Jack belerakta egy kivágott fekete retekbe (vagy répába,de  ez minden forrás szerint más), így jött létre a lámpás. A retekből pedig úgy lett tök, hogy ahhoz könnyebben hozzá lehetett jutni, nagyobb volt és egyszerűbben kezelhető.

Arról már nem is beszélve, hogy színben is jobban illik ehhez a naphoz. Ugyanis a 2 fő színe a fekete és a narancssárga. Előbbi az éjszaka sötétségét,  míg utóbbi a tüzeket a lámpásokat, és az ősz színeit szimbolizálja. 

Ennyi, amit dióhéjban érdemes tudni, október 31-ről. Akinek nincs lehetősége vagy kedve bulizni menni, és valamilyen rémisztő maskarát magára öltenie, az azzal is hódolhat az ünnepnek, hogy bekucorodik a tv elé  egy tál pattogatott kukoricával vagy egy nagy adag cukorkával, esetleg kandírozott almával (meg egy kispárnával, hogy legyen mi mögé bújni), és megnéz egy nagyon ijesztő horrorfilmet, például a  méltán híres Halloween filmek egyikét vagy a Supernatural (Odaát) című filmsorozat 4. évadának 7. részét. Garantált borzongás.

Egészségügy, avagy az egészség ügy?

Eredetileg nem akartam írni erről a témáról, de aztán egyre rosszabb lett a helyzet, elegem lett, és úgy határoztam mégiscsak kiadom magamból azt, ami a lelkemet nyomja.

Mivel gyermekek közelében / között dolgozom, minden évben meg kell csináltatnom az egészségügyi alkalmassági vizsgálatot, amely egy tüdőszűrésből meg egy vérnyomásmérésből áll.

Mikor anno bevezették a vizitdíjat ,a tüdőszűrésért is  fizetni kellett. Ami meglepőbb, hogy nekem utána is fizetni kellett érte. Gyanútlanul mentem a vizsgálatra, és közölték velem, hogy ez bizony 2000 forintba fog nekem kerülni, akkor is, ha az egészségügyi könyvhöz kell. Kifizettem nagy morgások közepette, de számla ellenében a munkáltató visszatérítette. Ez megismétlődött még 2x. Aztán elérkeztünk az idei évhez.

Felkészítettem magamat és a pénztárcámat a következő vizsgálatra. Elindultam kedden, de félúton vissza is fordultam, mert elfelejtettem TAJ - kártyát vinni magammal. Márpedig anélkül nem csinálnak velem semmit, hiába vagyok benne az adatbázisban. Másnap ismét felkerekedtem, immár a taj- kártyám társaságában, melyre ránézett az asszisztens és csak annyit kérdezett, hogy beutaló? Hát persze, hogy nem volt nálam beutaló. Honnan is lett volna? Azt mondta a foglalkozás eü-s orvos ad, menjek át az SZTK-ba és kérjek. Ezen felül kedvesen hozzátette, hogy jó híre is van, mégpedig az, hogy nem kell 2000 forintot fizetnem, hanem csak 850-et. Hát nem csodálatos? Azt sem tudtam hová rohanjak örömömben...

Persze a doktornő következő nap csak  délelőtt rendelt, mikor én dolgoztam. Anya másnap pont arra járt és beugrott nekem beutalóért, amire azt a választ kapta, hogy a ők bizony nem adhatnak. Azt már meg sem merem kérdezni, hogy miért nem, mikor neki kell a lelet ahhoz, hogy ki tudja adni az alkalmasságimat... Ezzel egy nap megint eltelt és nem jutottam egyről a kettőre.  Következő nap programja az volt, hogy meglátogattam a háziorvosomat, hogy ugyan már legyen szíves adni nekem egy beutalót, amivel meg tudom csináltatni a tüdőszűrőmet.  Természetesen kaptam, de kb 45 percet vártam egy papírfecnire.

Holnap megyek és megpróbálkozom ismét a lehetetlennel.  Mert ez már tényleg olyan, mint egy lehetetlen küldetés.

Ami igazán kiborít az egészben, az az, hogy mindezt a tortúrát azért kell végigcsinálnom, mert nem vagyok még 30 éves.  Kérdem én naívan, tehetek én erről? Miért kell engem kínozni, annak okán, hogy túl fiatal vagyok? Vagy akkor miért kell minden évben megcsináltatni a vizsgálatot, ha nem vagyok a veszélyeztetett korcsoportban?  Meg ennek egy kicsit az az üzenete a számomra, hogy vesszen a fiatalság. Ha meg akarja magát vizsgáltatni, fizessen. De az egészségügynek nem ez lenne a lényege. Nem hiszen, hogy az emberek azért járnak tüdőszűrésre, mert nincs jobb dolguk. Abban egyet értek azokkal, akik kitalálták a rendszert, hogy ok nélkül ne menjenek az emberek. De akinek oka van rá, mert az orvosa elrendeli, vagy , mert eü könyvhöz kell, azt ne hátráltassuk már könyörgöm.

Tudom, hogy ezzel, hogy mindezt elregéltem, nem sokat fog változni a helyzet, de azért jó volt kiírni magamból.

Ez megér egy bejegyzést

A cím alapján akár valami nagy bejelentést is tehetnék, de nem fogok. :)

Igazából semmi nagy dolog nem történt, csak az, hogy van  sálam. És lila .:) Ez megér egy bejegyést.

Anyu volt ma vásárolni, meglátta és tudta, hogy haza kell hoznia nekem, ha másért nem is, azért, mert lila. :)

Jó nagy, bőségesen a nyakam köré tudom tekerni. Bár a fenti képeken nem igazán látszik, de lila - fekete kockás. A kockákat pedig ilyen ezüstösen csillogó csíkok határolják.

Imádom, de ez még mindig nem "A" sál. De az biztos, hogy amíg "A" sálat nem találom meg, addig ez lesz a nyakamban. :)

Kretívitás

Az a megtiszteltetés ért, hogy Szanik jóvoltából a személyes blogom is díjat kapott. Aminek azért örülök különösen, mert ezt a blogot csak magamnak indítottam, és mégis mások is érdekesnek találják. ez kimondottan büszkévé tesz. :)

Próbálok ezentúl is életem a nagyközönség számára érdektelenebb szösszenetei közé, az olvasók számára érdekesebb témákat is becsempészni. :)

Füstjelek

Ezúton jelezném füstjelekkel, hogy élek.  Megvagyok , csak egyszerűen nehezebb besűrítenem a programokat a nap 24 órájába, mint eddig. Ráadásul valami  nyavalyát is elkaphattam a gyerkőcöktől az oviban, mert 2 napja olyan csúnyán köhögök, hogy azt még hallgatni is rossz. Ezt leszámítva, azonban minden rendben. Ma egy picit hamarabb hazaértem, úgyhogy pihenésképpen gondoltam lepötyögök egy pár sort. Mielőtt azonban nekiálltam ezt begépelni, rátaláltam egy új sablonra és  gyorsan fel is raktam, Valahogy ebben a hűvös , szeles őszi időben nem éreztem helyén valónak a nyári sablont. Igaz, amíg süt a nap, addig nincs semmi gond. Azt az időt szeretem. Lassan azért lehet előszedem a sálakat, sapkákat. Évekkel ezelőtt erőszakkal sem lehetett volna sapkát rám adni. Tavaly azonban sikerül egy nagyon szép kis együttest (sál + sapka) találnom, sötét lila színben ( a lila szín a gyengém), strasszokkal díszítve.  Azt le sem lehetett szedni a fejemről és a nyakamból. Elhatároztam, hogy ha idén is találok valami csinosat, azt gondolkodás nélkül megveszem. Nálam pedig ez nagyon nagy szó. :)
De vissza a bloghoz. Annyiban változott még a kinézet, hogy az oldalsávon kiéltem a pillangó - mániámat, és berakosgattam olyan pillangós képeket, amibe első látásra beleszerettem. Szeretném majd az oldalon található zenéket is frissíteni, berakni az új kedvenceket, és leszedni a már kevésbé kedvelt számokat. Erre azonban csak hétvégén lesz alkalmam. Legalábbis megpróbálom besűríteni valahová. :)

Mikor úgy indul a nap, hogy legszívesebben visszafeküdnél aludni...

