Az időzavaros virág

A névnapomra kaptam egy nagyon szép virágot. Calathea. Kb. 1 méter magas, levelei csíkosak. Olyan, első ránézésre átlagosnak tűnő növényke. De csak addig átlagos, amíg az ember nem tölt el vele egy - két napot egy szobában. Ugyanis pár nap múlva arra lettem figyelmes, hogy mozog. Még egyébként ez sem akkora tragédia, mert észlelhető némi légmozgás a szobában, tehát ettől simán mozoghat egyszer - egyszer. De ő nem csak egy- egy alkalommal mozog, és nem az egész növény, csak egy egy levele, viszont az nagyon.

Napközben nem nagyon vettem észre , azonban este lámpaoltás után a tök sötét szobában kimondottan zavaró, amikor csak azt hallod , hogy valami zörög, feloltod a lámpát, de nem látsz semmit, és a frász kerülget. 

Anyu először azt mondta, hogy nem vagyok normális, mert a  virág tuti, hogy nem mozog. Aztán amikor már apu is panaszkodott, hogy épp a számítógépnél ült, amikor elkezdett zörögni meg mozogni a virág, akkor már anyu is elhitte. Tisztára, mint egy horrorfilm.( Főleg, ha valaki látta Az esemény című filmet )

Több heti elemezgetés után sikerült egy megfigyelt tényre + 1 elméletre szert tennünk. A megfigyelés lényege az, hogy a növény az alváshoz éjszakára más pózt vesz fel és ezért mozog. Nappalra kinyílnak estére pedig összehúzódnak a levelei. Volt már egy másik fajta calatheám régebben, annak összetekeredett a levele estére (de legalább normális időben). Ennek viszont felállnak a levelei és összebújnak, és mivel a levele hátulja bordó így az egész virág bordóvá válik.Csak az a picike kis bökkenő, hogy ő már délután 3 órakor elhúz aludni (mint, aki be van időzítve,hogy 3-kor lövik a pizsit), és este 11 óra körül kezd el mozgolódni, ugyanis kezd felébredni. Hát normális?

Ebből következik az elméletünk. Az az elméletünk, hogy a virág hely és időzavarban szenved (egyik következik a másikból). Mivel ő Dél - Amerikából származik, lehet, hogy nem tud átállni erre az időzónára. Hiába süt rá a nap, ő akkor is megy 3 órakor aludni és hiába van már este 11 órakor tökéletesen sötét a szobába, ő akkor is kezd felébredni (ezzel őrjítve meg engem). Nem egyszerű. Nem lehet mellette unatkozni. :)

Képet sajnos nem találtam róla a neten, de majd holnap lefényképezem.

Hóhelyzet

"A hó 0 celsius alatt képződött csapadék amely vízpárát tartalmazó levegő további lehűlésével jön létre, amikor a képződött jégrészecskékre kristályosan további jégrészecskék fagynak, és hókristállyá egyesülnek" (Wikipédia).
Jellemzője még, hogy ha kb. 1 cm leesik belőle, akkor megbolondul a közlekedés a városban. Ha 10 cm-nél is több esik az felér a világvégével. De tényleg. Úgy csinálunk, mintha télen nem lenne jellemző a hó. Annyira váratlanul érte az emberek többségét ez a mostani, mintha legalább július közepén esett volna. Bár szombaton esett, hétfőn itt nálunk a nem - buszvonalakon még nem lehetett közlekedni. Reggel az ovi utcájába(meg a környék utcáiba) egyszerűen nem lehetett bemenni autóval. Reggel munkába menet (az 5 perces út folyamán) 4 autót láttam szenvedni (ebből 3 az óvodába tartott). Én úgy tudom , hogy először a főútvonalakat, buszvonalakat, majd a kórházakhoz és fontosabb intézményekhez vezető utat takarítják, utána jönnek a közintézmények (amibe az óvodák iskolák is beletartoznak). Na mármost vasárnap a buszútvonalak már olyan tiszták voltak, hogy csak na. Szóval hétfő délre a kotrónak illett volna eljutnia az ovihoz is. Telefonáltunk a vezetőségnek. Azt mondták, hívjuk a közter. fenntartókat. Hívtuk. Az volt a válasz, hogy türelem. Ha ma nem is, de majd valamikor jönnek. (az mellékes, hogy meg sem kérdezte a nő, hogy pontosan honnan telefonálunk, hogy esetleg tudna oda küldeni egy kotróautót...) Hát szerintem a nap hamarabb fogja elolvasztani azt a hatalmas mennyiségű havat az utcából, minthogy ők ideérjenek és eltakarítsák...
Ezt leszámítva én szeretem ezt a havas időt. Szeretem mikor esik és a kabátomon megmaradnak a szebbnél szebb formával rendelkező hópelyhek.

Valahogy olyankor nyugalmat sugároz a táj.

"Itt a farsang áll a bál..."

Hát igen, javában zajlik a farsang. Már az óvodában is elkezdtünk ezerrel készülni rá. Persze, persze tudom, hogy a farsang nem 1 napból áll, de az óvodásoknak még igen. Nekik a farsang egyenlő azzal hogy: " 1 napig királylány, lovag (bár ez már elég ritka), pókember, "mittudomén" milyen harcos lehetek".
Ma éppen a csoportszobák dekorációjával voltak elfoglalva, mert jövő héten tartjuk ezt az 1 napos hepajt.
Beszélgettem az egyik óvónővel, mondtam neki, hogy én is jövök, és csinálok velük díszeket. Tudjátok, épp azt a fajtát csinálták, ami 2 krepp papír csíkból készül úgy, hogy egymásra kell hajtogatni őket. Mindegy ez így most lehet, hogy nem érthető, de mindjárt csatolok képeket és , akkor rájöttök mire gondolok.
De nem is ez a lényeg, hanem , hogy mondtam az egyik kolléganőmnek, hogy úgy szeretem ezeket a fajta díszeket, és hogy amikor kicsi voltam, én is nagyon szerettem csinálni. Erre odaugrott 2 nagycsoportos leányzó és mondták hogy csinálnak nekem is. Hát nem édesek?
Tényleg csináltak nekem, kettőt is. Olyan aranyosak voltak. Főleg, amikor meglátták, hogy felraktam az egyiket az ablakba, a másikat meg az ajtófélfára. Nagyon bírom bennük, hogy már egy ilyen apró gesztussal is mekkora örömet lehet nekik okozni.

Szóval ilyeneket csináltak nekem. Úgyhogy most már egy fokkal vidámabb az iroda. :)
Kíváncsi vagyok idén mi lesz a sláger jelmez. Tavaly a pókember meg a ninja tarolt a fiúk körében, a lányoknál meg a klasszikus királylány és tündér variáció. :) Emlékszem, hogy én voltam oviban Törpilla, meg pillangó (sírós pillangó, mert egész reggel sírtam). A többire nem emlékszem.
Most nem is tudom mi lennék, ha be kéne öltöznöm....( az mellékes, hogy örülök, hogy önmagam tudok lenni)
Mondjuk boszorkány :)))) De csak olyan dögös hosszú fekete ruhában :)
Vagy angyalka, igazi szárnyakkal és glóriával (ha-ha-ha, na persze...  én meg az angyal... két különböző dolog :-)  ) Maximum bukott angyal :))))
Azt hiszen most kell abbahagynom, mielőtt rossz irányt vesznek a dolgok :)))))))))))))

Már megint az a bizonyos tanulhatnék...

Néhányan most biztosan azt fogjátok gondolni, hogy nem vagyok normális. De akkor is megint rám jött a tanulhatnék. Sőt már néztem is tanfolyamokat.
Gondolkodtam, hogy mi lenne a logikusabb döntés: a mostani szakmát továbbvinni vagy belekezdeni valami teljesen újba.
Az Aporon néztem intézményvezetői továbbképzést. Hátha egyszer eljutok addig, hogy vezető leszek... :) De valahogy a 4 félévet soknak érzem...(a 2 szigorlatról meg a szakdogáról meg a záróvizsgáról nem is beszélve) Ezzel az erővel már csinálhatnék egy másik diplomát is. Bár ki tudja lehet, hogy hasznomra válna, ha belevágnék.
De inkább a felsőfokú szakképzések vagy az OKJ-s tanfolyamok felé kacsintgatok. Főleg a marketing meg a PR terület érdekelne, ha már valami teljesen új dologba kezdek. Ezekben a munkakörökben nagyon szívesen dolgoznék. Az angol meg a pszicho meg még mindig nagy kedvenc. Persze az angol az egyértelmű, hogy marad is, de sajnos a pszichoval úgy vagyok, hogy azzal diploma nélkül nem sokat tudok kezdeni.
Még egy diplomára valahogy meg még nem vagyok készen.
Viszont úgy érzem, hogy valamit tanulnom kell. Ráadásul sajnos egyre többször fordul meg a fejembe, hogy ezt a mostani állásomat le kellene cserélnem. Csak a mai világban nem ugrik bele ész nélkül az ember egy ilyen dologba.
Hát még nézelődök egy kicsit. Meg kell gondolni mibe kezd bele az ember. Bár lehet, hogy az sem jó, ha túl sokat agyalok. Lehet, hogy hagyni kell a logikát és a megérzésekre kell hallgatni. Ezzel csak az a gond, hogy még nem súgtak semmit. :)

Egy borzalmas nap története

A tegnapi nap egyenesen katasztrófa volt. Lehet, hogy mindenki más simán átsiklana felette, de valahogy engem az ilyen napok nagyon megviselnek.Ugye tegnap megtartották nekünk az értekezletet,a mi a múlt héten a BKV sztrájk miatt elmaradt. Ez még hagyján. Valahogy túléltem volna. De a hazafelé út az valami borzasztó volt. Siettem volna haza, de nem jött össze. Elment az orrom előtt a busz. 10 perc múlva jött a következő. Arra felültünk az egyik kolléganőmmel. Mentünk egy darabig szépen nyugodtan.A sorompónál pirosat kaptunk megálltunk. Pár perc után már feltűnt, hogy még mindig állunk, a vonat meg sehol. Kinézvén az ablakon láttuk, hogy vonat éppenséggel van, csak egy helyben áll pont a kereszteződésben, hogy véletlenül sem tudja senki sem használni a vasúti átjárót. Gondoltuk, hogy áramszünet van, mert a mozdonyvezető tök nyugisan ücsörgött a mozdonyba. 20 perc után már szinte könyörögtünk a buszvezetőnek, hogy engedjen le a buszról, hogy legalább gyalog elindulhassunk. Átmásztunk a síneken a másik oldalra (ahol már több busz is járt), és elindultunk a másik buszmegállóba. Ahogy ott ácsingóztunk egyszer csak megjelent a fejünk fölött a mentőhelikopter.(Egyébiránt  azt még így megjegyezném, hogy nem mindennap lát az ember mentőhelikoptert ilyen közelről ennyi magasfeszültségű vezeték közt landolni. Egy buszmegállónyi ember tátott szájjal bámulta a műveletet és egy emberként szurkoltunk, hogy sikerüljön a pilótának letennie egészben a gépet) Gondoltuk valaki rosszul lett a vonaton. Több nem derült ki. Jött a busz, nagy nehezen hazaértem.Itthon aztán ahogy bóklásztam délután az interneten, észrevettem a hírek között, hogy írnak a esetről. Hát nem lett senki rosszul, hanem valaki beugrott az intercity alá és ott is maradt.

Azért bármennyire hozzászokhattunk sajnos az ilyen esetekhez még mindig megdöbbentő. Főleg ha belegondolok abba, hogy ha 2 - 3 perccel előbb érünk oda, mert mondjuk nem fogunk ki 2 piros lámpát, akkor pont a szemünk előtt játszódik le a dolog. Elég brutális.

Szóval ez az eset eléggé rányomta a bélyegét a napom hátralévő részére. Nem csináltam mást egész délután, csak olvastam. Ezért is szeretek annyira olvasni. Amellett, hogy az ember magára szed egy kis kultúrát meg tudást, totálisan kikapcsol a külvilág arra a pár órácskára. Ennél jobb pihenést nem is tudnék elképzelni...