Hétfőn reggel készülődtem dolgozni menetrendszerűen. Már éppen indulni készültem, amikor felhívtak telefonon a munkahelyemről, hogy a másik telephelyen be kellene ugranom a kolléganőm helyett. Szegényt baleset érte, és  a többiek nem igazán tudtak mit kezdeni a munkájával. Természetesen igent mondtam. Hozzájuk jártam gyakorlatra, náluk kezdtem dolgozni, egyértelmű volt, hogy kisegítem őket és beugrom egy fél napra. Mire beértem, addigra már nem csak fél napról volt szó. Most ott tartunk hogy nov 30-ig elvállaltam a dupla munkavégzést. Tovább nem vagyok hajlandó. Ez a másfél hónap is bőven elég lesz. Addigra  a vezetőség meg keressen valaki mást arra a posztra. Amit szerény véleményem szerint már most is megtehettek volna. Szóval most 2 melóhelyen "bulizok" 2 és fél hónapig. De már 2 nap után érzem, hogy nem vagyok normális, amiért elvállaltam. Mondjuk az is igaz, hogy nem akarom őket cserbe hagyni, mert ők is mindig rendesek voltak velem.
Úgyhogy, ha az elkövetkezendő 2 és fél hónapban eltűnnék, valakinek nem válaszolnék valamilyen üzenetére (sms, email, postagalamb, telefon, bármi), vagy elfelejtenék valami, amit megígértem,  akkor előre is elnézést kérek. Mindenkit kárpótolok, amint felszabadulok. :)
Próbálok majd azért mindenki felé (már akit érdekel mi van velem), néha életjelet adni, de nem garantálok semmit. :)
Sajnos nagyon reális lett hirtelen a mondás, hogy a szükség törvényt bont.
De már számolom a napokat visszafelé. A blogon jobb oldalon a visszaszámlálás azt mutatja, hogy mennyit kell még duplán melóznom . :)

Borfesztivál, jubileum és szülinap - avagy hogyan vígad a família

Eseménydús egy hétvége volt az biztos. Először is, mert idén 50 éves a volt általános iskolám. Bár az ebből az alkalomból rendezett gálán nem voltam ott, kiderült, hogy benne vagyok a  jubileumi évkönyvben. Szereznem kell belőle egy példányt. :) Kíváncsi vagyok miért kerültem bele. Sőt állítólag még kép is van rólam, amiről azt sem tudtam, hogy elkészült. :)
Szombaton meg megtartottuk a szeptemberi szülinapokat meg névnapokat, amikor esedékesek :)

Az egyik torta az egyik szülinaposé volt, a másik a másiké :) A bal oldali Lúdláb, a jobb Eszterházy.
Meg kaptam ilyen szép rózsákat is:

Aztán voltunk borfesztiválozni is. Évek óta nem voltam. De most azért lenéztünk. A kirakodóvásáron egyszer végigmentünk, de csak nézelődtünk. Volt ahol kétszer olyan drágán árulták a dolgokat, mint egy normál napon. Azért volt egy - két érdekesség is. Volt nosztalgiavonat, zene zene hátán. De a leginkább az ökörsütés tetszett. Sokan brutálisnak tartják, de az illata isteni volt, annak ellenére, hogy nem eszem marhahúst.

A kép szerintem magáért beszél.
Hát így telt az eseménydús hétvégém. :)

Az utazás szépségei

Már szinte el is felejtettem miért jó BKV-val utazni.(ez a hátránya, ha az ember minden nap gyalog jár dolgozni) A busz végében ült egy csaj. Olyan 20-23 év közötti. Egy kicsit előrébb menetiránynak háttal (tehát a csajjal szemben) egy 16-18 éves forma , nagyon laza, nagyon menő (mert anyuci és apuci gazdagok) srác, aki úgy fixírozta a csajt, hogy majd' kiesett a szeme. A lány gondolom észrevette (pedig olvasott), és előrement a busz elejébe, mert valószínűleg idegesítette. A srác erre gyorsan átült egy olyan helyre, ahonnan továbbra is bámulni tudta a csajt. Úgy nézte, hogy gyakorlatilag tetőtől talpig megröntgenezte a tekintetével. :) A lányon meg látszott, hogy iszonyatosan idegesíti, hogy a gyerek ennyire nyáladzik rá. Olyan vicces volt látni, ahogy a srác erőlködött folyamatosan. Majdnem hangosan felröhögtem.:) Jó , hogy vannak ilyen lelkes, és elszánt, magabiztos fiatalok, akik az idősebb csajokra buknak, legalább nem unatkozom utazás közben, mert tudok min röhögni :) Valószínűleg én is így reagáltam volna rá, ha egy fiatalabb srác ennyire feltűnően csorgatta volna nyálát utánam :) Ez nekem már sok, de külső szemlélőként rettentően jó szórakoztam a jeleneten. :)

Egyébként nem is értem mire számított a gyerek. Gondolta, hogy a csaj az átható tekintet hatására ráugrik ott a buszon és magáévá teszi? Amikor egyértelműen látszott, hogy a csaj idősebb, mint ő.

Ha már az utazásnál tartunk, evezzünk egy picit távolabbi  vizekre is. Rájöttem , hogy Kanadába szeretnék menni.Tudom, hogy én sem vagyok normális, de akkor is szeretnék.:) Rájöttem, hogy szeretem az vízpartokat, ott pedig nagyon - nagyon - nagyon sok tavacska van, ha azt megunom, akkor meg ott a tenger. :) Szeretnék bálnalesre menni. Nem is lenne gond a szállás, mert meghúzódnék a rokonoknál akár a kutyaólban is, de azért ahhoz pénz kell, hogy ott kint éljek egy hónapig, úgy, hogy nincs munkám. Nem állíthatok be csak úgy hogy helló, megjöttem, és tartsatok el egy hónapig. Meg akkor a repülőjegyet még nem is említettem. Csak a repülőjegy 300 ezer forint felett van. Azt hiszem, sürgősen el kell kezdenem lottózni :) Mert ha törik, ha szakad, én bizony kimegyek Kanadába.:)

Utazási rovatunkat hallották. Köszönjük a figyelmet, várjuk Önöket máskor is. :)

Komolyra fordítva a szót, terveknek nem vagyok híján :) Megyek is tovább tervezgetni.:)

Képek kommentár nélkül :

Utazás az ismeretlenbe

Ma bejártuk a fél világot. Na jó, nem a fél világot, csak fél Pest megyét. :) Pomázra menet általában elhaladunk a Hajógyári sziget bejárata előtt. Szeretek arra autózni, mert imádom a Duna látványát. Az egyik kedvenc útszakaszom a rakpart. De ma "ismerd meg hazád" mozgalom volt, mert a Hajógyári sziget bejáratánál eltorlaszolták az utat és el volt terelve a forgalom. Sárga szalagokkal elkerítve a járda meg minden. A híd bejáratánál meg egy pénzszállító tárva - nyitva. Anyu mindjárt rácuppant az alkalomra, hogy "Jaj, biztos kirabolták a pénzszállítót". Hát ige. Lehet, hogy kicsit túl sok akciófilmet néz. :D Egyébként rájöttünk, hogy azért volt ennyire elbarikádozva  a hely, mert hamarosan kezdődik a Sziget. Egészen pontosan 11-én. Én még kicsit korainak,találom az ekkora lezárást, de ők tudják. A másik meglepi Pomázról Zsámbék felé menet ért. Tudni kell, hogy ilyen iszonyatosan kihalt, rettenetesen kacskaringós út vezet egyik helyről a másikra. Volt ahol hirtelen derékszögű kanyar ugrott elénk. Olyan kanyar is volt, ami nem sikerült annyira élesre viszont annál hosszabbra lett tervezve és nem igazán lehetett látni a végét. Kemény. Utasként élveztem, mert még sosem jártam ezeken az utakon, de vezetni nem mertem volna. Lényeg a lényeg, az egyik kanyar urán kinéztem balra és mit látok? ÜVEGTIGRIS! :D Akkora volt. Lelassítottunk,,mikor elmentünk mellette, de visszafordulni sajnos már nem tudtunk. De mekkora volt. Egyszer csak a semmiből ott termett :D Tök jó volt ilyen közelről, életnagyságban látni. Egy lélek nem volt egyébként  a környéken, pedig ha jól tudom, most forgatják a 3. részét a filmnek.

Bár lehet, hogy nem ott fog játszódni, bevallom ennek még nem néztem utána. De akkor is jó volt.

Meg útközben láttam a Pázmány Péter Katolikus Egyetem központját is. Egyszerűen gyönyörű. Olyan jó lenne oda járni. D Egy iszonyatosan nagy kert ,tele szebbnél szebb épületekkel. Azonnal beleszerettem abba helybe. :D

Úgyhogy egészen tanulságos kis út volt ez a mai. Jó volt ennyi újdonságot (legalábbis számomra az volt) felfedezni. :D

Rövid post

Ez most tényleg rövid lesz, de muszáj beraknom ezt a kis videót (reklámot). Annyira imádom. Olyan édes :) Akárhányszor végig tudnám nézni, és soha nem unnám meg :) Ennyi.

Szomorú valóság

Sokáig gondolkoztam azon, hogy írjak - e erről itt a blogon. Hogy miért szántam rá magam? Azért , mert tudom, hogy úgyis csak azok olvassák, akikre számíthatok, akik nagyjából tudják, hogy mi a helyzet a nővéremmel. Bár még így is olyan nehéz erről írni. Meg az az igazság, hogy nem nagyon szokta róla beszélni sem. Valahogy mintha ettől könnyebb lenne elviselni. Pedig csak tologatom az elkerülhetetlent. Mert a tények ettől még tények maradnak. 

Eddig is tudtuk, hogy mivel jár ez a betegség, meg mire számíthatunk az idő előrehaladtával. De mikor az emberrel ezt az orvos is közli, az annyira...kegyetlen. Igen az  hiszem ez a jó szó.

Már rég nem voltam anyuékkal látogatni. Egyszerűen képtelen vagyok. Tudom, hogy attól, hogy nem veszek róla tudomást, attól minden változatlan marad. Lehet kegyetlennek vagy akár érzéketlennek is nevezni, hogy nem megyek látogatni, de tényleg képtelen vagyok rá. Nehezemre esik szembesülni a tényekkel, az állapotával. Persze, azért tudom, hogy mi van vele, mert anyuék mindig elmesélik.

Őszintén szólva szeretném olyannak megtartani őt az emlékezetemben, milyen pár hónappal ezelőtt volt, avagy amilyen a múlt hónapban. De ez nem megy, ha én is elmegyek hozzá.

Meg őszintén, mi értelme lenne, azon kívül, hogy nem lenne lelkiismeret furdalásom?  Hiszen alig - alig reagál valamire, az sem biztos , hogy felismer. Egyáltalán nem szól egy szót sem.

Olyan nehéz ez az egész helyzet, és sajnos nem lesz könnyebb.

Hőség

Hőség. Úgy hangzik, mint egy regénycím. Egyébként tényleg van ilyen címmel könyv, ha jól emlékszem a szerzője Arthur Herzog. De nem tudom miről szól, mert nem olvastam.

A mostani állapot azonban nem könyvbeli, hanem nagyon is valóságos. Sajnos. :S

Vagy nem sajnos? Milyen szeszélyes az ember. Amikor júniusban még kiskabátban mentem el itthonról, arra áhítoztam, hogy legyen már nagyon meleg, hogy lehessen medencézni meg napozni, meg egyébként is jó időben jobb az ember kedve. Vigyázzunk, mit kívánunk. Most bizony megkaptam az várva várt strandidőt. Csináljak vele , amit akarok. Oké. 2-3 napig még rendben van. Utána hűljön vissza aztán megint legyen egy kicsit meleg. Nem ez lenne a rendje a dolgoknak? De hát nekünk soha nem jó semmi. Ha hideg van , meleget akarunk. ha meleg van, hideget akarunk. Ha aszály van esőt akarunk, Ha sok eső van, a száraz időket hiányoljuk. Lesz valamikor is olyan időjárás, ami megfelel majd? Van olyan egyáltalán, hogy pont jó időjárás? És ha van, akkor meddig tart? 5 percig? 1 óráig? Netán egy napig? Annál tovább biztos nem, mert nem emlékszem olyanra az utóbbi időben, hogy egy napnál tovább ugyanolyan idő lett volna.Volt olyan, hogy óráról órára változtak a körülmények.

Lesz ennek az eszmefuttatásnak vajon végkifejlete? Nem sok remény fűzök hozzá, úgyhogy elég is volt. :)

Más téma. Az előző postomban már említettem, hogy filmeket szeretnék majd nézni.Elsőként a Beastly-t. Modern szépség és szörnyeteg. :) Aztán mondjuk Az utolsó dalt. A könyvet már olvastam és nagyon tetszett.Meg kellene néznem az Eclipse-t, hiszen a könyvben ez a kedvenc részem. Volt még egy. Mi is volt az, mi is volt az ? Jajaja, megvan a Szex és New York 2. :)Alapmű és pont. Ehhez nem kell több indok. :)

Jó hírek

Itt a jó idő megint. A jövő hét a szünet előtti utolsó munkahét, utána 1 hónap hawaii. Kell ennél több? :) Szerintem nem. Olyan jó lesz egy kicsit pihenni. :)

Nem kell majd korán kelni, meg ilyenek. :) Ennek örömére új kinézetet varázsoltam a blognak. Egy kicsit nyáriasabbat és vidámabbat. Remélem tetszik. :)

Úgy egyébiránt nem terveztem semmi különöset a szünetre. Majd meglátom mi adódik. Szeretnék sokat pancsolni a medencében, szeretnék kreativkodni egy kicsit, meg rettenetesen sokat olvasni. A listán van még, hogy végig tudjak nézni egy - két filmet megszakítás nélkül. Mert valljuk be őszintén, annak nincs sok élvezeti értéke, ha az embernek 5 percenként le kell állítani a dvd- lejátszót. Hogy mit fogok nézni, még nem tudom. Amit sikerül megszereznem így - vagy úgy. Akarok majd sorozatmaratont is tartani. Közben az angolomat is szinten szeretném tartani. Igen, ugyanis szembesültem azzal, hogy hiába olvasok angolul folyékonyan, és hiába nézek filmet, és értem azt meg angolul, attól még beszélni nem fogok tudni, mert a magyarról angolra fordításból valahogy kiestem. Úgyhogy pont kapóra jött egy ismerősöm, aki megkért, hogy fordítsam le a novelláit, amiket írt magyarról angolra. Már belekezdtem, és azt kell mondjam, nagyon élvezem. :) Jó újra aktívan használni a nyelvet, és azért sokszor észreveszem, hogy használ a sok angolul való olvasás, meg eredeti nyelven filmnézés. A szófordulatoknál mindenképpen.

Mi is akartam még? Ja igen. A lényeget!  Zsuzsuéknak innen is gratulálok, és nagyon sok boldog pillanatot, és egészséget kívánok Danihoz. :)  Aztán remélem, majd nemsokára személyesen is átadhatom a jókívánságaimat nekik. De addig is millió puszi küldök!!!!!!!!