Vegyes felvágott

Most nézem csak, hogy milyen régen írtam. Hétvégén szándékomban állt, de egy kis gubanc volt a gépemmel, így elmaradt. De pont az jutott az eszembe, hogy így visszagondolva azt sem tudom, hogy mi történt a múlt héten a BKV sztrájkot leszámítva. Az elég jelentősre sikeredett.

Egyébként ez még azokat is megbolondította, akiket nem érintett közvetlenül - gondolok itt magamra. Semmi nem úgy ment, ahogyan kellett volna és ez alatt nem csak a buszokat meg a villamosokat értem.

De legalább elmaradt a múlt hétre tervezett értekezlet. Nem sok kedvem volt hozzá. Most sincs sok kedvem menni, de muszáj. Holnap már nincs sztrájk, amire lehetne hivatkozni. :) Hajrá agysejtgyilkolás. :)

Ha már agysejtgyilkolásról van szó, láttam egy nagyon jó filmet, Másnaposok a címe. Rég láttam ilyen jó vígjátékot. Négyen elmennek legénybúcsúra Vegasba csak valahogy sikerül annyira berúgniuk, hogy nem találják reggel a vőlegényt , viszont helyette gazdagabbak lesznek egy kisbabával meg egy tigrissel a fürdőszobában. :) Állati egy film. Meg a kínai drogbáró vagy én nem is tudom micsoda is haláli benne. Aki akar egy nagyon jót vihogni, az feltétlenül nézze meg. Egyébként pont tegnap volt a Golden Globe díjkiosztó, ahol valamilyen kategóriában díjat is nyert a film. Azt, hogy melyikben, azt ne kérdezzétek. :) Mindent én sem tudhatok. HIHIHI. :)

Azt viszont tudom, hogy mára virradóra megint esett a hó. Ahhoz képest, hogy csak 1-2 cm-t jósoltak, esett vagy 10-15 :) Még jó hogy van előrejelzés. Persze ebben az esetben nem bánom. Szeretem a havat. Főleg most, hogy folyamatosan hideg lesz a héten és így azért megmarad.

Mit is akartam még? Ja igen, a szőnyegemről a képek. Íme:

Sikerült 2 ugyanolyan mintával rendelkezőt vennünk. Egy kicsit és egy nagyot. Alapból szeretem a fekete - fehér kontrasztos dolgokat, tehát már ezért megérte. Azonban ráadásként jön még hozzá az, hogy valamilyen okból kifolyólag sokkal nagyobbnak tűnik tőle a szoba. Nagyítja a teret, legalábbis optikailag.

Az új ágyat meg nem fényképeztem le, mert most kupi van, és lusti voltam rendet rakni egy fénykép kedvéért. :)

De legközelebbre csinálok róla, ha nem felejtem el. :) (Bár erre garancia nincs. Mármint arra, hogy nem felejtem el) :)

Meg azt akartam még mesélni, hogy hétvégén mentünk Pomázra autóval, és elég kihalt tájak mellett haladtunk el néha. Egyszer csak egy olyan mező vagy rét (vagy nem is tudom mi volt az tulajdonképpen) mellé értünk, ami beillett volna egy horrorfilm helyszínének simán. Itt -ott kopasz fák és a föld felett 1,5 - 2 m (pont egy embernyi) magasságban tej sűrű köd vagy pára. Alatta és felette tök tiszta volt a levegő. Az volt a durva, hogy a köd meg a tiszta levegő között hihetetlenül éles volt az átmenet. Mintha lett volna ott egy láthatatlan vonal, ami elválasztja őket. Komolyan mondom hátborzongató volt. És akkor a varjakat még nem is említettem.... Ha egy horrorfilmben meglátok egy olyan jelenetet,ami egy ilyen helyen játszódik, akkor azonnal aktívan keresgélek valamit, amit a szemem elé tudok tenni, ami mögé el tudok egy kicsit bújni... :))) Kár, hogy nem tudtam lefényképezni. Érdemes lett volna. Na mindegy. Talán majd legközelebb. Addig is kénytelenek lesztek elképzelni, hogy milyen lehetett. :)

Állapot: még mindig inkább hagyjuk...

Azt hittem, hogy a csütörtökinél nem lehet sokkal rosszabb. Hát nagyon nagyot tévedtem. Akkor mondjuk még elég viccesnek véltem ezt az egész kialakult helyzetet, de ezt most nem igazán tudom elmondani róla. Mindennek érzem a helyzetet csak viccesnek nem. Pénteken sikerült annyira kiborítaniuk bent a munkahelyen, hogy már sírás határon álltam. Pedig nem jellemző rám az elkeseredettség ezen formája, de néha nálam is kiborul a bili. Mondjuk pont most. Igazándiból nem is történt semmi olyan nagyon dolog pénteken, csak ez volt az utolsó csepp. Egész héten gyűlt - gyűlt és pénteken tetőzött.

De azért , hogy mondjak valami jó dolgot is, pénteken búfelejtőnek elmentem vásárolni illetve elrángattam anyuékat szőnyeget nézni. Ugyanis azt kapom a névnapomra. Tudom, tudom, az még arrébb van, de nem vagyok már öt éves - nem dől össze a világ, ha előre megkapom az ajándékot. Szóval elmentünk szőnyeget nézni és csodák csodájára sikerült is venni. Tök jól nézni. Majd csinálok képet róla, hogy ti is lássátok. :)

Aztán szombaton karácsonyi dekoráció mentesítettem a lakás minden zegét - zugát. Már hét közepén le kellett volna szedni, de egyszerűen nem volt rá időm.

Vasárnap meg elmentünk ágyat nézni (szombaton este jutott eszembe, hogy el kéne menni, mert  most van karácsony utáni leárazás). És igen, sikerült megvenni. Van szép, új ágyikóm :).

Eredetileg szerettem volna ággyá nyitható kanapét venni helymegtakarítás céljából, de egyszerűen nem találtam olyat, amit akartam. Ami jó lett volna méretben az színben volt borzalmas vagy formájában. Ami formában meg színben jó lett volna annak horribilis volt az ára... Aztán végül sima ágyat vettem magamnak. Olyan egyszerű, de modern. Jól néz ki és olyan mintha ebbe szobába tervezték volna egyenesen.

Délután szétkaptuk a régi ágyat darabokra. Ez a munka némi véráldozatot követelt többünktől is a családban. Apu egy szögbe akadt bele, és meg sikeresen kivágtam egy kis darabkát az ujjamból. :) De persze nem azon a kezemen, ami már alapból be van kötözve a szerdai affér miatt. Nem, véletlenül sem abból. A másik kezemen ejtettem meg ezt a kis "kimetszést", hogy egyik kezemet se tudjam normálisan használni. :)

Ezt leszámítva tök nyugodtan telt a hétvége. :)

Állapot: inkább hagyjuk...

Határozott szándékkal érkeztem. Le akartam írni valamit. De olyan agyhalott állapotban vagyok jelenleg, hogy mire ideértem a géphez egyszerűen elfelejtetem, hogy mi a fenét akartam írni. Na, sebaj. Ez úgy látszik egy ilyen hét.
Úgyhogy most ömlesztve (és valószínűleg helyesírási hibákkal tele) kapjátok azokat az infókat, amik ezek után eszembe jutnak a heti történésekkel kapcsolatban.
Először is a torokgyuszit legyőzve tegnap sikerült lenulláznom a kezemet. A kézfejem reccsent egy picit a kutyával való játék közben. Nem nagyot, de érezhetően. Az ujjaimat tudom mozgatni, úgyhogy akkora baj nem lehet. Mindenesetre a szivárvány minden színében játszik, és fáj, na meg persze egy kicsit be van dagadva. (egyébként most is egy kézzel pötyögök. tök vicces..., mint aki életében először ül a gép előtt és még nem találja a betűket).
Ez is csak azért van, hogy ne unatkozzak. :)
Azért ez a melóban is nagy mértékben lassítja a munkatempómat. Dél körül már írni nem nagyon tudtam vele.(mert ugye miért is ne az a kezem sérüljön, amivel írok). De azt mondták a kollégák, hogy inkább dolgozzak lassan csak legyek bent. :)
Mintha nem lennék bent eleget. A héten még nem tudtam időben hazajönni, minden nap ráhúztam minimum másfél órát. Tudom, tudom, hülye vagyok. De a  munkamániámat anyutól örököltem. Ő hazahozza a munkát, és meg inkább bent maradok és ott csinálom meg.
Hazatérvén pedig a nap hátralévő részében nagyjából teljesen használhatatlan vagyok. :) Az első dolgom, amikor beesek a szobámba, hogy bekapcsolok valami zenét, ami ébren tart. Most 2 nagy kedvencem van. Az egyik a Within temptation nevű zenekar új dala.  Ezt a dalt Chris Jonesszal közösen készítették és szerinten nagyon jól sikerült. Egyébként iszonyatosan tetszik a srác hangja.
A másik "dalocska" pedig a 2012 c. film filmzenei cd-jén található egyik szám.
Basszus , az előbb megint eszembe jutott valami, amit le akartam még írni és már elfelejtettem. Hát ez hihetetlen.....
Inkább abbahagyom az írást. Maj ha eszembe jut leírom egy cetlire aztán, ha legközelebb írok, akkor majd megemlítem.

MIntha mi sem történt volna...

Mintha nem is lett volna 2 hét szabi. Komolyan. Bementem reggel dolgozni, és tényleg, mintha mi sem történt volna. Az hittem legalább ez az első nap egy picit lazább lett. Esélytelen. Mindenki meg volt kattanva.  Azért ez elkeserítő. Itthon voltam 2 hétig. Eközben volt egy olyan karácsonynak nevezett valami, de szinte meg sem éreztem. Reggel úgy voltam vele, amikor elindultam, hogy bemegyek, megcsinálom azt, aminek holnap van a határideje, és aztán szépen eljövök, amikor lejár a munkaidőm. Na, persze. Ehhez képest ráhúztam 3 órát. ÉN sem vagyok normális. Anyuék is megmondták. Kezdem belátni, hogy teljesen igazuk van. De egyszerűen genetikailag nem úgy vagyok kódolva, hogy ha valami munka van, azt csak úgy ott tudjam hagyni. Borzasztó egy tulajdonság, ugye? :)
Remélem azért holnap visszaáll a viszonylagos nyugalom (na persze, nálunk a viszonylagos nyugalom is felér a bolondokházával).
A legszörnyűbb az a dologban, hogy a zsörtölődés, meg szentségelés ellenére mégis nagyon szeretem a munkámat az idő nagy részében. A maradék kis részről meg most inkább ne essék szó :).

Elcseszett szilveszter

Úgy látszik nálam már hagyomány, hogy 31-ére lebetegszem. Idén Tavaly Most lett volna egy jó buliajánlat, de lázasan nem igazán indultam neki.. :( Remélem jövőre nem leszek ilyen szerencsétlen.
Ami viszont még így is felháborított, az a petárdázás. Még jó hogy tilos. Mondjuk petárdát nem is nagyon lehetett hallani. De tűzijátékot, meg "ágyúlövéseket" annál inkább. A szomszédságban, meg a környéken (2-3-4 háznyira) komplett aug 20-i tűzijátékot lőttek fel. Még engem is nagyon zavart, nem csoda, hogy szegény kutyám még 2 xanaxszal sem bírta. Félre ne értsétek nem azzal van a bajom, hogy csinálják, mert éjfélkor simán elmegy. De nem este 6-tól hajnali 2-ig.
Arról nem is beszélve, hogy az agyatlan banda itt nálunk az utcába, arra nem gondolt, hogy a kert ahová landoltak ezek az égő izék, tele van fenyővel. Szerintetek hány perc kellet volna neki, hogy az egész környék , a mi házunkat is beleértve teljesen kiégjen? És ha az ember rájuk szól, hogy ugyan már valamerre más felé irányítsák azokat a sz*rokat, infantilis hülyék módjára röhögnek.
Jó, most lehet mondani, hogy milyen egy merev tyúk vagyok de akkor is. Feltallták már a kultúrált szórakozást is.
Azt hiszem nem igazán tudom a kedvenc napjaim közé sorolni a szilvesztert...Ha lehetne, átugranám, és rögtön január 1-je lenne. És az már az új év.
Na és akkor új év. Új év - új lehetőségek tömkelege. A horoszkópom is azt írta, hogy tele lesz lehetőségekkel ez az év, csak jól kell ezeket kihasználnom.
Egyébként  nagyon jók a megérzéseim az idei  évvel kapcsolatosan. Jó érzéssel gondolok a jövőre és ez nagyon jó jel. Nálam ez 99%-ban bejön. Mármint a megérzések. Szóval 2010 egy nagyon jó év lesz. :)
Remélem mindenkinek csak jó dolgokat hoz!!!