Sündisznók és szúnyogok

Megint beindult a sündisznószezon. Valamelyik nap megint arra ébredtünk hajnali kettőkor, hogy a kutya teljesen be van vadulva. Nagy hirtelen magamra kaptam egy nacit meg a kabátomat, meg a kapucnit a fejemre (mintha legalább -20 fok lett volna kint a  + 20 fok helyett). A drága jó állat (Manó) addigra már be volt tekeredve a virágoskert drótkerítésébe, de még így is veszettül erőszakot alkalmazott a sünin. Ennek ellenére a süni túlélte (bár bizonyíték nincs rá), és viszonylag hamar el tudtuk venni tőle. A kert viszont romhalmaz lett,  mert körbeásta a sünt, és azt a kardvirágok bánták. 

A nehezebb része a szúnyogokkal való küzdelem volt. Hiába volt a fejemen a kapucni, hiába voltam úgy beöltözve, mint az eszkimó, így is megkajáltak. Az 5 perces sün menekítő akció alatt legalább 8 csípést ejtettek rajtam azona kb 5 négyzet-centiméteres területen, ami kilógott a kabátom alól (a kézfejem és az ujjaim). Eszméletlen, hogy este nem lehet kimenni, mert egyszerre legalább 10 darab vérszippancs repül rá az emberre zuhanórepülésben.

De hogy valami jó dolgot is mondjak, végre itt a jó idő, és 29 fokos a víz a medencébe. Szeressssssük nagyon. Holnap tuti fejest ugrok bele. :)

Vihar utáni csend

Remélem mindenki egészben a megúszta a pár nappal ezelőtt tomboló vihart. Hihetetlen volt és félelmetes. 5 perc alatt úgy besötétedett, mintha éjszaka lenne. Nemhogy sötét kék volt az ég, hanem egyenesen korom fekete. Komolyan, én ilyen az eddig leélt éveim alatt nem láttam. De azt mondta apu, hogy ő sem. Azonban azt mondhatom, hogy szerencsénk volt, mert itt felettünk kettényílt a nagy felhőtömb(valószínűleg azért, mert mi magasabban vagyunk a dombtetőn, és ez taszítja a felhőket). Tőlünk délre és északra viszont iszonyatosan nagy eső volt. Bár az én szobám így is beázott. Gyakorlatilag az ablak mellett ömlött be a víz. nem győztem törölgetni.
Csak remélni tudom, hogy egy jó darabig nem lesz ilyen vihar.
Végre kitört az iskolai nyári szünet. Ebből kifolyólag nálunk is sokkal nyugodtabb az élet. Jövő héten kezdhetem kipakolni az irodát, ugyanis felújítások lesznek. azt viszont nem tudom, hogy hogyan fogom megtalálni a papírjaimat, ha dobozokban lesznek.  Na, az még vicces jeleneteket fog okozni. Majd szerzek valahonnan vastag filcet és rávésem a dobozokra, hogy melyikben mi van.:)

Ismét pedagógus nap

Igen. Idén megint megrendezték. És nekünk megint kötelező volt. Szombaton. Nem munkaidőben. Hanem a szabadidőnkben, szombat délelőtt. Úgy, hogy nekem beleszólásom sem volt abba, hogy ki kapja a kitüntetést. Akkor hol van itt az igazság? Igazság nincs. Nem is volt és nem is lesz. A látvány, a kép , amit kifelé mutatunk, az sokkal, de sokkal fontosabb, mint az ember egyénisége, az személyes jogai... Erről ennyit. Viszont fel tudtam venni az új szoknyámat.  :) Ha másért nem, erre teljesen jó volt ez az összejövetel :)

Aztán délután felraktuk a medencét, hogy tudjunk majd fürödni a kánikulában. Erre nem megjött már a  rossz idő? Azért a szombati jó időt kihasználtuk rendesen. Én bent toporogtam a medencében, amíg töltöttük fel vízzel (az mellékes, hogy lefagyott a lában a 19 fokos vízben). Aztán a kutya is kedvet kapott , beugrott mellém és hozta a labdáját is. :)

De azért azt közöltem vele, hogy ebből nem csinálunk rendszert. Úgyhogy vettünk neki egy saját kis medencét. Abban annyit ugrál meg pancsol, amennyit akar. :) Mi sem vagyunk ám túlzottan állatbolondok, ugye? Medencét veszünk a kutyának. :)

Aztán bográcsoztunk is szombaton. Meg kihoztuk a tv-t és a kertben, főzés közben néztük a foci vb-t. :)

Ennek ellenére olyan volt a szombat, mintha nem is lett volna. Vasárnap tisztára olyan érzésem volt, mintha szombat lenne. Aztán este szembesültem vele, hogy bizony ma , azaz hétfőn dolgozni kell menni.  Annyira hiányzott az, hogy szombaton nem tudtam magam normálisan kialudni... Ma olyan voltam, mint, akit fejbe vágtak. De mindegy. Már csak egy hónap és szabadsáááááááááááááááááááág :) Nagyon várom....

Élmény

Mostanában annyira elfelejtek írni, hogy csak na. Nem csak írni felejtek el, hanem mást is. Rátaláltam egy ilyen könyves dühöngő - féleségre a neten és túl sok időt töltök ott. :) De élvezem , nagyon. :)
Azonban most nem ezért akartam írni, hanem azért, mert ma végre sikerült megszólalnom angolul. Olyan büszke voltam magamra. :)
Vártunk anyura a kocsiban, amikor odajött 2 biciklista.Angolul beszéltek. Eltévedtek. Megmutatta a papírt, hogy milyen utcát keres. És jól megbeszéltük, hogy fogalmam sincs róla, hogy hol lehet. :) De jó volt, hogy megértettem, és tudtam neki válaszolni, és ő is megértette, amit mondtam neki (legalábbis azt hiszem). :) És egy picit büszke voltam magamra. :) Jajj, és olyan szépen, érthetően beszélt. :) Öreg volt az ipse, de tényleg szépen beszélt. :) Na, jó abbahagyom, mert ez már beteges. :)
A másik, amiért picit büszke voltam magamra, hogy az egyik könyvkiadó betette az másik blogomat ( a könyveset) az egyik rendszeres hírlevelébe, mert az általuk kiadott könyvről írtam le a véleményem. Tök jó :)
Úgyhogy most a  fenti okokból kifolyólag nagyon örülök magamnak. :)

Elmaradás

Valamelyik nap eszembe jutott, hogy milyen rég nem írtam. De bevallom nagyon lusta vagyok mostanában. :) Most pár mondatban pótolnám elmaradásomat. Anyuék elmentek a rokonokhoz, úgyhogy  egy pár óráig magam vagyok.

Szóval. Megvolt az esküvő múlt hét szombaton. Nagyon szép volt, még a kis apróbb bosszúságoktól eltekintve is. Az esőt is nagy részben megúsztuk, legalábbis addig amíg  oda nem értünk az étterembe.

Azóta nem sok  minden történt. A szokásos bolondok háza van az oviban a beiratkozás miatt. Kit vettünk fel, kit utasítunk el.... Jó lesz, ha már lemegy ez az őrület.

Egyébként is bezavart ez a pünkösd hétfő. Egész héten nem tudtam, hogy mikor milyen nap van ,és, hogy hol is kellene lennem aznap. Meg valahogy nem is igazán tudtam kialudni magam részben önhibámból, részben önhibámon kívül. Önhibámból, mert minden nap késő estig olvastam, önhibámon kívül, mert az éjszakai viharok mindig felkeltettek és utána már nem igazán tudtam visszaaludni. Mára virradóra is 2 óra körül tudtam csak elaludni. Megint sokáig olvastam, aztán meg a kutya ugatott (mint később kiderült, azért mert megtalálta ez első idei sündisznót). Ez a sündisznózás is érdekesen zajlott. Lementem, hogy elküldjem a kutyát melegebb éghajlatra, amiért éjnek évadján be nem áll a "kis" pofája. Akkor még nem tudtam miért ugat a kerítésnél. Mikor odaértem mellé, akkor láttam, hogy kint az utcán a kerítés másik oldalán kolbászol egy nagy süni. Akkor felmásztam a szobámban, a pizsimre felkaptam egy pulcsit, megkerestem a kulcsomat, felfegyverkeztem (lapáttal és gereblyével), és kislattyogtam az utcára arrébb tessékelni azt a dögöt (sünit) . Elnézést a süni kedvelőktől, alapból én is szeretem  a helyes kis pofijukat, de ekkorra már olyan idegállapotban voltam, hogy le is gyilkoltam volna , ha ez kell ahhoz, hogy a kutya csendben maradjon, én meg aludni tudjak. :) Valószínűleg eléggé sorozatgyilkos külsőm lehetett így hajnali egy óra táján, amint pizsiben, égnek álló hajjal próbáltam arrébb erőszakolni lapáttal meg gereblyével a kezemben egy ártatlan kis állatot. :) Az egy pillanat erejéig átfutott az agyamon, hogy mit gondolna rólam valaki, ha most meglátna... :)

De hála annak a jó égnek egy lélek nem járt arra.

Szóval a kiadós alvás nem igazán szerepelt a szótáramban a héten. Éppen ezért remélem, hogy legalább ma éjjel nem lesz különösebb atrocitás, és tudok nyugodtan szundikálni.

Készülődés.

Ma megkaptam, hogy szép vagyok. :) Csak az a gond, hogy nem egy dögös kantól, hanem az egyik főnökömtől. :( Ezen még javítani kell egy kicsit. :)
Ezt leszámítva a szombati napra való készülődéssel telnek többé - kevésbé a napjaim. A mai készülődés a szépítő alvás volt. :) Délután úgy belealudtam egy könyvbe, hogy akár bombát is lehetett volna robbantani mellettem. 2 órán keresztül szunyáltam a könyvvel a fejem alatt. De olyan jól esett. Nem tudom mi okozta ezt, mert sosem szoktam aludni délutánonként. Mondjuk az is igaz, hogy általában eleget alszom esténként, ami ezen a héten nem nagyon jött össze. A szokott 8 óráim helyett aludtam minden nap vagy 5-öt. És hiányzik a szervezetemnek az a napi 3 órányi alvás. De nagyon. Mindegy. Majd ma kialszom magam, mert holnap itthon vagyok szabin.

Át kell még gőzölni a rucimat, el kell tervezni, hogy mi , hogy lesz.:) Most még egyébként nyugodt vagyok. Majd kérdezzétek újra szombaton, miután hazaértem a fodrásztól... :) Ha én ilyen idegbeteg leszek, képzelem milyen lesz szegény menyasszony....

Már csak azt nem értem, hogy az én drága anyukám mi a görcsnek idegeskedik. Komolyan mondom, lassan már felfokozottabb idegállapotban lesz, mint az örömanya. :) Ha az én esküvőmön is majd ilyen lesz, én nem tudom mit fogok vele csinálni. Ezzel ki lehet kergetni a világból. Nem bírom, ha ilyen aktívan sertepertélnek körülöttem. :) Ideges fúria leszek tőle. A szalagavatómon már attól is a plafonon voltam, hogy 5 percenként a ruhámat igazgatta. :)

Másik hír. Képzeljétek a citrom/narancs kezdeményem átalakult virággá. Konkrétan virág volt eddig is, de most kinyílt.Jól benéztem ezt a dolgot úgy érzem. Annyira szerettem volna, hogy nőjön valamilyen citrusféleség, hogy már a virág bimbóját is annak néztem. De sebaj. Talán majd most a virágból. Egyébként eszméletlen erős illata van a virágnak. A szoba másik felében van és itt is érzem.

Ma azt hiszem csak ennyit akartam. Szorítsatok, hogy jó idő legyen szombaton!!!!

Éjszakázás

Tegnap illetve ma hajnalban akartam írni, de valahogy bevettem a fogalmazás gátlómat, mert egyszerűen képtelen voltam egy értelmes mondatot összehozni. (Na, nem mintha most jobban menne).

Pedig abszolút készültem, csináltam képeket is, meg minden. De valahogy hajnali 2-kor az ember már nem 100-as.:) Egy tv sorozat évadzáró epizódját vártam egy pár másik fanatikus rajongóval együtt.:) Ilyenkor érzem mekkora szívás a 7 óra időeltolódás Amerikához képest... Mondjuk azért így is eltöltöttük az időt. Olyan volt, mint egy nagy össznépi pizsiparti, csak mindenki a saját szobájában ücsörgött Magyarország különböző városaiban és Twitteren meg msn-en dumáltunk. Van egy bizonyos hangulata a dolognak az biztos. Legutoljára akkor éjszakáztam így, amikor  a szakdogámat írtam. Ez azonban most határozottan jobb volt. :)

Egyébként  mindjárt felrakom a képeket,amiről a bejegyzés elején beszéltem, amíg kihűl az ebédem, mert hogy forrón nem ehetem csak langyosan. 3. napja krumplipürén élek. Natúr. Hozzá semmi..Jó lesz, ha már visszajön a hangom.

Szóval arról akartam  még  mesélni, hogy néha, amikor a téli narancs meg grapefruit szezonban rám jön az 5 perc, akkor el szoktam ültetni a magjaikat. Többször próbálkoztam már, de 10 cm-nél nem nőttek nagyobbra. most azonban nagyon csipázhatták a helyüket, mert sikerült egy kisebb ültetvény összehoznom (citrom, narancs, grapefruit vegyesen). Íme az "ültetvény":

Lassan már kereskedést is nyithatok. JA és a lényeg. Eddig ugye a kis fáim csak úgy voltak magukba, zöldelltek veszettül, most viszont elkezdtek virágozni. Hát nem édesek? Sőt, mi több, megjelent az első narancs/citrom/grapefruit (még beazonosíthatatlan, hogy melyik lesz) kedvezmény.:

Örültem ám magamnak nagyon. :)

Aztán még akartam újságolni, hogy új a séróm :). megint van Frufrum és egy árnyalattal megint szőkébb lettem a melírozás miatt. A végén már pláza maca lesz belőlem. :) NA, jóó az azért nem. Előbb festetem be feketére  a hajam... :)

A szövegben elkövetett esetleges hibákért elnézést kérek. Még nem aludtam ki magam. Öreg vagyok én már az éjszakázáshoz. :)

Cifra helyzet

Az a cifra helyzet állt elő ma reggel, hogy nem tudtam megszólalni. Konkrétan nem jött ki hang a torkomon. Úgyhogy irány az orvos.
Lebattyogtam a dokihoz. 4 ember volt előttem. 8-ra ott voltam és 3/4 10-kor jutottam be. Röhejes. És mindez azért, mert a főorvos betelepedett a doktornőhöz 7-kor és negyed 10-ig bent ült. A táppénzes papírokat ellenőrizte...
Kiderült, hogy ödémásak a hangszálaim (be vannak gyulladva). Vasárnapig egyáltalán nem szabad beszélnem még suttogás szintjén sem ( na nem, mintha tudnék). Csak pépes kaját ehetek, azt is csak langyos állapotban (tisztára, mint egy kisbaba - még az epret is le kellett turmixolni, hogy meg tudja enni). Semmi hideg vagy forró vagy szénsavas folyadékot nem ihatok....  ;(
Rám nézett a doki, mikor bementem és csak annyit kérdezett, hogy pedagógus? Pedig még csoportban sem vagyok  Mi lesz, ha már ott leszek? Azt mondta a doktornő, hogy úgy néz ki hajlamos vagyok rá, úgyhogy lesz még ezzel  problémám. Remek. Egyszerűen repesek az örömtől.
Viszont így egy kicsit tudok pihenni, ugyanis a héten beteg ácsiban vagyok.