B.Ú.É.K! :)

Mindenkinek Nagyon Boldog, és Sikerekben Gazdag Új Évet Kívánok!

Moziban voltam

Hosszú-hosszú-hosszú idő után ma eljutottam moziba. Mondjuk viccesen alakult, mert eldumáltunk meg elnézelődtük az időt a egyik barátnőmmel,akivel nekiindultunk a mozinak és így végül nem arra mentünk, amire eredetileg akartunk, de szerintem ez pont így volt jó.
A Poligamy-t akartuk megnézni, de végül is az Egyszerűen bonyolult lett belőle. Jó választás volt. Bár amíg várakoztunk arra, hogy bemehessünk a terembe, azért igencsak vidáman néztünk körbe, ugyanis rajtunk kívül nem kimondottan voltak fiatalok, hanem főleg a nyugdíjas korosztály (50-70 közöttiek) képviseltette magát. Aztán a végén még esett be pár fiatalabb csoport, így azért sikerült végül vegyes társaságot összehozni. (nem, mintha ez rajtunk múlt volna).
A film egyébként jó volt. Sokat lehetett nevetni rajta. Most már azért értem miért részesítik sokan előnyben a mozit a DVD-zéssel szemben. Az egész hangulata teljesen más.Automatikusan nevetsz, anélkül, hogy észrevennéd, még akkor is, amikor nem is találod viccesnek a filmet annyira. Viszont hallod ahogy az előtted három sorral ülő emberke hisztérikusan felröhög, mert neki az a jelenet , ami épp megy, baromi viccesnek bizonyult. Az ő derültsége végigfut az egész közönségen.És így tényleg azon veszed észre magad, hogy nevetsz és nem tudod abbahagyni. A kimondottan kényelmes székekről meg már ne is beszéljünk. MIntha egy összkomfortos fotelben ültem volna. Most ez úgy hangzik mintha nem lettem volna minimum 20 éve moziban. Pedig nem így van, csak ebben a moziláncban lévő moziban nem voltam még. De most ez is megvolt. És tetszett. :)

Két ünnep között

Igen, igen. Máris két ünnep között vagyunk. Úgy elszaladt a karácsonyt, hogy gyakorlatilag észre sem vettem. Biztos azért , mert a várva várt karácsonyi hangulat sem jött meg. Vártam, vártam, vártam, aztán hirtelen vége lett a karácsonynak és a hangulat csak nem jött  meg. :( Persze az sem segített, hogy az a picike hó, ami karácsony előtt esett (és amit nagyon - nagyon imádtam) szentestére elolvadt...
MIndegy. Viszont éljen a pozitív gondolkodás! A két ünnep között biztosan történik valami nagyon - nagyon jó. :) És az új év sokkal-sokkal jobb lesz :).
Most a két ünnep között ennyire futotta.

Mindenkinek Nagyon Boldog Karácsonyt Kívánok!

Céges karácsonyi buli

Na igen. Ma megvolt a karácsonyi buli a munkahelyemen. Persze nem olyan "ereszd el a hajam" típusú bulira kell gondolni, ahonnan négykézláb mászva jön haza az ember. :)
Olyan kis szolidabbat. Kajálós, beszélgetős, kicsit pezsgőzős, ajándékozós. Viszont ami ennél is jobb, ezzel én letettem a lantot a 2009-es évre. Legközelebb januárban megyek csak dolgozni. Komolyan mondom szeptember óta ezt az időszakot vártam, de nagyon. Olyan voltam, mint egy kifacsart narancs. Fizikailag is és lelkileg is, de lelkileg inkább. Nagyon nehezen viseltem az utóbbi cirka fél évet.
Most viszont  a lényeg, az ünnep és a pihenés és feltöltődés.  :)
Ma megint beszabadultam egy kreatív dolgokat árusító üzletbe(nagykereskedésbe) lazításképpen. Még szerencse, hogy nem volt nálam sok pénz így nem tudtam sokat költeni. :) De így is vettem azért egy-két dolgot. :) De ez a kolléganőm hibája. Tudják jól bent, hogy nekem nem szabad ilyen helyekre menni, de azért csak elcsaltak. :)
Úgyhogy holnap a ma megvásárolt anyagokat fogom hasznosítani , meg takaríthatok egy picit(de csak az után, hogy a délelőttöt az ágyban töltöm!!!!!), meg lehet, hogy sütök valamit karácsonyra. Bár már így is van egy hadseregre való bejgli....

Egy csöppnyi tavasz

Bár még nagyon messze van a tavasz, de a szobámba mégis találni egy - két eme csodás évszakra emlékeztető dolgot.
Drága jó szüleim valamelyik nap az egyik nagy barkácsáruházban kutakodtak karácsonyi ajándék után amikor is betévedtek a kertészeti osztályra, a virágok közé. Ismernek már annyira, hogy tudják ilyenkor mindig szoktam kérni őket, hogy hozzanak nekem valami cserepes virágot.(nem mintha nem lenne már tele velük az egész szoba) Hát már kérés nélkül is hozzák a virágot. Mostani szerzeményem illetve szerzeményeim mindent felülmúlnak. Két gyönyörű cserepes Jácintot szereztem. A kedvenc tavaszi virágom. Szép, de a szépségénél hansúlyosabb az illata. Imádom. :) A kertünkben is van, minden tavasszal nyílnak, csak az a baj, hogy levágva, vázában 3-4 napnál nem tart tovább, így cserépben azonban 3-4 hétig is gyönyörű és illatozik.
Ha becsukom a szemem és megszagolgatom, olyan érzésem van, mintha tényleg tavasz lenne. Hihetetlen, hogy egy illat mennyire konkrétan vissza tud hozni bizonyos érzéseket.
Az egyik fehér, a másik pedig lila. Az illatukkal pedig tele van a szobám. mintha belépéskor egy tavaszi kertbe csöppennék. Ha valaki már unja a telet (Bár még csak most kezdődött igazán), annak ajánlom, hogy vegyen nyugodtan egy ilyen cserepes gyönyörűséget, és az illat segítségével azonnal átjárja majd a tavasz érzése,a hányszor csak megszaglássza.
Íme ők azok:

És végre leesett az első hó

Leesett az első hó, csak kár, hogy kis mennyiségben. Annyira kicsit esett, hogy 1-2 óra múlva már nem látszott  semmi, hiába szállingózott folyamatosan. De szó se róla én már ennek is nagyon örültem. Imádom amikor esik.Az egyetlen, amit imádok a télben. A hét közepére már nagyobb mennyiséget mond. Azt hiszem, ha tényleg lesz, egész nap kint fogok ugrálni a udvaron.:) Most azt mondják, hogy 70% az esélye annak, hogy fehér karácsonyunk lesz. Hát jó lenne, ha tényleg az lenne. Évek óta süt a nap karácsonykor. És az nekem valahogy nem igazi karácsony.

És hogy honnan jön az, hogy ennyire szeretem a havat? Fogalmam sincs. Egyszerűen imádom, amikor már sötét van, minden fehér és még mindig szakad a hó. Szeretem, hogy kicsit letompítja a világ hangjait, szeretem, hogy lámpa nélkül is viszonylag világos van, mert annyira világít a sok hó. Odavagyok az egész hangulatáért. Tudom, hogy sokan nem értik ezt a lelkesedést, de ez van. Az tény, hogy az olvadásos részét már én sem szeretem. Jó lenne, ha lehetne egy olyan megoldást tervezni, hogy ha már eleget esett a hó, sőt, már meg is untuk, átugranánk az olvadás szakaszát és élből szép tavasz lenne. :) Hát nem lenne jó?:)

Az hóról jut eszembe, nemrég néztem meg a 2012 c. filmet, azt, ami most megy a mozikba, nem azt, ami valamelyik héten ment a tv-ben. (Azért a hóról jutott eszembe, mert a Himalája is feltűnt a filmben, és ott meg hó van. Nem gyönge összefüggés, mi?)

Szóval. Láttam már egy két ilyen világvége filmet, (Holnapután, Az esemény, Képlet), de valahogy egyik után éreztem meg így magam. Nem azt mondom, hogy elhittem amit láttam, mert ezt csak pánikkeltés, meg filmtrükkök összegyúrt halmaza, tripla adag túlzással fűszerezve. De most először jutott az eszembe, hogy mi lenne, ha tényleg történne valami hasonló a világon? Nem pont 2012-ben (erre majd később még visszatérek), de valamikor a jövőben. Mit csinálna az emberiség? Tudnánk valamit kezdeni a helyzettel vagy csak néznénk magunk elé, és várnánk az elkerülhetetlent? Vagy nem is tudnánk, hogy mi történik addig, amíg el nem kezdődik, mert a világ vezetői jól titkolnák a dolgokat? Nem akarom a pánikot kelteni én is, de azért akaratlanul is néha eszembe jut, hogy én mihez kezdenék egy ilyen  helyzetben, vajon hogyan reagálnék?

Visszatérve 2012-re. Nem tudom ki hogy van vele, hogy mi lesz ekkor, de egy biztos: kismillió találgatás (jó és rossz egyaránt) látott napvilágot ezzel a dologgal kapcsolatban. Szinte elkerülhetetlen volt, hogy megfilmesítik és eltúlozzák.

De én úgy vagyok vele, hogy nem szabad ezt ennyire eltúlozni. Azt nem mondom , hogy biztos nem lesz semmi történés, sőt. Valami biztosan lesz, csak nem biztos, hogy mindenkinek fel fog tűnni. Nagyon sokan természeti katasztrófát és világ végét várnak, szerintem azonban csak egy változási folyamatnak lesz vége, elkezdődik egy új és egyáltalán nem lesz látványos.Sőt, lehet, hogy érzékelni sem fogjuk. Gondolok itt arra, hogy az emberek gondolkodásában, látásmódjában lesz valamilyen szintű változás.

Elég sok cikket olvastam a témában, a maják időszámításával kapcsolatban, és rá kellett jönnöm, hogy valaki elkezdett ezzel kapcsolatban valami nagy baromságot terjeszteni, és mivel hajlamos az emberiség hamar befogadni a hülyeséget, anélkül, hogy megnézné a valóságtartalmát vagy utánanézne az igazságnak, ez a baromság terjedt el az igazság (vagy legalábbis a tény, ami legközelebb áll az igazsághoz, mert hogy értenénk meg valamit, ami több olyan távoli kultúrából származik, mint a majáké) helyett. Na, ez jó kis mondat lett, de remélem azért érthető.

Visszatérve a témához. Az a lényege a maják időszámításának, hogy 2012. december 21-én ér véget a mi időszámításunk szerint egy több, mint 5000 éves ciklus. Arra nem találtak semmiféle utalás a maja leletekben, hogy itt vége lenne  világnak. Sőt, mi több a keleti filozófiák szerint is (pl. kínai) új rezgésszintre emelkedik a világ és egy merőben új gondolkodásmód születésének lehetünk tanúi, de nem egyik napról a másikra, hanem fokozatosan.

Szóval nem vége lesz valaminek, hanem elkezdődik egy új. Hiszen a mi naptárunkban sem lesz világvége dec. 31-én, hanem január 1-jével újra indul az év, és minden folytatódik tovább. Miért lenne ez most másképp?

Persze ha valakinek más a véleménye, szívesen meghallgatom.