Tartásjavító ruházat

Szombaton elmentem cipőt venni a ruhámhoz, és láss csodát az első üzletben találtam.

Ma meg elmentem a varrónőhöz, hogy fel tudja varrni a ruha alját a cipőhöz mérten. A felső része meg most épp rajtam van. Tanulok benne kulturáltan ülni. :) Kicsit ilyen fűző jellegű, ilyenhez meg még nem volt igazán szerencsém. Egy biztos, nem kell majd arra figyelnem, hogy húzzam ki magam. Amint picit görnyedek, nehezebben kapok benne levegőt. Jó kis tartásjavító ruha ez... :)

Ruha

Ma voltam megint értekezleten, Jövő héten megint mennem kell. Gondolom felmerül egy - két emberben a kérdés, hogy akkor mikor is dolgozom tulajdonképpen. Őszintén? Bennem is felmerült a kérdés, de okos választ nem tudok rá adni. Akkor dolgozom, mikor van rá időm. Ha nem fér bele, otthagyom. Az utóbbi 2 hétben kifejlesztettem a legjobb technikát. Egyszerűen  közömbösnek kell lenni , bármi történik. Csúnyán megfogalmazva le kell szarni. Ez a túlélési technika rettentően jónak bizonyult. Az utóbbi 2 hetem teljesen nyugodtan és jó hangulatban telt. Még a mai értekezlet is. Jókat röhögtünk négyen . A másik 4 titkárral nem vagyunk annyira jóban. Klikkesedünk, mint az iskolában:) , és még jókat is röhögünk rajta :). Tök jó. Viszont csúnyán néznek ránk emiatt a főnökök. De mi négyen ezen is csak röhögni tudunk. :))
Ma azonban nem azért írok, hanem, hogy eldicsekedjek az új rucimmal. Ugyanis értekezlet után elmentem vásárolni és megvettem a barátosném közelgő esküvőjére a ruhámat. :) katt a képre és nagyobb lesz

A szoknya részét fel kell varrni, mert egy kicsit hosszú (kb. 20 centivel hosszabb hihihi):) Már csak cipőt meg valamilyen táskát kell venni hozzá. Mert addig nem tudom hozzá igazíttatni a cipőhöz a szoknyát, amíg nincs cipő.De a ruha megvan ez a lényeg. Ettől féltem a legjobban.
Most pedig kérem a véleményeket. :)

Twitter - mánia

Engem is utolért a fent nevezett esemény, úgyhogy mostantól ott is lehet követni a hol unalmas, hol eseménydús napjaimat. Kicsit részletesebb információkat kaphattok arról, hogy mikor mit csinálok. :)

https://twitter.com/nancy9784

A fenti linken elérhető vagyok. :)

Az ideális tavaszi/nyári nap

Tudom, hogy még tavasz van, de a mai nap simán elment volna egy nyári napnak is. És ideális volt minden szempontból. Délelőtt, minután egy picit rendbe szedtem a szobámat (amire általában hét közben soha nem jut időm), meglocsolgattam a "több száz" ( na jó, valójában csak 28)  szobanövénykémet :), aztán kivonultam a könyvemmel és az mp3 lejátszómmal a kertbe. Imádom, amikor nem zavar semmi és senki. Szól a zene, süt a nap, a gondolataim pedig több száz, több ezer kilométeres távlatokba kalandoznak. Számomra ez a fajta kikapcsolódás bárminél többet jelent. Ilyenkor igazán ki tudok kapcsolni. Annyira, hogy sokszor előfordul az is, hogy annyira elkalandozom, hogy teljesen (de tényleg teljesen ) megszűnik körülöttem a külvilág. Olyan mintha aludnék, de mégis ébren vagyok. Érzem, ahogyan lassan, de folyamatosan feltöltődöm. Ahogyan fokozatosan a hangulatom is egyre jobb lesz. A délutánom körülbelül ugyanígy telt, hozzáadva még egy kis kerti sütögetést/kerti - party-t. :)

Egyetlen hátulütője a dolognak, hogy nagyon piszkál a nyár vagy nyír virága (tudjátok, az a sok szösz, ami mindenhol röpköd). Alig kapok tőle levegőt. Tele van vele az orrom és ez úgy idegesít. Jöhetne már egy kis eső, hogy elmossa ezeket a szöszmöszöket.

Szóval számomra ilyen egy ideális nap.Egyébként a hét nyugodtan és jól tetlt. Megint sikerült elcsípnem pénteken egy nagyon érdekes párbeszédet a gyerekek között. Imádom, hogy ilyen ártatlanok és mindenben hisznek. A beszélgetés a következőképpen zajlott:

(Mivel már nem tudom, hogy kik is beszélgettek, így számokkal fogom helyettesíteni a neveket.)

1: - Szerintetek létezik a fogtündér?

2: - Szerintem igen.

3: - Lehet, de nálam még sose járt.

2: - A ...... - nak most esett ki a foga, hozzá biztosan mindjárt jön.

No comment. Nem lehet nem szeretni. :) Imádom, amikor az iroda előtt beszélgetnek az öltözőben. Olyan szövegeket lehet összegyűjteni, hogy az ember nem is hinné. :)

A másik dolog, amin nagyon jót mosolyogtam, az egy veréb volt. (ez már nem az oviban, hanem itthon történt). Van egy tükör felszerelve az egyik ablakunk mellé, hogyha kinézünk, lássuk ki áll az utcán ,a kapuban, anélkül, hogy ki kéne nyitni az ablakot. Tegnap arra lettünk figyelmesek, hogy egy madárka nagyon közel csipog az ablakhoz. Mikor odanéztünk, azt láttuk, hogy a veréb lóg a tükrön és beszélget a saját tükörképével. Valami csúcs. Szerintem erőteljesen szerelmes lett magába szegény madárka. :) Ja és egyébként ma visszatért a drága. Biztosan nem bírt betelni magával.:)
Íme, sikerült megörökíteni a pillanatot:

 A kép azért tűnik "morzsásnak", mert szúnyogháló van az ablakon. De a lényeg, azért így is látható. :)

A közösségi oldalak hatalma

Mielőtt bárki megijedne, nem akarok holmi egyetemi szintű értekezést összehozni  a témában( elég volt anno megírnia a szakdogámat), csak eszembe ötlött valami ezzel kapcsolatban.

Mégpedig az hogy manapság mennyire szidják eme közösségi oldalakat.( iwiw, facebook ) és a Twittert, mint mikroblog szolgáltatást. Mindig valahogy a rossz példákat emeli ki a média (pl. csoportos öngyilkosság szerveződése stb). Meg, hogy a hírek is úgy terjednek ezeken a hálózatokon, mint a futótűz. Még a nagyobb filmgyártó cégek is felemelték a szavukat. Azt sérelmezték, hogy ők is nagyon sokban függnek ezektől az oldalaktól, hiszen Twitteren már a premier előadás alatt terjed a kritika, így hát gyakorlatilag már a premierkor eldől, hogy sikeres lesz -e a film. Hiszen minden apró információ azonnal megjelenik, mert a legtöbb ilyen jellegű szolgáltatást már mobiltelefonon keresztül is elérhető, hogy az Iphone-okat meg az Ipadokat már ne is említsem, a legújabb okos, mindent tudó telefonokkal együtt.  Jómagam bevallom már legalább másfél hete nem néztem fel iwiwre, sőt, Facebook profilom sincs, és Twittert sem használok. (Bár utóbbin mostanában erőteljesen  gondolkozom.).