Ez a mai igazán nem az én napom

Tényleg nem az én napom. Egyébként sem kimondottan tolerálom, ha valaki nekiugrik a bokámnak főleg, ha az illető egy kutya. Kiszálltam a kocsiból a postára menet, mentem a hátsó ajtóhoz, hogy kivegyem a táskámat a hátsó ülésről, amikor is ez az igencsak agresszív dög kiugrott a kocsi mögül és elkezdett rám vicsorogni meg morogni. Hát anyádra morogj. Hirtelen nem tudtam mit csinálni. Még az volt a szerencsém, hogy kicsi volt, tehát, ha tényleg nekem ugrott volna egy jól irányzott rúgással, arrébb tudtam volna rakni. Aztán valahonnan a szemközti házból előkerült a gazdája, de a nő hiába sipákolt neki (mert az tényleg csak sipákolás volt) a kutya nem hallgatott rá. De a nő oda nem jött volna csak sipákolt neki tovább. Észlény. Mindegy. Végül hátat fordítottam a kutyának és ott hagytam, bár azért igencsak nézelődtem a hátam mögé, nehogy mégis csak nekem ugorjon. Nem hiába mondják, hogy a legkisebb kutyák a legveszélyesebbek. Egyébként lehet, hogy ebből nem tűnik ki, de én nagyon is kutyabarát vagyok. De azt nem szeretem, ha ok nélkül rátámadnak az emberre. Olyankor bármi áron megvédem magam.
Ha ez még nem lett volna elég egy napra, majdnem elcsapott egy autó is. Szó szerint 2 cm-en múlt, hogy nem tolatott rám. Nem tudom hová tette a szemét a sofőr, de ha rajtam esetleg át is ment volna, akkor a busz állította volna meg, tehát messzire semmiképp nem ért volna el. Más kérdés, hogy ez rajtam mennyire segített volna, azután, hogy átgázolt rajtam.
Aztán meg egy fekete macska követett egészen hazáig. Bár ez legyen a legnagyobb problémám.
Azt viszont kijelenthetem, hogy bizonyára szerencsés csillagzat alatt születtem, ha túléltem ezt a mai napot.

A jégkorszak az kutya füle....

...ahhoz képest, ami ma bent a munkahelyemen fogadott reggel.

De a nap nem ekkor kezdődött. Hanem akkor, amikor kis híján magamra borítottam egy csésze forró kávét. Na az lett volna csak igazán az ébresztő.

Aztán amikor beértem a "dolgozóba", az a látvány fogadott, hogy mindenki kabátban rohangál bent. Ennek egyszerű oka abban leledzett, hogy elszállt a fűtésünk és a meleg vizünk, mert nem működött a kazán. De úgy szállt el, hogy egész hétvégén nem volt még temperálva sem, tehát csontra kihűlt az egész épület. Kb 14-15 fok között lézengett a hőmérő higanyszála. Mondanom sem kell, hogy  én hozzá vagyok szokva, hogy általában 24 fok körül van az épületben a hőmérséklet,, tehát ennek megfelelően öltözök. Ehhez képest laza 10 fokkal volt kevesebb. Kaptam egy pót pulóvert, nyakam köré tekertem a sálamat, felvettem a kesztyűmet, és így álltam neki dolgozni. Elég mókás volt, mert semmit nem tudtam normálisan megfogni, viszont kesztyű nélkül szó szerint megmerevedtek az ujjaim. Föl alá mászkált mindenki hogy addig se fázzon, amíg megérkezik a szerelő. Aztán végül addig nyomkodtuk a kazán gombjait, míg sikerült működésbe hozni, mire megjött a szerelő. Aki csak annyit mondott, hogy persze, hogy nem működött, mert  valaki kikapcsolta... És ebben csak az a poén, hogy pénteken is volt kint egy karbantartó, mert már akkor is le - le állt, de megbütykölte és akkor működött. Aztán úgy látszik valamit félrenyomhatott az ipse és kikapcsolta az egészet. Laza. Mi meg majd megfagytunk délelőtt...

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem -20 fokos hidegek repkednek kint.

Újra 17 évesen...

Most már azért kicsit jobb a hangulatom mint eddig, de még nem vagyok a régi. Ezt ma meg is kaptam a munkahelyemen. Megint azt mondták, hogy nem mosolygok annyit, mint szoktam. Ez van. Pedig próbálok..
Viszont a mai nap délutánján azért volt egy dolog, amin önkéntelenül is jót mosolyogtam. Egy kis idő erejéig újra 17 éves voltam. :)
Ez úgy történt, hogy felhívott egy hölgy közvélemény kutatás céljából. Elmondta, hogy ki ő, milyen cégtől és mit szeretne. (A témakörig nem igazán jutottunk el) Kérdezte, hogy van - e valaki, aki 18 és 60 év közötti. Erre én, aki a háta  közepére sem kívánta a közvélemény kutatást, kamuztam neki egy picit: "Ááááááááááááááá nincs olyan. A szülők dolgoznak( apu a másik szobában ült), én meg még nem vagyok 18 ( legalábbis lélekben)". :)
Erre megszólal, hogy igen, azt hallom, hogy még nem vagy annyi. :))))) Legalább hang alapján le tudok tagadni a koromból. :) Mondjuk ez azért is érdekes, mert én nem tudnám megmondani, hogy ennyire fiatalos a hangom, sőt én kifejezetten azt mondom, hogy idősebbnek  mutat a hangom, mint amennyi valójában vagyok.
De azért ez jó volt.  Jó hangulatot csinált nekem.
Aztán mondja, hogy hát akkor ő majd hétfőn este fél 8 felé  visszatelefonál, remélvén, hogy beszélhet anyuékkal.,max.. majd elküldik őt a francba.  (pont ezekkel a szavakkal mondta)
Azért egy telefonos emberkétől ez merész. Legalábbis nem hinném, hogy ebben a stílusban kellene beszélniük. Bár az igaz, hogy tudta, hogy egy fiatallal beszél.
Különben valószínűleg velem egykorú lehetett a csaj, habár ha belegondolok, hogy ő 17 évesnek hitt, lehet, hogy én is tévedek a korával kapcsolatban.
Csak az volt a dolog szépséghibája, hogy nem egy kellemes hangú "fiatalemberrel" beszéltem. Azt jobban élveztem volna. :))
Ha már kellemes hangú "fiatalemberekről" van szó, jár hozzánk a melóhelyre egy könyvkiadó. Mindig hoz egy láda könyvet, az ott van egy darabig ,majd a diszpécser vagy összekötő vagy nem tudom mi a pontos neve felhív, felveszi a rendelést. Egy héttel utána hozzák a könyveket, amiket kértünk, meg lecserélik a kínálatot.
Az összekötő nálunk eddig mindig egy csaj volt, azonban kb. fél éve egy olyan kellemes, nem is kellemes, hanem kimondottan szexi hangú pasi az összekötőnk, hogy csak na. Szívesen megnézném magamnak. Bár lehet, hogy csalódás lenne. Azért egy ilyen hanghoz nem akármilyen pasit képzel el az ember... :)))

Hanem mondjuk valamelyiküket:

 

A jelenlegi két favorit tippem pedig:

Hát mondjuk azt, hogy ezek után nagyon - nagyon nagy mértékben javult a napom. Lehet, hogy minden reggelt így kellene kezdeni. :)

Egy kis váltás

Hangolódván az ünnepre meg a télre gondoltam nem árt meg egy kis kinézet váltás. Majd kérem a véleményeket! :)

MI van a levegőben?

Mint már kérdeztem a címben is, szerintetek mi van a levegőben? Egész héten olyan vagyok, mint, akinek csak egy szikra hiányzik ahhoz, hogy felrobbanjon. Feszült vagyok, nyűgös és morcos. Pedig nagyon ritkán szoktam ilyen lenni, és akkor is csak nagyon rövid ideig, 1-1 napig. Most meg már ez a 4. nap. Ennyire évvége lenne már?
Vagy csak ez a szokatlanul meleg decemberi időjárás teszi? (Bár pont ma van az első olyan nap, hogy egy kicsit hidegebb van...)
Arról már nem is beszélve, hogy egyre inkább kitörőben van rajtam a munkaundoritisz... De most komolyan. Úgy érzem , hogy képtelen vagyok megfelelő mennyiségű energiát magamra szedni.
Az viszont picit megnyugtat, hogy nem csak én érzem így magam. Jó, ez most hülyén hangzott, de akkor is. Olyan szempontból megnyugtat, hogy nem egyéni probléma okozza, hanem valami olyan, ami  sok más embert is "megtalál"...
Most már csak azt kellene megtalálni, hogy mi az, hogy tudjak tenni ellene, mert én sem szeretek ilyen lenni.
 Más téma. Tegnap bent a munkahelyen végre kiderült, hogy kinek veszek ajándékot karácsonyra. Azt kell mondjam , hogy szerencsés vagyok, mert amint megláttam , már tudtam, hogy mit fogok neki venni. Ettől függetlenül még mindig egyáltalán nincs karácsonyi hangulatom. Egy fikarcnyit sem. Pedig úgy szeretem azt az érzést. De, ha akarom hogy jöjjön, akkor tutira nem jön.

Advent 1. vasárnapja.

Remélem mindenkinek kellemesen telik / telt Advent 1. vasárnapja, meg az egész hétvége. Nekem mondhatni egészen jól telt (ha nincs szó munkáról, akkor már csak jó lehet).

Szombaton korán reggel anyuék elmentek megejteni a karácsony előtti nagy bevásárlást. Amíg ők vásárolgattak, én megfőztem az ebédet (milánói makaróni).Mire hazaértek már útra kész voltam, ugyanis mentünk rokonlátogatóba.

Az úton sok volt a körforgalom (biztosan átmentünk vagy 10-en csak odafelé) és érdekes módon az autósok valahogy nem igazán szeretik használni körforgalomban az indexet. Pedig most néztem utána az interneten, hogy kellene. Mit kellene, kötelező. Ez még nem lenne olyan felháborító ( bár egyébként az), mert nem egyszer látni piroson átcsúszó, záróvonalat figyelmen kívül hagyó autósokat is,. De kérdem én, mint olyan személy, aki majd egyszer szeretne jogsit szerezni, nem az a KRESZ lényege, hogy számíthatok arra, hogy minden közlekedő betartja a szabályokat? Így hogy bízzon az ember a többiekben, ha már önmagában nem bízik annyira? Vagy ez megint nagyon naiv kérdés? És egyszerűen csak a "gyengébb kiesik" elve működik?

Egy a lényeg: mindezek ellenére zuhogó esőben, de egyben hazaértünk.

Másnap azaz ma meg sokáig aludtam (szombattal ellentétben). Délután meg nekiestem kidekorálni a lakást.

Szép lett meg minden, de csalódottan vettem tudomásul, hogy ettől baromira nem lett ünnepi hangulatom, sőt, még az a kicsi is elszállt, ami eddig volt. Vajon ez miért van? Lehet, hogy még nagyon korán van, az ünnepi előkészületekhez? Meg gondolom ez a 14 fokos meleg meg a ragyogó nap sem segíti a ráhangolódást. Remélem azért karácsonyig megjön a hangulat ami átjárja az ünnepeket. Ez lenne a lényeg. Nem?

Ajándékok tömkelege és ünnepi hangulat

Voltam ma vásárolni  illetve inkább ajándékot vadászni. És azt kell mondjam az ajándékvadász akciót sikeresnek nyilváníthatom.. Sikerült megvennem az eltervezett dolgok 70%-át. MÉg egy kör lesz majd valamikor és kész vagyok. Hát nem csodálatos? :) És még tömeg sem volt. Alig lézengtek az emberek a bevásárlóközpontba.

Viszont az nem nevezhető annyira sikeresnek, hogy valahol elhagytam a kedvenc ezüst karika fülbevalómat. *Hüpp, hüpp*. Valahol reggel munkába menet. El vagyok keseredve. Nagyon szerettem azt a fülbevalót. :(

De ha már vásárolni voltam, gyorsan pótoltam is vigasztalásképpen, bár nem találtam ugyanolyat sőt, Még csak nem is karika fülbevalót vettem végül.