De azért szerintem azzal mindenki egyetért, hogy minden éremnek 2 oldala van. Nem csak negatívumokat lehet felhozni ezen szolgáltatásokkal kapcsolatosan. Például a  könnyű elérhetőség nagy előny, olcsóbb, mint a telefon, az  információáramlást pedig lényegesen leegyszerűsíti (jó, ezt természetesen nem minden esetben jó). Mindezek mellett szerintem még közelebb is hoz minket egymáshoz, akárhány kilométerre is vagyunk egymástól. Nem kell félreérteni, nem azt állítom, hogy helyettesíti a személyes találkozást. Úgy gondolom, hogy egy kiadós személyes dumapartit élőben soha nem fog tudni helyettesíteni a kommunikáció eme formája. De gondoljunk bele abba, hogy hány esetben megkönnyíti életünket.

Ezt az egész gondolatmenetet különben az ihlette, hogy nézelődtem twitteren és örömmel vettem tudomásul, hogy egyre több híresség is jelen van ezeken az oldalakon. A kedvenc íróim is , a kedven színészeimmel együtt. Azért érdekes ez, mert valahogy az ismert emberekkel kapcsolatban egy olyan kép él a legtöbbünkben, hogy elérhetetlenek, megközelíthetetlenek, mintha ők már nem is lennének normális emberek. A jelenlétük viszont a világhálón ezt éppenséggel cáfolja. A minap pont az egyik színész twitter bejegyzéseit olvasgattam és annyira fura volt. Leközvetítette, hogy épp csomagol, zenét hallgat, indul a repülőtérre. Szóval olyan köznapi dolgokat csinál, mint bármelyikünk. Jó, ez most lehet, hogy hülyén hangzik, de engem akkor is olyan jó érzéssel töltött el.:) Olyan érzésem volt, mintha egy kicsit személyesen is ismerném, holott csak álmodom arról, hogy valaha is élőben egy pillantást vethessek rá. :) (megsúgom, hogy Ian Somerhalderről van szó konkrétan) :) Csak bele kell nézni azokba a szemekbe.  :) (Kattintásra nagyobban is megnézhető.)

Na mindegy. Szóval tény, hogy nagyon sok negatívum felhozható ezekkel kapcsolatban , de tény, hogy azért ott  a pozitív oldala is a dolognak. :) És én hajlamos vagyok inkább a jó dolgokat észrevenni. :)

Az idei első

Túl vagyok az idei első leégésemen. Nem egy kínos szituáció okozta leégésre gondolok, hanem nap általira. Csak én vagyok ilyen szerencsés, hogy az első napozás alkalmával kint felejtem magam a napon és pecsenyére sülök. :)
De nem igazán izgat, mert legalább napoztam. Ezért mindenképpen megérte. :) Arról nem is beszélve, hogy ez még olyan leégés, hogy bebarnul. És akkor lesz szép színem. A napról jut eszembe egy jó poén. A Showder klubban hallottam. Az alábbi videón 4:32-nél hallható és látható. (Ettől függetlenül az egészet meg lehet nézni) :)


A jövő hét egyébként tökéletesen nyugisnak ígérkezik. Ami nem is árt, mert ezen a héten tiszta őrültek háza volt a nyílt napok miatt. 2 hét múlva meg beiratkozás.  Akkor megint nem lesz nyugtom 1 hétig. Szóval kell előtte egy lazább hét.
Nemsokára Anyu jön szabira , kifestjük a konyhát. Akkor lesz csak igazán kupi a lakásban. :)
Kicsit csélcsap módon írok. Bocsi. Szét vagyok esve.:)
Lassan el kellene jutnom a fodrászhoz, hogy az esküvőre valahogy kinézzek.Picikét vágatni akarok  belőle meg újra akarom melíroztatni,.
Tényleg össze - vissza írok. úgyhogy most abba is hagyom mielőtt még rosszabb lesz a helyzet :))))) Úgy látszik a nap az energiám mellett az agyamat is kiszívta egy kicsit. :)))

Zeneváltás

Változtattam a zenén. Most teljesen odavagyok ezért a Bob Marley számért. Egy sorozatban volt betétdal. Ott meghallottam, azóta meg nem tudom kiverni a fejemből. Lassan már csak egy füves cigi meg egy kis raszta haj kéne és teljesen laza lennék. :)

Hurrá!

Elsőként arról szeretnék írni, hogy az előző volt a 100. bejegyzésem. :) Büszke vagyok magamra. Nem gondoltam volna, amikor elkezdtem a blogot, hogy ilyen sokáig fogom húzni. Csak egy hóbortnak indult. Viszont olyan jó néha csak úgy írogatni, arról nem is beszélve, hogy sok olyanról is tudok írni azoknak akik olvassák, amiről nem biztos, hogy beszélgetnénk egy személyes találkozás alkalmával. Egyrészt idő hiány miatt, másrészt, mert nem kerülne szóba, harmadrészt meg lehet, hogy mire sort kerítünk a találkozóra már elfelejtem. :)

Különben most nem sok mindenről tudok beszámolni. Egyhangúan telt a hét, kicsit nyomott volt végig a hangulatom. Mindezért az esőt okolom. Hogyan mosolyogjon az ember folyamatosan, mikor egész nap szakad az eső?

De a héten elszenvedett rossz hangulatért teljes mértékben kárpótolt a mai napsütés. Délelőtt elmentünk anyuval nézelődni egy kicsit. Legalább ilyenkor látjuk egymást. Délután meg kiültem egy picikét napozni. Annyira jó volt magamba szívni a napsugarakat, hogy az csak na.

Tényleg, apropó napsugarak. Látta valaki a mai különleges színekben pompázó napfelkeltét? Tudjátok, a hamu miatt. Csak azért kérdezem, mert én simán átaludtam.:) Volt egyáltalán valami különbség egy mezei napfelkeltéhez képest?

Ezzel kapcsolatban azon gondolkodtam tegnap, hogy a mai technikai feltételek mellett is mennyire meg tudja bénítani a légi közlekedést egész Európában egy vulkánkitörés. Nem gyenge.Nem?

Voltunk már a Holdon, felderítőt küldtünk a Mars-ra és ezzel szemben vulkáni aktivitás miatt nem tudunk a levegőben közlekedni az egyik kontinensen. Olyan hihetetlennek hangzik. Na jó, nem agyalok tovább ezen, úgysem én fogom megoldani a problémát. :)

Mivé lesz a világ..... meg a barátságok?

Tegnap mikor a Pizza Hut -os csevej - partiról hazaértem - ami mellesleg nagyon - nagyon jó volt - már lusta voltam írni. Ma meg, vasárnap lévén már leszavaztunk, az ebédig tartó cirka másfél órám pedig teendő mentes. Így rászántam magam, hogy bepötyögjek egy pár sort, amit a tegnapi hazafelé - utam ihletett.

Gyakorlatilag rekordidő alatt hazaértem. :) A buszon azonban láttam az egyik volt, általános iskolás osztálytársamat. Illetőleg nem is a buszon, hanem  a buszmegállóban, ahol vártam a buszra. De nem mentem oda. Hogy miért nem? Mert tökéletesen tisztán láttam a  lelki szemem előtt, hogy mi  történne. Odamennék köszönni. És itt ki is merülne a dolog, mert nem tudnánk beszélgetni. Nem partner benne. Tudom, mert pár évvel ezelőtt már találkoztunk, akkor még naiv voltam és odamentem. Azonban megbántam. Most már volt annyi eszem, meg tartásom, hogy nem menjek oda hozzá. Ha valamit akar akkor jöjjön oda ő.

Szerintem nem vagyok az az ember, akivel ne lehetne elbeszélgetni akármilyen témáról, akár felületesen, akár mélyenszántón (nagyon hülyén hangzik ez a szó, de ezt dobta ki a helyesírás javító program a gépen - hiszek neki). 

Véleményem szerint elég felháborító, hogy vannak olyan emberek, akik még meg sem próbálják palástolni  hogy mennyire a hátuk közepére sem kívánják a beszélgetést. Süt róla az undor meg a felsőbbrendűség, aminek én kis hülye, az okát nem igazán látom. De ő biztosan tudja. Ja, és a legjobb benne, hogy most tuti, hogy én vagyok a bunkó, mert nem mentem oda köszönni. Azt hiszem, valahogy majd csak túlélem, hogy nem láttam az arckifejezését. Nem vagyok rászorulva sem a társaságára, sem arra, hogy a grimaszait meg a megjegyzéseit hallgassam.