Aztán hazaérvén mindjárt neki is álltam megcsinálni az sk.(saját kezűleg készített) ajándékokat. Rájöttem, hogy a kreatív boltok közelébe sem nagyon szabad mennem. Veszélyes csakúgy, mint a könyvesboltok (Amit most sikeresen elkerültem., bár láttam, de erősen ellenálltam a kísértésnek)

Különben az áruházak már talpig karácsonyi díszben vannak. Mintha legalább december 20-a körül járnánk. Egyre korábban kezdődik a karácsonyi őrület.Most már csak azt kellene kitalálni, hogy hogy fogom a hétvégén  én feldíszíteni a lakást?

Közelgő ünnepek, kicsi angyalok és kicsi ördögök

Azt ember azt hinné, hogy az évvége közeledtével egy kicsit lanyhul a hajtás a munkahelyen. Na, persze. Álom, álom....
Egyre több a meló. Ráadásul a héten nincs bent a közvetlen főnököm. Ugye, mit csinálna egy normális alkalmazott ebben az esetben? Örülne magának, és próbálni egy kicsit lógni a "Nincs bent a macska cincognak az egerek" egyszerű elve alapján.:) Azonban úgy látszik én valamilyen elcseszett alkalmazotti kategóriába tartozom, mert nekem így több a munkám, mint amikor bent van a főnök. :(
Gyönyörű hétnek nézek elébe, mit nem mondjak....
De, hogy ezt a letargiát ellensúlyozzam, holnap megyek vásárolgatni. Megpróbálkozom azzal a merész dologgal, hogy mindenkinek megveszem a karácsonyi ajándékát, vagy legalább az ahhoz szükséges hozzávalókat Gondolatban már megvan, hogy kinek, mit szeretnék, már "csak" meg kell venni ( na, nem mintha ez olyan nagyon egyszerű lenne...)
Aztán lassan a fodrászhoz is be kellene kukkantani, hogy az ünnepekre ki is nézzek valahogyan. Hihihi. Most nézem a naptárban, hogy jövő hét végén Jön a mikulás :) Vajon jó kislány voltam idén vagy kapok virgácsot is? :)))
Ha már a jóságról van szó, ma elcsíptem egy nagyon édes párbeszédet 2 gyerkőc között az öltözőben.
Alapszitu: Öltöznek a gyerekek,az egyik kisfiú nagyon sír, sírás oka ismeretlen. Rendíthetetlenül hüppög.

Másik kisfiú, akit nevezzünk "Á"- nak: - Miért sírsz? Mi a baj? (kis szünet) Mi történt?
Sírós kisfiú, akit nevezzünk Sz-nek:  -  Hüpp, hüpp (folytatja a hüppögést meg a sírást)
Á:   - Nem akarod elmondani hogy mi történt?
Sz:  - Hüpp, hüpp...
Á:   - Figyelj SZ! Nekem bármit elmondhatsz. Tudod, együtt szoktunk játszani, meg minden...

Hát nem zabálnivalók? És 4 évesek. Néha olyan hihetetlen, hogy ekkora empátiával rendelkeznek egymással szemben. Na jó, azt is szögezzük le nagyon gyorsan, hogy nem mindegyik ilyen kis angyal. Vannak köztük kis ördögök is. :)
Az az egy azonban biztos, hogy néhányan a felnőttek közül örülnének, ha csak egy ilyen barátjuk is lenne, aki ennyire figyel rájuk....
Én befogom a kis pofimat, mert nekem kettő ilyen "angyal" is megadatott. (Mármint barát angyal, nem gyerek, nem mintha a gyerekek ellen bármi kifogásom lenne.) :)

És itt ragadnám meg az alkalmat, hogy Zsuzsuéknak még egyszer gratuláljak! :) Azt nem írom le, hogy miért, de ő szerintem tudni fogja. Ugye? :)

Na jó. Már nagyon átmentem szentimentálisba, úgyhogy azt hiszem abba is hagyom mára az írást. :) Azért még itt egy édes kép témához kapcsolódóan:

Még mindig egy kicsit betegen

Igen, igen, még mindig egy kicsit náthás vagyok. Lázam  nincs(remélem már nem is lesz), torkom nem fáj, csak baromira köhögök. Viszont úgy néz ki, hogy kaptam valami kötőhártya gyulladásra hasonlító dolgot. Honnan tudom? Onnan, hogy reggel nem tudtam csak a kezem segítségével kinyitni  a szemem. Ami azért is gáz, mert ilyen utoljára óvodás koromban fordult velem elő.

De hogy nem csak a nyomoromról írjak, íme egy köznapibb téma. Megszűnt a Sláger és a Danubius rádió. Illetve tulajdonképpen csak a Danubius, mert a Sláger interneten sugároz tovább. Ennek kimondottan örülök, mert elég sokat hallgattam mostanában reggelente meg késő este őket. És így továbbra is tudom őket hallgatni.

Abba nem mennék itt bele, hogy miért történt ez így, mert szerintem már mindenki tudja... Az a lényeg, hogy valamilyen formában mégis megmaradnak.

Valamit még akartam írni, de közben elfelejtettem *gondol, gondol,gondol* Nem jut eszembe...

Ja, megvan. Jövő héten advent 1. vasárnapja. Lehet dekorálni a lakást. Végre. Bármennyire nem vagyok oda a télért, ezt az időszakot mégis imádom benne. Arról nem is beszélve, hogy remélem idén fehér karácsonyunk lesz....:)

És ha már közeleg a kari, a munkahelyen is holnap kihúzzuk, hogy ki kinek vesz majd ajándékot. Nagyon melléfogni nem tudok. Ha mégis akkor így jártam.. :) Valamit majd csak kitalálok. Úgyis csak jelképes ajándékról van szó. Sosem szoktuk adósságba verni magunkat, mert a szándék a lényeg. Bár én azért így is szeretek olyan dolgot kitalálni, venni, aminek tényleg örül az illető, és nem csak a sarokba vágja (vagy rosszabb esetben a kukába) hazaérvén. Tavaly pl. nagyon beletaláltam. Jó, mondjuk az is igaz, hogy olyan kolléganőt  húztam, aki őszintén tud örülni bárminek.:) De a tavalyi ajándéknak tényleg örült, és nem csak úgy csinált :)

Szóval Hurrá Karácsony!

Ja és Hurrá New Moon :))))) (Premier holnap)

Hát, jó régen jelentkeztem. Ennek az az oka, hogy a múlt héten minden napra jutott valami. Gyakorlatilag alig voltam itthon. Pénteken meg belázasodtam, így az egész hétvégét az ágyban töltöttem. Utálok lázas lenni. Bár egyébként nem is igazán az volt a bajom. Csak egy kis hőemelkedésem volt 37,8 meg köhögtem (az még most sem múlt el.) Se a torkom nem fájt, se náthás nem voltam, de mégsem éreztem magam jól. Mindegy. Nemsokára elmúlik.

Viszont legalább tudtam sokat olvasni a hétvégén. Bepótoltam az egész lemaradásomat ilyen téren. :)

Az viszont kiakasztott, hogy akkor sincs semmi a tv-ben, amikor nagy ritkán eljutok addig, hogy bekapcsoljam. Most néztem volna, mert ha az ember az ágyhoz van láncolva ramaty állapota miatt, vagy olvas, vagy tv-t néz, hogy elüsse az időt. De teljesen esélytelen volt, hogy valami normális műsort találjak. A végén természetfilmeket néztem bár rendesen belealudtam. Amikor elaludtam még a gyilkos bálnákról szóló film ment, amikor felébredtem már az oroszlánok között lavírozott egy pasi. Szóval baromi érdekfeszítő volt a dolog.

Úgyhogy a végén visszatértem az olvasáshoz meg a zenehallgatáshoz.

Ha már zenehallgatásnál tartunk, találtam egy annyira jó számot... Már nem is tudom hányszor játszottam le az utóbbi 3-4 napban. Trent Dabbs--től az Inside these lines.

Aztán van egy másik szám, ami kifejezetten beteg szám, de annyival fülbemászóbb. Az együttes a The Birthday Massacre (ez már önmagában elég beteg), a szám pedig a Happy birthday. A többi számuk nem igazán tetszett, de ez az egy bejött. Alternatív banda, de ezt hallani is a zenén. Kicsit a Láthatatlan c. film jut róla az eszembe. Olyan a hangulata. Na, az  egy jó film. És nagyon  jó a zenéje.Tessék megnézni. :) Aki látta, nézze újra :)

Az ősz csúnya arca

Nemrég írtam arról, hogy nem lehet, egy vidám hangulatú őszi verset sem találni. Csoda? Költő legyen a talpán, aki ilyen esős, nyálkás, saras időben vidám verset ír az őszről.
Ha tehetném ki sem tenném a lábam az esőben. :)
Viszont, azért van jó oldala is a dolognak. Így, hogy némileg "be vagyok zárva" az eső miatt, végre kiélhetem kreatív hajlamaimat rendesen. Ma, a közelgő (konkrétan 2 hét múlva esedékes) adventi ünnepkör kezdetétől kapott ihlet  folyamán elkezdtem papírból csillagokat/hópelyheket gyártani. Azért írtam / jellel, mert  én sem tudom melyik a kettő közül. Kinézetre mindkettő lehet. Talán ízlés dolga, hogy ki minek nevezi.
Íme, döntsetek:

Úgyhogy ezzel telnek most napjaim. Meg összeírtam, hogy mit kell vennem az sk (sajátkezű) karácsonyi ajándékok készítéséhez.Lassan neki kell állni, hogy készen is legyek vele időben. És már megint ott tartok, hogy baromira elszaladt ez az év....

Röviden

Megvan a szemüvegem. Imádom. És látok is vele :) (ez tényleg rövid lett)

Szemvizsgálat.

Ma voltam szemvizsgálaton. Amíg várakoztam addig nézegettem a kereteket. Közben az jutott eszembe, hogy mennyivel stresszmentesebb így szemvizsgálatra menni, mintha az SZTK-ba mentem volna. Az eredmény pedig ugyanaz. Egy rendkívül kedves, szimpatikus doktor bácsi vizsgálja át az ember szemét A-tól Z-ig egy csillivilli, kellemes hangulatú modern helyiségben. Mennyivel jobb ez, mint az elnyűtt, nyomi, borzasztó (annyira borzasztó, hogy az ember csak betegebb lesz tőle) SZTk-ban a bunkó recepcióson keresztülverekedve magunkat egy nem sokkal kellemesebb asszisztensen keresztül bejutni a szemészorvoshoz, akiről süt, hogy nem éppen a kedvenc időtöltése ez a munka.És hangsúlyozom, az eljárás és az eredmény ugyanaz.

Egyébiránt ez a kedves doktor bácsi megállapította, hogy maradtak az értékek, tehát nem romlott a szemem, és ezt leszámítva minden rendben van, egészségesek a szép kis szemeim. :)

Kiválasztottam a keretet (Nem Hello Kitty-s, és nem Hannah Montana-s) :), hanem csak egy sima csini kis keret. Más mint a mostani, de én már imádom.

Jövő héten lesz kész.

Azért meglepődtem, hogy nem romlott a szemem. Meg mertem volna esküdni, hogy legalább egy fél dioptriát romlott. De a doki megnyugtatott, hogy a táblácskát most is pont ugyanaddig tudtam elolvasni, mint 6 évvel ezelőtt, amikor a mostani szemüvegemet  csináltattam. Ja, és ugyanaz a doki volt, aki 6 évvel ezelőtt. Még ő is meglepődött ezen. :) 

Haladunk. Jöhet a következő állomás, amint megvan a szemüveg. :)

Szemüveg és egyéb katasztrófák :)

Hát igen, tegnap nekiindultam szemüveget csináltatni, de nem is olyan egyszerű, mint, ahogyan én azt elképzeltem.

Gondoltam odamegyek, megmondom, hogy szeretnék egy új szemcsit, megkuksizom a betűs táblát, hogy kiderüljön mennyire vagyok vaksi, aztán 2-3 nap és már villogok is az új szemüvegemmel. Na persze, ahogy én azt elképzeltem....

A néni az üzletben megkérdezte, hogy tudjuk- e a dioptriát. Mondtam neki, hogy tudjuk, de csak a 6 évvel ezelőtti adatokat. Erre kitalálta, hogy az egy kicsit már régi, úgyhogy kell új, de hogy a doki most nincs ott, csak hétfőn fél 6-ra tud időpontot adni. Mondtam neki, hogy az is jó lesz. Aztán közölte, hogy 6 év telt el az előző teljes vizsgálat óta, tehát időszerű lenne egy teljes vizsgálat is egyben.

Tehát annyit sikerült intéznem, hogy hétfőn mehetek teljes szemvizsgálatra, és jobb esetben péntrekre meglesz az új szemcsim. De már előre félek az árától. És maradjuk annyiban, hogy nem a lencse lesz a drága benne, hanem a keret.

Nézelődtem az interneten, hogy kb. milyen keretet szeretnék és mennyibe fog ez nekem kerülni. Horribilis árak vannak. De hogy legyen némi vigaszom van már Hello Kitty nevével fémjelzett  szemüvegkeret, Hannah Montana-s, és még sorolhatnám. Nem is tudom mit akarhatnék még egy szemüvegtől.... De most komolyan. Van olyan ember aki felnőtt létére Hello Kitty-s szemüvegkeretet vesz magának?????????? Merthogy ezek felnőtt szemüvegkeretek...

Mert egy Calvin Klein vagy Armani vagy a nagyobb divattervezők nevével ellátott az még oké. Na, de Hello Kitty? És drágább, mint egy Armani? Efelett nem igazán tudok napirendre térni...

Nem lesz egy egyszerű menet az biztos.

Lógás

Ma hivatalosan, na jó, csak félig hivatalosan, lógtam a munkából. :) Azért csak félig hivatalosan, mert a közvetlen főnököm tudott róla. A fő-főnök nem. De nem is kell neki mindenről tudnia :)
És megértem, hogy a melóból sem telefonáltak rám egyszer sem. Hurrá. Esküszöm felírom a naptárba. Ilyen is ritkán történik :)
Na, és mit csinál, akinek van egy szabadnapja, és az idő is csodálatos? Természetesen kültéri programot( de csak miután a délelőttöt az ágyikóban heverészve töltötte- most lehet nagyon utálni) Ennek jegyében nekiálltam és lemostam a kocsit, meg kitakarítani belülről is.Aztán megfuttattam a drága jó kutyuskámat ( vagy inkább ő engem). :)
Édes egy pofa egyébként. Valamelyik nap megint fogott egy sünit. Szerintem már nem nagyon van süni a környéken, amelyik ne találkozott volna már vele. (főleg, mivel többnyire nem nagyon élik túl ezeket a találkozókat).

Lényeg a lényeg, ez a drága lélek azt a szokást vette fel, hogy a szájába kapja a sünit, kinéz magának valakit a családból, odaviszi neki és dicsekvésképpen odanyomja a sünt a szerencsés ember lábához. Annyira kellemes, amikor azt a szúrós állatkát odatuszkolja az emberhez... és nem lehet neki azt mondani, hogy nem szabad. Annál inkább jön és nyomja azt a szúrós gombócot. Tök tántoríthatatlan, mert annyira büszke magára, hogy megfogta. Az egyetlen ellenszere, ha elfutunk előle. (Én ezt szoktam,bár nem sok sikerrel, mert még sünivel a szájában is gyorsabb, mint én). De annyira érzékeny a lelke, hogy ha elfutok előle olyan szomorúan néz rám, hogy muszáj visszamenni hozzá és megnézni a sünikéjét, mert megszakad a szívem, ha rám néz azokkal a szemekkel. És még mondja valaki, hogy a kutyának nincs lelke....

Édes semmittevés

Mától szabin vagyok. Hurrá. De tényleg. Olyan jó egy kicsit kikapcsolni a munkával kapcsolatos dolgokat. Persze nem tudom teljesen kizárni a dolgos hétköznapokat, mert sokszor keresnek telefonon bentről a melóból, és így azért nem az igazi. De azért próbálkozom. Kezdve azzal, hogy a mobilomat kikapcsoltam. Aki nagyon el akar érni, az úgyis megtalálja a módját.
Viszont ma tudtam sokáig aludni. Ezért már megérte.Aztán egész nap tettem - vettem, rendet raktam magam körül, nyugodtan, lassan, nem kapkodva.
Holnap meg mennem kellene szemüveget csináltatni, mert a mostani már annyira karcos, hogy nem látom vele rendesen a tv-t. Még jó, hogy csak ahhoz használom.
Aztán vasárnap meg óraállítás. Kíváncsi vagyok hétfőn hányan fognak elkésni.:) Biztos lesznek egy páran, akik elfelejtik átállítani, annak ellenére, hogy a médiában mindenhol ez fog folyni: tv-ben, rádióban, újságban... Most vasárnaphoz 2 hónapra pedig karácsony. Azt hiszem el kéne kezdeni legalább elméletben megtervezni, hogy kinek mit hoz a Jézuska :). Nem szeretek az utolsó pillanatban rohangálni az ajándékokért. Az az egy biztos, hogy már tudom, hogy én mit kapok saját magamtól.:) (nehéz is lenne eltitkolni).
Ebből megint mi a tanulság? Rohan az idő. De most komolyan. Biztosan gyorsabban telik, mint eddig. Ha csak abba belegondolok, hogy 10 évvel ezelőtt mennyi minden belefért egy napba, most meg...... Vagy csak én érzem így?
Ja és még egy. Ha valaki gondolkozik azon, hogy megnézze - e a Csúf igazság c. filmet, akkor  határozott válaszom az , hogy igen. Nagyon jó. :)  Gerard Butler hihetetlen benne. Kicsit egyébként összeszedte magát, kikerekedett (bár lehet, hogy csak izmosabb lett, nem igazán tudtam eldönteni). de a szövege meg a gesztusai megmaradtak. Bírtam, hogy egy ilyen baromi laza, csajfaló pasit játszik, akinek baromi a jó a szövege. Nagyon illett hozzá ez a karakter. És iszonyatosan jó mozgása van. Nagyot alakított a táncparketten. :)
Butler rajongóknak kötelező darab. :)

Fejtágítás ( vagy inkább fejszűkítés?)

Most eszméltem, hogy már megint csütörtök van.. Annyira rohannak a napok. 2 hét múlva november. Megint lehet lassan visszaállítani az órát. Remek . Megint meg kell szokni egy új ütemet... Nem tudom, ki hogy van vele, de én nehezen viselem ezeket az óraállítgatásokat. Főleg ezt az őszit.

Mindegy nem erről akartam írni. Hanem a munkahelyi értekezletek agysejtgyilkoló hatásáról személyes tapasztalatok alapján.

Ugyanis ma ismételten (mint minden hónapban) volt szerencsém részt venni egy ilyen fejtágításon.Szabályszerűen lezsibbadt az agyam tőle. Ami a durva, az az, hogy, ha nem jegyzeteltem volna, mostanra fogalmam nem lenne miről volt szó. Komolyan úgy érzem, hogy mire vége lett az értekezletnek minimum 10 pontot zuhant az IQ-m. Pedig nem csináltunk semmit, csak hallgattuk a vezetőség mondanivalóját 2 órán keresztül. Az értekezlet alatt éreztem, ahogy sorra dőlnek ki az agysejtjeim, azt visítva, hogy ebből elég!!!

Komolyra fordítva a szót, mentálisan annyira egy nulla voltam utána, hogy el sem hiszem. Egész délután úgy mászkáltam, mint egy alvajáró. Hogy a fenébe tudja az embert ennyire kifárasztani a hallgatás? Mert ezenkívül csak mosolyogtam meg bólogattam, de nem hiszem, hogy abba fáradtam volna ennyire bele. Sőt biztos, hogy nem. Most még kivételesen nem is idegeskedtem, csak hallgattam és hallgattam és hallgattam.... Rosszabb, mint egy szombati napon az esti 7 órás filozófia volt a főiskolán, pedig nekem elhihetitek, az sem volt piskóta...

Még jó, hogy nem kellett okos válaszokat reprezentálni, mert arra szerintem a résztvevők egyike sem lett volna képes.

A főnökség még meg is dicsért minket, hogy nem tettünk fel a végén kérdéseket, mert ők ebből az szűrték le, hogy mindent tudunk és minden rendben van. A fenéket van rendben. Csak az agyi tevékenységünk annyira lecsökkent addigra, hogy képtelenek voltunk egy értelmes mondatot megfogalmazni, így inkább mindenki csendben maradt. :) Ennél még az is jobb, amikor annyi munkám van, hogy levegőt venni sincs idő. Akkor legalább érzem, hogy vagyok.

Munkaalkalmasság

Elég vicces egy dolog. Még jó, hogy egy évben csak egyszer kell végigcsinálni. Ma lementem a foglalkozáseü-re az SZTK-ba. 1 ember volt előttem (illetve kettő, de együtt mentek be). Aztán még jöttek hárman, és mindenki előttem ment be. Ott ültem másfél órán keresztül. Mindenkinek fontosabb volt az ügye. Kérdem én miért? Milyen alapon fontosabb egy villanyszerelőnek a munkaalkalmasságija, mint az enyém?

Ezen jól felszívtam magam és lassan kezdtem barátkozni a váróteremben az esernyőm hegyével(jó hegyes), mert már úgy voltam, hogyha még valaki bemegy előttem az isten bizony megbököm vele. De erre nem került sor, bár necces volt. Jött egy nő oltásra, de közöltem vele, hogy ne haragudjon, de nincs az az isten, hogy én őt előreengedem, miután már másfél órája ültem ott. Ő öt perce. Még ötöt kibírt.

Aztán bent jött a vicc. A doki kitalálta, hogy az oltásos hölgyet mégis előbbre KELL venni, mert aki oltásra vár, az elsőbbséget élvez. Aztán az asszisztens megmentette a helyzetet( valószínűleg látta az arckifejezésemen, hogy nem vagyok kimondottan mosolygós hangulatban), mondta, hogy már régóta várok, úgyhogy hadd következzek én. Meg különben is hétfőn nem kell előre venni az oltásosokat. Eszem megáll.

Ezután megmérte a vérnyomásomat. Képzelhetitek. 140/100. Azt mondja nekem, hogy ez egy kicsit magas. Kezdtem érzeni, hogy valami sűrű köd elborítja az agyamat. Gondoltam magamban, ha el merészel küldeni még valahová vizsgálatra valami nagyon csúnyát teszek. Belenézett a kis kartonomba, majd nyugtázta, hogy máskor is hasonló értékeket mért és még mindig itt vagyok. Közöltem vele, hogy sajnos ez a reakcióm az orvosokra. (egyébként tényleg, már általánosban is megmondta az orvos). Aztán megnyugtatásul közölte vicceskedve, hogy ettől még alkalmas vagyok, ne aggódjak. Köszi. Hát nem cukorfalat?

Meghagyta, hogy méregessem itthon is. Hazaértem és kíváncsiságból megmértem. Teljesen normális volt, meg sem közelítette azt  az értéket, amit ő mért.Ennyit a munkaalkalmasságról. Még jó , hogy legközelebb csak jövőre látom....

NAGYON szeretem a pénteket, a közelgő hideget azonban kevésbé

Hát úgy néz ki,  jövő héten megmutatja a tél, hogy közeledik. A tegnapi 27-28 fokhoz képest szerdán 20-szal lesz kevesebb. BRRRRRR. Nem szeretem. Ehhez még korán van. Majd decemberben legyen hideg.

Ezt a gondolatomat elűzi egyelőre az a tény, hogy péntek van. :) Már hétfőn ezt a napot vártam :)

Így már csak a jövő hetet kell kibírni meg még egy hétfőt és keddet, és jöhetek szabira. Megtoldottam a 23-i hosszú hétvégét 2 nappal, tehát azon a héten már szerdától szabin leszek. Jujjj , de nagyon várom már. :)

Beszéltem ma az egyik volt osztálytársammal. Olyan komoly lett. Gyakorlatilag egy infantilis kis hülyének éreztem magam miközben beszéltünk. Aranyos, de nagyon komoly. De ha ezt olvasná, most biztosan mosolyogna rajtam.:)

Emlékszem én még arra az időre, amikor még nem volt ilyen nagyon komoly, hanem eléggé illuminált állapotban kommandózott a fák között egy  buli alkalmával.:))) Túszul ejtve az arra járó embereket. (Na erről biztos, hogy lesz, aki ráismer...)