A legszebb az egészben, hogy elválaszthatatlan barátnők voltunk 6 évig, és ezek után így áll a helyzet... Elég elkeserítő. :( Főleg ha azt nézem, hogy a nemrégiben tartott osztálytalálkozón a legtöbb emberrel nagyon jól elbeszélgettünk folyamatosan, minden nemű erőlködés nélkül. (Ő nem volt jelen ezen az eseményen. Nehogy már keveredjen velünk....)

Nagyon remélem, hogy elkerülöm a jövőben az ilyen személyeket. Ilyenkor (is) értékelem, hogy bár nem sok olyan barátom van, akit bármikor felhívhatok, bármilyen ügyben, de róluk tudom, hogy a velük való kapcsolatom sosem fog ilyen szintre jutni.

Terápia

Megtaláltam a tökéletes terápiát rosszkedv és idegesség esetére! Kalapálni kell! Ez nem vicc! Ma délután lementem lenyírni a füvet. Apu közben nekem eszkábált össze épp egy ágyneműtartót az ágyam alá. Amikor készen lettem a fűnyírással, pont elkészült a keret és már csak az alját kellett rárögzíteni szögekkel. Jelentkeztem a feladatra. Komolyan mondom minimum 5 havi terápiát spóroltam meg magamnak ezzel a 10 percnyi kalapálással.  Nagyon jó volt :)))))) Kiadtam a dühömet, és még az ujjamra sem ütöttem rá. :))) Ezt követően tök jól éreztem magam. Éppen ezért lehet, hogy ha legközelebb depis hangulatban leszek, keresek valami jó nagy farönköt és teleütöm 100-as szögekkel (fogalmam sincs, hogy mit jelez a 100, de nem is számít  - egyébként lehet,  hogy a hosszát jelöli mm - ben) :)))

Ezt leszámítva nem sok minden történt. Holnap megint péntek. Aztán szombat, amikor is találka a Lurdy - házban egy Pizza hut- os pletyipartira. Ugye Zsuzsu? :)))))))

Vasárnap meg választás, amit már nagyon - nagyon várok, mert végre vége lesz ennek a mocskos kampányolásnak. Gyűlölöm. Hú, de negatívra sikeredett a vége... Megyek kalapálni. :)))))))))))))))))

Vegyes saláta

Remélem mindenki túlélte egészben a bolondok napját. Hála annak a jó égnek engem minden külső affér elkerült.

Viszont belső affér az volt. Gondolom mindenki tudja milyen egy rémálomból felébredni hirtelen. A szíved majd kiugrik a helyéről, kapkodod a levegőt. Biztos vagyok benne, hogy mindenki legalább egyszer már átélte. Én viszont most először ébredtem arra (a fent leírt tünetek mellett), hogy sikítok. Hát mondhatom borzalmas. Nem szoktam beszélni álmomban (legalábbis ezt mondják, akik aludtak már velem egy szobában), épp ezért meglepő.

Maga az álom nem volt annyira durva, mert a sikoltást mindössze az az apró mozzanat váltotta ki, hogy álmomban rám ugrott egy pók. De olyan termetes, szőrös darab. Jó ehhez azért az hozzátartozik, hogy undorodom a pókoktól. Azonnal kalapálom őket, amivel csak tudom. Ha meg túl nagy, akkor visítva menekülök előlük, addig amíg valaki meg nem öli vagy el nem távolítja őket a közelemből. Viszont így kelni akkor is borzalmas volt. Még most is görcsbe ugrik a gyomrom, ha rágondolok. Másnap este nem is nagyon mertem elaludni, nehogy megint megismétlődjön az álom. Tudom, hogy hülyeség, de akkor is.......

De hogy valamivel ellensúlyozzam ezt a borzalmat, azért leírom, hogy milyen jó dolgok történtek. Visszakaptuk az autónkat. Olyan kis szép lett. Mikor apu hazahozta a szervizből 5 percig csak nézegettem:) Csillogott- villogott, mintha új lenne. Határozottan jó munkát végeztek a szerelő fiúk.Innen is gratula és köszönet nekik.

A másik és legnagyobb újság, hogy abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy felkértek esküvői tanúnak. Nagyon várom már. Még nem tudom pontosan mik lesznek még a feladataim az aláírásokon kívül, mert még nem egyeztettünk, de már nagyon készülök ám. :)(Nem rossz - egy mondatba háromszor préseltem bele a "még" szócskát)  Addig annyi mindent kell még egyeztetni meg csinálni. Biztosan hamar elszalad a hátralévő cirka másfél hónap. A legelső a nászajándék lesz. Ha valakinek van valami épkézláb ötlete, azt szívesen várom, de csak email-ben, mert a drága menyasszony is betévedhet ide és akkor oda a meglepi. :)

Aztán ki kell találnom mit akarok majd felvenni, el kell menni fodrászhoz, hiszen ott fogok virítani a fényképeken és nem ártana valami elfogadható kinézetet produkálni. :)

Egy biztos, nem fogok unatkozni. :)

Bolondok napja! :)

Boldog bolondok napját!!! Bár nekem egyes időszakokban minden nap bolondok napja, de ez a hivatalos :)

Egyébként mától 5 napig "hawaii" van, mert itthon vagyok szabadságon. Mondjuk ahhoz képest már kaptam 1 telefont bentről pedig még csak 9 óra van délelőtt.

Mindegy, ma bolondok napja van és jól érzem magam. Ez pedig az én ajándékom eme ünnep alkalmából: :) (Twilight ismerők előnyben - James és Jacob). :)

Más téma. Ma délelőtt ablakot szándékozom pucolni :), délután meg anyuval be van tervezve egy shopping - túra. Egyrészt, mert  utálok egyedül vásárolgatni másrészt meg az utóbbi 1 hónapban alig láttuk egymást, annak ellenére, hogy egy lakásban lakunk. Vicces, nem? Nem, inkább elkeserítő. De a hétvégén ő sem dolgozik, úgyhogy majd bepótoljuk.

Ma ment az autó szervizbe, ha minden jól megy, holnap vissza is kapjuk. Hurrá.

Ha már nem jelentkeznék a hétvégén, akkor mindenkinek Nagyon Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok!

A lányoknak meg sok-sok locsolót (Hú, most hányan emlegethetik az én anyukámat ezért a kijelentésért. Bocsi, Anyu) :)

Jön a nyusziiiiiiiiiii :)

Hétvégén jön a nyuszíííííííííí :))) Hurrá! :)

Ennek örömére csütörtökön és pénteken szabin vagyok és nagytakarítok. :) De addig is próbálom megszokni, hogy átállítottuk az órát. Annyira megzavart ez az óratologatás, hogy ma délben világosítottak fel, hogy nem kedd van, hanem hétfő. Kész. :) Ennél többet szerintem nem is kell mondanom.:)

Még visszatérve az előző bejegyzésemre, csak annyit mondanék, hogy az értekezlet hála annak a jó égnek hamarabb lement, mint, ahogy gondoltuk. Viszont a ruházkodásban nekem volt igazam. Hogy messzire ne menjek az előttem lévő sorban pont az előttem ülő 3 emberből mindhárman farmerben voltak.... ennyit a szép ruháról. Sőt olyan főnök is volt, aki farmerban volt. Arról nem is beszélve, hogy nálunk volt aki nem is tudta, hogy szép ruhába kell jönni... Mindegy. Túl vagyunk rajta. Remélem egy jó darabig most hanyagoljuk majd az ilyesfajta összejöveteleket.

Valamit még akartam írni, de elfelejtettem. Mindegy. legközelebbre is kell hagyni valamit. :)