Érdekes látni, hogy mi lesz egyes emberekből.Mennyit változnak, mialatt nem találkozunk velük.

Az egyik családot alapít, boldog és megvan majdnem mindene, miközben a másiknak egyik napról a másikra összedől mindene amit az évek során felépített, és mindez nem pont az ő hibájából...

Néha igazságtalan tud lenni az élet. Pont azokkal, akik nem érdemlik meg. De ki vagyok én, hogy megítéljem ki mit érdemel? Ez csak egy észrevétel volt.

Na jó. Azt hiszem mára elég lesz ennyi. Ahhoz képest, hogy örülnöm kellene a hétvégének, ez elég lehangolóra sikeredett.

Említettem már, hogy uuuuuuuutttttttáááálooom a hétfőt???

Komolyan nem tudom mi van a hétfői napokban, de egyszerűen borzalmasak. Ma minden apróbb dologgal úgy fel tudott húzni akárki, hogy azonnal robbantam. Nem elég, hogy egy órával előbb kellett mennem dolgozni, és 2 órával később jöttel el a melóból, mint szoktam, de ráadásul olyan fejfájással, hogy azt hittem, soha nem érek haza.

Lehet, hogy azért ilyen szörnyűek a hétfők, mert bebeszélem magamnak (vonzás törvénye)?

De most komolyan. Megtalált a múlt héten egy pénzügyi tanácsadó is. Én hülye, megadtam neki a mobilszámomat. Mivel a mobilomat nem vettem fel, ma felhívott a munkahelyemen, ráadásul akkor, amikor 4 emberke állt nálam sorba. Normális az ilyen ember? Komolyan némelyik "ügynök" olyan, mint a pióca. Nem lehet őket levakarni. Majd csak észreveszi magát, ha nem veszem fel a telefont....

Mindegy. Viszont, azért történt velem jó dolog is. Megtettem az első lépést a jogsi felé. Jelentkeztem a tanfolyamra. :) Kíváncsi leszek milyen lesz. Már jó lenne vezetni. :) ( Hahaha. Örülök majd, ha el tudok indulni az autóval) :) Úgyhogy, ha meglesz a jogsim, reszkessenek az ismerőseim, mert sokszor fogom őket elcipelni autókázni. :)) A többi autós meg alapból reszkessen és vigyázzanak, hogy ne nagyon ingereljenek fel, mert akkor harapok :)) Tudom magamról, hogy hamar felkapom a vizet egyes közlekedési helyzetekben az anyósülésen is, mi lesz akkor a vezetőülésben? :) Majd felszerelek az autóra egy "Vigyázat a sofőr harap" táblát.

Egyébként belekukkantottam a KRESZ vizsga kérdéseibe és jókat derültem. Olyan jó válaszlehetőségek vannak némelyik kérdésnél:) Pl. (nem pontosan idézem) Mi a teendő gyalogátkelőhely előtt? Az egyik válaszlehetőség: Megijeszteni a gyalogost. :) Gyönyörű. És akkor csodálkoznak, hogy honnan jut eszükbe a sofőröknek a sok hülyeség...

Ezek után lesz olyan ember, aki be mer majd ülni mellém az autóba? :)

A ijesztgetésről jut eszembe. Hétvégén láttam egy filmet, a címe magyarul azt hiszem Az esemény (The happening). Hirtelen valami egyik pillanatról a másikra Amerika keleti partvidékén megbénítja az embereket és arra ösztökéli őket, hogy kárt tegyenek magukban... Túlélésre csak kis csoportokban van esély. 

Maradjunk annyiban, hogy ismét egy olyan katasztrófafilm, ami "enyhe" túlzásnak tartok. Pánikkeltésre nagyszerű darab. Egyébként meg semmi extra. De az igazán érdekelne, hogy  egy ilyen ötlet hogyan pattan ki valakinek a fejéből. Az oké, hogy a globális felmelegedés, meg a környezetszennyezés következményeire akarta felhívni a szerző, író vagy akárki a figyelmet, de én személy szerint nem ezt a módot választottam volna. A film után szerintem egy - két ember legszívesebben odamenne a legközelebb eső szobanövényéhez és jól belerúgna vagy kirohanna a kertjébe és csak azért is kivágna egy bokrot vagy tövig nyírná a füvet.:) Ennél többet nem akarok mondani, mert akkor nem lenne értelme megnézni a filmet (már, ha egyáltalán van olyan, akit érdekel). Tény, hogy láttam már ennél jobb filmet is és még fogok is nézni jobbat.

"A szép őszi estében valami titokzatos és megható varázs van."

Október 1-je van. Röhej. Most volt május. Akarom vissza a nyarat. Most. Reggel mentem dolgozni, és tök sötét volt. Éjszakai sötét. Alapjáraton is problémáim vannak a korai keléssel, nem hogy ilyenkor amikor a tök feketeség van és villanyt kell oltani reggel....Ennek ellenére a horoszkópom azt mondta, hogy az október számomra jó hónap lesz, több előnyös változással. Úgy legyen. Terveim vannak, nem is akármilyenek. És ha rajtam múlik mindenképpen megvalósítom őket. :)

A címben szereplő idézet egyébként Fjodor Tyutcsev: A szép őszi estében c. verséből való. Az egyetlen idézet amit találtam az ősszel kapcsolatosan, és nem akarja felakasztani magát az ember a hangulatától. De most komolyan. Mondjatok már nekem olyan őszről szóló verset, amitől az ember nem lesz élből depressziós.

Jó, Petőfi Itt van az ősz c verse kivétel. Szeretem is. De a többi... Olyan lehangolóak, hogy az valami hihetetlen, az embernek mindentől elmegy a kedve. Pedig tud az ősz szép is lenni. Mondom ezt úgy, hogy nem ez a kedvenc  évszakom.

Ha már októbernél tartunk, valamelyik nap néztem, hogy 29-én jön a mozikban a Fűrész 6. Mit tudnak még kisajtolni ebből a sorozatból? A főszereplő, aki köré épül a történet már a 4.részben meghalt. Őszintén szólva még az 5. részt sem láttam... Végig kellene néznem sorban minden rész, hogy megértsem, mert a 4.-nél elakadtam. Azt is örömmel fedeztem fel, hogy lesz még idén egy - két ígéretes filmbemutató. Nagyon kíváncsi leszek a Csúf igazság c. filmre (bemutató ma -azaz okt. 1), mert Gerard Butler csípjük :) meg nagyon viccesnek is ígérkezik. Meg mondtam már , hogy Gerard Butler a főszereplő? :) 

Aztán jön az időutazó felesége, ami állítólag egy nagyon édes romantikus film, és néha ilyet is nézni kell. Meg mert annyira magasztalják a könyvet is, ami alapján a film készült.(Bemutató: okt 29)

November 5-én lesz a bemutatója a Páros mellékhatás c. filmnek, aminek a előzetese engem teljesen meggyőzött. Jó kis vígjátéknak ígérkezik. a főbb szerepekben: Vince Vaughn és  Kirstin David (Szex és New York Charlotte - ja) és még egy jó páran.

November 20-án meg Újhold. Ehhez nem szeretnék kommentárt fűzni :).

Hú, azért nem gyenge. Az őszről szóló versektől eljutottam a moziajánlókig. Ez teljesítmény... :)

Munkaalkalmasság és egyebek

Olyan nagyon hamar elszaladt ez a hét, hogy azt el sem hiszem. És mégis annyi minden történt. Ez a keddi osztálytalálkozó teljesen felforgatta az életemet, de mindenképpen jó értelemben. És ez még csak a kezdet. Legalábbis úgy érzem. Egyébként rájöttem miért nem tudtam aznap este aludni. Hát mert megittam 2 capuccinot a vendéglőben, ahol voltunk. Jó, persze, biztosan az élmények is dolgoztak bennem, de a 2 capuccino is segített az átmeneti álmatlanságom előidézésében, mert ez nem olyan kis gyenge litty-lötty volt...:)  És meglepő, de 3,5 óra alvás után másnap óracsörgés előtt, frissen , fitten ugrottam ki az ágyból, és egész nap éberebb voltam, mint 8-9 óra alvás után. Ha ilyen jó hatással vannak rám az ilyen hétköznapi összeröffenések, akkor minden héten akarok egyet- kettőt :))). Bár lehet, hogy egy idő után igencsak visszaütne a dorbézolás.:)

Aztán csütörtökön elmentem tüdőszűrőre, mert kell az éves munkaalkalmassági vizsgálathoz. Legomboltak rólam 2000 forintot a vizsgálatért. Felháborítónak tartom. Fizetem a TB-t meg minden és akkor még fizessek is több ezer forintot egy olyan vizsgálatért, ami kötelező, mert enélkül nem dolgozhatok. Ez milyen már? Jó, hogy a munkahely számla ellenében megtéríti nekem ezt az összeget, de hát akkor is... És az a legundorítóbb a dologban, hogy akkor is fizetnem kellene, ha lenne hozzá beutalóm, mert még nem múltam el 30 éves. A új szlogenjük lehetne a tüdőgondozóban hogy: "Vesszen a fiatalság". 30 év alattiaknak nem támogatja az állam a vizsgálatot, ezért ha kötelező, ha nem, ha beutalóval megy valaki oda, ha anélkül, mindenképpen fizetnie kell. Na jó, nem hergelem magam ilyen apróságok miatt, mert ez volt az egyetlen "fekete foltja" a hétnek.

Ha a reményeim szerint alakulnak a dolgok és márpedig úgy fognak alakulni, akkor a következő hetem is ilyen jó hangulatban fog eltelni. :)

Folytatás

Bár megígértem, hogy folytatom a beszámolót az osztálytalálkozóról, de meg kell szegnem az ígéretemet. Úgy érzem szócséplés lenne még többet írni. Hitelesen úgysem fogom tudni leírni azt, ami ott volt, és azt az érzést, ami követte. Szóval ennyire futotta beszámoló gyanánt. Ha valaki netán ég a vágytól, hogy belemenjek a részletekbe, szóljon, nagyon szíves megosztom vele privátban. :) Most csak ennyit akartam.

Másnap (éjjel vagy reggel)

Másnap van olyan szempontból, hogy hajnali fél egy az idő , amikor írok. És kb. fél óra múlt el az előző jelentkezésem óta. Azóta eltettem magam már egyszer holnapra (azaz mára, bár tegnap még holnapra volt). De egyszerűen nem bírok aludni. Fel vagyok húzva, mint egy duracell nyúl, akit nem lehet lelőni. :) Folyamatosan jár az agyam, pörgetem a képeket az lelki szemeim előtt. Ha már megunom, és aludnék, a képek akkor is pörögnek, úgyhogy felkeltem, mert feküdni sem tudok nyugodtan. Dobálom magam az ágyba  össze-vissza. Mondjuk ez a holnapi reggel szempontjából nem biztos, hogy annyira jó ötlet. Mármint az, hogy hajnali fél egykor még itt tivornyázok a szobámban. Viszont értelmes dologba (lásd olvasás) sincs kedvem belekezdeni, de gyanítom nem is lennék képes rá..... Folyton azon venném észre magam , hogy már tizedszerre olvasom el ugyanazt a mondatot.

De őszintén bevallom, nem izgat a holnap. Most most van. Illetve a ma délelőtt (reggel) miatt meg majd stresszelek akkor. Fáradt vagyok, de aludni nem tudok. Utoljára akkor voltam ilyen, amikor a szakdogámat írtam, meg az államvizsgámra készültem. Annyi különbséggel, hogy akkor másnap reggel nem mentem dolgozni.

Viszont ha már itt vagyok, akkor mesélek egy kicsit bővebben az osztálytalálkozóról.

Jó volt látni, hogy mindenki elfelejtette azokat az ellenségeskedéseket, amik 10 évvel ezelőtt voltak. De mégis olyan volt, mintha 10 évet visszamentem volna az időben, csak a viták hajtépések, veszekedések maradtak ki. :) Mindenki tényleg őszinte kíváncsisággal fordult a másik felé. Folyt.köv.

Osztálytalálkozó - Vol.4

Lehet, hogy ma nem nagyon fogok írni róla, mert nagyon nagyon friss az élmény. Ahhoz képest , hogy mennyire féltem tőle, meg ideges voltam előtte... El sem tudom  mondani mennyire jó volt. Hosszú idő után valahogy úgy érzem, hogy újra önmagam voltam egy este erejéig. Lehet, hogy ez a régi önmagam és nem a mostani, de akkor is megfizethetetlen este volt. És ezt innen köszönöm mindenkinek, aki ott volt. És pontosan azok az emberek voltak ott, akikre szükség volt a hangulathoz. És azokban csalódtam a legnagyobbat (természetesen kellemesen), akikre nem igazán számítottam. Akikről azt gondoltam, hogy az sem fog feltűnni nekik, hogy ott vagyok.

Annyi mindent tudnék még írni, de most egyszerűen nem tudom megfogalmazni a gondolataimat. És egyébként az álombéli visszatérő emberkémmel is találkoztam. A karmikus kapcsolatunkra nem igazán derült fény, hacsak nem abban merült ki a dolog, hogy végig szívatott,(szívattuk egymást kölcsönösen) és azt akarta, hogy olyan dolgokat valljak be, amik határozottan nem történtek meg. :) (egyébként nem mondtam neki, hogy szoktam vele álmodni, mert a fejébe szállt volna, és akkor ott nekem végem is lett volna). Különben valószínűleg pont időben jöttem el, mert még 1-2 pohár gin tonik után lehet, hogy bevallottam volna neki olyanokat is, amik meg sem történtek. Van meggyőző ereje... :)))))))))

Az jutott most eszembe, hogy miért tűnt el belőlem ez az énem. Miért nem tudok minden nap ilyen lenni, mint ma este? A társaság teszi?  Vagy az alkohol? (Nem mintha a gin-tonik annyira ütne) Ha minden napom ilyen lenne... akkor valószínűleg nem az lennék , aki most vagyok.  Ez baromi magvas gondolat lett :)

De most komolyan. És tudjátok mi a leglelombozóbb a dologban? Hogy holnap újra fejest kell ugrani a hétköznapokba.. De most éljen a régi énem, és élvezem ezt az érzést. Nagyon - nagyon. :)))))))))))

Ja, és még valami. Tiszta szívből remélem, hogy tényleg fogunk még a közeljövőben ilyen összeruccanást szervezni, és nem csak beszéltünk róla.  Tök jóóóóóóóóóóóóó:)))))))))))))))))))))))))))))))))

Az ágyvásárlás rejtelmei

Főleg akkor nehéz ha az ember úgy indul neki, hogy nem is igazán tudja konkrétan milyet szeretne. Azt azonban kitaláltam a mai délelőttön, hogy olyan kanapét vagy sarokgarnitúrát szeretnék, ami ággyá alakítható, így spórolván némi helyet a szobámban.(arról már nem is beszélve, hogy sima ágyban csak franciaágy jöhetett volna szóba, azt meg nem tudtuk volna felhozni az emeletre).

2 nagy budaörsi lakberendezési áruházban voltam nézelődni, ebből az egyik nem éppen bizonyult árban megfelelőnek, a másikban viszont már találtam kedvemre valót. De "A" tökéletesre még nem találtam rá. Ami tetszett színben (lila) és stílusban(modern,fiatalos), az picinek bizonyult (legalábbis nekem, mert a mostani ágyhoz viszonyítottam, ugyanis annál kisebbet nem nagyon szeretnék).

Néztem egy nagyon csinos kis sarokgarnitúrát, méretben, stílusban megfelelt volna, de nem volt, csak élénk pirosban. Az meg eléggé kilógott volna a többi bútor közül. Azt nagyon sajnáltam otthagyni, de pirosban akkor sem fogom megvenni.Viszont a nagy keresgélés közepette találtam magamnak lila ágyneműt.:) Azt nem hagytam ott. Muszáj volt megvenni. Bár lassan úgy érzem lila mérgezést fogok kapni. Remélem a legközelebbi " beszerző körúton" már szerencsésebb leszek és megtalálom a megfelelő fekhelyet. :)

Osztálytalálkozó - Vol.3.

Közeleg az időpont. És még sehogy sem állunk. Még azt sem tudjuk, hányan leszünk... Elég izgi. Most próbálom összevakarni az érintetteket, mert addig amíg nincs létszám, nem tudunk helyet foglalni az étteremben. Meg az egyik lelkes résztvevő sütne nekünk tortát, de azt sem lehet, amíg nem tudjuk hány személyre. Nem is olyan egyszerű. És még a szervezésből sem tudtam kimaradni. :) De őszintén szólva azért élvezem. Folyamatosan jönnek vissza az általános iskolás élmények. Az is nagyon izgatja a fantáziámat, hogy ki mire vitte ez alatt az idő alatt. Ki mennyit változott? Elhagyták - e azokat a tulajdonságokat az egyes emberkék, amiért annyira haragban voltunk vagy pont azt, ami miatt barátokként koptattuk az iskolapadot 4, 6 vagy 8 éven át?

Meg vajon mivé lettek az első szerelmek? (Lehet, hogy jó páran odakapunk majd a fejünkhöz csendesen, hogy hogyan lehettünk szerelmesek ebbe- és ebbe az emberbe...) :) De pontosan ez lesz benne a jó.

Arról már nem is beszélve, hogy talán (legalábbis remélem) már elfelejtettük  minden sérelmünket, amiket akkoriban egymástól elszenvedtünk, és így teljesen nyugodtan, fesztelenül telik majd az este. Mert azért ez mégis más lesz, mint amikor valakivel összefut az ember, reggel a buszmegállóban és váltanak pár szót, vagy a másik odainteget neki az autóból, amíg a piros lámpánál várakozik...

Uuuuuuutálom a hétfőt

Ilyen szempontból nagyon hasonlítok a drága jó Garfieldra. Ő is annyira gyűlöli a hétfőt, mint én.

Ha lehetne, szívesen eltörölném, mint napot. Bár akkor lehet, hogy a keddet utálnám, mert az lenne a hét első napja. De mivel a hétfőt nem lehet eltörölni, így ő kapja a sok utálatot. :)

Nem elég, hogy a hétfőre virradó éjszaka nem sikerült magamat kialudni, mert a kutyának hajnali 2 és 3 óra között találkája volt a kertben egy sündisznóval, mi meg tartottuk nekik a gyertyát(elemlámpát)..., de a nappal sem úgy alakult ahogy szerettem volna.

A délelőtt még hagyján, bár bent a munkahelyen is rohadt lassan telt az idő. Délután meg elmentem vásárolni, hogy valami jó is legyen a mai napban, és vettem magamnak egy csini kis cipőt ( mellesleg meg sokk-ként ért, hogy az egyik lábam egy egészen picivel nagyobb, mint a másik). Aztán hazafelé,a mikor leszálltam a buszról, olyan özönvíz (szó szerint) szerű esőt kaptam a nyakamba, hogy ha az olimpiai bajnok futók sebességével kapkodtam volna a lábam hazáig, akkor is bőrig áztam volna, holott csak 4 háznyira van a buszmegálló. De mivel nem vagyok sem olimpiai, se világbajnok futó, mire a kapuhoz értem úgy néztem ki, mint a vízbe fojtott macska. :)

Esernyő meg persze nem volt nálam, mert hét ágra sütött a nap, amikor elindultam itthonról.

Úgyhogy szó szerint bőrig áztam, minden ruhámból csavarni lehetett a vizet, a hajamról már nem is beszélve. Mint, aki ruhában fürdött:). Hát kell ennél több?

Azért a cipő némileg felderített. Meg az, hogy az egyik közösségi portálon (reklámozni nem akarom, de úgyis mindenki tudja melyikről beszélek) megtaláltam a volt angoltanáromat. És még emlékezett rám :) Remélem a holnapi napom jobban sikerül, kezdve egy kiadós alvással éjjel. :)

Osztálytalálkozó - Vol.2.

Hát egyre érdekesebben alakul ez az dolog. A létszám az induláshoz képest már gyakorlatilag a duplájára nőtt. Legalábbis elméletben. Azért csak elméletben, mert akiknek eredetileg szerveződött volna az egész, azok közül csak kis létszámban kaptunk visszajelzést. És persze pont azokról nem kapunk életjelet, akikre a leginkább kíváncsi lennék, és olyanok is előkerültek, akikkel nem biztos, hogy szeretnék találkozni. Illetve nem baj, ha ott vannak, csak ne szóljanak hozzám :) Na jó, nem akarok ennyire kényes lenni, mert nem is vagyok igazándiból ilyen (bár ki tudja, ezt csak egy külső szemlélő tudná megerősíteni vagy cáfolni), de nem lesz fesztelen egy találka az biztos. Legalábbis nekem nem.Sőt.

Na jó, befejezem, mert, ha sokáig stresszelem magam azon, hogy kik lesznek ott, tiszta ideggörcs leszek, mire odakerülök. Azt meg nem akarom. :)Miért ennyire bonyolult minden? Azért örülök, hogy nem én vállaltam fel a szervezést. Mostanra már megkattantam volna a sok ötlettől. :)

Szülinapi buli

Nem kell ám hatalmas bulira gondolni, csak olyan kis családira. De azért jól sikerült. Volt eszem-iszom, dínom - dánom, tortával meg mindennel. :) (lent látható).

Végre megkaptam az előzőekben elkobzott könyveimet is.:)
Meg kaptam virágot is (cserepeset, nem vágottat), amit fogalmam sincs, hogy hová fogok tenni, mert már nem sok hely van a szobámban. :) Valahová akkor is be kell passzíroznom. Az én virágom, nem adom senkinek. :)
Bent a munkahelyemen meg megkaptam, hogy de öreg vagyok. Úgy szeretem  a kollégáimat....:)
Szóval jól telt a hétvége azt leszámítva, hogy mára összeszedtem egy aprócska kis náthát. Hajrá influenzaszezon!!!! És ez még csak a kezdet. Mi lesz ha a gyerekek között elindul a tényleges influenza?
Na jó. Most megyek és fogyasztom tovább a könyveimet. :)

Végre péntek...

Senkinek nem kívánom az elmúlt hetemet. Gyilkos tempó volt, és ez csak fokozódik.
Egész héten, délután 3-4 -ig teljes fordulatszámon pörögtem, és menetrendszerűen fél 5 körül hirtelen olyan lettem, mint akinél levágták a biztosítékot. Legalább egy - másfél órát ültem és csak bámultam magam elé. Annyira le voltam nullázva, hogy bármilyen mozdulatra képtelen voltam. Aztán mire ágyba kerültem, addigra felébredtem.
Ma meg olyan volt, mintha egész délelőtt 1000 energiavámpír azzal szórakozott volna, hogy lecsapolja az összes tartalékomat. Fél 5 körül megint beütött a fejemben az "áramszünet", most kezdek magamhoz térni. Nincs valakinek valami tuti tippje arra, hogy ezt a hullámzást hogy lehet kikerülni? Bármilyen javaslatot szívesen fogadok.
Egy azonban biztos. Holnap 11 óra előtt nem mászom ki az ágyból. :)

Más téma. Szerveződik az osztálytalálkozó. Egyre többen jelentkeznek, hogy üdvözlik az ötletet. Bár még nagyon a kezdeti stádiumban van a dolog, mert még egyelőre csak időpontot próbálunk összehozni, meg egy körülbelüli létszámot. Ilyen szempontból több egyéb más mellett nagyon jó osztály voltunk. 10 év után sikerült 2 nap alatt 2 ember kivételével mindenkivel felvenni a kapcsolatot, még azokkal is, akik külföldön vannak.
Olyan fura újra együtt, aktívan látni az osztály nagyját. Nem is tudom milyen érzés pontosan. Talán olyan egy kicsit, mintha 10 évet visszarepültem volna az időbe. Egyre izgisebb a dolog, de mint mondani szokták: nyugtával dícsérd a napot. :)